Arisztokraták Magyarországon és Európában – recenzió

A társadalomtörténeti kutatások egy rendkívül érdekes szegmensét képezik az arisztokratákhoz, tágabb értelemben pedig az arisztokráciához kötődő történeti vizsgálatok. A főúri réteg politikai, gazdasági, társadalmi befolyásának mértékében és szerepkörének jellegében a különböző korszakokban eltérések és változások tapasztalhatóak. Az arisztokrácia tanulmányozásának eltérő aspektusokból történő megközelítése révén egy rendkívül sokrétű, mégis átfogó képet formálhatunk a magyar és az európai főnemességről. Ezt a célt volt hivatott megvalósítani a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének gondozásában 2014 év végén megjelent tanulmánykötet.

A Műveltség és társadalmi szerepek: arisztokraták Magyarországon és Európában című könyv a Speculum Historiae Debreceniense sorozatának immáron 18. kiadványa, szerkesztői pedig Papp Klára, Orosz István, Bárány Attila és Vinkler Bálint voltak. A kötet tematikájában szorosan kötődik két korábban megrendezésre került konferenciához, amelyek egyben a könyv közvetlen előzményéül is szolgáltak. Az első a 2013. szeptember 12-13-án Eperjesen megrendezésre került tudományos konferencia volt, amely a „17–20. századi arisztokrácia műveltsége, művészetet és az oktatás fejlesztését, a birtokok építését, modernizációját támogató tevékenységét” helyezte a figyelem középpontjába. A rendezvény az Eperjesi Egyetem Történelmi Intézetének és a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének közös kooperációja volt. Az itt megkezdett munka folytatásának tekinthető a 2014 októberében a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának centenáriumi ünnepségsorozatához kapcsolódó konferencia, amelynek történettudományi szekcióján belül két külön – középkorra, valamint kora újkorra és modern korra kiterjedő – panel foglalkozott az arisztokrácia változó társadalmi szerepének elemzésével. Utóbbi kronológiai felosztásával kapcsolatban mindenképpen érdemes kiemelni, hogy ez a szisztéma képezte később a már szerkesztett tanulmánykötet struktúrájának alapját. Ennek megfelelően a könyv két nagyobb egységre bontható: Műveltség és társadalmi szerepek a középkorban, valamint Műveltség és társadalmi szerepek a kora újkorban és a modern korban.


A kötet borítója

A tanulmánykötet nem csak tematikáját, hanem a publikálás nyelvét tekintve is kuriózumnak számít, a benne foglalt tanulmányok ugyanis angolul, németül, magyarul és franciául íródtak. A kötetben összesen 41 publikáció található. Jelen recenzió megírásakor azonban a szerző nem törekedett minden munka részletes bemutatására. A legfontosabb célkitűzésként azt határozta meg, hogy betekintést nyújtson egy rendkívül komplex kérdéskört átfogó tanulmánykötet szerkezeti és tartalmi felépítésébe.

Az első blokkban kaptak helyet az idegen nyelvű előadások írott változatai, amelyek középkori magyar és egyetemes történeti témákat dolgoztak fel.  A tanulmányok között elsőként Jean-Luc Fray Le mécénat artistique des ducs de Bourbon (XVe et début XVIe), entre culture du Nord, Italie et France centrale című munkája érdemel említést, amely egyben a korábban említett centenáriumi konferencia középkoros szekciójának plenáris előadása is volt és a Bourbon hercegek művészetpártoló tevékenységét mutatta be.

Egy XVI. századi horvát-magyar főúr pályafutásának alakulását tette vizsgálata tárgyává Györkös Attila Aventurier sans scrupule ou héros national? La carrière de Christophe Frangepan, aristocrate de la Renaissance című értekezésben. A szerző arra törekedett, hogy Frangepán Kristóf rendkívül sokoldalú személyiségének és karrierjének részletes ismertetésével betekintést nyújtson a 15-16. század fordulójának bonyolult viszonyai között formálódó arisztokrácia életébe. A gróf politikai és katonai karrierjének és a hazai, valamint a nemzetközi konfliktusokban való részvételének felvázolása mellett Györkös Attila külön figyelmet fordított Frangepán Kristóf művészi mecenatúrában vállalt szerepének aspektusaira.

Ugyancsak egy magyar történeti téma nemzetközi kontextusban történő feldolgozásra vállalkozott Bárány Attila tanulmányában, amelynek alapvető célkitűzése a nyugat-európai arisztokrácia magyar bárói társadalomra gyakorolt hatásának elemzése volt. A tanulmány részletes információkkal szolgál számunkra a magyar főnemesség példakövető magatartását illetően a nyugat-európai szimbólumhasználatok átvételében, mely attitűd az önreprezentáció meghatározó elemeként fokozatosan épült be a hazai gyakorlatba. A szerző elsősorban az angol lovagi insigniák megjelenési formáinak főbb példáit mutatta be hazai főnemesek – mint például Perényi János és Perényi István – sírkövének ábrázolásai révén.

