Az 1968-as csehszlovákiai bevonulás utáni hetek a rétsági 31. harckocsi ezred járőrnaplójának szemszögéből

Az 1968-as prágai tavasz a hidegháború egyik legfontosabb keleti tömbön belül zajló reformfolyamata volt. A ’60-as évek világszerte a társadalmi és főleg az ifjúsági megmozdulások évtizede volt. A csehszlovákiai változásokat is egy ifjúsági megmozdulás és az azzal szembeni durva hatósági fellépés indította el 1967 októberében. 1968 januárjában Alexander Dubček a CSKP (Csehszlovákia Kommunista Pártja) első titkára lett, ami végett vetett az országot majd másfél évtizede vezető Antonín Novotný pártvezér regnálásának. Az ezt követő szűk egy év folyamatai egy gyors, a tömbön belüli progresszív reformfolyamatba csaptak át, amely mind a párt vezetőségének reformereit, mind a csehszlovák ellenzéket aktivizálta, és a rendszer radikális, „emberarcú szocializmussá” való átformálását tűzte ki célul. Végül a Moszkva számára irányíthatatlannak tűnő folyamat miatt a keleti blokk több vezetője – név szerint: Walter Ulbricht (NDK), Władysław Gomułka (Lengyelország), Todor Zsivkov (Bulgária), Leonyid Iljics Brezsnyev (Szovjetunió) és Kádár János (Magyarország) – hosszas diplomáciai egyeztetéseket és konkrét fenyegetődzésbe csapó tárgyalásokat követően a Szovjetunió égisze alatt fegyveres beavatkozásra szánta el magát. Erre 1968. augusztus 21-én került sor a Magyar Néphadsereg csapatainak részvételével a „Zala” művelet keretében.

A Csehszlovákia elleni támadás (Svornost)

A 8. gépkocsizó lövészhadosztály alárendeltségébe tartozó rétsági 31. harckocsi ezred mozgósítása 1968. július 27-én kezdődött meg, a következő szűk egy hónap során pedig felkészült a feladat végrehajtására. 1968. augusztus 21-én a bevonulásban résztvevő magyar alakulatok közül az egyik első volt, amely átlépte a magyar–csehszlovák határt. Már aznap, a korai órákban elérték Lévát, ahol – a parancsokat teljesítve – a csehszlovák 64. harckocsi ezredet lefegyverezték, a város fontosabb épületeit elfoglalták. A csehszlovákiai tartózkodás során az ezred parancsnoksága Léván állomásozott. Az ezred tevékenységi körzete a lévai és nagykürtösi járás területére terjedt ki. Szeptember elejétől megkezdődött a hosszútávú, több hónapos ott-tartózkodás előkészítése; ennek megfelelően Léva határában is felállítottak egy barakkokból álló tábort az ezred katonái számára. A magyar vezetés már szeptembertől kezdve megfogalmazta, hogy minél hamarabb haza kellene szállítani a Csehszlovákiában tevékenykedő magyar alakulatokat. Ez végül csak október 21–25. között, illetve a 31. harckocsi ezred esetében már csak október 31-én történt meg. A kivonulás során minden a tervek szerint haladt, a visszatéréskor az ezredet eredeti helyőrségében ünnepélyesen fogadták.

A rétsági ezred a lévai kaszárnyáknál (Košúthová Helena fényképe, Rétság – Léva – 1968)

A megszállás hétköznapjai a 31. harckocsi ezred járőreinek szemszögéből

A helyi lakosság a kezdeti időszakban a magyar csapatokkal való kapcsolatot nemzetiségre való tekintet nélkül elutasította. A csehszlovákiai sajtó egységesen és éles hangvétellel utasította el a beavatkozást, kiállt Dubček mellett. A magyar csapatok a passzív ellenállás fő fegyverének a tüntetéseket tartották, viszont ügyeltek arra, hogy a katonákat ért provokációkra ne reagáljanak, ezzel elkerülve az események eszkalálódását. Ezzel párhuzamosan a biztonság kedvéért a megfelelő harci csoportokat készenlétben tartották.

