Az iskolai történelemtanítás helyzete Kárpátalján

A keleti blokk összeomlása után a posztszovjet térségben ismét napirendre került a nemzetépítés elvi és gyakorlati programja, illetve a nemzeti identitás (újra)definiálása. A függetlenné vált nemzetállamok vezetői mindebben természetesen kiemelt szerep szántak az iskolai indoktrinációnak, különösen például a történelemtanításnak. A folyamat gyakran súrlódásokat, konfliktusokat generált a többségi társadalmak és a nemzetiségek közt, amely érintette a kisebbségben élő magyarokat is. Az alábbiakban azt mutatom be, hogyan alakult e tekintetben a helyzet a Szovjetunió megszűnése után Kárpátalján.

A történelmi háttér és a folyamat alakulása Ukrajnában

Amikor 1991-ben darabjaira hullott a Szovjetunió, a történelemtanárok az eljövendő „szép új világtól” azt várták, hogy emberi léptékűvé változtatja majd a közoktatást, és végre pártideológiától mentes történelmet is lehet tanítani. Ekkorra a posztszocialista térségben a humántudományok „felszabadultak” a marxi–lenini paradigma szorítása alól. Az ukrajnai történészek is siettek megszabadulni a „szovjetesített” történelemszemlélettől: a marxizmus–leninizmus és az internacionalizmus helyébe a nemzeti elkötelezettséget és a hazafias hűséget állították. A függetlenné vált Ukrajnában a „saját” történelem „létrehozását” fontos nemzeti feladatként kezelték. Jaroszlav Gricak meghatározó ukrán történész megfogalmazásában „a kortárs ukrán történész számára – főleg, aki új szintéziseket vagy tankönyveket ír, a régi ukrán identitás újradefiniálása, illetve az új megteremtése a legfontosabb cél”.

A hivatalos szervek, érzékelve a történelem Szovjetunióban egykor zajló oktatásának nemzeti identitásra, hazaszeretetre gyakorolt hatását és eredményeit, a független Ukrajnában követték a szovjet módszert: a Szovjetunió történetét egy az egyben behelyettesítették Ukrajna történelmével, másként mondva „csak a zászlót cserélték le”. Végeredményben 1991 után továbbra is az 1959-ben, a Szovjetunióban kialakított tárgyszerkezetben folyt az iskolai történelemtanítás, ráadásul a tantárgy ugyanúgy erőltetett és művi lett, mint egykor a Szovjetunió története, hisz Ukrajna, akár az előbbi, szuverén államként csak a 20. században jött létre.

Ukrajna függetlenségének deklarálása 1991. augusztus 24-én az ukrán országgyűlésben (Forrás: ukraine.museumoncommunism.org/)

A Szovjetunió idején a 20. század előtti történelmet is a Szovjetunió történeteként tanították, így szerepelt a tankönyvekben és tantervekben, pedig az valójában az Orosz Birodalom története volt. Ukrajna országként a középkorban nem létezett, mivel a Kijevi Rusz, óorosz államként, nemcsak az ukránoké, hanem az oroszoké és fehéroroszoké is volt. A jelenlegi Ukrajna területe később a Litván-, Lengyel-, Orosz- és más országok területét képezték. Ebből kifolyólag az országtörténet oktatása Ukrajnában is területtörténetté vált. Szerencsésebb lett volna, ha nép- vagy nemzettörténet váltotta volna fel azt, mivel jelentős számú ukrán él a jelenlegi országhatárokon túl, illetve a legutóbbi (2001-es) népszámlálás adatai szerint Ukrajna lakosságának 22%-a nem ukrán nemzetiségűnek vallotta magát, bár nem betelepült, hanem autochton.

Az 1991/92-es tanévtől, a központi irányító szervek felszámolásával fokozatosan lazultak az addigi adminisztrációs kötelékek. Ebben az évben az Oktatásról szóló törvényben deklarálták, hogy az iskolai oktatásban az európai út a követendő, ám továbbra is a Szovjetunió-béli sztereotípiák maradtak mérvadók. Igor Girics, az Ukrán Tudományos Akadémia munkatársa 2009-ben erről azt vallotta, hogy „nem tehettek másként, hisz az 1990-es években az ukránok az orosz-birodalmi szellemi térben éltek, így az iskolai történelemoktatásnak hazafias szellemű nevelést kellett nyújtania a felnövekvő nemzedék számára”. Maradt tehát az 1959-es struktúra, amelyben a történelem nem egységes tárgy, hanem külön szerepel az egyetemes történelem és az ország története, ráadásul a rájuk fordítandó óraszámok sem azonosak. A tananyag elosztása osztályonként a következőképpen nézett ki:

