Az ideológia balekja és az ideológia áldozata, avagy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

A 2017-ben megjelent dokumentumkötet jellegzetesen 20. századi kérdéseket világít meg két ember életén keresztül: egy, az emberiség egészéért felelősséget érző és tenni akaró egyén milyen eszközökkel tudja elérni célját? Egyáltalán, képes lehet rá, hogy pusztán a humanizmus és a jóindulat eszközeivel „munkálkodjék az emberiség üdvén”, vagy elkerülhetetlenül arra ítéltetett, hogy ideológiák és politikai rendszerek játékszerévé, adott esetben foglyává vagy áldozatává váljon?

Recenzió Majtényi György-Mikó Zsuzsanna-Szabó Csaba Kémek, korok, életek – Erica Glaser Wallach és Noel H. Field története című kötetéről

Noel H. Field a Népszövetség képviselőjeként, 1939.

A kötet egyik „főhőse”, Noel H. Field életét e kérdések határozták meg. Neve hazánkban valószínűleg csak a korszakkal foglalkozó történészek szűk köre számára ismert, pedig nemcsak évtizedeken keresztül élt Magyarországon, hanem (bár szándékán kívül) komoly szerep jutott neki a Rákosi-korszak néven ismert történelmi periódus egyik legjelentősebb politikai aktusában, a Rajk-perben is. Az ő, és nevelt lánya, Erica Glaser Wallach életének történetét mutatja be a Majtényi György, Mikó Zsuzsanna és Szabó Csaba szerkesztők által összeállított kötet.

A könyv két fő részre osztható. A több mint ötven oldal terjedelmű, meglehetősen hosszú, de feltétlenül szükséges bevezetőben a szerkesztők igen részletesen ismertetik Field és Wallach életét. Különösen érdekes a Field gyermek- és ifjúkorából származó források pszichohistóriai és pszichobiográfiai eszközökkel történő elemzése, mely során megrajzolódik az olvasó előtt egy kvéker családból származó, rendkívül érzékeny lelkű és labilis mentális állapotú félig brit, félig amerikai származású fiatalember képe, aki (amúgy ragyogó) intellektusát és tenni akarását még középiskolásként a pacifista szülőktől átvett legfőbb cél, a világbéke szolgálatába állította. Szinte eksztatikusan rajongó, ugyanakkor a kritikára kevésbé hajló természete, túltengő idealizmusa azonban ugyanúgy a Szovjetunió által felállított csapdába csalta, mint a korszak oly sok pacifista-baloldali értelmiségijét. Végigjárta ennek az útnak egyes stációit a különböző szervezetekben végzett mozgalmi munkáktól kezdve a spanyol polgárháború élményén át a harmincas évek második felében a Szovjetunióban tett „Patyomkin-utazásokig”.

Azonban Field esetében nem következett be az az „ébredési” folyamat, melyen a fent említett értelmiségiek (akiknek legeklatánsabb példái George Orwell és Arthur Koestler) átestek. Talán kvéker származásából eredő erős, messianisztikus hite, talán gyengébb kritikai érzéke, talán egyéb pszichológiai okai lehettek ennek. Folytatta hát „útját” a második világháború alatt és az után is, ami végzetes következményekkel járt: munkáját, szülőhazáját (az Egyesült Államokat) és végül családját és személyes szabadságát is elvesztette, bár utóbbiakat ötévnyi raboskodás után – részben – visszakapta. Hitét azonban ez sem törte meg: haláláig meggyőződéses kommunistának vallotta magát.

Erica Glaser Wallach élete sok szempontból hasonló, végül mégis ellentétes végpontra futott ki. Német származású, meggyőződéses antifasiszta, a nácikkal már a kezdet kezdetén szembenálló családja Hitler hatalomra jutása után Spanyolországba emigrált. Az ekkor tizennégy éves lány a nemsokára kitörő spanyol polgárháborúban ápolónőként dolgozott (természetesen a köztársaságiak oldalán). A város elestekor tífuszfertőzéssel feküdt egy madridi kórházban, ahonnét Franciaországba szállították. Itt találkozott Fielddel és feleségével, akik saját, Nagy-Britanniába menekült szülei kérésére vállalták, hogy magukhoz veszik.

Rajk László és Rudolf Slánsky. Field mindkettejük perében kulcsszerepet kapott, bár őt magát egyszer sem állították a tanúk emelvényére.

A lányra rendkívül erős hatást gyakoroltak nevelőszülei, bár csak két évig volt velük együtt. 1940-1942 között Fieldék a Pétain-féle Vichy-Franciaországban végeztek humanitárius munkát, amelynek során mind az amerikai, mind a szovjet titkosszolgálatokkal kapcsolatba kerültek. Erica Glaser ezalatt Genfben végezte egyetemi tanulmányait, ahol hamarosan különböző kommunista diákmozgalmak tagja lett. A leírások alapján ez az elkötelezettsége messze nem volt olyan mély, hitbeli azonosulás, mint Fieldé és feleségéé, sokkal inkább egyes személyek (nevelőszülei mellett egyes egyetemi barátai, partnerei) hatása motiválhatta. A háború után Erica Glaser egyidejűleg volt az OSS (adminisztratív) munkatársa és a német kommunista párt tagja. 1946-ban férjhez ment egy amerikai katonatiszthez, és hamarosan elkezdett távolodni a kommunizmustól, még a pártból is kilépett.