A középkorkutatásban meghatározó szerepet játszó segédtudományokhoz kapcsolódóan két szerző munkáját kell kiemelnünk. Az első Radu Lupescu Social Hierarchy and Heraldic Culture in Transylvania in the Fourteenth and Fifteenth Centuries című munkája, amelyben a szerző a heraldikai kutatásainak eredményei révén nyújt átfogó képet a 14-15. századi címerhasználat fejlődésének folyamatáról. A Radu Lupescu által feltett legfontosabb kérdés, hogy a címerek ábrázolása és használata milyen módon hatott a társadalmi differenciálódás kifejezésére, mindezt egy adott régió – jelen esetben Erdély – viszonyaira levetítve. A segédtudományokhoz köthető másik tanulmány a The Usage of Seals of Hungarian Aristocrats in the 15th Century. Novák Ádám írásában az eddig végzett szfragisztikai kutatásainak egy részproblémáját dolgozta fel az 1439 és 1457 közötti időszakra vonatkozóan. A szerző arra törekedett, hogy vázolja a megadott korszak főúri pecséthasználatának vizsgálata során kimutatható tendenciákat. Az elemzésbe bevont forrásbázist jelen esetben Rozgonyi János tárnokmester, Újlaki Miklós macsói bán, Kórógyi János macsói bán és Garai László macsói bán pecsétjei képezték.

A tanulmánykötet első szakaszának zárásaként mindenképpen fontos még kiemelnünk Solymosi Lászlónak a Vetési Albert egyházi és Újlaki Miklós világi földesúr birtokainak ügyében kialakult konfliktus rendezésével kapcsolatban végzett forráselemző munkáját. Továbbá Draskóczy István és Pósán László értekezéseit. Előbbi a Szapolyai család által 1526 előtt alkalmazott gazdaságpolitika lényegi elemeit volt hivatott bemutatni, utóbbi pedig a középkori litván állam lovagi kultúrájába engedett betekintést.


Solymosi László születésnapi köszöntője Debrecenben

A Műveltség és társadalmi szerepek a kora újkorban és a modern korban című fejezetbe tarozó tanulmányok esetében több alkalommal is találkozhatunk azonos regionális egységekhez kötődő témafeldolgozásokkal. Ennek alapján a publikált írások két nagyobb csoportra bonthatóak: az Erdély, valamint a felső-magyarországi arisztokrácia történeti kérdéseire összpontosító munkánkra. Az első kategóriába tartozik Oborni Teréz publikációja a Bethlen István politikai, kormányzati és udvari szerepének meghatározását szolgáló kutatási irányvonalról és annak alternatíváiról az 1613-1629 közötti időszakban. Ahogyan azt a szerző is hangsúlyozta a téma feltárása még kezdeti szakaszában jár, azonban a legfontosabb problémákat és problémafelvetések már jelen tanulmányban rögzíti. Ilyen például a Bethlen István politikai befolyásának és kormányzati szerepének növekedésével párhuzamosan kiépülő udvartartásának részletes vizsgálata, amely érdekes információkkal járulhat hozzá a téma teljes körű feldolgozásához.

Ugyanebbe az irányvonalba illeszkedik bele Jeney-Tóth Annamária Adalékok az udvari familiárisi karrierhez I. Ráckóczi György udvarában, különös tekintettel az 1630-1638 közötti évekre című tanulmánya, amely azt vizsgálja, hogyan változott a fejedelmi udvar társadalmi összetétele Bethlen Gábor udvartartásának összetételéhez képest. Ezen belül is elsősorban a familiárisok helyzetének értékelése kerül a középpontba. A szerző tanulmányában rámutat arra, hogy I. Rákóczi György uralkodásának első évtizedében a familiárisok számában folyamatos csökkenése tapasztalható, amely a későbbi időszakban – bár nem ugyanolyan mértékben – de hasonló jellegű tendenciát mutatott.

Papp Klára egy erdélyi főnemes politikai gondolkodásmódját és adott kérdésekben megfogalmazott ajánlásait tanulmányozta munkájában, amelynek címe Egy arisztokrata család politikájának megalapozója: Jósika Antal kolozsi főispán tervezetei. A 19. századi Erdély történetében meghatározó szerepet játszó Jósika család hitbizományi levéltári anyagából maradtak ránk Jósika Antal 1790-es években az adózással és a napóleoni háborúkhoz kötődő hadi segedelem problematikájával foglalkozó tervezetei. A tanulmány szerzője a fenti dokumentumok részletes ismertetése révén mutat rá a báró a munkáiban megfogalmazott elképzelések lényegi elemeire, amelyek összességében a társadalmi reformok óvatos formában történő megvalósítására irányulnak. A Jósika Antal által ilyen formában képviselt gondolkodásmód pedig alapvető hatással volt a család többi tagjának későbbi konzervatív jellegű politikai szemléletére.