  1. számú táblázat: A történelemoktatás szerkezete Ukrajnában az 1991/92-es tanévben

 

Osztály

A tananyag elosztása

Egyetemes történelemből

Ukrajna történetéből

5

Bevezetés Ukrajna történetébe

6

Ókor történelme (a kezdetektől 476-ig)

7

Középkor, 476-tól a XV. század végéig, a nagy földrajzi felfedezésekig)

A kezdetektől a XVI. sz. közepéig

8

Újkor – a XV. század végétől 1789-ig

A Lublini uniótól a XVIII. sz. végéig

9

Újkor – 1789-től 1914-ig

A XIX. század elejétől 1914-ig

10

Legújabb kor (1914–1939)

1914–1939 közötti időszak

11

Legújabb kor (1939-től napjainkig)

1939-től napjainkig

Az első független tanévben a 11. osztályos végzősöknek már Ukrajna történetéből kellett kötelező érettségi vizsgát tenni, viszont egyetemes történelemből maradtak a Szovjetunió idején kiadott tantervek és tankönyvek. Az ókort még az 1992/93-as tanévben is az 1960-as években készült Korovkin-féle könyvből javasolták oktatni, és új tanterv sem készült.

Közben 1991-től Ukrajnában megkezdődött a múlt eseményeinek felülvizsgálata és bírálata. Az ukrán történelem átértékelése a legkorábbi időszakoktól kezdve megtörtént, és az esetek többségében szinte teljesen ellentétes eredménnyel zárult, mint az 1991-ig hangoztatottak, például megkérdőjelezték az ukrán és az orosz nép addig elismert testvériségét.

Ebben a szellemben készült el Az iskolai történelemoktatás koncepciójának két változata is (1993-ban és 1995-ben). Megkülönböztetett figyelmet azért fordítottak az iskolai történelemoktatásra, mert az „az öntudatos polgárok és hazafiak nevelésében segít”. A koncepciót maguk a szerzők is szubjektívnek nevezték, de azt javasolták, hogy térjenek át a tizenegy éves kötelező oktatásról a tizenkét vagy tizenhárom évesre, ami így középiskolai szinten a tárgy szakszerűbb, mélyebb elsajátítására adna lehetőséget. A szakmai munka összehangolása és a változtatásra történő felkészülés céljából Ukrajna Oktatási Minisztériuma saját felügyelete alatt, 1995-ben tudományos-módszertani folyóiratot alapított Isztorija v skolah Ukrajini (A történelem Ukrajna iskoláiban) címmel. A havonta megjelenő kiadvány – mint a Szovjetunióban a Prepodovanyije Isztorii v skole (A történelem oktatása az iskolában) – a középiskolai történelemtanítással foglalkozó szakmai lap, egyben a központi irányítás legfőbb fóruma, oktatástartalmi irányítója lett, amelyre minden iskolának kötelezően elő kellett fizetni.

Az 1991 és 2001 között eltelt tíz év alatt a központi oktatási szervek lényegében mégsem léptek előre a történelemoktatás reformjában. Ugyanazok a kérdések vártak megoldásra, amelyek még a Szovjetunióban halmozódtak fel, és amelyek részben az egész oktatást, részben csak a történelemtanítást érintették:

  • Milyen legyen a történelemtanítás tanterve – lineáris, koncentrikus vagy spirális?
  • Két különálló tárgyat oktassanak (egyetemes és Ukrajna történelmét – a nemzetiségi nyelven oktató iskolák számára engedélyezzék-e a nemzeti történelmet) vagy egy integráltat – történelem elnevezéssel?
  • Mi legyen a tárgy tartalmi koncentrációjának középpontjában (Európa-centrizmus, modernkor-központú, vallásmentes vagy valláspárti)?
  • Használhatók legyenek-e alternatív tantervek és tankönyvek vagy sem?
  • Jelenjen-e meg a történelemtanításban a történeti filozófia?
  • Milyen szerepet játsszon a tanítási folyamatban a történelemtanár személyes világnézete?
  • „Hivatalos történelmet” tanítsanak az órákon vagy tényeket?
  • Milyen legyen az állami minősítés (vizsga) formája és tartalma?

