Az erdélyi és felső-magyarországi reformáció

A Déri Múzeum A hit megtartó ereje c. időszaki kiállítása 2017. december 5-én nyílt meg. A tárlat a reformáció 500. évfordulója alkalmából Erdély és Debrecen aranykorát mutatta be fejedelmi emlékek, a protestáns irodalom és egyházművészet tárgyanyagai segítségével. Ezzel együtt az érdeklődők további információhoz juthattak a témával kapcsolatban A reformáció Kelet-Európában: Erdély c. vándorkiállítása révén, amelyet a Német Kulturális Fórum szervezett meg.

E tárlat zárórendezvényeként tartott előadást 2018. március 21-én a debreceni intézményben Harald Roth, a Német Kulturális Fórum igazgatója, Az erdélyi és felső-magyarországi reformáció. Vallásszabadság és kulturális sokszínűség, egy régió tartós jellegzetessége címmel. Dr. Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese köszöntőjében bemutatta az előadót, aki Kelet-Európa újkori történelméből és evangélikus teológiából végezte tanulmányait. 1989 és 1991 között a müncheni Magyar Intézet munkatársa volt, 1993-tól 2007-ig a heidelbergi egyetem Erdély Intézetének vezetőjeként, majd a müncheni Délkelet Intézet munkatársaként tevékenykedett. 2008 őszétől a Német Kulturális Fórum kelet-európai történetének szakértője, majd 2013-tól a Fórum igazgatója. Számos tanulmánya jelent meg a történeti Magyarországról, az egykori Osztrák–Magyar Monarchia államairól és a jelenkori Romániáról.

Forrás: Déri Múzeum

Bár az előadás német nyelven hangzott el, a szinkrontolmácsolásnak köszönhetően azok is jól értették Harald Roth szavait, akik nem járatosak a germán nyelvben. Az előadó bevezetőjében hangsúlyozta, annak ellenére, hogy a reformáció története jól ismert és feldolgozott, mindig előbukkannak új, érdekes adalékok. Először az új vallási irányzat gyors elterjedéséről beszélt, amely nemcsak a keresztény közösségekre hatott, hanem a társadalmat, a kultúrát és a gazdaságot is átformálta. A Magyar Királyság területén már néhány évvel a wittenbergi események után felbukkantak a protestáns tanok, amelyeket peregrinációs útjaik során ismertek meg, s hoztak magukkal egyetemi tanulmányokat folytató diákok, valamint prédikátorok. Elsősorban a német lakosság körében terjedt el, de a tanok terjesztésében és elfogadásában nagy szerepet játszottak a két, majd három részre szakadt ország eseményei, a Habsburg-Szapolyai vetélkedés is.

Harald Roth az általános bevezetés után Kelet-Európa egyes régióin keresztül ismertette a reformáció gyors térhódítását és befolyását. Elsőként az erdélyi eseményeket elevenítette fel; itt a szász városok, elsősorban Brassó és Nagyszeben jártak élen az új tanok adaptálásában. Az 1530-as években a brassói Johannes Honterus kezdte el a Svájcban megismert lutheri elvek hirdetését, terjesztését. Ugyancsak ő volt az, aki az 1540-es évek elején kidolgozta a szász evangélikus egyház alaptételeit. 1544-ben már a város plébánosává választották. Honterus a közösség vallásának szervezésével párhuzamosan fellendítette a település kulturális-tudományos életét; nevéhez köthető Brassó első nyomdájának alapítása, könyvtárat hozott létre, de a városi oktatásra is nagy hatással volt. Noha Nagyszebenben jelent meg először a reformáció, a szászok eleinte bizalmatlanul fogadták a lutheri elveket. Idővel azonban ők is átvették azokat, amiben közrejátszhatott a Philipp Melanchtonnal való kapcsolat, valamint a wittenbergi hittételek kiadványának nyomtatása. 1545-ben fogadták el először a szász egyetem szebeni gyűlésén a lutheri tanokat. Az előadó rámutatott arra, hogy Erdélyben a német ajkú és a magyar lakosság körében egyszerre és párhuzamosan zajlott az új vallási hittételek elismerése, hiszen ugyanebben az évben az erdődi zsinaton a magyar papok szintén a wittenbergi elvek mellett nyilatkoztak. 1547-ben a Honterus által kidolgozott hitvallást az egész szászság számára kötelezővé tette a medgyesi zsinat, amellyel tulajdonképpen megalakult a szász egyházszervezet. A szepességi területeken is hasonló folyamat figyelhető meg; először egy-egy város fogadta el a lutheri irányzatot, majd több település együttesen tett nyilatkozatot az ágostai hitvallás mellett. Az első közös fellépés 1549-ben történt, az öt szabad királyi város állt ki a lutheri tanok mellett.

