Az 1896-os millenniumi ünnepségek – interjú Gerő Andrással

Gerő András történész, az MTA doktora, az ELTE BTK Történeti Intézet tanszékvezető egyetemi tanára, valamint a Habsburg Történeti Intézet igazgatója. Fő kutatási területe a dualizmus kori Magyarország története. Az 1896-os millenniumi emlékévről Bereznay István beszélgetett vele. 

Újkor.hu: Miként merült fel először a honfoglalás ezer éves évfordulójának megünneplése?

Gerő András: Európában a XIX. század első felében egyfajta kultúrantropológiai paradigmaváltás indult meg, amely Magyarországot a század második felében érte el. Ekkor jelent meg a múlt modern értelemben való felfogása, amely a megemlékezés szükségességét is magával vonta. A XIX. század során a múltnak még volt egy sajátlagos folytonossága a jelennel, ezt többek közt bizonyítja például az is, hogy Deák Ferenc a kiegyezés létrejöttének idején, 144 év elteltével még mindig az 1723-as Pragmatica Sanctiora hivatkozott jogi alapként. 1867-ben jött létre a Magyar Történelmi Társulat, ez volt az első olyan intézmény, amely kifejezetten a múlt tanulmányozásával foglalkozott, de ezen a fórumon is csupán az 1723 előtti időszakot tekintették történelemnek. Ez volt az oka annak is, hogy az ugyanezen évben meginduló, a Magyar Történelmi Társulat kiadásában megjelent Századok folyóirat sem vállalkozott az 1723 utáni tematikával foglalkozó történelmi tanulmányok közlésére. A már említett kulturális paradigmaválás jegyében merült fel azon múltbéli események megkeresésének szükségessége, amelyek beilleszthetőek a nemzeti elbeszélésmódba. Ennek egyik korai példája az 1823-as Himnusz is, amely a balsors szempontjából összefüggő folyamatként vizsgálta a magyar történelem eseményeit.


Gerő András. Kép forrása: www.geroandras.hu

Célkitűzésként jelent meg tehát azon nemzeti fordulópontok – dicsőségpontok vagy tragédiapontok – megkeresése, amelyek a nemzeti történelem szempontjából meghatározó szerepet játszottak. Így merülhetett fel a honfoglalás is, mint azon esemény, amelynek során a magyarok megszerezték az ország területét. Ennek az eseménynek a XIX. század második felében aktualizálódott az ezer éves évfordulója, s ez a szimbolikus időintervallum a keresztény világképnek is meghatározó részét képezi. Fontos tényező még az is, hogy a XIX. század vége a magyar nacionalizmus egyik legsikeresebb időszaka volt. A kiegyezés során helyreállta történelmi Magyarország egysége, amelyen belül a szupremáciát a magyarság gyakorolta. A nemzeti nagyság és dicsőség jelenbéli toposza így tehát minden szempontból összefért a millenniumi évforduló által közvetített múltbéli nagyság képével.

Miként jelölték ki az honfoglalás időpontját?

Először az 1880-as évek során merült fel a honfoglalási évforduló megünneplésének az ötlete. A honfoglalás pontos időpontját azonban a politikusok nem tudták, így felkérték a Magyar Tudományos Akadémiát ennek megállapítására. A pontos időpontot azonban az Akadémia sem tudta megállapítani. A kutatók csupán azt körvonalazták, hogy 860-ban még semmiképpen sem zajlott le a honfoglalás, 900-ra viszont egészen biztosan befejeződött a folyamat. Ennek értelmében politikai döntés kérdése lett, hogy melyik időpontot jelölik ki a honfoglalás évfordulójává.

Milyen tényezők befolyásolták azt, hogy 1896-os év lett végül kiválasztva a millenniumi emlékévként?

Eredetileg a kormányzat az 1895-ös évet jelölte ki, ekkor azonban az emlékév keretében még csak egy nagyobb méretű kiállítást vizionáltak a tervezők. Később azonban e tervezet további ötletekkel is kiegészült, amelyek megvalósítása az előírtnál jóval több időt igényelt. Emiatt volt szükséges a millennium időpontját 1896-ra módosítani.  Így is voltak olyan beruházások, amelyek még az emlékévre sem készültek el – megemlíthetjük például az öt nagy budapesti vásárcsarnokot – de az építmények többsége 1896-ra végül valóban elkészült.


A Központi Vásárcsarnok 1897-ben. Kép forrása: egykor.hu

Volt-e olyan nemzetközi minta, amely például szolgálhatott a millenniumi kiállítás számára?