Ezek a kérdések akkor váltak igazán aktuálissá, amikor a Miniszteri Kabinet 2000-ben kiadott határozata alapján az addig 11 éves oktatási rendet felváltotta a 12 éves. A 2001-ben induló reform lehetőséget adhatott volna a rendszer teljes átformálására. 2004-ben Ukrajna Miniszteri Kabinetje jóváhagyta az általános képzésű iskolák állami szabványát, vagyis a nemzeti alaptantervet (NAT). A történelem a „Társadalomtudományok” tárgycsoportba került, és az Ukrajna története, valamint az egyetemes történelem mellett a jogtan, az erkölcstan, a gazdaságtan, a filozófia és az állampolgári ismeretek tárgyat integrálta magába. Ehhez a tervezethez a 2005/06-os tanévre jelentek meg az új tantervek, mert akkor kerültek 5. osztályba azok a tanulók, akik már az új, 12 éves oktatási rendszerben kezdték el tanulni a történelmet. Ekkor derült ki, hogy tartalmát tekintve alig változott valamit a tárgy oktatása. Például az 5. osztályban a gyerekek Bevezetés a történelembe néven találkoztak vele, prehistorikus jelleget kellett volna viselnie, és céljául a tanulóknak a történelemmel mint tudománnyal történő alapvető megismertetését tűzték ki. A tantervből derült csak ki, hogy a bevezető fejezet után valójában Ukrajna időrendbe szedett történelmét kellett feldolgozni:

  • 2. téma – A Rusz-Ukrajna fejedelemség,
  • 3. téma – A kozák Ukrajna,
  • 4. téma – Ukrajna a XIX–XX. században,
  • 5. téma – A mai Ukrajna.

Az általános és középiskolai szintek számára elfogadott NAT után napirendre kerültek a tantervek elvi alapjai, amelyek közül egy dologban értettek csak egyet a tervezetet benyújtott felek: a legfontosabb célnak az Ukrajna számára történő hazafiak nevelése és az ukrán nemzeti eszme formálása kell, hogy legyen.

Az bolognai folyamattal életre hívott Európai Felsőoktatási Térséghez 2005-ben csatlakozott országok: Azerbajdzsán, Georgia, Moldova, Örményország és Ukrajna (Forrás: ehea.info)

Mivel Ukrajna 2005-ben csatlakozott az európai oktatási térséghez, azaz a Bolognai nyilatkozathoz, ezért történelemből már a 2004/05-ös tanév érettségijére előkészítették és kipróbálás céljából lehetővé tették, az ún. külsőnek és függetlennek elnevezett tesztelési formát. Ez egyben felvételi vizsgát is jelenthetett a felsőoktatási intézményekbe a szakirányú képzésre jelentkezőknek.

  1. számú táblázat: A vizsgatesztek kérdéseinek tartalmi megoszlása a 2004/05-ös tanévben

s/sz.

Korszakok és területek

A feladatok száma

Ukrajna története a kezdetektől a XXI. század elejéig

1.

Ukrajna korai története és a középkor (1569-ig)

5

2.

Kozák-hetmani időszak (1569 és a XVIII. század első fele)

6

3.

Az ukrán földek a XVIII. sz. második felében és a XX. század elején

5

4.

Ukrajna története a XX. század első felében (19141939)

11

5.

Ukrajna története 1939 és a XXI. század elején

15

Kérdések száma Ukrajna történetéből összesen:

42

Egyetemes történelem a XX. században és a XXI. század elején

1.

Egyetemes történelem a XX. század első felében (19141939)

11

2.

Egyetemes történelem a XX. sz. második felében és a XXI. sz. eleje

10

Kérdések száma egyetemes történetéből összesen:

21

Mindösszesen:

63

Bár ekkor még csak a rendszert és a teszteket ellenőrizték, de a szaktanárokban már az is felvetődött, kihat-e majd a minősítés tartalma az oktatási folyamatra, megváltoztatja-e annak módszereit, szerkezetét, koncentrációs elveit, súlypontjait. A tesztekben nemcsak a tartalmi összetevőket változtatták évről évre, hanem a feladatok számát, a korszakok arányát, illetve a megoldásra adott időt is. 2006-ban például 60 kérdésre 90 percet, 2007-ben 58 kérdésre 180 percet engedélyeztek, de Ukrajna története mellett még megmaradt a 20. századi egyetemes történelem is. 2008-ban már csak Ukrajna története került a tesztkérdésekbe a kezdetektől napjainkig. A 2009. évi külső független minősítés külön tanterv alapján került összeállításra, és – legalábbis a hivatalos indoklás szerint – bizonyos kompetencia-mérést is végezni óhajtottak, ám a vizsgaközpontok terve nem esett egybe az Oktatási és Tudományos Minisztérium által jóváhagyott tantervekkel: több információ ismeretét várták el a diákoktól és a vizsgafeladatok jellege sem volt alkalmas képességek mérésére. Mindezek napvilágra kerülése jelentős botrányt kavart a szülők és a szaktanárok körében. Ezen kívül a tesztek kérdéseinek szerkezete erősen megváltozott. A 2. és 3. táblázatokat összevetve látható, hogy az emelt szintű történelem vizsga valójában Ukrajna történetévé vált, az egyetemes történelem kiszorult belőle.

