Az Elizabeth: Az Aranykor című film margójára

2007-ben Shekhar Kapur rendezésében jelent meg az Elizabeth: Az Aranykor, az 1998-as Elizabeth c. film folytatásaként. A királynőt alakító Cate Blanchett, valamint a bizalmasa szerepében látható Geoffrey Rush egyaránt kapcsot jelentenek a két alkotás között. Mely történelmi eseményeknek állít emléket az alkotás? Megérte-e leforgatni a folytatást? Mit tudunk meg a 16. századi angol udvarról és a korabeli diplomáciáról?

Elizabeth: Az Aranykor borítója (Forrás: IMDB)

Annak ellenére, hogy a két filmet hasonló stílusban forgatták és ugyanaz a személy rendezte őket, az Elizabeth: Az Aranykor sokkal rosszabbul szerepelt az eladási listákon, még a top 100-ba sem került be. Összehasonlításként az Elizabeth a 65. legjobb film volt megjelenésének évében, valamint Shekhar Kapur rendező az 1998-as filmért két jelölést is kapott, BAFTA-díj (1999) – Legjobb rendező jelölés, Golden Globe-díj (1999) és legjobb rendező jelölés kategóriában, azonban Az Aranykor-ért már nem kapott hasonló elismeréseket. Mi lehetett ennek az oka?

A történelmi hűséget szem előtt tartó filmek sokszor abba a csapdába esnek, hogy túl unalmassá válnak, hiszen nem egy tipikusan felépített filmet láthat a néző, ahol minden cselekmény egy könnyen megjósolható nagy akcióra van kihegyezve. A történelem nyilván önmagában egy spoilerrel szolgált, tudni lehetett, hogy ki fog meghalni, és mikor ki nyeri az brit-spanyol tengeri ütközetet.

Az Aranykor c. film két fő történelmi eseményen alapszik, az egyik a Babington-összeesküvés, a másik a Grande Armada feletti győzelem. Az összeesküvés történetszálat az első filmben is bemutatták, annak a cselekménye a Ridolfi– és a Babington-összeesküvés fiktív keveréke volt. Azonban Az Aranykor sokkal inkább törekedett arra, hogy a történelemhez hűen mutassa be a királynő ellen irányuló gyilkossági kísérletet. A történelemkönyveket fellapozva, megtudhatjuk, hogy a Babington-összeesküvés egy katolikusok által szervezett kísérlet volt I. Erzsébet (ur. 1558–1603) meggyilkolására, hogy ezáltal katolikus unokatestvére, I. Mária (1516–1558) vehesse át a trónt.

I. Erzsébet portréja, mellette a Cate Blanchett által alakított Elizabeth

A filmből is kiderül, hogy annak ellenére, hogy Mária fogságban élt, mindig veszélyként, potenciális trónkövetelőként tekintettek rá. Ezért volt ilyen fontos szerepe Francis Walsinghamnek, Erzsébet királynő bizalmasának. Neki köszönhetően Gilbert Giffordot lebuktatták, aki katolikusként Mária oldalán állt. Giffordot kettős ügynökként felhasználva jutottak a sörös hordókban csempészett titkos levelezéshez. Ezekből a levelekből tudjuk, hogy Mária valóban jól tájékozott volt arról, hogy milyen összeesküvéseket szőttek I. Erzsébet ellen, aki azonban mindezek ellenére sem nem akart Mária ellen aktívan fellépni. Ennek többek között az volt az oka, hogy Mária koronázott királynő volt, így az ő kivégzése precedenst jelentett volna Erzsébet kivégzésére is, aláásva uralmának legitimációját. 

Ahogy az összeesküvés kezdett kibontakozni, egyre inkább fontos szerepet játszott egy gazdag katolikus, Anthony Babington, akinek tudatosságát bizonyítja, hogy mindvégig titkos és kódolt levelezést folytat Máriával. Babingtont a sokaknak ismerős színész, Eddie Redmayne alakította, aki nagyszerűen hozta a kissé őrült, kissé elfogult, I. Máriát támogató ember szerepét. Talán I. Erzsébet jellemében és hozzáállásában is Babington hozta a fordulópontot, amikor a templomba rászegezte a fegyvert. A királynő nem tudta, hogy nincs töltve a pisztoly és felkészült arra, hogy meghalhat. Habár nem Babington tervelte ki az összeesküvést, de végrehajtóként ő lett névadója. A sikertelen gyilkossági kísérlet után elfogták és kivégezték.

Ezáltal I. Mária ellen is sikerült bizonyítékot szerezni, hiszen a levelezés alátámasztotta, hogy az összeesküvés mögött a katolikus királynő állt. Az utolsó levélváltáskor I. Mária azt írta, hogy bármilyen terv sikerének kulcsa az, hogy őt kiszabadítsák. 