A Zala-művelet kezdeti napjai után a magyar katonák általában járőrözés során léptek érintkezésbe a lakossággal. Ilyenkor többnyire annak hangulatáról, politikai véleményéről, illetve az esetleges rendbontásokról, „ellenforradalmi propagandáról” tájékozódtak. A járőrözési utak mentén eredtek beszélgetésbe a lakossággal, szlovák nyelven tolmács segítségével, illetve magyarul. Az így gyűjtött információkat – azok tartalmától függetlenül – általában lejegyezték a járőrnaplóba.

A járőrnapló célja az volt, hogy feljegyezzék benne azokat a személyes észrevételeket, eseményeket, amelyeket a járőrözés során jelenlévő katonák tapasztaltak. A lejegyzett észrevételek elsősorban az egyes községek civil közigazgatási szerveinek politikai irányultságával foglalkoznak. Ezen felül a velük folytatott beszélgetések során tapasztalt, a bevonulással kapcsolatos állásfoglalásokra, a lakosság hangulatára, és a bevonulást elítélő feliratokra fókuszál. A járőrnapló körülbelül másfél hónapos időszakot ölel fel: első bejegyzése 1968. szeptember 3-án, az események után 13 nappal keletkezett, az utolsó pedig 1968. október 16-án. A jelentések cselekményének ideje és a lejegyzés dátuma között maximum pár napos eltérések mutatkoznak.

Falfelirat Léván (Košúthová Helena fényképe, Rétság – Léva – 1968)

A járőrnapló alapján viszonylag jól rekonstruálhatóak a járőrözést végrehajtó katonák munkamódszerei és azok fejlődése. Az első jelentések igen rövidek, lakonikusak, és csak a főbb szempontokra (politikai nézetek, fogadószándék, hangulat, feliratok kérdésköre) térnek ki. Idővel komplexebbé váltak a jelentések: feljegyezték a különleges eseményeket (például az ipari termeléssel kapcsolatos problémákatÖ, egyes emberek álláspontját az eseményekkel kapcsolatban, de a különböző álhíreket is.

A munkamódszerek és azok változása mindinkább eltolódott a települési közigazgatási szervekkel, illetve ipari egységek vezetőivel való kezdeti kapcsolatteremtéstől a helyi lakossággal, illetve az egyszerűbb köztisztviselőkkel folytatott beszélgetésekre. A források sajnos a társalgásokat csak felületesen rögzítették, azok szűk tartalmára szorítkoztak. A feljegyzett beszélgetések körülményeit, azt, hogy pontosan hol vagy mikor hangoztak el, nem írták le. A jelentésekben még a részvevő nevét sem mindig jegyezték le, egyes esetekben pedig csak ismertető jegyek alapján utalnak rá, hogy ki volt a beszélgetés alanya. A nyílt véleményformálásra általában akkor került sor, amikor szűk körben, vagy feltételezhetően négyszemközt volt a kérdező és a válaszadó. Az ilyen helyzetben adott válaszok tartalmilag megoszlanak. Egyaránt voltak a bevonulást elítélő vagy legalábbis elhamarkodottnak ítélő vélemények, illetve az intervencióval egyetértők és az azt támogatók.

A rétsági ezred tisztjei a lévai táborban (Végh József gyűjteménye, Rétság – Léva – 1968)

