Az államalapítás korának ismeretlen szereplője

Második részéhez érkezett az ELTE BTK Történeti Intézetében működő tudományos hallgatói szervezet, az I. Tóth Zoltán Kör által meghirdetett A történelem elfeledett szereplői címet viselő előadássorozat. Október 9-én a főként Szent István király uralkodása alatt működő, mind a magyar, mind pedig az egyetemes történelem szempontjából izgalmas Remete Güntherrel ismerkedhettek meg az érdeklődők.

A korszakokon átívelő és a történelem egy-egy különböző okokból háttérbe szorult, de fontos szerepet játszó személyét bemutató előadássorozat második részében a középkor került terítékre: Körmendi Tamás, az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék tanszékvezető docense a Német-római Birodalom, a Cseh Fejedelemség, valamint a Magyar Királyság történetének szempontjából is releváns Remete Güntherről tartott előadást.

Remete Günther kőtáblája (Kép forrása: Wikipédia)

Günther – ahogyan az melléknevéből is sejthető – elsősorban remetéskedése miatt vált ismertté már saját korában is, élete tökéletesen illeszkedik a 11. században dívó egyházi trendekbe. Ebben az időben – szemben a viharos, magyar, viking és arab hadjáratokkal tarkított 10. századdal, amikor a monostor tulajdonképpen a biztonság záloga volt – már elvárták a szerzetesektől, hogy kijárjanak a világba, kapcsolatba lépjenek a laikusokkal és példát mutassanak a keresztényi életeszmény megvalósításához. A szerzetesközösségek azonban zárt világot képeztek, amely nem nyílt meg akárkinek. Ezzel szemben a remeteség, mely a világtól való elvonulásra épült, nem támasztott különösebb feltételeket a csatlakozáshoz, egy-egy elismertebb és jó hírre szert tett remete – mint amilyen Günther is volt – körül kisebb vagy nagyobb közösségek alakultak ki a korszakban.

Körmendi Tamás előadása (Fotó: Ujj Zoltán)

Hősünk életéről rendkívül kevés forrás számol be, amelyek még kevesebb konkrét adatot tartalmaznak. A német szakirodalomban meggyökeresedett nézet szerint Günther 955 körül született egy türingiai nemesi családba, ezen információ azonban nem található meg egyetlen forrásban sem, ráadásul 1045-ös halálozási dátuma és a középkori átlagéletkorról rendelkezésünkre álló ismeretek kifejezetten valószínűtlenné teszik ezt a születési dátumot. Az azonban bizonyosnak tekinthető, hogy egy kicsapongónak is nevezhető ifjúkort követően 1005 karácsonyán tért meg, javait pedig a hersfeldi és a göllingeni monostorokra hagyta. A következő évben elzarándokolt Rómába, majd belépett a hersfeldi bencés monostorba, ahonnan nem sokkal később Niederaltaichiba került át. A szerzetesi élet azonban nem elégítette ki Günther vallási igényeit, ezért 1008-ban elhagyta a monostort és a bajor területen fekvő Lalling község melletti Ranzingen-hegyre költözött ki remetéskedni. Ténykedésének hamarosan híre ment a környező vidékeken, így 1011 táján már a számára ideálisnál több követővel büszkélkedhetett, aminek következtében elhagyta a hegyet és beljebb húzódott a cseh-bajor erdőben. Ekkoriban alapította meg Rinchnach monostorát, amelynek apátja ő maga lett.

Günther legendája (Kép forrása: Wikipédia)

E tisztséget 1040-ig viselte, amikor is tökéletesebb magányra vágyva, a Cseh-erdő mélyére vonult el. Remetéskedését III. Henrik német-római császár (1039-1056) ugyanebben az évben indított Csehország elleni hadjárata zavarta meg. Reichenaui Hermann tudósítása szerint a csehek győzelme után Günther járt közben a német foglyok szabadon engedéséért a cseh fejedelemnél. A 19. századi cseh történettudomány legmeghatározóbb alakja, František Palackỳ e tudósítás alapján III. Henrik kémeként ábrázolta Günthert a Csehország történetéről írott munkájában. Ez a feltételezés azonban semmiképpen sem állhatja meg a helyét, hiszen Günthernek akkora tekintélye volt a cseh udvarban – császári rokon volta ellenére is –, hogy ki tudta eszközölni a rabok szabadon bocsátását, ráadásul szentként való tisztelete is cseh földön vette kezdetét. A halál is itt érte a hagyomány szerint 1045. október 9-én a Hartmanicéhez tartozó Dobra Vodában. Földi maradványait I. Břetisláv cseh fejedelem (1034-1055) a břevnovi apátságba szállítatta át. Szentté avatására – a 13. századi kezdeményezések dacára – máig nem került sor, kultuszát azonban több pápai bulla is elismeri.

A rinchnachi monostor temploma napjainkban (Kép forrása: Wikipédia)

Életrajza ismertetését követően Günther Magyar Királysággal kapcsolatos ténykedésére tért át az előadó. Ezzel kapcsolatban alapvetően két forrás szolgál adatokkal: Günther 13. századra, tehát a Györffy György által meghonosított emlékezethatáron jóval túlnyúló időszakra datálható és a klasszikus, csak az életszentség igazolását szem előtt tartó legendájára, valamint István 11. század végén íródott Nagyobb legendájára (és az ezt a részt is átvevő Hartvik-legendára) támaszkodhatunk. A két forrás információi messzemenően eltérő képet festenek a történésekről. A Günther-legenda szerint remeténk a niederaltaichi monostorból látogatott el Magyarországra Szent István többszöri és makacs kérlelésére, tehát összesen egyszer tette be a lábát erre a vidékre. A részlet központi eleme az ún. pávacsoda: István nyomására Günthernek akarata ellenére ennie kell az ünnepi lakomán felszolgált pávából, néma imái azonban meghallgattatásra találnak, így a madár a feldarabolás előtt újra életre kel és elrepül.