  1. számú táblázat: A vizsgatesztek kérdéseinek megoszlása a 2008/09-es tanévben

s/sz.

Korszakok és területek

A feladatok száma

Ukrajna története a kezdetektől 1914-ig

1.

Ukrajna korai története – a 16. sz. első fele

11

2.

A 16. sz. második fele – a 18. sz. első fele

13

3.

A 18. sz. második fele – 1914

11

Ukrajna története 1914-től és a XXI. század elején

4.

1914–1939 közötti időszak

15

5.

1939 – a 21. sz. eleje

20

Mindösszesen:

70

Ez azt jelentette, hogy aki ókortudománnyal, esetleg régészettel vagy nem Ukrajna történetével akart foglalkozni a későbbiekben, annak is „csak” az ország terület-történetéből kellett felkészülnie az érettségire, ami egyben a felsőoktatásba történő belépőt is jelentette. Azoktól viszont, akik nem az emelt szintű vizsgára jelentkeztek, továbbra is csak Ukrajna történetének ismeretét várták el szóbeli érettségi keretében, az eddig hagyományos tételek szerint. A 2009/10-es tanévre pedig azok számára, akik nem szándékoztak a felsőoktatásban továbblépni, az Oktatási és Tudományos Minisztérium eltörölte az érettségi vizsgát. Történelemből csak az Ukrajna története a 20. században lett kötelező minősítő dolgozat a filológiai, társadalomtudományi–humán, művészi–esztétikai, valamint a sport szakirányú intézmények végzősei számára.

A politika 2010-ben újra agresszíven belenyúlt a közoktatásba. Viktor Janukovics elnök megválasztása után Az általános középfokú oktatásról szóló törvény elfogadásával a teljes középiskolai képzés újra tizenegy éves lett, amiből az utolsó két évfolyam jelenti a középiskolai szintet. A rendelkezés nem engedélyezte, hogy azon osztályok, amelyek a 12 éves rendszerben kezdték el tanulmányaikat, abban is fejezzék be. Az iskolai történelemoktatásban közvetlenül (tanulók, szaktanárok), illetve közvetve érintetteket (szülők) azonban továbbra is az iskolai munkát leginkább meghatározó, „függetlennek” elnevezett emelt szintű vizsgák foglalkoztatták a leginkább, mivel minden fél elégedetlen volt a történelemfeladatokkal: például a 2009-es évben közreadott történelemteszt minimum 1/3-a valamiképpen hibás volt, teljesen eltűntek a nyílt végű kérdések, amelyek lehetőséget adnak a szabad megfogalmazásra, így a teszt csak zárt kérdések halmazává vált. Az is felmerült, hogy miért kell a legkülönfélébb felsőoktatási szakra jelentkezőknek ugyanazt az Ukrajna története tesztet teljesítenie. A széles közönség a legérthetetlenebbnek mégis azt tartotta, miért kell az érettségi teszthez külön tantervet összeállítani, ha az a szakminisztérium szerint a középiskolában megszerezhető tudást kéri számon.

Tájékoztató a történelemteszt sajátosságairól a Pavlo Tychyna Egytemen (Forrás: history.udpu.edu.ua)

2011 februárjában a szakminisztérium rendelete az 5–8. osztályok számára a továbblépéshez szükséges ún. év végi összesítő/felmérő vizsgadolgozat-írást irányozott elő. A történelmet ez annyiban érintette, hogy Ukrajna története a fent említett osztályokban mindenhol kötelezőként jelent meg. A feladatsorok négy fokozatból álltak össze: alap-, közép-, haladó- és felső szint. Az alapszintűek feleletválasztós tesztek, a következő vegyes, a haladó kartográfiai feladatot tartalmazott, míg az utolsó szinten – megadott szempontok szerint – esszét kellett produkálni. Egy hónappal később az OM rendeletben engedélyezte az általános iskolai 9. osztályában a – középiskolába utat nyitó – minősítő vizsgák szóbeli módját, amivel valójában visszaállította a tétel formájában történő vizsgázási rendet. (Jelenleg a történelem választható tárgy, a feladatlapokat a szaktanárok állítják össze.)

Oktatáspolitikai intermezzo a nemzetiségiek számára

Az 1991-ben született Ukrajnában a nemzetiségi kisebbségekkel szemben tapasztalt lojális oktatáspolitika csak 1996-ig tartott, mert a független Ukrajna alkotmányának elfogadása után nyomon követhető az öt év alatt kiépített nemzetiségi oktatási struktúrák visszaszorításának kísérletei. Ezek a lépések szinte soha nem veszélyeztették a több mint 8 milliós orosz lakosság intézményeit, de a román, moldáv, magyar, krími tatár és lengyel iskolákat igen. Az ukrán OM a nemzetiségi iskoláknak 1996-ig adott lehetőségek visszavonását indította el, amikor 1996 májusában egy Csernivciben rendezett oktatási konferencián – minden előzetes bejelentés nélkül – ismertette A nemzeti kisebbségek oktatási koncepcióját. A tervezet a nem ukrán nyelvű iskolák számára a multikulturális oktatást irányozta elő az „ukrán mentalitás kialakítása céljából”, és csak az óvodai és elemi iskola szintjén hagyta volna meg az anyanyelvi oktatás lehetőségét. Mivel ez nagy felháborodást keltett a nemzetiségiek körében, azt – úgymond átdolgozva – 1997 nyarán újabb változatban tették közzé, de valójában ugyanúgy csak az óvodai és elemi szintű oktatást hagyták volna meg a nemzetiségiek nyelvén. A koncepció harmadik változata már egyértelműen megfogalmazta, hogy a nemzetiségi iskoláknak fokozatosan át kell térniük az ukrán nyelven történő oktatásra, kivéve az anyanyelvet és irodalmat. Az Ukrajna területén hatályban lévő több törvénynek, illetve az alkotmánynak is ellentmondó tervezet csak a nemzetiségi iskolák számára javasolta a multikulturális oktatási szemlélet bevezetését, amivel teljesen felszámolták volna a meglévő nemzetiségi oktatási hálózatot. Feltűnő módon a poli- és multikulturalitás nem volt elvárás az ukrán és az orosz tannyelvű iskolák számára. Ez akár negatív diszkriminációnak is felfogható.

Az első tervezet kiadása után egy évvel, 1998 júliusában a szakminisztérium immár a negyedik tervezetet is előkészítette, és az iskolai szünetben, augusztusban tűzték ki annak minisztériumi tárgyalását, az érintett nemzetiségiek megkérdezése és véleményezése nélkül. Ez a tervezet pontosan fogalmazott: a 4. osztálytól kezdve javasolta a szaktárgyoktatás ukrán nyelven történő bevezetését, először az Ukrajna történetét, majd a földrajzát, a középiskolai szinten pedig már a tárgyak 40%-át kellett, hogy kitegye.

2000 novemberében Viktor Juscsenko oktatási minisztere, Vaszil Kremeny a Fakti ukrán lapnak nyilatkozva ismertette a tárca kisebbségi oktatással kapcsolatos véleményét. A miniszter jelezte, hogy az OTM a jövőben nem szándékszik megengedni a nemzetiségiek számára az anyanyelven zajló felvételizést, sőt, abból a célból, hogy a nemzetiségi iskolák végzősei a továbbiakban egyenlő feltételek mellett versenyezve tudjanak érvényesülni, a nemzetiségi iskolákban a reáltárgyakat ukrán nyelven kellene oktatni.

A 2007-ben másodszor kormányt alakító Julija Timosenko által kinevezett új oktatási miniszter, Ivan Vakarcsuk a hivatalba lépése utáni napokban kijelentette, hogy csak három év haladékot kapnak a nemzetiségi iskolák végzősei, mert 2010-ben már mindenki csak ukrán nyelven teheti le az emelt szintű vizsgatesztet, mindegy milyen nyelven tanult az iskolában, semmilyen nyelvre nem fordítják le a feladatokat.

Az elfeledettnek vélt „polikulturális koncepció” pedig 2008. május 26-án, az OTM 461. számú rendeletében realizálódott. E rendelet „Az ukrán nyelv oktatásának javítását célzó program a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató általánosan képző oktatási intézményekben, a 2008–2011-es években” címet viselte, s Vakarcsuk miniszter írta alá.

