Apák és fiúk, anyák és lányok – szülői szerepek, gondoskodás és tekintély a pre-modern családban (1500–1918)

Milyenek voltak a családok a pre-modern korban? Hogyan gondoskodtak a szülők gyermekeikről? Volt-e munkamegosztás közöttük a gyermeknevelés tekintetében? Milyen változásokat hozott a család életébe a szülő(k) elvesztése, a gyám(ok) vagy a mostohaszülő(k) megjelenése? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kereste a választ a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Lendület Családtörténeti Kutatócsoportjának interdiszciplináris konferenciája. A téma iránti tudományos érdeklődés a jelentkezők számában és a tudományterületek sokszínűségében is megmutatkozott, hiszen kereken ötven előadás hangzott el a történet-, irodalom- és néprajztudomány, a történeti demográfia, a művészettörténet, valamint a pszichológia ismeretanyagára támaszkodva.

Péter Katalin és Molnár Antal

Molnár Antal (MTA BTK TTI, tudományos főmunkatárs) és Erdélyi Gabriella (MTA BTK TTI, tudományos főmunkatárs, valamint kutatócsoport-vezető) köszöntő szavai után a családi stratégiákkal foglalkozó szekcióban Bódai Dalma a Thurzó család házassági stratégiáinak elemzésével, Benda Borbála pedig az Erdődyeket vizsgálva mutatta be az oldalági rokonok együttműködését a família társadalmi-politikai-gazdasági státuszának erősítése érdekében. Az erdélyi Marosvásárhely családjainak működési mechanizmusait, illetve az egyes családok változásokra és az élethelyzetek fordulópontjaira adott reakcióit, megújított stratégiáit ismertette Tőtős Áron az 1869. évi népszámlálási adatok alapján. Molnár Ágnes a dunántúli Kiskanizsa 19–20. századi családjait vette górcső alá hasonló szempontok alapján. Szirácsik Éva a divényi uradalombeli 17. század végi parasztgazdák irányító szerepeinek változásairól beszélt, Tóth Olga pedig Hajdúdorog napszámosainak 20. század eleji érzelmi életét, családi élményeit dolgozta fel.

Megnyitó. Erdélyi Gabriella, a kutatócsoport vezetője

A mostohacsaládok szerkezetét és belső mechanizmusait taglaló szekcióban Fónagy Zoltán a 19. századi mozaikcsaládok egodokumentumaiban megjelenő narratívákra mutatott rá. Borbély Zoltán Nyáry Pál és Várday Kata házasságpolitikáját vizsgálta, Majorossy Judit pedig egy bécsújhelyi „családi epitáfium” tanulságait foglalta össze. Tóth Árpád a 18. századi pozsonyi evangélikus polgárság példájával illusztrálta a mostohaszülők és az árvák kapcsolatát. Bozó-Szűcs Diána az aszódi evangélikus mozaikcsaládok felépítését és változásait elemezte. Simon Katalin a 18. századi Óbuda mostohacsaládjainak érzelmi kötődéseire helyezte a hangsúlyt.

Tőtős Áron előadása

A családot jelentő vérségi-rokoni hálózat hatékony érdekérvényesítő képességgel rendelkezett, időnként azonban belső konfliktusok jellemezték a famíliákat. Az öröklés során felmerülő viták, sőt pereskedések számos kutatás középpontjában állt. Tózsa-Rigó Attila 16. századi pozsonyi végrendeletek, Horváth József 17. századi győri testamentumok alapján ismertette polgárszülők és -gyermekek, mostohaszülők és -gyermekek örökléssel kapcsolatos viszályait. A hosszú évekig elhúzódó pereskedés minden társadalmi rétegben előfordult, így Czeglédi Noémi paraszti végrendeletek alapján, esettanulmányokkal járta körül a problémát. Baráth Katalin előadása az 1917–1920 közötti bácskai Tisza-vidéki hagyatéki eljárások kapcsán mutatott rá arra a tendenciára, hogy a mostohagyermekeket milyen hátrányos megkülönböztetés érte az öröklések során. A kivételek közé sorolható azonban a 19. századi Lackenbacherek példája: a zsidó családban a vérségi és házassági kötelékeket az egyes családtagok kikeresztelkedése sem választotta szét, hiszen a katolikussá lett gyermekek örökségüktől sem estek el – hívta fel a figyelmet Tamás Máté.

Tóth Árpád, Németh István,  Koltai  András Ottó és Fónagy  Zoltán társaságában

Folytatva a mostohacsaládok tematikát: az özvegyek és az árvák helyzetét vizsgáló szekcióban Bibor Máté Gyulaffi Lestár gyermekkorát és ifjúságát felvázolva mutatott rá az apa elvesztésével járó nehézségekre és a félárván maradt Gyulaffi rendkívüli pályafutására. Borsy Judit a forrásokban felelhető adatokat összegezve taglalta a versendi uradalom árváinak helyzetét. Gál Edina úgyszintén a csonkává vált családok, illetve árvák viszonyait tárta fel az 1874. évi kolerajárványok után elrendelt összeírások alapján. Ogoljuk-Berzsenyi Anett előadása a 18–19. századi egyszülős családok szülő-gyermek kapcsolatairól tudósított.

