Apáink földje – filmen a magyarországi kényszerkollektivizálás

A magyar paraszti társadalom felszámolása valójában már 1945-ben elkezdődött, ennek leglátványosabb fejezete a paraszti gazdaságok 1948 és 1961 közötti kollektivizálása. Ennek során a kommunista hatalom tömeges erőszakot alkalmazva termelőszövetkezetbe kényszerítette az embereket és a földeket, csaknem megsemmisítve a paraszti magántulajdont. A folyamat végére a történelmi parasztságot és hagyományos életmódját végérvényesen felszámolták. Noha e békeidőben példátlan erőszakhullám a magyar népesség közel felét érintette, eseményei mégis alig vannak jelen a közelmúltról folyó eszmecserékben. Ezen próbált változtatni az Országgyűlés Hivatala és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amikor elkészítették az Apáink földje című rövidfilmet. (A film a cikk végére görgetve megtekinthető.)

Beszolgáltatás (az Apáink földje c. filmből)

Az Apáink földje című film a Sorsfordítás. A paraszti társadalom felszámolása, 1945–1962 megemlékezéssorozathoz készült, de önállóan is megállja a helyét, kiválóan használható oktatási segédanyagként; erről az érdeklődők maguk is meggyőződhetnek a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Youtube-csatornáján. A megemlékezéssorozat alapját egy vándorkiállítás képezte, amelyet 2018 óta számos városban és Budapesten is bemutattak. A kiállítás tizenkét tablóból állt. Ebből tizenegy állandó, a tizenkettediken pedig mindig a helyi viszonyokat mutatták be az alkotók. (A tablók és a tájékoztatófüzet ide kattintva érhetők el.)

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnöke beszédet mond a Sorsfordítás – A paraszti társadalom felszámolása, 1945-1962 című országos szabadtéri tablókiállítás fővárosi megnyitóján, mögötte Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes a Március 15. téren 2018. október 1-jén. ( MTI 12:54) Forrás: http://www.sorsforditas45-62.hu/mediatar.htm

„Értelemszerűen a kiállítás teljes anyaga nem fért bele az Apáink földjébe. A film párhuzamosan, de más szerkesztési elvek mentén készült.” – mondta el portálunknak a kiállítás és a film készítésében egyaránt közreműködő Galambos István történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója.

Galambos István és Ö. Kovács József a vándorkiállításhoz kapcsolódó egyik kerekasztal-beszélgetésen. Forrás: http://www.sorsforditas45-62.hu/mediatar.htm

Galambos István szerint az volt a céljuk, hogy bemutassák a paraszti társadalom felszámolásának teljes folyamatát, ami azonban nem az 1948-ban meghirdetett téeszesítéssel kezdődött, hanem már az 1945-ös földosztással. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közös Vidéktörténeti Kutatócsoportjának munkája nyomán született kötetekből, különösen a még  Ö. Kovács József irányításával készült a Váltóállítás – Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben című tanulmánykötetből kiderül, hogy az 1945-ös földosztást nem lehet földreformként értékelni. Ahogy Horváth Gergely Krisztián, a kutatócsoport jelenlegi vezetője fogalmazott egy korábbi interjúban, „itt korántsem arról volt szó, amit az egykori propaganda hirdetett, azaz arról, hogy az ország lerótta ezeréves tartozását a parasztság irányába azzal, hogy földet adott nekik. A földosztást meghirdető rendelet időpontja szimbolikus dátum, március 15-e, a közlönyben pedig 17-én jelent meg a jogszabály. A háború magyarországi szakasza április 4-ig tartott, tehát egy ilyen horderejű eseményt nem békeidőben indított el az ideiglenes kormány, amivel határozott célja volt […], hogy elvágja azokat a gazdasági szálakat, amelyek a hagyományosan több lábon álló vidéki középosztály egzisztenciáját biztosították, és ezzel a háború végére olyan helyzetet teremtsenek, hogy amikor ennek a rétegnek a tagjai a harcok elültével elkezdenek ocsúdni, addigra ne legyen módjuk arra, hogy ellenálljanak.”

Horváth Gergely Krisztián rendhagyó történelemórát tart a vándorkiállításhoz kapcsolódóan. Forrás: http://www.sorsforditas45-62.hu/mediatar.htm