Mária tényleg ilyen óvatlan lett volna, hogy leírja a jóváhagyását I. Erzsébet meggyilkosához? Feltehetőleg nem. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a katolikus királynő ilyen levelet írt volna. Sőt tudjuk, hogy egy kém, aki a levelet lemásolta, még azt is hozzá hamísította post scriptumként, hogy Mária jóváhagyta Erzsébet meggyilkolását. Máriát 1586-ban állították bíróság elé az úgynevezett Bond of Association alapján. Ez a rendelet, amelyet maga Mária is aláírt, kimondta, hogy bárkit kivégezhetnek az örökösök közül, aki tudatában volt a királynő élete elleni összeesküvésnek – még akkor is, ha nem volt aktív tagja az összeesküvésnek. A parlament ezt kiegészítette az Act of Association nevű rendelettel, amely szerint bárkit halálra lehet ítélni, aki hasznot húzott volna a királynő elleni merényletből. Annak ellenére, hogy Mária ragaszkodott ahhoz, hogy rá nem vonatkozik az angol törvény, bíróság elé állították. Nem kapott jogi tanácsot, védő tanúkat és az ellene szóló bizonyítékokhoz való hozzáférést sem, így védekezni sem tudott. A bíróság felségárulás vádjával bűnösnek találta és halálra ítélte. 

Jelenet a filmből: Mária kivégzése előtt

Erzsébet nem akarta aláírni a halálos ítéletet, hiszen tudta, hogy Mária kivégzése Franciaország és Spanyolország felháborodását keltené, tovább növelve egy katolikus invázió kockázatát. Walsingham és az angol nép azonban nyomást gyakoroltak rá, melynek végül engedett. (Walsingham állítólag azzal enyhítette az Erzsébetre nehezedő nyomást, hogy egyéb aláírandó, kevésbé fontos irat közé tette az ítéletet, így a királynő szinte alig vette észre.)

Mária utolsó levele arról tanúskodik, hogy megbékélt a halál gondolatával, magát pedig egy katolikus mártírként látta. A kivégzés 1587 februárjában volt, és egyáltalán nem úgy ment, ahogy eltervezték. A forrásaink szerint a hóhérnak nem sikerült egy csapással bevégezni a munkáját, így egy második próbálkozásra is sort kellett keríteni. Ezen felül Mária kiskutyája is odaszaladt, így csupa vér lett, majd amikor a fejet felemelték, leesett a parókája. A leírást a katolikus propaganda még jobban kiszínezte, így csinálva mártírt Máriából, és kegyetlen zsarnokot Erzsébetből. A film jól tükrözi Erzsébet belső vívódását a kivégzés kapcsán, amely, ahogy a forrásaink beszámolnak róla, valóban hatalmas nyomás volt számára. Mária kivégzését a véres részletek nélkül mutatják be, a film inkább mártírságára helyezi a hangsúlyt – erre utal a vörös ruhája is, amely a mártírság liturgikus színe a katolikus vallásban. A királynő félelmei beigazolódtak, hiszen nem tudta irányítani a kivégzésről terjedő rémhíreket, majd pedig Spanyolország 1588-ban megindította a híres-hírhedt flottáját Anglia ellen.

A film egyik legizgalmasabb csavarjára is ekkor jöhet rá a néző, hiszen ekkor derül ki, hogy nem is I. Mária volt az igazi vezetője az összeesküvésnek, és nem is a bábuként mozgatott Babington, hanem a spanyol király, II. Fülöp (ur. 1556–1598). II. Fülöp háborút hirdet Anglia ellen, és Walsingham hirtelen ráeszmél, hogy a spanyol király volt mindvégig, aki a háttérből irányította az eseményeket. II. Fülöp végig ismerte Mária levelezését, és Babington fegyverében azért nem volt golyó, hogy Erzsébet túlélje, így az angol királynő majd kivégzi Máriát és Spanyolország Anglia elleni inváziója legitimitást nyer. Walsingham és Erzsébet is beismerik, hogy hiba volt Máriát kivégezni, de szembe kell nézniük az elkerülhetetlen háborúval.  

A filmben elmesélt történet és a történelem itt egy kicsit eltér egymástól. II. Fülöpnek nem állt érdekében megöletni I. Máriát. A katolikus királynő halálával nem maradt katolikus uralkodó, hiszen János fia már protestáns volt.  Amennyiben Fülöp csak egy indokra várt, hogy megszállja Angliát, Mária raboskodása elegendő lett volna önmagában is. II. Fülöp számára az lett volna a legjobb forgatókönyv, hogy ha Babington megöli I. Erzsébetet. Ezt is nehezen lehetett volna kivitelezni, hiszen valójában Babington sosem próbálta meg Erzsébetet lelőni, és az sem derül ki a filmből, hogy II. Fülöp hogyan is jutott hozzá Mária levelezéséhez, hiszen az Walsinghamon keresztül zajlott. Így elmondható, hogy a film, habár izgalmasan mutatja be az összeesküvést és a szereplők közötti szálakat és azok alakulását, történelmileg nem teljesen hitelesen.

