Az I. világháború és a magyar vidék

2014. június 11-én a hajdúnánási Móricz Pál Városi Könyvtár és Helyismereti gyűjtemény különleges konferenciának adott otthont Az I. világháború és a magyar vidék címmel, amely az első világháborút nemcsak történettudományi, de néprajzi szempontból is igyekezett körüljárni.

A konferencia Hajdúnánás Város Önkormányzata, a Doktoranduszok Országos Szövetsége és a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájának közös szervezésében valósult meg. A közönség Szólláth Tibor polgármester (Hajdúnánás), Bartha Elek rektorhelyettes (Debreceni Egyetem) és Angi János igazgató (Déri Múzeum) köszöntői után tizenkét előadást hallgathatott meg. Ezek után következett a résztvevők kerekasztal-beszélgetése, amelyet Orosz István akadémikus,  konferencia elnöke vezetett le.

Orosz István akadémikus és Bartha Elek rektorhelyettes megnyitója

Az első tudományos előadást Barta Róbert tartotta. A „Nagy Háború” Magyarországra gyakorolt hatásait tematikus és kronologikus szempontból vizsgálta. Áttekintette a szarajevói merénylet hazai visszhangját és következményeit, a háborús mozgósítást és propagandát, valamint az Osztrák-Magyar Monarchián belüli magyar hadi potenciál összetevőit, alakulását. A háború és a magyar hátország tekintetében a gazdasági és egyéb kényszerintézkedések mellett elemezte a lakosság életkörülményeiben beállt változásokat, különös tekintettel a vidéki lakosokéra. Végül a történelmi Magyarország széthullásának bemutatása mellett az előadó kitért a háború magyar szempontú mérlegére is.

Pallai László előadása Az első világháborús hadbalépések motivációi az ún. “színes” diplomáciai kiadványok tükrében címet viselte. A színes könyvek az I. világháborúban terjedtek el, amikor a hadba lépő államok ezekben a könyvekben indokolták meg hadba lépésük okait, hogy ezzel támasszák alá saját igazukat. A kötetek elnevezésüket borítólapjuk színéről nyerték, mivel az egyes államok különféle színű borítólappal látták el ezeket a dokumentumokat.

Keményfi Róbert az első világháború mindennapi kultúrára gyakorolt hatása feltárásának még ma is lehetséges metodikai készletéről szólt. A néprajz a megélt egyéni sorsok feltárásával fel tudja mutatni az első világháborútól időben egyre távolabb kerülő generációk számára, hogy a hétköznapokban mit jelentett, illetve milyen változásokat hozott a “boldog békeidők” utáni háborús trauma.

Szőts Zoltán Oszkár az első világháború magyarországi historiográfiáját igyekezett röviden áttekinteni. A háborúval kapcsolatos történeti munkák áttekintése során külön vizsgálta az egykorúakat, a Horthy-korszak idején kiadottakat és a második világháború utáni vulgármarxista értékelést. Utána kitért a Kádár-korszakbeli értékelésekre, melyek – főleg a Rákosi-korszakhoz képest – már felzárkóztak a nyugati történetíráshoz, majd a rendszerváltást korszakhatárnak jelölte meg, mely lehetőséget nyitott olyan, interdiszciplináris jellegű kutatásokra, melyeknek bemutatására ez a konferencia is vállalkozott.

Püski Levente a nánási városvezetés első világháború alatti tevékenységét vizsgálta. Azt, hogy a háborús évek alatt a városatyák hogyan igyekeztek megfelelni a rendkívüli helyzettel együtt járó elvárásoknak. Szó volt a hadikölcsönjegyzésekről, a menekültek befogadásáról, egy új szabályrendelet elkészítéséről, a tisztviselői állások betöltésének nehézségeiről, illetve a közbiztonság fenntartásáról, a lakossági ellátásról és a különösen nagy kihívást jelentő pénzügyi gazdálkodásról.

Angi János múzeumigazgató megnyitója, Püski Levente és Szőts Zoltán Oszkár előadása

Csiszár Imre A „Nagy Háború”, mint a 20. század nyitánya, és a vereség következményei egy kisváros életében című előadásában szintén Hajdúnánás történetével foglalkozott. A háború sokkja össztársadalmi szinten és a helyi közösségek szintjén is kétségbeeséshez, zűrzavarhoz és meggondolatlan kiútkereséshez vezetett. Előadásában kitért a közhangulat alakulására, a pacifizmus és a forradalmi hangulat megjelenésére is.