Az 1948-ban meghirdetett téeszesítési politika a szovjet mintát követte. Ahogy a már említett Horváth Gergely Krisztián, Ö. Kovács József, valamint a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke, Földváryné Kiss Réka szakértői munkájával, továbbá Dévényi Anna, Feitl Írisz, Fodor Endre, Galambos István és Horváth Zsolt közreműködésével készült Apáink földje bemutatja, a vidék társadalma ellen felvonultatott erőszak Rákosi- és Kádár-korszakbeli megnyilvánulásai között nem találunk számottevő különbséget. Ahogy Galambos István fogalmazott portálunk kérdésére, „a pártnak volt egy hamis mítosza, amely szerint sok minden, ami az ’50-es évek elején történt, az rossz volt, de 1956 után új korszak kezdődött, amikor már nem alkalmaztak erőszakot. Az ’56-ot követő megtorlás végeztével az értelmiséggel már csakugyan kesztyűs kézzel bántak a legtöbb esetben, azonban a kényszerkollektivizálás 1958 végével induló újabb hulláma során a gazdálkodókkal szemben továbbra is rendszeresen alkalmaztak erőszakot. A legkülönbözőbb eszközöket használták: verték, kínozták az embereket, volt, hogy szinte vadásztak rájuk. A Szeged melletti Sándorfalván – ahogy azt az Ö. Kovács József által közölt forrás rögzíti – »ifj. E. F. sándorfalvi lakost, aki tanyája udvaráról az agitátorok megjelenésekor a határba menekült, térdig érő hóban az agitátorok üldözőbe vették, és többször utána lőttek, majd elfogták és G. J., szeged-felsővárosi lakos tanyájára vitték, ahol megverték. A panaszos állítása szerint megtiltották, hogy Szegedről mentőt hívjanak, hogy kórházba szállíthassák.« Egy másik helyen, Szabadszálláson egy 74 éves gazdát úgy vertek agyon, hogy »a nemi testrészét« elkapták és úgy rángatták ki a betegágyból. Később kivizsgálták az esetet, és olyan eredményre jutottak, hogy egyéb betegségébe halt bele, nem az agitálásba, de a környékbeliek tudták, mi történt valójában. A visszaemlékezések brutális élményekről számoltak be, vaskályhára ültetés, kályha melletti izzasztás nagykabátban, éheztetés vagy fizikai bántalmazás, fogak kiverése – csupa olyan esemény, amiről senki sem számol be szívesen.” A téeszszervezési hadjárat végére a mezőgazdasági keresők 94%-as már az úgynevezett szocialista szektorban dolgozott.

Levél a Népszabadságnak. Forrás: MNL JNSZML

A kiállítás és a film anyagának összeállítása során komoly kihívásokkal kellett megküzdenie a kutatóknak. A pártdokumentumok érthető módon alig számoltak be ilyen esetekről, csak egy-egy fegyelmi ügy iratai között lehet ezeknek a kegyetlenkedéseknek a nyomára bukkanni, amik ugyanakkor nem jártak komolyabb retorziókkal az elkövetőkre nézve.. A megpróbáltatások átélőinek nagy része már eltávozott, így főleg visszaemlékezéseikre lehetett támaszkodni, amelyeket korábbi kutatások, illetve interjúk során tártak fel, továbbá a helyi levéltárak anyagában találhatók még jobbára ismeretlen források. Különösen kevés vizuális dokumentum maradt fenn, hiszen értelemszerűen nem készültek fényképek vagy filmfelvételek aközben, ahogy a hatóságok erőszakkal léptek fel a földjükhöz ragaszkodó parasztokkal szemben. Néhány tüntetésről azonban mégiscsak maradtak fenn fotók és források, így tudhatunk a nyírcsaholyi asszonylázadásról. Az Apáink földje természetesen felhasználta a megtalált fotókat, emellett archív filmhíradó-részletekkel illusztrálja a pártvezetés nyilatkozatait, és a lehetőségekhez mérten tanúkat is megszólaltat.

A nyírcsaholyi asszonylázadás (az Apáink földje c. filmből)

A filmhez hamarosan angol felirat is készül. Miért van erre szükség? Azért, mert – ahogy Galambos István fogalmazott – „a magyarországi kollektivizálás folyamatát nehezen lehet egy nyugat-európai embernek elmagyarázni. A szövetkezet szó számukra azt jelenti, amit nálunk 1945 előtt jelentett, tehát olyan önkéntes társulást, amely a szövetkezeti tagok érdekében jön létre. 1948-tól kezdve a termelőszövetkezetek kényszer nyomán, erőszakkal jöttek létre, tehát sem önkéntesnek, sem társulásnak nem tekinthetők. A belépőket valójában megfosztották a tulajdonuktól. A feliratok elkészítése során igyekszünk némi háttérinformációt is hozzáfűzni a filmkockákhoz, ami a külföldi nézőknek segíthet az események megértésében.”

Kádár János beszédet mond (az Apáink földje című filmből)

A kollektivizálás folyamatának hazai megértéséhez komoly segítséget nyújthat az Apáink földje című film és a kiállítás anyagát is tartalmazó Sorsfordítás – A paraszti társadalom felszámolása, 1945–1962 című tematikus honlap. A Vidéktörténeti Kutatócsoport munkájával kapcsolatban az Újkor.hu-n több cikkünk megjelent korábban. Olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk az Ö. Kovács Józseffel, illetve Horváth Gergely Krisztiánnal készített interjúkat, a Háború a vidék ellen című konferenciáról írt beszámolót, a Váltóállítás. Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben, valamint a Szovjetizálás és ellenállás a veszprémi egyházmegyében, Dr. Kőgl Lénárd pályája az 1940-1960-as években című kötetekről írt recenziókat, az előbbi bemutatójáról, valamint a Vidéktörténeti Kutatócsoport második évkönyvének nyilvános ismertetéséről született beszámolót.

 

 

A címlapon: Rákosi Mátyás beszédet mond (az Apáink földje című filmből).

Köszönöm Galambos Istvánnak és Horváth Zsoltnak a cikk megírásához nyújtott segítséget.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

A kommunista káderek intézményes szocializációjának fontos helyszínei voltak a politikai tanfolyamok, továbbképzések és pártiskolák, amelyek elvégzése szakképzettségtől függetlenül hatalmi pozícióra
Támogasson minket