1947-ben az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságban felmerült Field neve, és ennek kapcsán elvesztette állását. 1948-ban Prágába utazott, ahol egy évvel később a csehszlovák állambiztonsági szervek „amerikai kémként” letartóztatták, és átadták a magyar ÁVH-nak. Fiktív „amerikai kém” mivoltából kifolyólag nagy szerepet játszott a Rajk-per mellett az 1952-es csehszlovákiai Slánsky-perben is. 1954-ig volt börtönben, ezután (mivel kommunista kapcsolatai miatt nem térhetett vissza az Egyesült Államokba) Magyarországon kért és kapott politikai menedékjogot. Először szoros, majd enyhébb állambiztonsági őrizet alatt élt Budapesten, egy sashegyi villában, feleségével együtt, 1970-ben bekövetkezett haláláig.

Erica Glaser Wallachot szintén nem engedték vissza az Egyesült Államokba. 1947-ben férjével Párizsban telepedtek le, két gyermekük született. Field, majd felesége és testvére eltűnése után Wallach 1950-ben elhatározta, hogy nevelőszülei keresésére indul. Egy korábbi német kommunista barátjától kért segítséget, aki Kelet-Berlinbe hívta, ahol a keletnémet állambiztonság letartóztatta. Több mint két évig raboskodott a Német Demokratikus Köztársaságban, miközben keletnémet és szovjet állambiztonságiak vallatták (meglehetősen brutális módszerekkel), végül 1952 decemberében vádat emeltek ellene, és a Lichtenbergben működő szovjet haditörvényszék kémkedésért halálra ítélte. Moszkvába szállították, ahol fél évet töltött a Butirka börtön siralomházában, majd 1953 nyarán közölték vele, hogy ítéletét 15 év kényszermunkára változtatták. Közel másfél évet töltött a vorkutai lágerben, nehéz fizikai munkát végezve. Végül 1955-ben visszavitték Moszkvába, ahol közölték vele, hogy ártatlan, szabadon bocsátották és Berlinen keresztül Nyugatra távozhatott. Családjával együtt egy ideig Nagy-Britanniában élt, majd visszatért az Egyesült Államokba, ahol élete hátralévő részét családjának szentelte, a továbbiakban semmiféle politikai tevékenységben nem kívánt részt venni, amit expressis verbis ki is jelentett egy amerikai lap vele készített interjújában, nem sokkal szabadulása után.

A vorkutai láger Észak-Szibériában, ahol Erica Glaser Wallach másfél évig raboskodott.

A kötet legnagyobb részét a bevezetőben leírt történethez kapcsolódó levéltári dokumentumok alkotják, melyek magyar és amerikai archívumokból származnak. Ezek között szerepelnek Field ifjúkori visszaemlékezései, írásai, melyek képet adnak ifjúkori lelkivilágáról. 1938-as szovjetunióbeli utazásán írt beszámoló-levelei, melyek bemutatják messianisztikus, kritikamentes hitét az általa elképzelt „kommunizmusban”, melynek létező változatába azt látott bele, amit bele akart látni, az ezzel ellentétes tényeket pedig igyekezett negligálni, vagy legalábbis bagatellizálni. Ügyének 1954-es újravizsgálatakor tett vallomásai, melyekből látható, hogy hite nem rendült meg a vele szemben elkövetett atrocitások ellenére sem. Közlik Erica Glaser Wallach már említett interjúját, valamint az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság 1958-ban készített terjedelmes jelentését is Wallach ügyéről, mely végül is engedélyezte visszatérését.

Noel Field és felesége, Hertha az 1960-as években.

Számomra a kötet nemcsak azért különösen érdekes, mert az 1945 utáni magyar és világtörténelem egy kevésbé közismert részletére irányítja rá az olvasó figyelmét, hanem azért is, mert forrásanyagok közlésével, teljes egészében, részletesen és tágabb politikai összefüggésbe helyezve mondja el mindkét ember történetét:

  • a pacifista férfiét, akiből messianisztikus hite olyan hű kommunistát csinált, hogy még az átélt borzalmak sem ingatták meg elkötelezettségét
  • és a fiatalon a mozgalomba került nőét, akinek saját tapasztalatai felnyitották a szemét, és lépésről lépésre tették egy embertelen rendszer ellenfelévé.

Az ideológia balekjáét és az ideológia áldozatáét.

A kötet megjelenési adatai: Majtényi György-Mikó Zsuzsanna-Szabó Csaba (szerk.): Kémek, korok, életek. Erica Glaser Wallach és Noel H. Field története. Libri Kiadó-Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, 2017. 419. p.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket