Az élet álom: a Mátrix-filozófia eredettörténete

A Wachowski-testvérek Mátrix trilógiája (1999, 2003) számos filozófiai kérdést vetett, avagy újított fel, lángra gyújtva a nézők, elemzők és értelmezők fantáziáját. Ezek egyike az az ismeretelméleti probléma, hogy vajon létezik-e a minket körülvevő valóság vagy nem.


Forrás: sfmag.hu

A rossz hírek: ez független attól, hogy a kék vagy piros pirulát vesszük be. Ráadásul a „csípj meg, biztos csak álmodom” technika sem működik, tekintve, hogy ezt az érzetet is álmodhatjuk. Ráadásul, aki a „méret a lényeg”-elv alapján azt gondolja, hogy ez biztos a valóság, mivel nagy embertömeg gondolja így, annak is csalódnia kell. Egyrészt, mert az igazság tömegfüggetlen, így Einstein (1879-1955) relativitáselméletét például – az anekdota szerint – a megjelenés pillanatában mindössze hárman értették, de attól még működik. Másrészt, mert az osztrák pszichológus Sigmund Freud (1856-1939) tanítványa, Carl Gustav Jung (1875-1961) rámutatott a minden embernél egyaránt megjelenő álmok létezésére, azaz elvben mind a 7 milliárdan álmodhatjuk ugyanazt. Akár létezik ez a valóság, akár csak tölthető elemek vagyunk egy sivár, robotok uralta bolygón egy mátrixba zárva, az bizonyos, hogy a film által feldobott kérdés régóta foglalkoztatja az embereket.

Az ókori filozófia egyik legnagyobbnak tartott alakja, Platón (Kr.e. 427-Kr.e 347) ideatanában megfogalmazta, hogy két világ van: az embereké és az ideáké, azaz a tökéletes létezőké. Barlanghasonlatában úgy magyarázta ezt, hogy az emberek egy barlangban a falat nézik, és azt hiszik, hogy a mögöttük lévő, fényben lévő világ falon tükröződő árnyképei alkotják a valóságot.

A teológiával átszőtt középkori filozófia válasza a problémára az, hogy az emberi élet nem más, mint Isten álma. Tekintve, hogy a középkori gondolkodási rendszerben Isten léte elfogadott, a kérdés megoldódni látszott: amit látunk magunk körül, valós, de nem a mi álmunk, hanem Istené. Érdekes, hogy a Mátrix világának már Isten nem, csak egy tervezőmérnök (the Architect) jutott… Fél évezreddel később erre a feltevésre reagálta Freud tisztelője, a szkeptikus, kételkedő orvos-drámaíró Arthur Schnitzler (1862-1931), hogy „Lehet, hogy Isten az emberiség álma? Csodálatos lenne. Vagy lehet, hogy az emberiség Isten álma? Ez undorító lenne.

Az újkorban Pedro Calderón de la Barca (1600-1681) spanyol drámaíró egy egész tragédiát szentelt a problémának. Az élet álom c. darab főszereplője, Sigismundo (ironikusan rímel Sigmund Freud nevére) toronyban elzárt nyomorult léthelyzetéből lett király. Többször megfogalmazza, hogy az, amit tapasztal, nem lehet valóság: „Csak csodálom ezt, s nem értem,/S nem hiszem, amit csodálok./Én e pompás palotában […] Ily felséges ágyban itt/Álmomból én ébredek fel?/Körülöttem ennyi ember,/mind, mind öltöznöm segít?/Mondjam: álom? Semmiképp sem. Hogyha ezt mondom, csalok./Nem Sigismundo vagyok?/ S nem vagyok, Úristen, ébren?” A darab végén a „happy end” e szavakkal zárul: „Bámultok? Hökkenve néztek?/Hisz egy álom volt tanítóm,/S most szorongok, s egyre félek;/hátha arra ébredek, hogy/Újra a börtön-fenéken/Rothadok! … S ha mégsem így lesz,/Úgy is álmomat dicsérem: Azt mutatta meg nekem,/Hogy a boldogság tünékeny […]” A Mátrix annyiban mindenképpen túllépett ezen a koncepción, hogy egy egész emberiséget, és természetesen a nézőket ringatta abba a tévhitbe, hogy a valóságot látják. Ugyanakkor Calderónnál is van egy embercsoport, aki a hős körül tudja az igazat, miként a görög mitológia álomistenének nevét viselő Morpheus (Laurence Fishburne) Neo (Keanu Reeves) mellett.


Forrás: thegalileo.wordpress.com

Calderón kortársa, a francia filozófus és matematikus René Descartes (1596-1650) a francia felvilágosodásra jellemző szkepszissel kritizálta a külvilágról szerzett tudás érvényességét. Egyik érve az „álom argumentum”, amely állítása, hogy amikor álmodunk, gyakran nem tudjuk, hogy álmodunk, így lehetnek olyan tapasztalataink, amelyek valósághűnek tűnnek. Ebből a gondolatból már csak egy – bár nem kis – lépés feltételezni, hogy minden valószerűnek tűnő tapasztalásunk egy véget nem érő álom része.

Nem véletlen, hogy a 17. században fogalmazódtak meg (újra) ezek a gondolatok, hiszen ez a korszak még alapvetően nem ateista, de már többen erősen feszegetik azokat a kereteket, amelyek a középkorban maguktól értetődőnek tűntek egy Isten-központú világban. Míg a 17. századi spanyol birodalom a gazdasági összeomlás szélére került, a Francia Királyságban az uralkodói hatalom ekkor tartott a csúcs felé. Mégis megjelentek azok a politikai-filozófiai gondolatok, amelyek később, a 18. századi francia felvilágosodás alatt bontakoztak ki, valamint 1789-ben a királyi hatalmat megdöntő társadalmi, politikai erők jelszavai lettek.   Az ezredfordulón a Mátrix jó érzékkel újította fel az „élet álom” ismeretelméleti problémáját, és csomagolta azt egy valóban forradalmi technikai megoldásokkal készült filmbe. Nem véletlen, hogy a trilógia záróepizódja a Forradalmak címet kapta, és persze a problémát is megoldotta: a valóságról onnan lehet tudni, hogy valós, hogy az ember szenved benne. Hiszen Smith ügynök (Hugo Weaving) szerint az eredeti mátrix tökéletes volt, így az emberek azonnal rájöttek, hogy nem valóság, ezért lázadások törtek ki. Persze ez a megoldás sem újszerű, viszont igen frappáns.


Forrás: fanpop.com

Természetesen Hollywood nem elégedett meg ezekkel a válaszokkal, és később még több science fiction-ben (pl. Eredet, 2010 és Végrehajtók, 2010) vetette fel annak kérdését, hogy miként ellenőrizhető a valóság valódisága.

             Illik Péter

Irodalom:

A. C. Gryling (szerk.): Filozófiai kalauz. Bp., 1997.
Arno Arzenbacher: Bevezetés a filozófiába. Bp., 1993.
Calderón De La Barca: Az élet álom. Bukarest, 1974.
MATRIX: Építész szöveg értelmezése (http://hardwired.hu/forum/forum.phtml?area=comment&id=6962)
Nigel Warburton: A filozófia világa. Bp., 1993.
Nigel Warburton: Bevezetés a filozófiába. Bp., 2000.
William Irwin (szerk.): Mátrix filozófia. Bp., 2003.
www.imdb.com

Ezt olvastad?

1. A magyar népi mozgalom A magyar népi mozgalom legfontosabb céljait, politikai programját Németh László fogalmazta meg íróként, illetve irodalomszervezőként