A bakonybéli monostor napjainkban (Kép forrása: vandoruton.network.hu)

István királyunk Nagyobb legendája ezzel szemben arról számol be, hogy Günther a cseh területekről jött Magyarországra, méghozzá élete során többször, a szerző továbbá az ő ösztönzését sejti a bakonybéli monostor alapítása mögött is. A két forrásközlés kritikai összevetését, valamint a Günther személyével mellékesen foglalkozó kútfők (Regensburgi Arnold, Szent Gotthárd életrajza) bevonását követően Körmendi több látogatást valószínűsít: a Günther-legenda szigorú kronológiájára alapozva, az első látogatás 1006 és 1008 körülre tehető, amit 1011 után, azaz a rinchnachi monostor megalapítását követően legalább egy, de valószínűbb, hogy több követett.

Nem mellékes továbbá Szent István és Günther rokonságának kérdése, melynek foka ugyancsak kérdéses a kútfők alapján. A Günther-legenda egyértelműen rokonságról beszél, míg István Nagyobb legendája szerint csak az égi szentségben osztoztak. Előbbi a cognatus szóval hivatkozik a kettejük közötti kapcsolatra, mely kifejezés tulajdonképpen bármilyen rokonságot – vérségi vagy akár házasság útján létrejött családi kapcsolatot – jelölhet. A Vajay Szabolcs munkássága nyomán elterjedt nézet, mely szerint István Günther nagybátyja volt és mely a 15. században kompilált és tudományos körökben igencsak kétes megítélés alá eső Cronicon Boemiaere alapoz, igencsak gyenge lábakon áll.

A hallgatóság (Fotó: Ujj Zoltán)

A forrásokhoz kapcsolódó filológiai érvek mellett más megfontolások is valószínűtlenné teszik István és Günther vérrokonságát, hívta fel a figyelmet Körmendi. István lánytestvérei ugyanis mind jól átgondolt, politikailag motivált házasságot kötöttek vagy a külső határok biztosítása, vagy a belső béke fenntartása érdekében. Három lánytestvére szomszédos országokból kapott férjet: Gavril Radomir bolgár trónörököst, Vitéz Boleszló későbbi lengyel fejedelmet, valamint Orseolo Ottó velencei dogét. Negyedik lánytestvére pedig az ország északi részén szállásterülettel rendelkező kavar törzs vezetőjéhez Aba Sámuelhez, esetleg Aba Sámuel apjához ment feleségül. Ezekkel szemben a Magyarországgal még csak nem is határos Türingia egyik nemesi családjával dinasztikus kapcsolatot létesíteni nem tűnik éppen racionális döntésnek. Azt nem is említve, hogy egy türingiai nemesről se feltételezhető józan megfontolások alapján, hogy egy pogány és a 10. században még félelmetes ellenségnek számító népből választana magának feleséget.

A német genealógiai kutatások, valamint a rövid forrásrészletekben fellelhető utalások alapján pontosabb kép is rajzolható Günther családi viszonyairól. Utóbbiak alapján Günther családja az Ekkeharding-rokonságba tartozott, mely család rokonságban állt a császári dinasztiát adó Liudolfing-dinasztiával, azaz a remete a felesége, Bajor Gizella révén volt rokona Istvánnak.

Gizella a koronázási paláston (Kép forrása: Wikipédia)

Az előadó ezután Günther magyarországi tevékenységét igyekezett rekonstruálni. A korábban elterjedt nézet szerint ugyanis István a keresztény térítésben kérte a remete segítségét, ezt azonban két körülmény felettébb kérdésessé teszi. A források egyrészt minden esetben a király környezetében említik Günthert, az pedig bizonyos, hogy a királyi udvarban már nem voltak megtérítendő személyek, másrészt a bakonybéli monostor alapítása – amely a Dunántúl közepén, a legrégebben alapított veszprémi püspökség szomszédságában feküdt – is olyan térségbe helyezi a remetét, ahol ez a probléma már megoldottnak számított. A térítés elősegítése tehát kizárható jövetelének okai közül.

Körmendi Tamás előadása (Fotó: Ujj Zoltán)

Körmendi ehelyett három lehetséges okot valószínűsített. Günther a Gizellával, valamint bátyjával, II. Henrik (1003-1024) német-római császárral fennálló rokonsága miatt ideális személy volt a német és a magyar uralkodó közötti közvetítésre, ahogyan a cseh fejedelem és a császár ügyében is teljesített már diplomáciai feladatokat. A Szegfű László által felvetett ötlet, miszerint császári kém volt Magyarországon, tarthatatlan, hiszen II. Henrik és István sógorságának hála a német–magyar kapcsolatok minden korábbinál harmonikusabbak voltak. Günther látogatatásainak lehetett financiális oka is: adományokra, anyagi javakra volt szüksége a rinchnachi közösség fenntartásához. Emellett Magyarországra látogathatott azért is, hogy népszerűsítse a remeteség eszményét, amit a világtól szinte teljes egészében elzárt bakonybéli alapítás is alátámaszt.[1]

Rudolf Veronika

A cikk az I. Tóth Zoltán Körrel való együttműködés keretében született.

[1] A témáról bővebben: Körmendi Tamás: Remete Günther és Magyarország. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. (2010) 3-4. sz. 5-22.  

Ezt olvastad?

Köztudomású dolgokról nem mindig tudjuk megmondani, hogy milyen forrásra vezethetők vissza. Így áll a helyzet Géza fejedelem és Szent István