Lukács Anna A 39. gyalogezred és a személyes emlékezet című előadásából a közönség megtudhatta, hogy az ezred fennállása során (1756–1918) részt vett a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia minden háborújában. Helytállásuk elismeréseként megkapták a Monarchia legnagyobb katonai elismerését, a sárga színű ezredzászlót. A gyalogezred állományát már az 1800-as évektől kezdve Debrecen és a környékbeli települések lakóiból egészítették ki. Az ezred történetében a legnagyobb erőpróbát az első világháborús harcok jelentették. A katonák sorsának bemutatásához sok napló, jelentés és egyéb forrás áll rendelkezésre, melynek levéltári kutatása jelenleg is zajlik.

Kiss Róbert zászlós Daróczi Ambrus 39-es zászlós kiemelkedő hőstette az első világháborúban címmel tartott előadást. Harcászati és haditechnikai bevezetője után a hajdúnánási születésű Daróczi Ambrus zászlós hőstettét mutatta be, melynek nem titkolt szándéka az volt, hogy a debreceni császári és királyi 39. Gyalogezred jogutódjának, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóaljának tagjaként, egyben az ezredtörténet kutatójaként olyan témát ismertessen, amely hősi példát, erkölcsi és katonai irányvonalat mutat úgy a mai 39-es katonáknak, mint az érintett régió lakosságának.

Szonda István a harctéri művészetet mutatta be Papp Zsigmond életpályáján keresztül, aki sorkatonai szolgálata idején és az első világháborús frontszolgálata éveiben sajátos alkotó tevékenységet végzett. Festményei, művészi színvonalú fafaragásai közül több megmaradt hagyatékában, melyeknek fotóját a közönség megtekinthette.  Képző– és iparművészeti tevékenységén kívül szenvedélyes fotós volt, így jelentős számú fényképet is őriz hagyatéka a harctéri eseményekről, melyekből szintén ízelítőt kaptak az egybegyűltek. Az előadás kitért Papp Zsigmond harctéri naplójának feldolgozására is.

Bráda Ferenc, kicsit kakukktojásként nem első világháborús témával érkezett. Mindszenty József és Barankovics István vitája – avagy a kereszténydemokrácia alternatívái című előadásában a két gondolkodó személyes kapcsolatát mutatta be, mely a Demokrata Néppárt történetére is sajátos hatást gyakorolt.

Kerepeszki Róbert A „Nagy Háború” és a Debreceni Egyetem című előadásában azt vizsgálta, hogy a háború kitörése hogyan hatott a szintén ugyanabban az évben induló Magyar Királyi Debreceni Tudományegyetem első esztendeire, munkájára, milyen nehézségeket okoztak a háborús körülmények. Kitért arra, hogy az intézmény oktatói, alkalmazottai és hallgatói hogyan vették ki részüket a katonai szerepvállalásból. Végül azt vizsgálta, hogy ebből a szerepvállalásból következően hogyan ápolták a “Nagy Háború” emlékezetét a két világháború közötti időszakban.

Előadás közben

A záró előadást Forisek Péter tartotta, aki az eredeti témamegjelölése helyett egy másik témával érkezett. Változtatását azzal indokolta, hogy nemrég fedezte fel Alföldi András régészprofesszor első világháborúra vonatkozó hagyatékát, amelyet azonnal el is kezdett feldolgozni. Első eredményeit ismertette is a konferencia közönségével eredeti dokumentumok bemutatásának segítségével.

Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetés során Orosz István akadémikus jó érzékkel tette fel kérdéseit, amelyeket a résztvevők konstruktív vita keretében tárgyaltak meg. A konferencia előadásaiból készülő tanulmánykötet megjelenése őszre várható.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Milyenek voltak a családok a pre-modern korban? Hogyan gondoskodtak a szülők gyermekeikről? Volt-e munkamegosztás közöttük a gyermeknevelés tekintetében? Milyen változásokat