Az első világháború magyar szemszögből – tanulmánykötet-bemutató az Andrássy Egyetemen

2016. április 21-én kettős könyvbemutatóra került sor a budapesti Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen, két témájukban egymástól ugyan távol eső, mégis számos közös vonást mutató kötetet mutattak be az intézmény munkatársai. A két kötet a bécsi Collegium Hungaricum kiadványsorozatának 12., illetve 13. részeként jelent meg, az intézet képviseletében a rendezvényen dr. Szabó Csaba vett részt, aki egyben az egyik kötet szerkesztője, a másiknak társszerkesztője. A rendezvényt a Magyar Nemzeti Levéltár és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára is támogatta, utóbbi munkatársai ezért szintén megjelentek a közönség soraiban.

Az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem épülete

A program 30-40 főnyi érdeklődő jelenlétében kezdődött meg az Andrássy-teremben, elsőként Masát András rektor köszöntötte a résztvevőket, méltatva az egyetem sokéves együttműködését a neves és hosszú múltra visszatekintő bécsi intézettel. A bemutatókat Tormássy Zsuzsanna, az egyetem munkatársa moderálta, köszöntőjében utalt rá, hogy az Andrássy Egyetemen 2014 óta több rendezvény (konferencia, kiállítás) foglalkozott az első világháború témájával, ebbe a sorozatba részben ez a könyvbemutató is beilleszthető. A két előadó rövid bemutatását követően megkezdődött az este tudományos programja.

Dr. Kovács Henriett (Forrás: andrassyuni.eu)

Elsőként Kovács Henriett, az AUB nemzetközi kapcsolatok tanszékének tudományos munkatársa mutatta be a Der Erster Weltkrieg aus ungarischer Sicht (Az első világháború magyar szemszögből) című tanulmánykötetet. Az előadó röviden reflektált rá, hogy jelenleg valóban jó lehetőségei vannak az első világháborús témákkal foglalkozó kutatóknak eredményeik bemutatására, kiemelte például egyes blogok (pl. http://nagyhaboru.blog.hu/) működését és számos kiállítást. Utalt  viszont arra is, hogy Magyarország némiképpen megkésve reagált az első világháborúval kapcsolatos centenáriumra, először 2012-ben jelentek meg pályázati kiírások, ezért némiképp csúszással készülnek el azok eredményei is. A bemutatandó kötet kapcsán az előadó hangsúlyozta, hogy az összes tanulmány egyformán magas színvonalú, a recenzensnek pedig nehéz dolga van, hiszen sem idő, sem lehetőség sincs minden egyes írásra részletesen reflektálni, ezért igyekezett fontosabb közös pontokat kiemelni. A kötet húsz tanulmányt tartalmaz, a teljesség igénye nélkül olyan kutatóktól, mint Ress Imre, Pollmann Ferenc, Szabó Dániel, Hornyák Árpád, Kaba Eszter vagy Pető Andrea. A tanulmányok  kevésbé próbálnak egységes egészt alkotni, inkább részterületeket fednek le, többek közt olyan tematikus súlypontokkal, mint a Nagy Háború változó historiográfiai megítélése, a Közép-Európával kapcsolatos német tervek, a háború genderszempontjai, vagy annak belpolitikai hatásai. Az első világháborúba induló katonák lelkesedének toposzával szemben a kötetben megjelenik a hátország egyre sanyarúbb helyzete, vagy éppen az orosz hadifogságba esett katonák élete, mindez betekintést nyújt a háború sokszor elfelejtett embertelen oldalába is. Ez utóbbi téma Magyarországon új, itt kevésbé kezdődött meg az első világháború mítoszának dekonstrukciója és annak borzalmaiért a felelősök keresése. Az ilyen megközelítés egyébként nemzetközileg sem tekinthet vissza nagy múltra, például Ausztriában csak 2014-ben jelent meg Hannes Leidinger szerkesztésében a Habsburgs schmutziger Krieg (A Habsburgok mocskos háborúja), amely az osztrák-magyar hadvezetés ismeretlen, sötét oldalának bemutatásával tart tükröt az eseményeket idealizáló történeti kánonnak. Kovács Henriett hangsúlyozta, hogy a kötet a tartalmi értékei mellett egyben felhívás is más hasonló projektekre, hiszen ezek által lesz lehetőség a történelemtanításban még mindig uralkodó heroikus propagandaanyagot egy reálisabb változatra cserélve a társadalmat szembesíteni az első világháború tényleges súlyával.

