Az 1956-os forradalom és utóélete, ahogy Margó látta

Az 56-os forradalom, az esemény hatvanéves évfordulója kapcsán kiemelt figyelemnek örvendett, több tanulmány, szakkönyv is megjelent a téma kapcsán. Ám kevés olyan kiadvány látott napvilágot, mint a Bartos Margit: Margó naplója 1956 – 1959 – A forradalom és utóélete egy kamasz lány szemével, amely az eseményeket nem a fővárosi barikádok mögött lázban égve várakozó „hősök” szemszögéből, nem a forrongó Budapestet bemutatva és nem a kegyetlen megtorlásra koncentrálva írja le.

Ez a könyv egy kamaszlány naplójára épül, a könyv második felében helyet kapó tanulmány pedig a mindennapokról szóló mondatokból, rejtett utalásokból bontja ki a forradalom egy sajátos vetületét. Sajátos, de egyúttal átlagos történet ez, és éppen ebben rejlik értéke és izgalma. A könyv, melyet Majtényi György és Szabó Csaba szerkesztettek a Magyar Nemzeti Levéltár és a Libri Könyvkiadó együttműködésének eredményeként született meg. A napló, mely a „főhősnő” halála után sokáig a család bajai otthonában lapult majd, Bartos Margit fiának, Ótott Kovács Attilának tulajdonába került, s vele együtt megjárta Belgiumot és Spanyolországot is, csak nemrég került a figyelem középpontjába. Ótott Kovács Attila 2014-ben lapozta fel először édesanyja naplóját, majd a legnépszerűbb közösségi portálnak köszönhetően figyeltek fel rá a levéltári szakemberek. Ez a kiadvány épp azért érdekes, mert az akár átlagosnak is mondható naplót, egy kamaszlány feljegyzéseit, melyeket jó helyen, jó időben, többek között fontos dolgokról írt, szakértők „kaparintották” a kezükbe, egy olyan keretbe helyezték el, mely a lány mondatait egy kerek egésszé formált, a történész és a laikus számára egyaránt jelentéssel bíró, izgalmas művé alakította.


Margó naplója (Forrás: librarius)

A rövid szerkesztői bevezető után, Ótott Kovács Attilának néhány személyes hangvételű bekezdése kapott helyet a családjáról, szüleiről és nagyszüleiről, a napló (újra)felfedezésének körülményeiről. Ez a rész egyfajta kalauz, bevezet a napló világába, segít, hogy az olvasó otthonosabban érezhesse magát.


Ótott Kovács Attila a kötet bajai bemutatóján (Forrás: Ótott Kovács Attila: Bajai Könyvbemutató)

A tulajdonképpeni naplójegyzetek 1956. október 23-án kezdődnek, de hamar kitűnik, hogy Margó valószínűleg egy-két nappal később, tehát utólag jegyezte fel a kulcsfontosságú nap eseményeit. Rögtön kiderül az is, hogy a lány éppen a forradalom fontosságát felismerve kezdett naplót írni. Az eseményeket csak november 4-ével bezárólag jegyezte le Margó, utána csak két évvel később 1958. október 22-én vette elő ismét a füzetet. Bartos Margit elsősorban a rádiós közvetítések által megismert eseményeket írja le, sorai tele vannak érzelmekkel, lelkesedéssel, reménnyel, majd csalódással. Néhány sorban ír a helyi, bajai eseményekről is, például arról, hogy kokárdát osztanak katonáknak, illetve hogy többen kiszöktek az országból Jugoszlávia irányába. Ez a néhány 56-ról szóló oldal „ihlette” a legtöbb lábjegyzetet, amik rögtön a naplójegyzetek után kaptak helyet. Izgalmas az, ahogy a történelemben jártas olvasó szinte észre sem veszi, hogy a 12 éves lány mondatai a rádiós közvetítésekről, a fővárosban zajló eseményekről vidékre eljutó hírekről, a helyi reakciókról mennyi megjegyzésre adhatnak okot vagy egy mai fiatal számára mennyi magyarázatot igényelhetnek. Szinte zseniális az, hogy a lány néhány mondatához írt 25 lábjegyzetből szinte teljességében kibontakoznak az október 23-i és rákövetkező napok legfontosabb eseményei, a legfontosabb nevek. Például, amikor a lábjegyzet, azt magyarázza, hogy mi volt a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, akkor részletesen ír annak megalakulásáról és körülményeiről. Néhány esetben a jegyzetek nagyon kézenfekvőnek tűnő, egyértelmű dolgokat magyaráznak, például azt, hogy ki volt Kádár János vagy azt, hogy október 24-én szovjet tankok vonultak be Budapestre, de a könyv eme része épp így kerekedik egésszé, s lesz a napló érdekes olvasmány a mai kamasznak és felnőttnek egyaránt.