A rendelethez kapcsolódott egy intézkedési tervezet is. Ebben a következőket irányozták elő:

  • 2008. szeptember 1-jétől emelni kellett az ukrán irodalomra fordított órák számát a 10-11. osztályokban heti 2 órával, az iskolai keret terhére;
  • ugyanettől az időtől a 10. osztályban el kellett kezdeni az Ukrajna története és matematika kétnyelvű oktatását, ami azt jelentette, hogy mindkettőre hetente plusz 2-2 órát kellett az iskolai keretből kiutalni, ahol már ukrán nyelven oktatták a tárgyakat;
  • a 11. osztályban Ukrajna történetét csak ukránul kell tanítani, míg a matematikát és még egy, a tanulók által választott tárgyat két nyelven kell oktatni, heti plusz 2 órában, ahogy a 10.-ben;
  • ugyancsak növelni kellett a 2–4. osztályokban heti egy órával az ukrán nyelvórákat, szintén iskolai keretből;
  • 5. osztályban heti másfél órában két nyelven kell oktatni Ukrajna történetét;
  • 2009. szeptember 1-jétől a 6.-ban a történelemtanítás csak ukránul engedélyezett;
  • a 6. osztályban heti plusz egy órával két nyelven, 7.-től már csak ukránul lehet a földrajzot oktatni;
  • a 8. pontban pedig az Ukrajna történetét, Ukrajna földrajzát, munkát, testnevelést, katonai felkészítést már csak ukrán nyelven való oktatásra javasolja.

A rendelet azonban csak a Csernivci, Kárpátaljai, Odesszai megyékre, továbbá a Krími Autonóm Köztársaságra és Szevasztopol városára terjesztette ki az intézkedés ellenőrzését, az oroszok lakta területekre nem. Ehhez kapcsolódott az a határozat, ami minden általánosan képző tanintézmény számára kötelező jelleggel bírt, függetlenül annak típusától vagy tulajdonformájától, és amely szerint a 2008/09-es tanévtől az osztálykönyvekben a bejegyzéseket államnyelven kell végezni.

Vakarcsuk miniszter ígéretéhez híven végül az OTM 2009. évi 570/26. számú rendeletének 4. pontja kimondta, hogy minden külső független minősítési tesztet csak ukrán nyelven lehet letenni. A nem ukránok lakta járások tanácsai és azok oktatási bizottságai is levélben fordultak Viktor Juscsenko elnökhöz, Julija Timosenko miniszterelnökhöz, Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumához, valamint a Legfelsőbb Tanács Tudományos és Oktatási Bizottságához, hogy változtassák meg a rendeletet, mivel az a nemzetiségi iskolák végzőseit hátrányos helyzetbe hozza az új érettségi-felvételi rendszerben. A megkeresettek nem válaszoltak érdemben a nemzeti kisebbségek tiltakozására.

A 2010-es ukrajnai elnökválasztás eredményeképpen Viktor Janukovics lett az ország elnöke, ami miatt hamarosan távozásra kényszerült Julija Timosenko kormánya. Az új összetételű Miniszteri Kabinet Mikola Azarov vezetésével új oktatási minisztert nevezett ki Dmitro Tabacsnik személyében. Ukrán nacionalisták már kinevezése után tiltakozó tüntetést szerveztek az új miniszter ellen, aki 2010 márciusában az oktatás nyelvét tette meg az emelt szintű vizsgatesztek nyelvévé, ráadásul az alkotmány értelmében a vizsgaanyagokat újra lefordítják krími tatár, moldáv, lengyel, orosz, román, magyar nyelvekre. (Kivételt csak az ukrán nyelv és irodalom, illetve az idegen nyelv jelent.)

Petro Poroshenko ukrán elnök Strasbourgban az Európa Tanács ülésén (Forrás: president.gov.ua)

Bár ez a rend volt érvényben még a 2017/18-as tanévben is, de 2016-tól kezdve egyre érezhetőbbé vált a nacionalista retorika betüremkedése az ország felső vezetésének kommunikációjába is („Ukrajna az ukránoké”). Ennek lett a lakosság által ambivalensen fogadott eredménye, hogy az államnyelv védelmére hivatkozva először szabályozták a médiatermékek nyelvi kvótáját (a rádióközvetítések legalább 55%-a, a televíziós közvetítések minimum 75%-a kell, hogy ukrán nyelvű legyen). Az ukrán parlament, a Verhovna Rada kezdeményezésére Petro Porosenko államelnök 2017 szeptemberében aláírta az új oktatási törvényt is, amely egyfelől az oktatás színvonalának emelését tűzte ki célul (az oktatás kötelező időtartamát újra 12 évre növelve), másfelől deklarálta, hogy az oktatás minden iskolatípusban csak államnyelven, azaz ukránul folyhat. Ez utóbbi kitétel számos, Ukrajna Alkotmánya által garantált jogot sért. Az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló Velencei Bizottsága 2017 decemberében közzé tett állásfoglalásában azt javasolta Kijevnek, hogy hosszabbítsa meg az átmeneti időszakot a szabályozás életbe léptetését illetően. A kijevi oktatási minisztérium végül 2018 februárjában közölte, hogy elfogadja a Velencei Bizottság ajánlását, és 2023-ig elhalasztja a törvény nemzeti kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseinek bevezetését. A jogszabály módosításáról szóló előterjesztés azonban még a mai napig nem került az ukrán parlament elé.

