Az első földalatti vasút

A világ első földalattijának építése 1860-ban kezdődött meg, három év alatt csaknem 6 kilométer hosszú föld alatti alagutat alakítottak ki London központjában, Paddington és a Farringdon utca között.

Forrás: polyvore.com

Óriási gyarmatbirodalmának és az ipari forradalom vívmányainak köszönhetően Nagy-Britannia a 19. század közepén a világ ipari termelésének számottevő részét biztosította, London üzleti negyede pedig a pénzügyi és a kereskedelmi világ központja volt – a Cityben ekkor naponta 200 ezer ember fordult meg.

London korabeli térképe (Forrás: antique-maps-online.co.uk)

A mérnöki teljesítménytől és építészeti lehetőségektől felbuzdulva, a helyi közlekedési tapasztalatokat és igényeket szem előtt tartva fogalmazódott meg a városrészben ügyvédként tevékenykedő Charles Pearsonban egy földalatti vasút terve. Az alapötletet a Temze alatt átvezető vasúti alagút (a maga nemében hasonlóképpen az első a világon) adta, amelyet 1843-ban adtak át. A nyilvánvaló igény ellenére az ötletgazdának csak majdnem tizenöt év után sikerült olyan pénzügyi magántársaságot – a Metropolitan Railway-t – találnia, amely felvállalta az építkezés költségeit. (A társaság egyébként a földalatti építésének finanszírozására és működtetésére állt össze.)

  

City-beli részletek (Forrás: nurseryrhymesmg.com)

Pearson elképzelésének megvalósítására és a terv kivitelezésére a Metropolitan Railway a kor elismert mérnökét, John Fowlert kérte fel, akinek vaskos megbízási díjat, mai értékre átszámolva mintegy 10 millió fontnyi összeget fizettek ki.

     

Charles Pearson és John Fowler (Forrás: tk.de, scottish-palces.info)

Az építkezés végül 1860-ban vette kezdetét. A nyomvonal kivitelezésénél ügyelni kellett arra, hogy az alagút elkerülje Bel-London víz-, gáz-, csatorna- és szennyvízelvezető-rendszerét. A kiásott árokvonalba téglafalat húztak fel, majd lefektették a síneket. Ezt követően íves téglaboltozattal fedték le az árkot, így alakítva ki a földalatti vasút alagútját.

A párizsi földalatti vasút építése. A londoni földalattit is hasonló technikával építették meg korábban.

Az építkezés során egy alkalommal a szennyvízcsatorna sérülése miatt víz lepte el az építőárkot, de a kihívások ellenére 1863. január 9-re sikerült befejezni a munkálatokat. Az ünnepélyes átadóra a fontosabb közéleti személyek jelenlétében került sor: a londoni főpolgármester mellett egyéb városvezetők, illetve parlamenti képviselők is tiszteletüket tették a mérnöki mérföldkőnek nyilvánított eseményen. Pearson, az ötletgazda néhány hónappal a megnyitó előtt hunyt el, az akkor 79 éves brit miniszterelnök, Lord Palmerston pedig arra hivatkozva maradt távol az eseménytől, hogy öreg korára, amennyire csak lehetséges, szeretne inkább a felszín felett tartózkodni.

Korabeli vasúti építkezés (Forrás: abc.net.au)

A Metropolitan-vonal gázvilágítással ellátott hét megállójában kezdetben csupán az állomásnév és a kijáratot jelölő táblák kerültek kihelyezésre. A városlakók az ünnepélyes átadót követő napon vehették birtokba a vonalat. Az általános kíváncsiság és a nagy érdeklődés hatalmas embertömegeket vonzott már az első napon, amikor 30-40 ezren akarták kipróbálni a földalattit. A korabeli kétkedő hangokra rácáfolva a vasút óriási sikert aratott a londoniak körében. Az első években évente több mint 9 millió utast szállított a Metropolitan-vonal a különböző osztályú, gázvilágítású kocsijaiban.

Az 1863-ban átadott Metropolitan-vonal állomásai

A technika fejlődése révén lehetővé vált mélyebb alagutak kivitelezése is, a földalatti üzemeltetésében pedig a gőzmozdonyt felváltotta a villanymozdony. A felszín alá költöző gőzmozdony fojtogató füstöt bocsátott ki az alagútba, ami a tető nélküli első kocsik utasainak sok kellemetlenséget okozott. Később ablak nélküli kocsik kerültek bevezetésre, emiatt a földalatti megkapta a „cső”, azaz tube elnevezést.

A földalatti vasút első, tető nélküli kocsija

1868-ban került sor a szakasz első kibővítésére, a következő két-három évtizedben pedig új vonalak csatlakoztak a meglévőkhöz, ekkor kerültek kihelyezésre a földalatti vasút első térképei is. Az első villamosított vonalat 1890-ben adták át, ez az üzleti negyedet kötötte össze Dél-Londonnal (Stockwell) a Temze alatt áthaladva – a két végállomás közötti távot a szerelvény mindössze 18 perc alatt tette meg. A napjainkban is használt, jól ismert „Underground” elnevezés és a kapcsolódó kör alakú jelkép 1908 óta vannak használatban. Az első jegykiadó-automaták is hamar megjelentek, 1911-ben pedig az Earl’s Court állomáson átadták az első mozgólépcsőt.

Részlet az 1890-es évekből (Forrás: siemens.com)

A kiváló mérnöki eredménynek a kontinentális Európában első ízben 1896-ban, Budapesten akadt követője, majd csakhamar további fővárosokban is. A földalatti vonalak átadása enyhítette a belvárosi forgalmat, lehetővé, gyorsabbá és kényelmessé tette az ingázást, s hozzájárult London városszerkezetének átalakulásához, amely napjainkban is meghatározó arculatot kölcsönöz a brit főváros központjának.

Külső hivatkozások:

https://tfl.gov.uk/corporate/about-tfl/culture-and-heritage/londons-transport-a-history/london-underground/a-brief-history-of-the-underground

http://www.independent.co.uk/life-style/history/150-facts-for-150-years-of-the-london-tube-8444153.html

http://www.bbc.com/news/uk-england-london-20050626

http://www.historytoday.com/richard-cavendish/first-day-london-tube

Ezt olvastad?

Vajon miben rejlett a 15–16. századi Oszmán Birodalom hihetetlen katonai potenciálja, (világ)hódító hadjáratainak sikere és gazdasági-politikai dominanciája? Ezekre a kérdésekre