A felvidéki arisztokrácia történetéhez kapcsolódva olvashatjuk Kónya Péter Királyhelmec arisztokrata birtokosairól szóló tanulmányát. A Zemplén vármegyei mezőváros történetének mintegy két évszázadot felölelő időszakának bemutatása során az adott területet birtokló főúri családoknak – mint Pálóczy, Perényi, Báthory, valamint Rákóczi – a település életében és fejlődésében játszott szerepének rekonstruálása kapott nagy hangsúlyt. Szintén a felső-magyarországi részeken maradva a rekatolizáció északi vármegyékben – Sáros, Zemplén és Ung – végbemenő folyamatának jellemzőire és az arisztokráciának abban játszott kulcsfontosságú szerepére mutatott rá Kónya Annamária írásában. A fent említett térség lakosságának a katolikus hitre való visszatérésben fontos volt a privilegizált réteg magatartása. A főúri birtokok jobbágyi lakosságának felekezetszerveződési szokásaira ugyanis befolyásoló tényezőként hatott a nagyúri patrónusi jogkör alkalmazása, amely révén a templom papjának és az iskola tanítójának kinevezése is a birtokos hatáskörébe tartozott. A katolikus vagy rekatolizált arisztokrata családok személyi kérdések tekintetében érvényesülő döntéshozatali metódusa pedig számos esetben befolyásolta/kontrollálta az adott terület vallási hovatartozását. De hasonló eredményeket érhettek el a különböző gazdasági és pénzügyi támogatások, illetve a kényszerítő eszközök használatával. A szerző a nemesi konfesszionalizáció módszereit és gyakorlatban történő alkalmazását konkrét példák ismertesével vázolta.

Újabb nemzetközi kitekintést jelentett Papp Imrének a francia főnemesség változó viszonyait vizsgáló munkája, A francia arisztokrácia a régi rend alkonyán. A nemesség legfelsőbb rétegének helyzete a korábbi évszázadokban is kiváltságos volt. Ezen téren a 18. században sem történt változás. Az arisztokrácia összetételén belül azonban már annál inkább. Fontos momentumnak tekinthető ugyanis, hogy a születési arisztokrácia mellett két új réteg jelenik meg a korszakban, a parlamenti és az ún. pénzarisztokrácia, amely értelemszerűen feszültséget generált a régi és az újonnan kialakult csoportosulások között. Jelen tanulmány célja ezen folyamat menetének és legfontosabb jellemző jegyeinek prezentálása.

Ifj. Barta János a Habsburg Birodalom egyes tartományaiban létrehozott mezőgazdasági társaságok témájával foglalkozott. A szerző korábban már publikált ebben a kérdéskörben. Azonban most új szempontú megközelítést alkalmazva – nem a központi kormányzat, hanem elsősorban az arisztokrácia szereplőinek oldaláról megközelítve – tárgyalja az osztrák és cseh örökös tartományokban működő szervezetek történetét. Annál is lényegesebb ennek a szempontnak az érvényesülése, ugyanis Mária Terézia szorgalmazására a fent említett mezőgazdasági társaságok vezetőinek jelentős része az arisztokrácia köreiből került ki. A fő motiváció az uralkodó részéről a társadalmi elit aktivitásának fokozása volt. Az arisztokraták magatartását és a mezőgazdasági társaságokban való szerepvállalását, a mezőgazdasági és gazdálkodási kérdések iránti érdeklődését veszi górcső alá Barta János tanulmánya.


A Debreceni Egyetem főépülete

A tanulmánykötet záró akkordját az újkorból a modern korba átívelő történeti fejtegetések képezik, mint a Szendrei Ákos és Püski Levente nevével fémjelzett tanulmányok. Szendrei Ákos munkájában a hajdúsági és a bihari arisztokrácia képviselőházba való bejutásának és reprezentálásának arányait vizsgálta a dualizmus korában. Míg Püski Levente az egyik legprominensebb főúri család – az Andrássyak – közéletben vállalt szerepének bemutatására vállalkozott a 20. század első évtizedeire lebontva.

Schrek Katalin

Ezt olvastad?

Esterházy Antal a II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) vezette felkelés egyik igen fontos, ám méltatlanul elhanyagolt szereplője volt. Életével a történettudomány