(Forrás: librarius)

A naplójegyzetek 1958 októberétől viszonylag folytonosak. 1956-ban azzal kezdi Margó az események rögzítését, hogy: „Naplót most nem azért írok, hogy titkolt dolgaimat beleírjam, hanem egy olyan dologról, amit az egész világ, és főleg mi magyarok, tudunk.” Ellenben ez a szándék lassan átalakult, egyre fontosabbak lesznek a kamasz érzelmei, saját testének, személyiségének változásai, a bulik és a szerelmek. Ennek ellenére 56 emléke újra és újra visszatér, s a lány szavaiból kisejlik, hogy mennyire gyűlöli az elnyomó rendszert, s vágyik a szabadságra, ami számára 1956-ban felcsillant. Az epizódok, mint amikor Margó barátaival bemászik a Déry kertbe, hogy gyertyát gyújtsanak s hősök emlékére vagy, amikor édesanyja elbocsájtása miatt bánkódik, lázong, a forradalom utáni évek jellegzetes lenyomatát adják.

Másfelől Margó hétköznapjai szintén érdekesek lehetnek a mai olvasó, egy mai kamasz számára. Margó az írja: „Leírom, hát, hogy történt [a forradalom – szerző], nem azért mert elfelejteném, hanem azért, ha majd én meghalok, az unokáim is tudjanak róla.” Kisebb túlzással, akár azt is mondhatjuk, hogy az 1944-ben született Margó generációjának unokái (dédunokái) épp most lehetnek tizenévesek, s épp nekik lehet ez a könyv a legizgalmasabb. Azt olvasni, hogy a nagymama (dédmama) és nagytata (dédtata) generációja, hogyan szórakozott, hogy ugyanúgy táncoltak s iszogattak hétvégéken, ha tehették, strandolni jártak és titokban cigiztek, betöltheti soha el nem mesélt családi történetek szerepét. És mindezt tették egy olyan rendszerben, amelyről a most kamaszkorú fiatal csak a történelemkönyvekből tanul, mindezt a forradalom személyes megélésének, esetleg átélésének emlékével. Margó jegyzeteit, amelyekből kibontakoznak az 50-es évek végi mindennapok a gazdag illusztrációs anyag teszi még színesebbé. A családi fotók, melyek többnyire Margót és rokonait ábrázolják a korabeli szórakozási lehetőségeket és a divatot egyaránt megörökítik.


(Forrás: Ótott Kovács Attila: Bajai Könyvbemutató)

A naplójegyzetek után egy rövid tanulmány kapott helyet, mely A napló történelmi és lélektani hátteréről címet kapta. Ez a fejezet, olyan a könyvvel kapcsolatos vagy a könyvre vonatkozó alapvető fogalmakat határoz meg, mint maga a napló vagy a diktatúra. Itt körvonalazódik igazán, hogy milyen volt Baja, a Jugoszláviához közeli város helyzete, hogy milyen sokan disszidáltak a korban Tito országán keresztül nyugatabbra. Fontos hangsúlyt kap az Államvédelmi Hatóság ismertetése, illetve a különböző „objektumokról” és eseményekről készült dossziék. Ezek a dokumentumok, valamint a besúgók vallomásai Margó naplója esetében a történészek háttérmunkájának alapját képezték. Többek között Margó édesanyjáról is készültek jelentések, továbbá Margó nagynénjéről, a naplóban Babuciként megjelenő, Gerendás Lászlónéról is. Szintén ebben a részben bontakoznak ki az október 23-i bajai események, például egy epizód Margó egyik tanárnőjéről, Puskás Liliről. Az utolsó oldalak a napló lélektani, szociálpszichológiai vonatkozásait tárgyalják, kiemelve a naplóírás szerepét egy kamasz életében.

Bartos Margit: Margó naplója 1956 – 1959 – A forradalom és utóélete egy kamasz lány szemével egy könnyed és kellemes hangvételű, de mégis elgondolkodtató, nyomot hagyó olvasmány az 1956-os forradalomról. Egy olyan kötet, amit érdemes, sőt fontos a mai fiatalok kezébe adni, mert így ők is megérhetnek, vagy helyesebben megérezhetnek valamit egy mára már távolinak tűnő világból, korszakból. Érdemes a felnőttnek is a kezébe venniük, laikusoknak és szakértőknek egyaránt, mert a serdülőlány szavai szinte észrevétlenül indítanak el gondolatsorokat, késztetnek arra, hogy betekintsünk a forradalom színfalai mögé, be a családok nappalijaiba, az iskolák tantermei, az emberek, akár szüleink, nagyszüleink életébe.

Tóth Gödri Iringó

A kötet adatai:

Bartos Margit: Margó naplója 1956 – 1959 – A forradalom és utóélete egy kamasz lány szemével. Budapest, Libri, 148 oldal.

 

Ezt olvastad?

A sors furcsa fintoraként a csehszlovák események 50. évfordulójára jelent meg jelen tanulmánykötet, és a kedves olvasóban a címet olvasva