Bonyolítja a helyzetet, hogy ezzel párhuzamosan az ukrán alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogait kiszélesítő, 2012-ben életbe lépett nyelvtörvényt. Mindez azt jelenti, hogy Ukrajnában jelenleg nincs érvényes kisebbségi nyelvhasználati törvény.

Lezárásként megállapítható, hogy az ukrán oktatáspolitika a nem ukrán nyelvű állampolgárait csak az 1990-es évek közepéig tekintette egyenlő, tárgyalóképes félnek. 1996-tól kezdve dokumentáltan kimutatható, hogy az államhatalom magatartása megváltozott, és minden módon szeretné arra rávenni őshonos, de nem ukrán nemzetiségű állampolgárait, hogy gyermekeiket ukrán tannyelvű iskolákba írassák. Indoklásként mindenütt hangoztatták, hogy ez majd segíti a gyerekeknél az ukrán mentalitás kialakulását, valamint az ukrán társadalomba történő teljes integrálódást. Ez azonban nem az autochton lakosság integrációjáról szól, hanem a nem ukránok anyanyelvi oktatási intézményrendszereinek tudatos felszámolásáról, továbbá a nemzetiségi homogenizáció eléréséről. Az integráció alapja az volna, hogy az állam (ahogy azt Ukrajna alkotmánya és több hatályban lévő ukrán törvény is megfogalmazza) saját helyzetében mindenkinek azonos lehetőségeket biztosít, függetlenül attól, milyen nyelven szeretne tanulni az állampolgár.

Jelen időben, a magyar tannyelvű iskolák szemszögéből nézve

A Kárpátalján jelenleg magyar nyelven oktató általános és középfokú iskolák zöme állami fenntartású, ami annyit tesz, hogy az állam által kidolgozott központi tantervek szerint és rendben oktatnak, azaz a történelem iskolai oktatása megegyezik a magyar és nem magyar tannyelvű iskolákban. Ez alól csak a négy református (Nagybereg, Nagydobrony, Tivadarfalva és Técső), illetve a görögkatolikus (Karácsfalva) és a római katolikus (Munkács) líceumok kivételek, amelyektől az ukrán állam 2009-ben teljesen megvonta a támogatást (amely addig is csupán a szaktanárok alapbérének kifizetését jelentette).

A magyarok aránya Kárpátalján a 2001-es népszámlálás adatai szerint (Forrás: wikipedia.org)

Jelenleg is osztott tárgyoktatásban történik a történelem tanítása, vagyis külön tárgyként jelenik meg a Világtörténelem és az Ukrajna története, az alábbi megosztásban:

  1. számú táblázat: A történelemtanítás szerkezete 

osztály

A tantárgy neve

Éves órakerete

Tanított korszak

5

Bevezetés a történelembe

35

—————–

6

Egyetemes történelem. Ukrajna története (Integrált tantárgy)

70

Kezdetektől Kr. u. 476

7

Egyetemes történelem

35

476–15. sz. vége

Ukrajna története

35

8

Egyetemes történelem

35

15. sz. vége–1789

Ukrajna története

52

9

Egyetemes történelem

35

1789–1900

Ukrajna története

52

A középiskolai szinten még érvényben van a kötelező szakosítás, amely szerint más óraszámban oktatják az ún. standard- vagy akadémia-, illetve a társadalomtudományokra és történelemre szakosított osztályokban a kétfajta történelmet. Ahogyan a két táblázatból kitűnik, a két külön tárgynak a kronológiai határai minden esetben szinkronban vannak. Az alábbi táblázatban a két tantárgy, illetve az általános és szakosított osztályok közötti óraszám eltérések láthatók:

  1. számú táblázat: A történelemtanítás szerkezete különböző középfokú intézményekben

osztály

A tantárgy neve

Éves órakeret

Tanított korszak

standard osztályban

szakosított osztályban

10

Egyetemes történelem

35

105

1900–1939

Ukrajna története

35

140

11

Egyetemes történelem

35

140

1939–napjaink

Ukrajna története

52

140

A szakosítás szintje iskolánként változó, ám csak a több párhuzamos osztállyal rendelkező nagy városi intézmények engedhetik meg maguknak, hogy egy évfolyamon belül eltérő szakosítású osztályokat indítsanak. Ennek ellenére az érettségi vizsga minden végzős számára azonos követelményeket állít, függetlenül attól, milyen óraszámban tanulták a tanulók a történelmet.

