Az antik örökség ápolása – Könyvismertető

A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelmi Intézetén belül az elmúlt időszakban működött egy OTKA projekt „Erkölcs, kötelesség és bűn fogalomrendszerének hálózata Cicerótól Szent Istvánig” címmel, amely fő céljaként az európai identitásunkat meghatározó értékkategóriák vizsgálatát tűzte ki célul. A projekt kezdetei a tanszék egykori vezetője, a néhai Havas László professzor nevéhez kapcsolódnak. 2012. novemberében került sor a kutatási projekt keretein belül megrendezett első konferenciára, amely A keresztény állam és ideáljának születése a pons Milvius-i csata (Kr. u. 312.) jegyében (Hagyományok – megvalósulás – utóélet; erkölcsök, erények, bűnök) címet viselte, s Cicero politikai eszméitől a keresztény ideálokon át elemezte mind történeti, mind pedig filológiai aspektusból a jó uralkodót jellemző erényeket. A következő konferencia megrendezésére, 2013 májusában került sor, amelynek előadásai elsősorban a pogányság és a kereszténység eszmevilágának találkozását és a vallási tolerancia kérdését vizsgálták. A projekt részeként 2013-ban jelent meg az Agatha sorozat XXV. kötete Hereditas Litteraria Totius Graeco-Latinitatis címen a Debreceni Egyetemi Kiadó gondozásában. A projekt 2014 májusában tartott konferenciát Memoria bene redditae vitae sempiterna címmel, amelyet a kutatócsoport elhunyt vezetője emlékének szentelt. Ennek az emlékező konferenciának az anyagát Studia Moralia (Hereditas Graeco-Latinitatis I.) címmel jelentették meg, új sorozat kezdő darabjaként.

2014 novemberétől 2016 decemberig több témakörben rendezett a kutatócsoport konferenciát. Az Időszemlélet és jövőkép a görög és római gondolkodásban és A bűn pogány és keresztény fogalomrendszere című tanácskozások anyaga Tempora mutantur. Tanulmányok az időről és a bűnről (Hereditas Graeco-Latinitatis II) címmel jelent meg. 2015 novemberében a Fény. Magyarázat és szimbólum az európai kultúrában és tudományban címmel került megrendezésre az a konferencia, melynek előadásait A fény az európai kultúrában és tudományban (Hereditas Graeco-Latinitatis III); Pannóniától Galliáig: Szent Márton és kultusza című konferencia előadásait összefoglaló azonos nevet viselő tanulmánykötetben csakugyan megjelentették (Hereditas Graeco-Latinitatis VI).

A NKFIH-támogatással folyó projektidőszak alatt még egy konferenciát rendeztek, 2017. június 1‒2-án Miraculum – A csodák szerepe és jelentősége az európai kultúrtörténetben címmel a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetében. A tudományos diskurzus anyagát már a projektidőszakon túl tervezték közreadni. A kötet 2018. tavaszán jelent meg, és ahogyan a konferencia, úgy az előadásokból elkészült tanulmánykötet is a görög világtól egészen a kora kereszténységig vizsgálja a csoda fogalmát különböző aspektusokból: a filozófiai –eszmetörténeti megközelítésektől a történeti és irodalmi nézőpontokig terjed a tanulmányok spektruma a Hereditas Graeco-Latinitatis VII. kötetében, továbbiakban a kötet tanulmányait fogjuk szemügyre venni.

Irodalmi-retorikai szemszögből vizsgálódik a kötet nyitótanulmányában Maróth Miklós, akadémikus, aki a csodát mint a görög drámaírók egyik alapvető retorikai-szövegalkotói elemét mutatja be, Aristotelés művein keresztül, különös tekintettel a Poeticára, megállapítva, hogy a drámai művek egyik alapvető és lényeges eleme a csoda, amely egyben szórakoztatja és gyönyörködteti az olvasóközönséget, fölkelti az érdeklődést, de mégis a cselekmény logikai láncolatához tartozik. Mindemellett a szerző Aristotelés művéből kiemelt részek segítségével prezentálja, hogyan értelmezte a filozófus a csodálatos, a hihetetlen, az ésszerűtlen vagy a képtelenség fogalmát.

Bajnok Dániel a hellén teras szócsalád elemzésének szenteli a tanulmányát, a Kr. e. 4-5. századi szónoki nyelvezet elemzésére és a szónokok szavainak hatására is figyelmet fordítva. A csoda jelentéskörével kapcsolatban szóba jöhető szavak elemzését követően megállapítja, hogy az attikai szónoklásban a csoda kifejezésére a leggyakrabban használatos szó a teras. A tanulmány Aischinés munkásságára koncentrálva arra a konklúzióra jut, hogy a teras szó és származékai egyetlen kivételt leszámítva valamennyi esetben a „csodás, vagyis hazug dolgokat mond” jelentésben fordulnak elő Aischinés ellenfelével, Démosthenésszel összefüggésben.

Németh György, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanszékvezető professzora egy kétségtelenül csodás jelenséget mutat be az olvasónak. Senecánál Hercules azt mondja az égbe éppen megérkező Claudius császárnak: olyan helyre jöttél, ahol az egerek vasat rágnak. A tanulmányból megtudhatjuk, a vasevő egerek kifejezést több ókori szerző használta, mindig baljós jelként értelmezték. A római szerzők esetében általában háborút jövendölnek, ellenben a görögöknél, ahol maguk az egerek jelentették a csapást vagy kuriózumként jelentek meg csupán.

Hercules Farnese. Kép forrása: Wikipédia

Az irodalmi és történeti szemlélettől kissé elrugaszkodva mutat be Gradvohl Edina az olvasónak egy ókortól egészen a 20. századig elismert folyékony „csodaszert”. Tanulmányában orvos és egészségtani módszerekkel világít rá az Egyiptomtól a görögökön és a Római Birodalmon át a középkoron keresztül egészen napjainkig a tudományos és népi gyógyászatban is használt emberi és állati vizelet hatásaira, amelynek az ember évszázadokon át tulajdonított mágikus és különleges hatalmat, s gyakran hatásos gyógymódnak bizonyult. Hamvas Endre Ádám panopolisi Zósimos, az egyik első alkimista A kiválóságról, avagy a vizek megalkotásáról című munkájának magyar fordításával és a szöveghez készített kommentárokkal gazdagítja a tanulmánygyűjteményt. A mű nem csak az alkímiai, hanem a késő ókori revelációs- és kinyilatkoztatás irodalom szempontjából is érdekes és jelentős alkotás. A szerző részletesen leírja a szöveg struktúráját, amely egy bevezetőből, fő részből, majd a lezárást követően egy konkrét alkímiai recept ismertetéséből áll.

Schiller Vera írása nyitja a kötet az ókori római csodajelenségekre vonatkozó fejezetét. A szerzőnő a római Vesta-szüzekhez köthető csodás történeteket mutat be tanulmányában. A Debreceni Egyetem professor emeritusa, Gesztelyi Tamás az idősebb Plinius Naturalis Historia című művének azon szöveghelyeit elemzi, amelyekben Plinius a földkerekség csodálatos alkotásait gyűjti egybe, rámutatva arra, hogy az ókori római szerző Róma, az örök város csodálatos alkotásait, például a vízvezetékeket, az örök város csatornarendszerét, és más épített objektumait helyezi az akkor ismert világ minden más csodája elé.

Szintén az idősebb Plinius művét központba állítva Darab Ágnestől olvashatunk az élővilág csodás jelenségeiről. A munka középpontjában az ember-állat, ebben az esetben delfin és fiatal fiú között szövődő szerelem áll. A tanulmányból megtudhatjuk, hogy a hasonló történetek egyik közös pontja, hogy két szereplője: a mindig hímnemű delfin és egy fiú, emellett azt is, hogy a történetek fő szála legtöbbször kettejük ismerkedése, kapcsolatuk kibontakozása. A tanulmány a Naturalis Historia delfin történeteit ismerteti és elemzi, s a szerelmes delfinek mellett megismerkedhetünk a római kultúrában csakugyan elterjedt halászó delfinekről szóló történetekkel is. Ugyancsak az irodalom irányából közelíti meg a csoda témáját Takács László, aki kora császárkori kommentátorok miraculum értelmezéseit mutatja be az olvasónak, Czerovszki Mariann munkájában pedig az adynaton, vagyis a szándékos lehetetlenség szerepét vizsgálta Ovidius Keservek című művében. Nagyillés János tanulmányában Lucanus epikus művének az ancile csodáját vizsgálja, vagyis a tizenkét szent pajzsot, amelyek Mars isten templomában kerültek elhelyezésre. A legenda szerint az első pajzs isteni jelenségként, az égből hullott alá Numa Pompilius, Róma második királyának uralkodása során, s ebből 11 másolatot már ő készíttetett. Lucanus ezt a legendás eseményt igyekszik természettudományos módszerekkel megmagyarázni, detronizálva az isteneket, és tagadva az általuk irányított eseményeket.

Csízy Katalin Iulianus császár életének csodás eseményeit tárja elénk, s célja, hogy bemutassa, milyen tényezők vezethettek ahhoz, hogy az alapvetően keresztény nevelésben részesülő ifjú végül pogány utat választott. Óbis Hajnalka Augustinus, vagyis Szent Ágoston De Civitate Dei művének azokkal a szövegrészeivel foglalkozik, amelyek a csodák társadalmi, közösségi vetületeiként jelennek meg, ezek között is kiemelten a csodák megőrzésével, megörökítésével, emlékezetével. A szerző hangsúlyozza, hogy Augustinus számára rendkívül fontos volt, hogy azok a csodák, amelyek a saját korában estek meg, szintén lejegyzésre kerüljenek, hiszen ezek hozzájárulnak a közösség hitének formálódásához. Földvári Katalin tanulmánya egy modernkori kultusztárgynál, a máriapócsi könnyező ikonnál történt csodás gyógyulásokat egybegyűjtő mirákulumos könyvekben szereplő történeteket vette górcső alá. Az M. Nagy Ilona – Bényei Ágnes szerzőpáros különböző szöveghelyeken mutatták be azt, hogyan beszélték el a középkori magyarországi latin és magyar nyelvhasználatban a miraculumokat, bemutatva, hogy jól felismerhető terminusok, kifejezések álltak e célból rendelkezésre. Pataki Elvira Szent Márton csodálatos köpenyével foglalkozik, Boros István Nyssai Szent Gergely, Lázár István Dávid pedig a Szántó István írásaiban megjelenő csodákat, a művekben betöltött szerepüket mutatja be, Simon Lajos Zoltán a neolatin édenkert-leírásokat vizsgál, Ivancsó István a görögkatolikus liturgiában megjelenő „Krisztus-eseményekkel” foglalkozik, Seszták István pedig a katolikus teológia csoda fogalmát definiálja tanulmányában.

Iulianus római császár. Kép forrása: Livius.org

A kötet szerzői – ahogyan azt fentebb a teljesség igénye nélkül bemutattuk – számos aspektusból közelítették meg a csoda igen rétegzett fogalmát, rámutatva, hogy a miraculum az európai kultúrtörténetben számos módon jelentkezik. A Hereditas Graeco-Latinitatis sorozat VII. kötetének rendkívül széles spektrumon mozgó tanulmányai gondolkodásra késztetik az olvasót. Amellett, hogy megismerhetjük, hogyan definiálja a filozófia és a teológia a csodát, a tanulmányok bemutatják, hogy a csodák és interpretációjuk igen nagy hatással lehettek az emberekre, történelmi eseményekre. A tanulmányok alapján megállapítható, hogy az ember alapvetően azokat az eseményeket értelmezi csodaként, amelyekre a korban aktuális ismeretei alapján tudományos magyarázat nem létezett. Előrevetített, megerősített a társadalom vagy egyén számára fontosnak vélt történéseket, ezzel pedig kétségkívül része volt a régmúlt ember mindennapjainak.

Gacsal Dóra

A recenzió az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-18-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

Ismertetett kötet adatai: Miraculum – A csodák szerepe és jelentősége az európai kultúrtörténetben. Szerk. Tóth Orsolya. Debrecen, 2018. 318 pp. (Hereditas Graeco-Latinitatis VII) Online

Ezt olvastad?

Novák Ádám az Újkor.hu indulása óta tagja a portál szerkesztőségének, ahol kezdetben, 2014-től 2017-ig az Országjáró rovatot vezette, 2017 óta