A járőrözés lefolyásáról, a járőrcsoportok összetételéről viszonylag keveset tudhatunk meg. A napló és más források alapján kiderül, hogy szeptember folyamán a járőrcsoportokat már nem erősítették meg komolyabb fegyveres kísérettel. A járőrnaplóban nem mindig az útvonalnak megfelelően (vagyis a kiindulástól a végcélig) sorolják a menet állomásait. A járőrnaplót írók általában a Lévához közeli, attól északnyugat, észak, északkelet, kelet felé elterülő településeken jártak, Lévától távolabb lévő településeket csak egyes esetekben látogattak meg. Különösen értékes információkat eredményeztek a Léva-közeli gyárakban tett látogatások – főleg a gyárak belső politikai ellentéteiről, illetve egyes esetekben a gyárak termelési problémáiról adnak tudósítást. A termeléskiesés és a gyártási fennakadások nem függetlenek a bevonulástól és annak utóhatásaitól. A látogatások feltételezhetően egyrészt a bevonulást követő munkabeszüntetések miatt lehettek, másrészt pedig munkaidőben így érhették el a legtöbb embert – így a magyar csapatok ellenőrizte körzet jelentős hányadát lefedték.

A napló alapján a civil közigazgatási szervek eleinte jellemzően udvariasan, de semlegesen viseltettek a járőrökkel szemben, kérdéseikre konfliktuskerülően válaszoltak. A forrás írói megjegyezték, hogy válaszaik nem őszinték, feltehetően „minél hamarabb” le akarták tudni a találkozókat. Egyes esetekben – főleg a közigazgatás vezetői – kerülték az érintkezést a magyar járőrökkel, fontos ügyekre vagy más településen folytatott tanácskozásokra hivatkozva elutasították a megkereséseket. Több esetben is nyílt, vagy kevésbé burkolt, a bevonulással és a bevonulókkal szembeni megnyilatkozással is találkozhatunk a hivatalnokok részéről. Ezek közös motívuma, hogy Csehszlovákiában nem volt ellenforradalom, a bevonulókat egyes esetekben megszállóknak tartják, és hogy Moszkva irányítja a szálakat.

A magyarokkal mint intervenciós erőkkel kapcsolatban a civil lakososság körében voltak olyanok, akik inkább szovjet csapatokat szerettek volna látni, és voltak olyanok is, akik a magyar csapatokban bíztak jobban. A közigazgatási szervek részéről ilyesfajta megnyilvánulásokról nem írtak.

Karikatúra Léván. Vasiľ Biľak a CSKP vezérkarának keményvonalas politikusa, az egyik aláírója annak a felhívásnak, ami a Varsói Szerződés csapatainak beavatkozását kérte az “ellenforradalmi erőkkel” szemben. (Košúthová Helena fényképe, Rétság – Léva – 1968)

A civil közigazgatási szervek hozzáállása az idő előrehaladtával sokkal nyitottabbá vált, ezt a jelentések írói is érzékelték és dokumentálták. Ennek egyik oka lehetett a „normalizáció” – a bevonulást követően elkezdődő folyamat, amely célja a prágai tavasz alatt megindult változások visszafordítása – egyes elemeinek előtérbe kerülése, Gustav Husak beszéde, illetve más csehszlovák politikusoknak a kialakult új helyzethez való hozzáállása.

Máskülönben a járőrnapló megjeleníti azt a szlovák álláspontot, hogy a csehek cselekedetei miatt vonultak be a Varsói Szerződés csapatai. A szlovák–cseh ellentétekre utalnak azok a megjegyzések is, ahol a megszólaltatottak a föderalizáció folyamatát féltették a csehektől. A csehek és szlovákok viszonyát hosszú éveken keresztül meghatározta, hogy az ország vezetésében főleg cseh származásúak kaptak szerepet, ez Csehszlovákia megalakulása óta konfliktusforrás volt. A szlovák kommunista párt a CSKP irányítása alatt állt. A különböző szlovák testületek súlya és tekintélye is csökkent, eredeti funkcióikat csak látszólag töltötték be. Ebből fakadóan a szlovákok egyfajta „elnyomottként” tekintettek magukra, akik a csehekkel közös államukban nem egyenrangúak. Az ország gazdaságilag fejlettebb területei a csehek lakta országrészekben voltak találhatóak, így gazdaságilag is jelentős eltérés volt a cseh és a szlovák területek között. A föderalizálás terve emiatt is volt sok szlovák számára fontos mérföldkő, mivel az sokkal kiegyensúlyozottabb hatalmi viszonyokkal kecsegtetett számukra.

