Az első világháborúról másként – Beszámoló a közelmúlt első világháborús szegedi konferenciájáról

Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, november 4-5-én Szegeden kétnapos konferenciát tartottak az első világháború centenáriumára és IV. Károly király boldoggá avatásának 10. évfordulójára emlékezve, „A királyhűség jól bevált útján…” Rendi és nemzeti kötődések szimbolikus változásai 1867 és 1918 között címmel. A konferencia fővédnöke Habsburg György rendkívüli és meghatalmazott nagykövet volt, szervezője pedig más társintézményekkel együtt az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport (03 217). Habsburg György kiemelte az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetek feletti jellegét, és azt, hogy a benne megnyilvánuló Reichsidee garantálta a Kárpát-medence és a Monarchia területén a különböző népek békés együttélését.

Habsburg György megnyitja a konferenciát (Fotó: Cs. Tóth Gabriella)

Habsburg György továbbá arra is rámutatott, hogy a háború kitöréséért nem konkrét személyeket kell hibáztatni, hanem a túlfűtött nacionalizmusokat. Szerinte a Monarchia alapgondolata ma az Európai Unióban él tovább.

Az előadók mindazt vizsgálták, ami a magyarországi emlékezéskultúrát meghatározza. Több akadémiai kutatócsoport, egyetem és múzeum képviseltette magát. A konferencia részvevői hangsúlyozták, hogy az első világháború négy éve nem értelmezhető az azt megelőző időszak történései nélkül, és a korszak kutatását illetően vannak még feltáratlan források. A kutatók az első világháborúban használt szimbólumokat és rítusokat vizsgálták, kimutatták a vallási, a hazafias és a Habsburg dinasztikus ünnepek összefonódásait. Egyfelől felülről, a hatalom és a helyi társadalmat szervező elit felől vizsgálták a politikai kultuszokat és a párhuzamos lojalitásokat, másfelől alulnézetből azt mutatták be, hogy a közösség tagjaként az egyének hogyan élték meg a háborút. A király és nemzet viszonyát taglaló szekció keretében Landgraf Ildikó (MTA Néprajzi Intézet) rámutatott az egykor a folklórban élt pozitív Ferenc József képre, valamint a polgári szellemi és tárgyi kultúra király-reprezentációinak áthallásaira a népi kultúrában. Marjanucz László (SZTE) a különböző magyar nemzetkoncepciók változását ismertette a kiegyezés körül. Gerő András (Habsburg Intézet) a századfordulós magyar nemzeti önkép és történelemszemlélet modelljeit rekonstruálta. Szalay Olga (MTA Zenetudományi Intézet) a propaganda elvárásait vetette össze az első világháborús katonadalok uralkodó- és birodalomképével Bartók és Kodály gyűjteményének segítségével.

A lojalitásokat elemző szekcióban Fenyves Katalin (OR-ZSE) rámutatott a párhuzamos lojalitások fogalmának célszerűbb alkalmazására az identitásváltozások fogalma helyett. Cieger András (MTA Történettudományi Intézet) a nemzeti identitás és az állampolgári lojalitás problémáját egyének narratívumai felől világította meg a dualizmus kori Magyarországon. Speidl Zoltán (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) az uralkodó iránti lojalitás Károly- és Ottó-toposzait ismertette a Horthy-korszak Magyarországán. A konferencia első napját a dinasztikus és nemzeti emlékezeti kultúra problémaköre zárta: Jakab Albert Zsolt (Kriza János Néprajzi Társaság) Kolozsvár példáján keresztül a dinasztikus emlékhelyek nemzetiesítését, a nemzeti múlt emlékhelyeinek kiépítését mutatta be. Oláh János (OR-ZSE) a Millennium magyar-zsidó „közös honfoglalásának” neológ izraelita narratívumát elemezte Löw Immánuel főrabbi a horgosi vásártéren keresztények és zsidók előtt tartott homíliája példáján. Pejin Attila (Zentai Múzeum) Savoyai Jenő és a dinasztikus zentai csata emlékezettörténetének esetén keresztül világított rá a dinasztikus, az egyházi és a nemzeti emlékezeti kultúra viszonyának problémáira.

Speidl Zoltán előad boldog IV. Károly királyról (Fotó: Cs. Tóth Gabriella)

Az előadók külön hangsúlyt fektettek arra, hogy az egyes felekezetek és társadalmi csoportok hogyan adaptálták a hivatalos ünnepkultúrát és propagandát. Ez a kérdéskör a második nap párhuzamos tematikus szekcióiban bontakozott ki, az előadások forrásai családi dokumentumok, sajtóforrások, képeslapok, emlékművek, aprónyomtatványok és a populáris kultúra termékei voltak. Ferenc József egyházi szerepével, az államiság megjelenítésével és az egyes vallási közösségek a hatalommal való konfliktusaival foglalkozott a katolikus uralkodó szerepe köré szerveződő szekció (Gájer László, Szigeti Jenő, Rada János, Bednárik János, Veres Emese Gyöngyvér). A királyhűség rítusai témakörben a hallgatók betekintést kaphattak az országos katolikus nagygyűlések (Klestenitz Tibor), a modernizálódó jiddis és héberbetűs német izraelita sajtó (Bartha Anita – Ledniczky Lívia) dinasztiaképébe, a királymisék világába (Barna Gábor), valamint az uralkodóház iskolai (Földvári József) és felekezeti imakönyvi (Frauhammer Krisztina) reprezentációjába. A magyarok királynéja szekció Erzsébet királyné kultuszának katolikus (Miklós Péter) és izraelita (Vér Eszter Virág) felekezeti adaptációit, valamint posztmodern, fogyasztói kultúrába illeszkedő olvasatait (Cs. Tóth Gabriella) mutatta be. Hrotko Larissa (OR-ZSE) a zsidó nők kötődéseinek, A. Gergely András (MTA Politikatudományi Intézet) pedig a kun identitás antropológiai olvasatait adta.

Kávészünet a dualizmus kulisszái között (Fotó: Cs. Tóth Gabriella)

Az első világháborút a konferencia résztvevői fordulópontként szemlélték, amely számos meglévő társadalmi jelenség kibontakozását gyorsította fel. A véleményformáló elit, a hatalom  szemszögéből felülnézetből (Petercsák Tivadar, Bíró Ákos, Kovács Anita, Illyés Bence), és a háborút elszenvedők olvasatában (Kunt Gergely), világították meg a korábbi kultuszok, szimbólumok háborús használatát.

Külön tematikus blokk foglalkozott IV. Károly háborús szerepével, békevágyával, a királykoronázás populáris kultúrában megjelenő tárgyi emlékeivel (Maczó Ferenc), később kibontakozó felekezeti értelmezéseivel (Glässer Norbert, Zima András) és egyházi tiszteletével (Kovács Gergely, Barkó Gábor Ágoston). A szekció záró előadása a társadalmi problémák vallási kezelése témakörében Ottó trónörökös alakjának felhasználását elemezte a Szívgárda-mozgalom ifjúsági irodalmában (Nagyillés Anikó).

A konferencia tanulságként rámutatott a korábbi évtizedek szimbolikus formáinak és folyamatainak fontosságára az első világháború értelmezésében, valamint a dinasztikus, patrióta, vallási és nemzeti rítusok, kultuszok lokális szinten történő elemzésének szükségességére, új forráscsoportok bevonására.

Ezt olvastad?

Szeghő Patrik történész, a Balassi Intézet oktatója és a Károli Gáspár Református Egyetemen óraadó tanára. A bácskai Zentán született, doktori