A film tehát tulajdonképpen megcseréli az ok–okozati összefüggést Stuart Mária kivégzése és a spanyol támadás között. A valóságban a támadás egy reakció volt Mária kivégzésére, míg a filmben a kivégzés csak egy része a tervnek, amely az invázióban csúcsosodik ki. A film azonban nagyon jól mutatja be a késő 16. századi politikai intrikát, hogy milyen összefüggések is vannak egyes események között. A fent említett eltérések talán annak tudhatóak be, hogy a nagyon bonyolult történelmi események útvesztőjében könnyebben eligazodjon a néző.    
Ezen felül minden filmben kell, hogy legyen jó és rossz, és II. Fülöp, illetve Mária fanatikus katolicizmusa tovább erősíti ezeket a szerepeket. A spanyol király folyamatosan rózsafüzért szorongat kezében, és Istenhez beszél, döntéseit mindvégig felsőbb hatalom által kapott utasítással indokolja. Mária egy másféle katolikus szerepet képvisel, ő a fogva tartott, mindentől megfosztott mártír, akinek már csak a hite maradt. Kivégzését a filmben, csakúgy, mint a valóságban, elfogadja, szinte örömmel veszi magára a mártír szerepét. A film csúcspontja, hogy a Grande Armada vereségével párhuzamosan láthatjuk I. Erzsébet és II. Fülöp belső vívódását, hitének megnyilvánulását. Míg II. Fülöp csak és kizárólag a vallással foglalkozik, addig I. Erzsébetnek megmutatkozik az emberi oldala is, erre példa a felfedezővel, Sir Walter Raleighlel (Clive Owen) való szerelmi szál is, amelynek azonban magához a cselekményhez nem sok köze van.  

Erzsébet és Sir Walter Raleigh a filmvásznon (Forrás: elizabeththegoldenage.net)

I. Erzsébet királynő személyes vívódása, szorongása vagy akár öröme és éles esze folyamatosan megmutatkozik a film során. Láthatjuk, hogyan viszonyul udvarához, bizalmasához és mennyire untatja a folyamatos férjkeresés. Az erős és független királynő szerepét testesíti meg ez az I. Erzsébet, hiszen nem egy férjtől, férfitől függő, másodlagos bábuszerepet betöltő királyné, hanem ő egy harcos, szűz királynő. A film szerelmi szála ugyan megtöri ezt a képet kicsit, de a tény, hogy udvarlánya elszerette a felfedezőt, akivel titokban házasságot is kötött, hogy a teherbe esés miatt rá háruló szégyent elkerülje, a királynő egyértelmű kiábrándulásához vezetett. Csalódottsága inkább szólt a megbízhatónak tűnő udvari embernek, semmint a szeretett férfinak. Az árulás ára nagy volt, hiszen kitiltotta őket az udvarból. Ez a jelenet a filmben a spanyol Armada megérkezése körül történt, azonban a valóságban a két esemény között négy év telt el. De érthető, hogy Shekhar Kapur egymás mellé helyezte a két eseményt, hiszen a zaklatottság, a félelem így még inkább tetőzött.

Erzsébet, a hadvezér (Forrás: elizabeththegoldenage.net)

A spanyolokkal való tengeri ütközet a másik fontos eseménye Az Aranykor c. filmnek. A harc alatt I. Erzsébet részt vesz a felkészülésben, ott van a katonák között és igyekszik önmagát erősnek és összeszedettnek mutatni, mint egy igazi vezető. A viharnak és a helyismeretnek is köszönhető, hogy az angolok legyőzték a híres spanyol armadát, amivel történelmi sikert értek el. Ezzel a kudarccal kezdődött egy folyamatos kudarcokkal teli időszak a spanyolok számára.
 A film végén a feszültség megszűnik, hiszen nem erőltetik I. Erzsébetre a házasságot, az udvarlányát is meglátogatja és megáldja a fiúkat, és a katonai győzelem után Angliában is a béke időszaka következett. Összességében a film hűen mutatja be a korszak politikai csatáit és az egyének belső vívódását is, a történelmi valóságtól való eltérések leginkább a narratíva kedvéért és a drámai hatás miatt történtek, ez azonban semmit nem vesz el a film értékéből.

Csák Krisztina Csilla

Ajánlott irodalom

Crompton, Samuel Willard: Queen Elizabeth and England’s Golden Age. Chelsea House Publishers, 2006.
Hume, Martin A. S.: Treason and Plot. Struggles for Catholic Supremacy in the Last Years of Queen Elizabeth. Bank of Wisdom, 2002.
Levin, Carole: The Reign of Elizabeth I. Palgrave-Macmillan, 2002.
Konstam, Angus: Tudor Warships: Elizabeth I’s Navy. Osprey, 2008.

Ezt olvastad?

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt
Támogasson minket