Dr. habil. Georg Kastner (Forrás: andrassyuni.eu)

A második előadó, Georg Kastner, az AUB Közép-Európa Tanulmányok Tanszékének dékánja a 13. számú kötetet mutatta be, amely a közép- és kelet-európai szovjet kirakatpereket tematizálja. Ez a kötet egy 2014 végén megrendezett konferencia anyagát tartalmazza (azaz a konferenciakötet bő egy év alatt megjelent), és hiánypótló, hiszen ezt a témát több országot felölelően, szisztematikusan mindeddig nem kísérelték meg feldolgozni. A 14 tanulmány német és angol nyelven íródott, bennük osztrák, magyar, kelet-német, lengyel és csehszlovák kirakatperek történetét dolgozták fel a szerzők – a recenzens sajnálatát fejezte ki, hogy nem lett ez a merítés még szélesebb, például Albánia vagy Bulgária pereivel. Az előadás röviden kitért a kirakatperek történeti hátterére, olyan példákat előhozva, mint a Dreyfuss-ügy vagy a tiszaeszlári vérvád esete, jelezvén, hogy a a szovjet vezetés nem újított, hanem már meglévő eszközhöz nyúlt, amikor ellenfeleivel megrendezett perek útján számolt le. A totalitárius rendszereknek a politikai leszámolások mindenkor szerves elemét alkották, a szocialista rendszerben ezek mintája az 1936-1938-as sztálini tisztogatás volt, amely arra irányult, hogy áldozatait amoralitásba kergesse, emberi méltóságukat elpusztítsa. Az ilyen történetekben nincsenek hősök, az áldozatok sokszor már maguk is hittek önnön bűnösségükben – már ha egyáltalán lehet áldozatokról beszélni, hiszen azok általában korábban maguk is a „tettesek” oldalán tevékenykedtek. Az előadó erre Rajk László esetét hozta fel, aki mind korábbi spanyolországi, mind belügyminiszteri tevékenységével hozzájárult ezrek meghurcolásához, míg 1949-ben a vádlottak padján találta magát.

Ferenc József

A kötet nagy érdemét bemutatója abban látja, hogy az egyes tanulmányok olyan egységet alkotnak, amelyből kirajzolódni látszik az összes per mögött egy közös mechanizmus: a látszat ellenére ezek nem nemzetiek voltak, hanem a háttérben érzékelhető a szovjet vezetés láthatatlan irányító keze, amely eldöntötte, hogy az adott politikai és társadalmi helyzetben egy koncepciós per szükséges-kívánatos-e, vagy pillanatnyilag éppen nem. A recenzens ezt az egységet tartja a kötet legfontosabb értékének, és támogatna hasonló nemzetközi projekteket és publikációkat, mivel ezek révén lenne lehetséges a sztálinista rendszer(ek) jobb megértése. Ennek az időszaknak a feldolgozása még tart Kelet-Európában, de a nyugati világnak is sok teendője lenne még vele kapcsolatban – emelte ki Kastner, ezzel a gondolattal egyben le is zárva az este szakmai programját.

A résztvevők ezt követően egy kisebb fogadás keretében tehették fel  kérdéseiket az előadóknak, illetve a jelen lévő szerzőknek.

 

Ezt olvastad?

A berlini Planpolitik tizenöt fős csapata 2005-ös alapítása óta az állampolgári ismeretek kompetenciaalapú fejlesztését, valamint a politikai vitakultúra való nevelést