A korszakban kisebb-nagyobb rendszerességgel megrendezésre kerültek különféle világkiállítások, ezek például szolgáltak az ezredéves kiállítás számára – noha a millenniumi kiállítás nemzeti kiállításnak volt szánva. Ha kompozitumként nézzük a millenniumi kiállítást, akkor valóban igaz, hogy a magyar szervezők bizonyos elemeket átvettek külföldről.  A Szépművészeti Múzeumról és a vásárcsarnokokról például elmondhatjuk, hogy teljes mértékig nyugat-európai minta alapján épültek. Egészében nézve azonban az eseménysorozatnak mégis volt egyfajta elvitathatatlan originalitása.

Pontosan milyen jelentéstartalmakat szándékozott közvetíteni a millenniumi megemlékezés?

A millenniumi ünnepség három jelentős értékállítással rendelkezett. Az első ezek közül az volt, hogy Magyarország a kiegyezéssel megtalálta a helyét a Habsburg Monarchián belül. Ezenfelül fontos volt még a magyarság szupremáciának hangsúlyozása is, valamint azt is reprezentálni kellett, hogy az így létrejött pozitív körülmények lehetővé teszik azt, hogy az ország a civilizációs fejlődés élvonalába zárkózzon fel. Gyakorlati értelemben ezek az értékek kétféle módon jelentek meg: egyrészt a nagyberuházások, másrészt pedig szimbolikus, ceremoniális rendezvények révén. Az előbbiek egyértelműen a jelent, a modern magyar fejlődést képviselték, míg az utóbbiak általában a múltra utaltak vissza, s egyfajta avitt történelmi patinával zajlottak le. Akármelyik részét nézzük is a millenniumi emlékévnek, azt kijelenthetjük, hogy a magyar múltat és jelent megtestesítő szimbolikus tartalmak komoly eszmei erőt sugároztak a nemzeti közösség számára.


Jász-Nagykun-Szolnok vármegye bandériuma 1896-ban. Kép forrása: sulinet.hu

Mennyiben bizonyult az emlékév egy, a külföld irányába tett reprezentációs gesztusnak?

Kétségtelen, hogy a politikusok szándékában állt a külföld felé is jelezni azt, hogy Magyarországon a dualizmus korszakában jelentős fejlődés ment végbe. Megkérdőjelezhető persze, hogy ez mennyiben bizonyult sikeresnek. A millennium legnagyobb látogatottságú rendezvényét, a májustól novemberig nyitva tartó kiállítást körülbelül félmillióan látták. A korszak viszonyai közt ez belföldi viszonylatban meglehetősen nagy számnak mondható ugyan, nemzetközi viszonylatban azonban korántsem kiemelkedő. A látogatók közt a külföldiek csupán elenyésző kisebbséget alkottak, a nézők többsége Magyarországról, illetve az Osztrák-Magyar Monarchián belülről érkezett.

Miként került a főváros a millenniumi ünnepség fókuszpontjába?

Magyarországnak a kiegyezésig nem volt hivatalos fővárosa, holott már a reformkorban is felmerült ennek szükségessége. Ennek eredményeképp jött létre Budapest, de jure 1872-ben, de facto pedig 1873-ban. A magyar politikai elit elképzelése szerint a fővárost olyan centrummá kellett tenni, amelynek a Monarchián belül legfeljebb Bécs lehetett versenytársa. A millennium volt az a pont a város történetében, amelynek során egy jelentős léptékű minőségi váltás ment végbe.  A XIX. század végén jött létre sok olyan építmény, amelyek elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy Budapest világvárosi státuszt nyerhessen. Ilyen volt például az 1884-ben megépülő operaház, illetve az 1880-as években elkészülő sugárút is. A millenniumon mindez további elemekkel egészült ki, ekkor készült el például a Ferenc Józsefhíd, az Iparművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Statisztikai Hivatal épülete illetve a Nagykörút is ekkor kapottkivilágítást.


Az Andrássy út 1896-ban. Kép forrása: millennium.blog.hu

Jól mutatja a város fejlődésének sebességét, hogy az 1870-es évek elejétől kezdve egészen az I.világháborúig Berlin után másodiként Budapest fejlődési üteme volt a leggyorsabb. A fejlődés gyors ütemét jelzi az is, hogy a századfordulón a magyar fővárosnak több lakosa volt, mint például Amszterdamnak vagy Moszkvának.

