Az első világháború a néphagyományban: egy kisvárosi múzeum első világháborús kiállítása

2014-ben az első világháború centenáriumának alkalmából egymást követték – és követik mind a mai napig – a Nagy Háborút középpontba állító konferenciák, előadások, kiállítások. Az esemény- és diplomáciatörténeti megközelítések mellett egyre több rendezvény igyekszik bemutatni az 1914 és 1918 közötti időszakot más szemszögből is, mint például az első világháború hatása az oktatásra, a színházra… stb. és a mindennapokra nézve. Ez utóbbira jó példa a Magyar Nemzeti Múzeum nyírbátori Báthori István Múzeumának Az első világháború a néphagyományban kiállítása. A kiállítást június 21-én nyitották meg a közönség előtt a Múzeumok Éjszakáján, amelynek idén a központi témája maga a Nagy Háború volt. A tárlatvezetés mellett fegyverbemutatók, előadások és gulyásfőzés segítségével is igyekeztek feleleveníteni az eseményeket és korabeli hangulatot a szervezők.

MNM Báthori István Múzeum (Forrás: MNM BIM honlapja)

Nem véletlenül választotta ezt a megközelítést a kiállítás kurátora, dr. Szabó Sarolta etnográfus, hiszen a tárlat részben a meglévő múzeumi anyagokra épült. A további kiállítási darabokat a tiszavasvári Vasvári Pál Múzeum és dr. Jakó János, nyugalmazott nyíregyházi főorvos szolgáltatta, akinek magángyűjteményében számos világháborús emlék található, sőt ő maga is tartott már előadásokat a Nagy Háború alatti egészségszolgáltatásról. Noha maga a kiállítás nem nagy, mégis jól megvilágítja azt, miként jelent meg ez az esemény a polgári és a paraszti otthonokban, milyen szinten folyt a háborús propaganda, és hogyan próbált beférkőzni az a vallásos tudatba.

Magát a tárlatot a kiállítási terem előtti folyosón található fegyverek és tájékoztató táblák vezetik fel, amelyek segítségével rövid áttekintést kap a látogató az első világháború főbb eseményeiről, harcairól és a katonai életről. Ez utóbbit a Nagy Háborúban harcolók naplójából vett idézetek teszik személyesebbé, amelyek az állóháború idegőrlő pillanatai mellett megemlékeznek a szállásról és az élelmezésről is.

A terembe belépve egyből egy enteriőr felé fordul a figyelem; a tálalószekrény, a falakon lévő tálak, a képek, a fali szőnyeg, a házi áldás és a kis asztal a fekete huzatba öltöztetett székkel a korszak családi otthonának kis szobáját idézi fel. A dísztárgyak között leginkább egy-egy étkészleti darab tűnik fel; bögrék, tányérok, kiöntők és mozsarak viselik magukon a háborús propaganda jeleit. A leggyakrabban az osztrák–magyar és a német császár arcképe szerepel ezeken, de egy-egy harci jelenet is fel-felbukkan az ábrázolásokon. Ezek a motívumok láthatóak a falon lévő tárgyakon is, azonban itt már megjelennek a többi központi hatalom uralkodóinak másai is. Az emlékképeken emellett nagyon jól megfigyelhető az, hogyan próbálták az emberek vallásos érzületeit megnyerni a háború ügyének; például az egyik képen és a házi áldáson Magyarország védőasszonya, Szűz Mária szerepel. Ezzel akarták jelezni egyrészt, hogy a harc igaz ügyért folyik; másrészt egyúttal az Isten segítségét kérték a háború megnyeréséhez.

Enteriőr (Fotó: Váradi Katalin)

A tárlat további darabjait vitrinekbe rendezték a kiállítás szervezői. Az első szekrényben újabb dísztárgyakat, változatos formájú és méretű talpas emlékpoharakat, vázákat, kávéscsészéket, tányérokat, hamutartókat láthatunk, amelyek porcelánból és keménycserépből készültek. A díszítés viszont megegyezik az enteriőrben fellelhető alkotások motívumaival. Ezek közül a leggyakoribb az országuk címere és zászlaja között ábrázolt kettős szövetség uralkodóinak együttese.