Harald Roth az evangélikus irányzat térhódításának bemutatása után áttért a reformáció többi irányzatának történetére. Elsőként a svájci reformáció terjedéséről beszélt. Annak ellenére, hogy később ez lett a meghatározó vallás az erdélyi protestantizmus történetében, eleinte a lutheri hitelvek érvényesültek. Erre jó példa az 1548-as tordai erdélyi országgyűlés, ahol elsőként hirdettek vallási toleranciát, azonban ez csak a katolikus és az evangélikus vallásra vonatkozott, a svájci, vagyis a helvéti irányzatot ekkor még nem tűrték el. Az előadó rámutatott arra, hogy a genfi prédikátor tanai a magyar erdélyi papoknak köszönhetően terjedtek el, így tulajdonképpen a lutheri és kálvini tanok körüli vita szász-magyar egyházi ellentétnek is felfogható. A nézeteltérést János Zsigmond próbálta rendezni – bár ő az evangélikus vallást pártolta. A két irányzat egyenjogúságát – és ezáltal a kálvini elvek elismerését – végül az 1564-es tordai országgyűlés mondta ki. Ám csak három évvel később, az 1567-es debreceni zsinat határozataival alakult meg a magyar református egyház. A harmadik jelentős protestáns irány az unitarizmus volt. Dávid Ferenc tekinthető a legismertebb unitárius prédikátornak, tanai hatására sokan felvették ezt a vallást – köztük volt az erdélyi fejedelem, János Zsigmond is. Ennek is köszönhető, hogy az 1568-as tordai országgyűlés a négy bevett vallás közé sorolta az unitarizmust a katolikus, az evangélikus és a református vallás mellett. Az országgyűlés kimondta a vallásszabadság tiszteletben tartását, azt, hogy vallása miatt üldözni senkit sem lehet, valamint engedélyezte a négy vallási irány tanainak terjesztését. Harald Roth egy térkép segítségével illusztrálta, hogy a protestantizmus mennyire elterjedt Erdélyben; a szászok és székelyek közel 90 százaléka a protestáns vallás valamelyikét gyakorolta. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a fentiek és a katolikusok mellett az ortodox irányzat hívei is jelentős létszámmal bírtak, tulajdonképpen azt tekintették az ötödik vallásnak.

Ez a vallásszabadság mindvégig érvényben volt Erdély történetében. Az előadó ennek okát a sajátságos történelmi helyzettel magyarázta; az erdélyi rendek közötti viszonylagos jó viszony, együttműködés az egyik ilyen meghatározó tényező. Azzal, hogy a rendek egymásra voltak utalva, illetve nem rendelkeztek külön-külön akkora erővel, hogy a másikat legyőzzék, megtanultak együtt élni, a tolerancia bevett gyakorlattá vált. Ugyanígy jelentősnek számított az is, hogy bár oszmán fennhatóság alatt állt Erdély, belügyeit maga intézhette. Ahogyan a törökök, úgy Bécs sem tudott beleszólni a belpolitikai eseményekbe. Harald Roth harmadik elemként az iskolázottságot emelte ki, hiszen a magas műveltségnek és a külföldi tanulmányoknak köszönhetően a prédikátorok hathatósan terjesztették tanaikat.

Forrás: Déri Múzeum

Az előadó ezt követően térképábrák segítségével betekintést nyújtott a reformáció történetébe más területeken is. Csehország, Szilézia, Lengyelország, a Litván Fejedelemség és a Felvidék esetében szintén vallási sokszínűség alakult ki, az események párhuzamot mutatnak az erdélyi példákkal. Minden helynek megvolt a maga meghatározó személyisége. Emellett megfigyelhető a lutheri irányzat eleinte erős dominanciája, sőt volt, ahol mindvégig megőrizte vezető szerepét a protestáns vallások között. Elsősorban a német ajkú lakosság körében terjedtek el az új tanok, a városok, városi szövetségek, illetve rendek karolták fel az új irányzatokat, és tettek nyilatkozatot ezek mellett. Egyedül Lengyelország esetében lehet megemlíteni a nemességet, mint meghatározó csoportot az események menetében. Ugyancsak hasonlóság figyelhető meg abban, hogy ez a sokszínűség a 17. század végére, a 18. századra visszaszorult. Ez az említett területeken az ellenreformációnak és a nemzetközi helyzet változásának, azaz a törökök Európából való kiüldözésének, és ezzel együtt a Habsburg ház megerősödésének köszönhető.

Forrás: Déri Múzeum

Az előadás végén néhány kulisszatitkot ismerhetett meg a közönség. A vándorkiállítás a Luther-évtized keretén belül valósult meg, hogy felhívja a figyelmet, milyen erős befolyással volt a reformáció Kelet-Európa térségére, holott napjainkban egyes országokat katolikus vallású államként tartunk számon. A reformáció korszakában ezeken a területeken a sajátságos történelmi helyzetnek és a vallási menekülteknek köszönhetően gyorsan teret hódítottak a protestáns tanok, így vált a vallási sokszínűség jellemzővé a térség valamennyi államában. Az áttekintő tablótárlat mellett hat régió reformációjának történetét mutatja be több nyelven a vándorkiállítás, 82 tábla segítségével. Ezeket Bukaresttől Brüsszelig különböző állomásokon állították ki.

Forrás: Déri Múzeum

Emellett Harald Roth és munkatársai egy kiadványt is megjelentettek a téma alaposabb bemutatása érdekében Közép-Kelet-Európa evangélikus öröksége címmel, amelynek magyar nyelvű változatát hazavihették az érdeklődők.

Váradi Katalin

Ezt olvastad?

Itt a szeptember, elkezdődött az iskola, ébredezik a tudományos élet is, ami azt jelenti, hogy újra jelentkezünk Heti Ajánló rovatunkkal.