Augusztus során a megszállási zónában az élet lassan megindult. A helyi közigazgatás – a bevonuló csapatok irányítása mellett – helyreállt, a közbiztonság fenntartásában már az első napoktól részt vettek a helyi belügyi szervek. A mezőgazdasági munkákat folytatták, a gyárak termelése újraindult, szeptemberben már rendben megindult a közoktatás is. Az ipari és mezőgazdasági egységekről a jelentések alapján kimutatható, hogy termelésüket az adott időszakban folytatták, és a politikai feszültség a kezdeti felfokozott állapotról szépen lassan lecsendesült.

A 31. harckocsi ezred egyre jobban részévé vált a lévai hétköznapoknak. A magyar alakulatok szeptember elejétől kezdve táboraikban megkezdték a különféle kiképzések, foglalkozások folytatását. Ezzel párhuzamosan igyekeztek mind szlovák, mind pedig magyar nyelvű röpiratok kiadásával javítani a kapcsolatokon, emellett segítséget nyújtottak a helyi mezőgazdasági munkáknál is. Az idő előrehaladtával a magyar csapatokkal szimpatizáló álláspontok kerültek előtérbe a jelentéseken belül. Ez azonban betudható annak is, hogy a lakosság egy része jobbnak látta a szimpatizálás tettetését vélt vagy valós előnyök alapján.

Szovjetunióra utaló karikatúra Léván. (Košúthová Helena fényképe, Rétság – Léva – 1968)

A Varsó Szerződés csapatainak bevonulása megosztotta a lakosságot. Akik támogatták a bevonulást, általában ortodox kommunisták voltak. Nem tetszettek nekik a reformok által elindított társadalmi és politikai változások (például az országban megjelenő sajtótermékek cenzúrájának csökkentése, az ellenzéki mozgalmak megjelenése, kirakatperek áldozatainak rehabilitálása, illetve az, hogy a társadalom egy része aktívabban kezdett érdeklődni a politika iránt), illetve a Dubček-féle vezetést felelőtlennek tartották. Veszélyeztetve látták a szocializmus építését Csehszlovákiában, egyes esetekben – a korszak terminológiájával élve –  „ellenforradalmi” folyamatokat láttak benne, illetve aggódtak, hogy Dubček politikája aláássa a kapcsolatokat a Szovjetunióval. A Szovjetunió és a Varsói szerződés másik négy tagállama kritikái is meggyőzően hatottak erre a csoportra.

A másik fő vélemény a bevonulást ellenzőké volt. Voltak, akik elsősorban a csapatok bevonulását ellenezték, mások Dubček mellett is kiálltak és megvédték az addigi reformfolyamatokat, és erősen tagadták az ellenforradalmi tevékenységeket, a szovjetekkel való szembefordulás vádját. Ennek ellenére a nyilatkozók egy jó része – eredeti véleményétől függetlenül – a feltett kérdésekre passzívan, tartózkodóan válaszolt. Mások véleményüket általában röviden, tömören, a napló tanulsága szerint kelletlenül fogalmazták meg. A lakosság megnyilatkozásai aktív ellenállást nem tartalmaztak, a járőröző katonákkal szemben atrocitásokat nem követtek el. A beszélgetések során nemcsak a helyi történésekről, esetleges problémákról gyűjtöttek adatokat a magyar katonák, de különböző pletykákat, szóbeszédeket is megörökítettek.

A járőrözést végzők munkamódszeréhez tartozott, hogy lehetővé tették a lakosoknak kérdések feltevését a katonáknak. A kérdések jelentős hányada – érthető okokból – arra vonatkozott, hogy mikor vonulnak ki a Varsói Szerződés, de legalábbis a Magyar Néphadsereg alakulatai országukból. A Kádár Jánossal kapcsolatos kérdések viszont a különböző híresztelésekkel, álhírekkel álltak összefüggésben. A „mi van Kádár elvtárssal?” típusú kérdések gyakran arra vonatkoztak, hogy miért nem jelenik meg Kádár János a nyilvánosság előtt, miért nem mond beszédet vagy miért nem látogat el hozzájuk. Több helyi lakos is olyan híreszteléseknek adott hangot, miszerint Kádár Jánost letartóztatták (egyes esetekben több magasabb rangú magyar politikus társaságában), és a Szovjetunióban tartják fogva. Dubček esetében olyan híresztelések keltek szárnyra, miszerint radioaktív sugárzással, kínzással manipulálták (ennek az értesülésnek annyi alapja lehetett, hogy érte fizikai bántalmazás Dubčeket az események során). Ezek az esetek rámutatnak arra, hogy egy katonai akció után keletkező zűrzavaros időszakban, a modern tömegkommunikáció hajnalán milyen álhírek terjedtek.

Falfelirat Csehszlovákiából (MNL OL XIX-B-1-ai-4331-1-a-1215/1968. Idézi: Kis András: Magyar honvéd csehszlovák földön. Archivnet, 2016. (16. évf.) 2. sz.)

Mindent összegezve a járőrnapló alapján betekintést nyerhetünk a csehszlovák bevonulást követő időszak folyamataiba a járőrözést folytató katonák szemszögéből. A forrásból, ha kendőzve is, több információt lehet kinyerni arról, hogyan kezelik az emberek, ha egy ilyen horderejű eseménybe csöppennek. Az is megfigyelhető, ahogy a helyi lakosság a kezdeti elutasítás és tartózkodás után egyre ”barátságosabban” viszonyult a magyar katonákhoz. A járőrök munkamódszerei ennek megfelelően is változtak, alkalmazkodtak. A járőrnaplók érdekes visszatérő elemei a folyamatosan felmerülő kérdések Kádárral kapcsolatban. Az, hogy miért váltott ki ekkora érdeklődést Kádár János hogyléte a helyi lakosságban, jó kérdés. Lehetett egyszerű érdeklődés a részükről, vagy zavarkeltési kísérlet, esetleg a magyarokat így akarták a szovjetek ellen fordítani. Erre a kérdésre a választ a járőrnaplóból nem tudhatjuk meg. Az is kiderülhet számunkra, hogy nem minden esetben alakul ki olyan széleskörű és egységes álláspont minden emberben, közösségben, mint ahogy azt  gondolnánk. A járőrnaplóból megállapítható, főleg a gyárakban tett látogatások leírása alapján, hogy magával a bevonulással szemben egy éles és viszonylag egységes fellépés tudott kialakulni, de annak elvi, ideológiai hátterével és az elmúlt 8–9 hónap eseményeivel és folyamataival kapcsolatban már nem voltak ilyen egységesek.

Képek forrása 

Rétság – Léva – 1968 blog

Felhasznált irodalom, források

Pataky Iván: A vonakodó Szövetséges. A Magyar Néphadsereg közreműködése Csehszlovákia 1968. évi megszállásában. Rastafari BT, Budapest, 2008.

Pataky Iván: „ZALA” HADGYAKORLAT A rétsági 31. harckocsi ezred részvétele Csehszlovákia 1968. évi megszállásában.

„Zala” 1968–Az MN 8. Gépkocsizó Lövészhadosztály hadműveleti naplója Csehszlovákia megszállásának időszakából. Szerk.: Számvéber Norber, Solymosi József, Puedlo kiadó. Budapest, 2012

Hadtörténelmi Levéltár MN 1968 „ZALA” 56-os sz. d. 90. ő.e. „Járőrnapló” 5/12/71

 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma UNKP-17-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

 

Csík Ádám Lajos

Ezt olvastad?

Az 50 évvel ezelőtti 1968-as prágai tavasz a hidegháború egyik kulcseseménye volt. 1968 előtt Csehszlovákia volt a tömbön belül az