A következő csoportot azok a tárgyak alkotják, amelyeket a hadifogságba esett katonák készítettek szeretteik számára. Különféle anyagokat használtak fel az ajándékokhoz, az elhasznált lőszerek rézmaradványain át, a csontokon és az aprópénzeken keresztül a fáig szinte mindent megmunkáltak. Többnyire apró csecsebecsék, ékszerek kerültek ki a foglyok kezei közül, de komolyabb alkotások is születtek, mint például fényképkeret, sétapálca és márványbiblia. Talán a legszemélyesebb munka mindezek közül az az egyszerű díszítéssel ellátott fadoboz, amelyet Mariskának küldött kedvese a frontról.

Hadifogságban készített „ajándékok” (Fotó: Váradi Katalin)

A kiállítási anyagok között számos vasmozsár is helyet kapott. Ezzel a hadigazdálkodásra kívánják felhívni a figyelmet a szervezők, ugyanis kevésbé ismert az a tény, hogy nemcsak a harangokat gyűjtötték össze a háború során, hogy a hadiipar rézszükségletét fedezzék, hanem az otthonokban fellelhető rézmozsarakat is. A lakosság ezekért cserébe vasmozsarakat kapott, amelyek szintén a háborús propaganda nyomait viselték magukon – datálások és feliratok jelzik ezt. Ezekből kiderül, hogy már a háború második évétől kezdve megtörtént a beszolgáltatás, amely egészen 1918-ig tartott. A feliratok pedig háborús jelszavak, buzdítások voltak magyar, latin és német nyelven: A HAZÁÉRT, PRO PATRIA, PRO VICTORIA, DURCH KRIEG ZUM KRIEG.

Vasmozsarak (Fotó: Váradi Katalin)

A háborús propaganda és vallás kapcsolatára figyelhetünk fel azokon a kártyákon, amelyeket színes képsorozat részeként osztottak szét a nép között a háború évei alatt. Ezeken különféle harci jeleneteket, a katonai élet egy-egy elemét láthatjuk, míg aláírásként bibliai példázatokból vett idézetek szerepelnek. A képecskék segítségével kívánták feloldani például a tíz parancsolatból ismert „Ne ölj!” „tételének” dilemmáját – azaz ahogy a többi kiállítási darabból is kitűnik, ezzel ugyancsak Isten által jóváhagyott dologként kívánták feltüntetni a háborút. Más esetben pedig egy bibliai történetet aktualizáltak a harci eseményeknek megfelelően, hogy elfogadtassák az emberekkel a történteket.

Kártyák (Fotó: Váradi Katalin)

Ugyancsak fontos szerepet töltenek be a tárlatban a fronton harcolók és családjaik között váltott képes- és levelezőlapok. Itt is felfedezhetjük a háborús propaganda jeleit, hiszen a legtöbb esetben harci jeleneteket, a központi hatalmak címereit, az uralkodók képét jelenítették meg ezeken a lapokon. Ugyanakkor a cenzúra nyomai is láthatóak, a levelezések semmitmondóak, csupán az általánosságok szintjén mozognak – sőt olyan sablon levelezőlap is akad, amely több nyelven értesíti az illető katona családtagjait, hogy a szerettük jól van és egészséges. A fényképek szintén elfedték a valóságot, a legtöbb fronton harcolóról beállított képek készültek, ügyelve arra, hogy semmi se utaljon az esetleges nehézségekre.

Levelezőlapok (Fotó: Váradi Katalin)

A kiállítás nagyszerű lehetőséget ad a helyi általános iskolák és a gimnázium tanulói számára, hogy egy rendhagyó történelmi óra keretein belül képet alkothassanak a Nagy Háborúról. A visszajelzések alapján ez a kezdeményezés sikeres, a diákok érdeklődéssel nagy tekintették meg a tárlatot, számos kérdést tettek fel azzal és az első világháborúval kapcsolatban. Az első világháború a néphagyományban anyagai november 30-ig tekinthetőek meg.

Azonban Nyírbátor emlékezete az eseményekről nem merül ki ennyiben. Eleget téve az 1917. évi VIII., illetve az 1924. évi XIV. törvénycikkeknek, minden évben megemlékeznek az elesettekről – köztük a település 136 halottjáról – a város parkjában található világháborús emlékmű előtt. Emellett dr. Báthori Gábor hadtörténész, a múzeum intézményvezetője előadásait kell megemlíteni, aki legutóbb a MNM Báthori István Múzeuma és annak Baráti Köre rendezvényén („Beszélgetések múltról, jelenről és jövőről” ) beszélt az első világháborús eseményekről, kiemelve Magyarország szerepét és helyzetét azokban.

Váradi Katalin

Ezt olvastad?

Október 9-én a Magyar Nemzeti Levéltár és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete műhelykonferenciát szervezett a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának