Az elveszett Habsburg naplók – az első világháború egy főherceg szemén át

Az Unicus műhely gondozásában jelent meg Nánay Mihály kötete, Habsburg József főhercegnek – az első világháború legmagasabb rangú katonatisztjének – életművéről. A kötet igazi gyöngyszeme a Nagy Háború centenáriumának, mert eddig be nem mutatott dokumentumok, József Ágost személyes naplóinak segítségével tárja fel a szerző az 1914–1924 közötti időszakot. A sokáig kallódó naplók, melyek mentesek az utólagos szerkesztésektől, finomításoktól, tisztán tükrözik a kortárs tanú gondolatait a vizsgált évtized eseményeiről. Erre, az eddig kutatásra és közlésre ki nem adott forrásra virtuóz módon építi fel a kötetet a világkalandor Nánay, hogy új nézőpontból világítsa meg a korszakot.

Vívóleckéktől a világháborúig

A Habsburgok Palatínus ágáról származó Habsburg-Lotharingiai József Ágost főherceg, másodszülött fiúként követte apja, József Károly példáját és katonai karriert épített. Ez az apolitikus szerep megegyezett Ferenc József dinasztikus érdekpolitikájával is, így a császár 1890-ben a mindössze tizennyolc éves fiút hadnagyi rangra emelte. 1902-ben sorsfordító esemény, amikor József főherceget átsorolják a magyar honvédségbe. Az ambiciózus ifjú ekkortól szorgosan szedte a ranglétra fokait és 1911-es császári állományba visszahelyezésekor már altábornagy. Ezen rendfokozatban, 42 évesen éri az I. világháború kitörésének híre, miután elkezdi írni naplója első kötetét.   

Habsburg–Lotaringiai József Ágost. Kép forrása: Wikipédia

Az elveszett naplók

Az oldalak haladtával kirajzolódik a könyvből a magyar érzelmű, hadtudományokban jártas katona és a megszállott naplóíró portréja. József Ágost hétkötetes világháborús hadi naplója, melyet 1926-ban kiadtak, a mai napig alapvető szakirodalma a téma kutatóinak. Azonban a Nánay könyv alapját adó magánnapló kézirata merőben új forrás. Az alcsúti kastély könyvtárából emigrációba menekített napló a feledés, csőtörés és fénymásolások próbáját kiállva száz év távlatából mesélni kezd. A napló műfaj szépsége a pillanatnyiság. Nem szépít és magyaráz retrospektív távlatokból, csak őrzi a pillanatnyi benyomást, véleményt, gondolatot, melyet egy-egy találkozó, távirat vagy politikai hír keltett.  Ez a pillanatnyiság engedi meg, hogy a kor emberének szemével lássuk az eseményeket. A szubjektív naplóbejegyzéseket vetíti rá a történelmi események síkjára a szerző, miközben frontvonalak mentén kalauzolja az olvasót az altábornagy nyomában.

Kép forrása: Wikipédia

1914–1924

A kötet magját a főherceg katonai és politikai tevékenységének leírása adja. Ezen fejezeteket könnyen áttekinthető kronológia jellemzi. Szerkezete jól tagolt, gazdag mellékletei segítik az olvasót. Az egyes frontok általános bemutatását, a József Ágost szemszögéből való árnyalás követi, majd egyfajta mérleg vonása a cselekedetek tükrében.

A szolgálati helyszíneket áttekintve világossá válik, hogy a főherceg azon kevés katona egyike, aki szünet nélkül végigszolgálta a háborút és az Osztrák-Magyar Monarchiát érintő mind a négy fronton harcolt. Helytállását igazolni látszik, hogy egyszer sem szorult leváltásra, és frontszakaszait egyszer sem törték át. Karrierje kiemelkedő állomásaként ad számot a hírhedt Doberdói-sík védelméről, melyet másfél évig tartott a VII. hadtest lovassági tábornokaként az olaszokkal szemben, Erdély biztosításáról a betörő románokkal szemben és az Uzsoki-hágó visszafoglalásáról.

Kép forrása: Országos Széchenyi Könyvtár Digitális Képarchívuma

A főherceg innovatív harci megmozdulásairól vált ismertté. A frontális lerohanások helyett, kézigránátos rohamokat alkalmazott és a Monarchia seregeiben elsőként és egyetlenként a könyörtelen harci gázok bevetésére vállalkozott. Gondot fordított a morál fenntartására. Kora hadi gondolkodását megelőzve katonáival személyes kapcsolat ápolására törekedett, amint mondta az ember nem puszta „hadianyag”.  

A háború utolsó évében IV. Károly tábornaggyá léptette elő kuzinját. A politika színterén már 1916-tól a békekötést sürgeti, feljegyzéseiben a végsőkig a magyar integritás megőrzését hangsúlyozza. Politikai szerepvállalása a nádori és kormányzói tisztségek kapcsán minduntalan felmerült, ám a bukás kockázata mindig riasztotta. 1918 őszén, a Monarchia felbomlásakor, IV. Károly, mint homo regiust Budapestre küldte József Ágostot, Károlyi Mihály kinevezésére. Ekkortól a politikai szerepvállalás élete végéig kísértette. Rövid kormányzóság, két királypuccs és reprezentatív meghívások végtelensége következett.

A fényes katonai karriert nem követte politikai siker. Azonban hadászati sikerei és közéleti népszerűsége a legfelsőbb körök jólinformáltságát jelentette, mely érdekes korkép alapjául szolgál az olvasók és kutatók számára. A kötet nagy előnye, hogy nem próbálta meg az eseménytörténetet újraírni, mint inkább a főherceget illesztette vissza a történelem síkjába.

Kitekintés

A könyv végszava beszámol a főherceg 1924 utáni sorsáról. Protokolláris befolyása és közéleti szerepe 1945 után megsemmisül. Háborús bűnösként kizárják az Akadémia soraiból, a kommunizmus damnatio memoriae-ra kárhoztatja. Hadtörténeti írásait mellőzik. 1962-ben Rein bei Straubig közelében hunyt el. 1990-ben adatik meg részére a végtisztesség, amikor a budavári nádori kriptába helyezik át sírját. A méltatlanul mellőzött katona revíziója még várat magára, de ez a kötet szép gesztus a jó irányba.

Nagy Boglárka

Az ismertetett kötet: Nánay Mihály: Habsburg József főherceg – A katona és a politikus: 1914-1924. Budapest, Unicus Kiadó, 2018. 335 oldal

Ezt olvastad?

Az olasz front 1917 őszén történelmileg meghatározó események színtere volt, melynek során az olasz hadsereg és azzal együtt az olasz