Mostohacsaládok szekciója

A szülők és gyermekek viszonyait bemutató kutatások zömmel egy-egy családot állítottak vizsgálódásuk középpontjába, amelyeknek több generációját szemlélve az életciklus előrehaladását, illetve a generációk változásait is figyelemmel kísérhettük. Papp Kinga Apor Péter – kiadott és kéziratos levelezéséből kirajzolódó – apai portréját tárta elénk. T. Ládonyi Emese Teleki Mihály kancellárt szerető férjként és gondos édesapaként festette le. T. Orgona Angelika a ruszkai Kornis család krízishelyzetekben megmutatkozó összetartó erejét és az egyes generációk családfőinek szerteágazó szerepkörét mutatta be. Balogh Judit egodokumentumok alapján világította meg a Béldi család vér szerinti és beházasodott rokonságának viszonyait. Balogh Zsuzsánna előadása Bánffy Dénes apai alakját ábrázolta. Az édesapa hatalma gyermekei felett olykor konfliktusokat is előidézett, ennek egy esetét vázolta Szabó András Péter Haller István példáján. Hallert az egykorú források nem éppen mintaapaként jellemeztek: elsőszülött fiát testvére gondozására bízta, a másodikat vallásváltása miatt kitagadta, a harmadik pedig engedély nélkül vette el mostohaanyja húgát, s ezzel újabb konfliktust gerjesztett a családban.

Balogh Judit előadása

Időben a modernitás felé haladva egyre gazdagabb forrásanyag áll a kutatók rendelkezésére a családi életre vonatkozóan is. Kazinczy Ferenc több ezer leveléből válogatva gyermeknevelésről alkotott elképzelései is megismerhetők – derült ki Szolyka Hajnalka előadásából. Szanyiszló Lilla Egressy Gábor és gyermekei levelezését tárta fel. Angelovics Helga Vay Miklós hullámzó életútján keresztül egy olyan család működését és szülő-gyermek kapcsolatának dinamikáját ábrázolta, melyben szélsőséges ellentétek is akadtak. Az 1848-as forradalomnál maradva, Gyulai Éva a bécsi „Zweite Gesellschaft” nőtagjainak életútjait elemezte, külön kiemelve Therese Waltert és Jurkovics Leopoldinát, akik magyar reformpolitikusokhoz mentek feleségül. Mlakár Zsófia Hermann Ottóné Borosnyai Kamilla egodokumentumai alapján jellemezte a professzionalizálódó nő alakját. Steinmacher Kornélia egy szépprózai mű, Jókai Mór: Nincsen ördög című regényének családapai fogalmait járta körbe.

Steinmacher Kornélia előadása

Számos tanulsággal szolgált a történelmi családok működésének pszichológiai megközelítése is. Károlyi Bálint a szülők és nagyszülők gyermeknevelésben betöltött szerepét vizsgálta a Zichy család életében, külön hangsúlyt helyezve a gyermekek oktatásának bemutatására. A feleség- és anyaszerepek egyidejű ellátásából adódó problémákra hozott fel nyugat-európai példákat Botond Ágnes pszichológus. A történész Berki Anna és a pszichológus Szabó Katalin Lorántffy Zsuzsanna és fia, II. Rákóczi György fejedelem konfliktusoktól terhelt kapcsolatát a pszichológia mai fogalmai alapján értelmezte. Ugrai János a magyarországi „Pfarrhaus”, a protestáns lelkészi hivatás családon belüli öröklésének jelenségét mutatta be.

Fónagy Zoltán előadása

A családok által működtetett háztartások kérdéskörét tanulmányozva Csikos Gábor a nuklearizáció folyamatának okait elemezte Jászdózsa község példáján 1848–1870 között. Lakatos Sándor és Pakot Levente a 19–20. század fordulójának magyar és erdélyi családstruktúráját vizsgálta, majd Pakot Levente önálló előadásában az ezzel összefüggő gyermekhalandóságról értekezett. Őri Péter a szülők elvesztésének és az újraházasodásnak a gyermekekre gyakorolt hatását fejtette ki. Koloh Gábor a 18–19. századi ormánsági „vőül menés” szokásáról számolt be, amely házasodási rendszerben – az egykézéshez kapcsolódva – gazdasági megfontolásból a vőlegény költözött a menyasszony családjához. Az előadás az ifjú férj helyzetének nehézségeire és ellentmondásosságára is rávilágított. Ballabás Dániel a család szerepét vázolta a főrendi cenzus összegének előteremtésében. Mátay Mónika a Chernel család generációinak életét mutatta be levelezések és családi naplók alapján. Bozsoki Petra Kánya Emília, egy többszörösen normaszegő, válást kezdeményező, újraházasodó, dolgozó anya szereprepertoárját elemezte.

A közönség

A konferencián elhangzott előadások a családok belső működését, életciklusait, a családtagok kötődéseit és konfliktusait jellemezték mintegy négy évszázadot felölelő, hosszú időintervallumban, széles társadalmi körképet nyújtva az arisztokráciától a szegény parasztságig. A gazdag program a téma sokszínűségét és összetettségét is érzékeltette. Az előadásokból születő tanulmánykötet nemcsak a humán tudományok művelői számára lehet hasznos mű, hanem a családtörténet iránt érdeklődő olvasók is szívesen forgathatják majd.

Bódai Dalma és T. Orgona Angelika
A közönség

Bódai Dalma – T. Orgona Angelika

Ezt olvastad?

Az MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport rendkívül gazdag könyvkínálatából az Özvegyek és árvák a régi Magyarországon 1550–1940 című kötet az egyik
Támogasson minket