Mennyiben helytálló az a kijelentés, hogy sok, a millenniumkor létrejött beruházás a város természetes fejlődése során előbb-utóbb mindenképp létrejött volna?

A városfejlődést kétségtelenül felgyorsította a millennium. Ekkor jött létre például a földalatti – pontosabban kéregvasút – is, a kontinensen elsőként. Bizonyára sok fejlesztés végbement volna az emlékév nélkül is, mindemellett azonban kétségtelen, hogy az esemény alkalmat teremtett a beruházások koncentrálására. Budapest mellett érdemes megnéznünk azt is, hogy miként gyorsította fel a vidék fejlődését az emlékév. Erre jó példát szolgáltat többek közt az is, hogya jubileumi év kapcsán 400 új népiskola megépítéséről rendelkeztek, ami a korszakban az oktatás jelentős mértékű fejlesztéseként értékelhető. Vannak azonban a megemlékezésnek olyan elemei is, amelyek valószínűsíthetően nem jöttek volna létre a millennium emlékév nélkül. Ilyenek például azok az emlékhelyek – összesen hét darab –, amelyeket az ország különböző pontjain emeltek a honfoglalás emlékére.


A munkácsi ezredévi emlékmű. Kép forrása: Laurencic Gyula (szerk.): Az ezeréves Magyarország és a milléniumi kiállítás (reprint). Budapest, 1990, 270. o.

Milyen volt a vidék millenniuma a fővároshoz képest?

A ceremoniális események a fővároshoz hasonlóan a vidéki községekben is fontos szerepet játszottak. Beruházások tekintetében az bizonyult meghatározónak, hogy az 1880-as évek során sok településen tervbe vették a városháza felújítását, illetve létrehozását, s ezt a folyamatot is gyorsította a millennium. Több városban – például Szegeden, Hódmezővásárhelyen vagy Kisújszálláson – is a millennium idején ment végbe ez a folyamat. Itt tehát – ellentétben az említett népiskolai fejlesztéstervvel – nem volt központilag megfogalmazott, deklarált cél, egyszerűen a város önreprezentációja szempontjából bizonyult fontosnak a fejlesztés, s ennek megvalósulását is segítette bizonyos esetekben a millenniumi emlékév.


A szegedi városháza. Kép forrása: millennium.blog.hu

Az egyes politikai oldalak – például a kormánypárt és ellenzéke közt – volt-e valamilyen harc a millenniumi ünnepségek kapcsán?

Ez az időszak a magyar belpolitika vonatkozásában viszonylag békés korszaknak mondható, legalábbis ha a politikai pártokat nézzük. Nem mellékes azonban, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek nemtetszésüket fejezték ki a millennium kapcsán. A millenniumon a nemzetiségek skanzenszerű kiállítás során jelentek meg. Mindez alárendelt szerepet sugárzott, s ezt az egyes etnikumok képviselői értelemszerűen nem vették jó néven. A nemzetiségiek így kevésbé vettek részt az eseményen, s gyakran megvetéssel, undorral tekintettek arra. Tehát szemben azzal, hogy a magyar belpolitikában a millenniumi emlékév kapcsán egyfajta „isten békéje” uralkodott, a nemzetiségekkel szemben ez az esemény még konfliktusfelületet is jelentett.


Nemzetiségi utca az ezredéves kiállításon. Kép forrása: Laurencic Gyula (szerk.): Az ezeréves Magyarország és a milléniumi kiállítás (reprint). Budapest, 1990, 104. o.

Mi maradt meg mára a millennium örökségéből?

Napjainkra viszonylag kevés építmény maradt meg eredeti formájában az ezredéves kiállításról, ezek közé tartozik például a Vajdahunyad vár is. A nagy infrastrukturális beruházások ellenben tartósnak bizonyultak: ma is használjuk a Szépművészeti és Iparművészeti múzeumokat, a Ferenc József (ma: Szabadság) hidat, vagy például a földalattit. Érdemes megemlíteni, hogy az állami beruházások mellett a magánvállalkozások is fellendültek a millennium kapcsán, így épült meg például 1896-ra a Vígszínház, illetve a Royal Szálló is a Nagykörúton.

Az 1896-os év kacagányos, bandériumos, múltba tekintő világa mellett tehát a századvég nemzedéke az emlékév kapcsán létrehozott egy másik, korszerű univerzumot is, amely mind a mai napig velünk él.

Bereznay István

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket