Az egyetemi antiszemitizmus a két világháború között

A Holokauszt Tudományok Bécsi Wiesenthal Intézetének szervezésében 2012. június 15–16-án zajlott le Bécsben az a nemzetközi konferencia, melynek keretein belül különböző tudományágak képviselői megvitatták a két világháború közötti értelmiségi-egyetemi antiszemita mozgalmak kialakulását, konkrét megjelenési formáit, korabeli fogadtatását, illetve megítélését. Az alább ismertetendő 2016-ban megjelent Alma Mater Antisemitica. Akademisches Milieu, Juden und Antisemitismus an den Universitäten Europas zwischen 1918 und 1939 címet viselő tanulmánykötet, a négy évvel korábbi azonos című szimpóziumon elhangzott előadásokat tartalmazza.

Klió – Történelmi szemléző folyóirat 1992-ben indult útjára, 2017-ben érte el a negyedszázados életkort. Indulásakor a folyóirat szerkesztői, Gunst Péter és Niederhauser Emil így határozták meg a folyóirat célját:

Folyóiratunknak egyetlen célja van, az, hogy olvasóinkkal, történelemtanárokkal, a történelem kutatóival, a művelt érdeklődővel megismertesse a történettudomány legújabb eredményeit. Kimondottan referens jellegű folyóiratot szeretnénk megjelentetni, amelynek egyetlen célja az, hogy a különféle jellegű újdonságokra felhívja a figyelmet. Arra is, ha egy olyan tanulmány vagy monográfia lát napvilágot, amelyben új ismereteket talál az olvasó, s arra is, ha egy módszertani, vagy történetszemléleti szempontból új munkára bukkanunk.”

Beköszöntő. Klió 1992/1.

A fentiekkel az Újkor.hu szerkesztősége huszonhat év távlatából is azonosulni tud, így köszönhetően a Klió szerkesztőségével kötött együttműködésünknek a negyedéves folyóirat számaiból egy-egy recenzió portálunkon is olvasható lesz.

A konferenciakötet néhány átfogó jellegű írással kezdődik. A szerkesztők által jegyzett előszó középpontjában a zsidóellenesség transznacionalitásának kérdése áll. A könyv közreadói szerint kifejezetten szükség van további összehasonlító, különösképpen nemzetközi irányú kutatásokra, amelyek túlmutatnak a közép-európai régión, hiszen a tudományos migrációnak köszönhetően a zsidó értelmiségi-szellemi hangsúly jobbára a kontinens nyugati félre tolódott, emiatt Angliát, Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát és/vagy Svájcot is be kell vonni a leendő vizsgálatokba. A numerus clausus, valamint az egyetemi antiszemitizmus 1930-as évekbeli radikalizálódásban betöltött lehetséges vezető szerepe a történelem olyan szegmense, amely a társadalom legszélesebb rétegeiben, hazai és nemzetközi szinten is érdeklődésre tarthat számot. A téma módfelett érdekelte a korszakkal, illetve az antiszemitizmussal foglalkozó kutatókat, nem véletlenül született számos idevágó feldolgozás és publikáció (néhány példát a cikk végén vettünk lajstromba). Ebből adódóan a tanulmánykötet Konrad H. Jarausch áttekintő írásával indul, amely felvázolja a német (és osztrák) egyetemi antiszemitizmus fejlődési irányát. Bevezető tanulmányában megfogalmazza, hogy a zsidóellenesség mélyebb, 1880-as évekbeli gyökerei részben a modernizációra adott válaszok, amelyek az első világháború, a weimari köztársaság és a gazdasági világválság révén terjedhettek el. Jarausch értekezésében azt érzékelteti, hogy a válság elidegenítette a tudományos élet kiemelkedő alakjait az ezer sebből vérző köztársaságtól, így a fanatikus többség, a nácik térnyerésében szignifikáns részt vállaltak a befolyásuk alatt álló egyetemi hallgatókkal együtt.

A konferencia részletes programja a linkre a képre kattintva az Academia.edu oldalon tekinthető meg.

A kiadványban olvasható további tizenhárom tanulmány tematikailag öt csoportba sorolható. A bevezető tanulmányt követő első rész a hallgatóságot a fasiszta tömegmozgalmak előőrseként láttatja. Raul Cârstocea ismertette az 1920-as évekbeli romániai diákszervezetek erőszakos tömegmozgalommá válásának főbb állomásait, valamint a fasiszta hallgatói mozgalmak strukturális okait. A fasizmus lengyel vonatkozásainak bemutatására Grzegorz Krzywiec vállalkozott, aki tézisében a numerus clausus lengyelországi bevezetését a megkülönböztető törvényhozás kísérleti terepeként, az ún. klerikális fasizmust pedig közép-kelet-európai jelenségként jellemezte.

A Bécsi Egyetem Anatómiai Intézetben zajlott antiszemita támadás pusztítása 1933. május 9-ről. Foto: Josephinum, Nachlass Julius Tandler. Kép forrása: Universität Wien

A kötet második tematikai egysége elsősorban a felsőoktatási intézményekben történő megkülönböztetéstől a kirekesztésig vezető zsidóellenes intézkedéseket és a népcsoport ellen irányuló erőszakos, fizikai cselekményeket veszi nagyító alá. A négy tanulmányt felölő fejezet első írásában Kovács M. Mária áttekinti a magyarországi numerus clausus ideológiáját, kockázatait és hatásait, ezáltal nyomatékosítva, hogy a numerus clausus nem egyszerűen egy törvény volt, mert jelentősége több szempontból is messze túlmutat önmagán. Maga a témaválasztás szorosan kötődik a szerző pályájához, hiszen 2012-ben Törvénytől sújtva. A numerus clausus Magyarországon, 1920–1945 címmel átfogó monográfiát szentelt a kérdéskörnek. Zofia Trębacz kutatásai nyomán a lengyel egyetemeken gyakorolt diszkriminatív intézkedések egyikét, az izraelita hallgatóság gettópadokba kényszerítését vizsgálja meg, nagy hangsúlyt fektetve a tettek oktatói megítélésére. Kurt Bauer egy igen neuralgikus kérdéskört jár körbe, amikor a Bécs egyetemein zajló zsidógyűlölő provokatív zavargásokat kíséri figyelemmel a kezdetektől az 1930-as évek korai szakaszáig. A szerző a felsőoktatásban jelenlévő nemzetiszocializmust cselekvési stratégiaként, tudatos eszkalációként jellemzi, hiszen az irányzat képviselői alaposan fel voltak készülve az erőszakos cselekmények végrehajtására, arról nem szólva, hogy valószínűleg a bűntények elkövetése során a tanárok, a rektorátus és a rendőrség hallgatólagos támogatásában részesültek. Marija Vulesica tudományos érdeklődését egy olyan téma keltette fel, amelyet a szerzőnő véleménye szerint eddig méltatlanul mellőzött a történetírás: munkájában a jugoszláv antiszemitizmus 1920-as, illetve 1930-as évekbeli terjedését vizsgálja.

Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva – A numerus clausus Magyarországon, 1920-1945. Napvilág Kiadó, 2012. Kép forrása: Bookline.com

A recenzált kötet harmadik és negyedik tematikai egysége a faji megkülönböztetést alkalmazó és elszenvedő hallgatók identitására, továbbá az őket tömörítő diákszervezetek mozgásterére összpontosít. Sabrina Lausen német „perspektívából”, az ottani „szokások” és módszerek átvételének szemszögéből vizsgálja a lengyel egyetemen 1918 és 1939 között működő egyesületek jobbratolódását, valamint az elitképződésben betöltött funkcióját. A zsidó hallgatók elleni agitáció tulajdonképpen 1921-ben a ZPKA (Związek Polskich Korporacji Akademickich) megalapításával érte el csúcspontját Lengyelországban. A Második Lengyel Köztársaság nacionalista diskurzusának elemzését folytatja Natalia Aleksiun, amikor a gyakorlati antiszemitizmust egy esettanulmányban tárja az olvasóközönség elé. A folyamatos fizikai bűncselekmények mellett született egy olyan határozat, melynek értelmében 1926 novemberétől a vilniusi egyetem zsidó orvostanhallgatói az „alsóbbrendűek” által okozott „szennyeződés” tévhite miatt csak zsidó holttesteken dolgozhattak, annak ellenére, hogy a halacha megkívánja, hogy a tetemeket sértetlenül hantolják el. Az egyenlő jogok és kötelességek ürügyén kifejtett lengyel „nemzeti önvédelem” is csak újabb mechanizmus volt annak érdekében, hogy az izraelita gyakornokokat elűzzék az egyetemekről. Klaus Taschwer munkájában a bécsi egyetem „medvebarlangjába”, a paleobiológiai karán található terembe enged betekintést, ahol az intézmény rasszista professzorklikkje tartotta megbeszéléseit. A szóban forgó oktatók arra használták befolyásukat, hogy a zsidó és baloldali kutatók szakmai előmenetelét megakadályozzák, mivel azonban e konspirációról nem született dokumentáció, a szerző nem támaszkodhatott közvetlen forrásokra. A forrásanyag csekély mennyiségét tekintve a „medvebarlang” létezését és következményeit csak a meghiúsult habilitációk támasztják alá. Michaela Raggam-Blesch visszaemlékezéseken keresztül írja le a Bécs egyetemein 1897 és 1938 között uralkodó antiszemita és antifeminista szociális légkört. A szerzőnő a bécsi zsidó nők identitás keresésével és építésével bővebben a Zwischen Ost und West. Identitätskonstruktionen jüdischer Frauen in Wien elnevezésű monográfiájában foglalkozik bővebben. Laczó Ferenc a nácizmus történetének magyarországi zsidó interpretációját veti papírra mind a 2011-ben a Múltunk hasábjain közölt A válságtudat történetisége. A Horthy-kor és a nácizmus egykorú magyar zsidó értelmezéseiről című cikkében, mind jelen kötetben közreadott tanulmányában is. A szerző elemzésében azt kutatja, hogy miképpen mutatták be és értékelték saját korukat az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) évkönyveinek tudós szerzői az 1929-től 1943-ig tartó időszakban. Nicola D’Elia a római egyetem docense, Giorgio Del Vecchio valamint az olasz fasiszta állam kapcsolatát állítja párhuzamba Renzio de Felice állításával, miszerint az olasz fasizmusban jelenlévő zsidógyűlöletet csak a politikai kényszer lobbantotta lángra.

A Medve Barlang, a két világháború közötti titkos antiszemita professzori csoport helye a Bécsi Egyetemen. Kép forrása: Universität Wien

A kötet ötödik, egyben utolsó része az eddig tárgyalt jelenség transznacionális kapcsolódási pontjai köré csoportosul. Stephen Norwood zárótanulmányában a nemzetiszocialista állam tengeren túli megítélését tárgyalja. Eredményei szerint a Hitler-rezsim hatalomjutásától fogva komoly erőfeszítéséket tett arra, hogy az amerikai közvélemény előtt kedvező színben tűntesse fel a Harmadik Birodalom intézkedéseit, melynek igazi célja az amerikai semlegesség biztosítása volt a tervezett háborúban. A náci Németország megértette, hogy ebben az egyetemek kulcsfontosságú szerepet töltöttek be, a cserediák programok révén lehetősége nyílt arra, hogy szigorúan ellenőrzött, intenzív náci propagandát tartson fel a campusokon. A szerző kutatásai szerint a nemzetiszocialista állam tekintélye az Egyesült Államokban a háború kezdetéig nőtt, 1933 után pedig az amerikai zsidó szervezetek által kezdeményezett protestáló és bojkottáló intézkedéseket sem az egyetemek, sem az állam nem támogatta, csupán az amerikai katonák identitását erősítették.

Összességében megállapítható, hogy a konferenciakötetben szereplő tanulmányok eredménye és legfőbb mondanivalója az egyetemi antiszemitizmus transznacionális, európai jelenségként történő bemutatása. Ennek fontos szakmai hozadéka az, hogy láthatóvá válik, ezek a jelenségek jellemzően nem koncentrálódtak egy nemzet egyetemeire és ifjúságára, hanem szerves részei a „Nagy Háború” utáni, illetve annak révén kialakult korszellemnek. Ám az olvasó számára talán hiányérzetet okozhat az, hogy sem a konferencia, sem a kötet nem ad konkrét választ arra, hogy Németország és Ausztria a diszkriminatív antiszemita intézkedések mintapéldájának tekinthető-e. A kötet kvalitásai közé tartozik, hogy a gondosan megszerkesztett, szakmai szempontból hiánypótló szövegeket számos táblázat, karikatúra és fénykép egészíti ki. A szerzőknek sikerült bebizonyítania, hogy az antiszemitizmus nem árasztotta el teljesen az egyetemeket, illetve néhány esetben közönnyé enyhült. Ez a megállapítás, valamint az előszóban foglaltak remélhetőleg további szakmai együttműködésre inspirálják majd a kutatóközösséget.

Végh Loretta Vivien

Az ismertetett kötet adatai: Alma Mater Antisemitica. Akademisches Milieu, Juden und Antisemitismus an den Universitäten Europas zwischen 1918 und 1939. Herausgegeben von Regina Fritz, Grzegorz Rossoliński-Liebe und Jana Starek. Herausgegeben vom Wiener Wiesenthal Institut für Holocaust-Studien (VWI). New Academic Press, Wien, 2016. 326 pp.

Az írás eredetileg “Regina Fritz, Grzegorz Rossoliński-Liebe, Jana Starek (szerk.): Alma Mater Antisemitica” címmel jelent meg a Klió 2018/1. számában a 61–65. oldalakon.

A Klió folyóirat legutóbb megjelent számai teljes terjedelemben a folyóirat honlapján olvashatóak, a legfrissebb számok pedig előjegyezhetőek – rendelhetőek a régebbi számokkal együtt – Fodor Mihályné szerkesztőnél (fodor.mihalyne[@]arts.unideb.hu). A folyóiratba író szerzők számára minden lapszámhoz ingyenes elektronikus hozzáférést biztosítanak. Erre jelentkezni  Bárány Attila főszerkesztőnél lehet: baranyat[@]gmail.com. A szerkesztőség mindig nyitott friss kötetek recenzióira.

A témához kapcsolódóan publikációk a teljesség igénye nélkül:

1. Universities Under Dictatorship. Eds. Connelly, John – Grüttner, Michael. University Park, Pennsylvania State University Press, 2005.

2. Szécsényi András: Lovagias ügy. Epizód az antiszemitizmus történetéhez az 1930-as években. Múlt és Jövő, 2009/1. 133–138.

3. Jogfosztás – 90 éve. Tanulmányok a numerus claususról. Szerk. Molnár Judit.  Budapest, Nonprofit Társadalomkutató Egyesület, 2011.

4. The Numerus Clausus in Hungary. Studies on the First Anti-Jewish Law and Academic Anti-Semitismin Modern Central Europe. Eds. Karády, Victor and Nagy, Peter Tibor. Pasts Inc. Budapest, Centre for Historical Research, History Department of the Central European University, 2012.

5. Kerepeszki Róbert: A Turul Szövetség 1919–1945. Egyetemi ifjúság és jobboldali radikalizmus a Horthy-korszakban. Máriabesnyő, Attraktor Kiadó, 2012.

Ezt olvastad?

Van-e még kutatni való a magyar zsidóság és a magyar holokauszt történetében? – ezzel a címmel rendezett bemutatkozó beszélgetést 2018.