A magyar tannyelvű intézmények közül a Beregszászi járás iskoláiban egy eltérés biztosan fellelhető az ukránokhoz képest, de ez még a Szovjetunió idején keletkezett, és talán csak az inercia tartotta meg mindmáig. Ez az eltérés pedig A magyar nép története nevű tárgy. A tárgyat az 1989/90-es tanévben vezették be a megye magyar iskoláinak 7–8–9. osztályaiban, heti egy órában, s az iskolai órakeret terhére. Ez a tárgy még ebben a tanévben is létezik, habár korántsem minden magyar iskolában tanítják.

Taneszköz, tankönyv és módszertani ellátottság

Egészen 1991-től kezdve jelentős eltérések tapasztalhatók a magyar (és más nem ukrán tannyelvű) iskolák és az államnyelvű ukrán iskolák taneszköz-, tankönyv- és módszertani ellátottságában. Az alább ismertetett adatok alapját a cikk befejezésének időpontjában (2018. március 21.) az ukrán oktatási minisztérium honlapján elérhető hivatalos dokumentáció jelenti. (A nemzetiségi nyelven oktató iskolák számára nem volt elérhető a tanterv és tankönyvlista, csak az államnyelven oktatók számára). Ukrajnában a tankönyveket a tanulóknak jelenleg nem kell megvásárolni, hanem azokat tartós tankönyv formájában, az iskolai könyvtárból ingyenesen kölcsönözhetik ki a tanévre.

A folyamatban lévő 2017/18-as tanévben az ukránul oktató intézményekben, a két tantárgyat osztályonként (a minisztérium által jóváhagyott) az alábbi tankönyvek és segédletek közül választva taníthatták az iskolákban a szaktanárok:

  1. számú táblázat: Választható taneszközök a 2017/18-as tanévben az ukránul oktató intézményekben

osztály

A tantárgy neve

Választható tankönyvek száma

Választható tanulói munkafüzetek és módszertani segédletek száma

Választható tanári kézikönyvek és módszertani segédletek száma

Választható atlaszok száma

5

Ukrajna története (Bevezetés a történelembe)

4

11

3

4

6

Egyetemes történelem. Ukrajna története
(Integrált tantárgy)

2

13+1

3+1

4

7

Egyetemes történelem

9

8

1

3

Ukrajna története

6

8

2

4

8

Egyetemes történelem

5

4

1

3

Ukrajna története

8

8

2

5

9

Egyetemes történelem

9

3

1

3

Ukrajna története

9

3

3

4

10

Egyetemes történelem

3

4

1

3

Ukrajna története

5

13

2

4

11

Egyetemes történelem

3

4

1

3

Ukrajna története

2

18

2

4

Ez a táblázat jól tükrözi, hogy nem „egykönyves” a központi tanterv szerinti oktatás, az iskolának/a szaktanárnak lehetősége van taneszközt választani, amennyiben nem elégedett azzal a változattal, amelyet a központi tankönyvelosztótól megkapott az intézmény. Az ukrán nyelvű tankönyvek szabadon megvásárolhatók online is, tehát akár tankönyvpiacról is lehet(ne) beszélni.

A magyarul oktató iskolák számára is az államnak kellene biztosítani a történelemtankönyveket, de itt már nem létezik tankönyvpiac, és így választható tankönyvek sincsenek. Az elmúlt 27 év során, a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva szinte nem is volt olyan tanév, amikor a magyar iskolákból ne hiányoztak volna három-négy évfolyamról a történelem tankönyvek. A helyzetet súlyosbítja, hogy más kiadványt szigorúan tilos használni az állami fenntartású iskolákban. Ráadásul Julija Timosenko miniszterelnöksége idején, az ominózussá vált 2008. május 26-i 461. számú OM rendelet alapján 2015-ig nem fordították le az Ukrajna története tankönyveket a nemzetiségi iskolák nyelvére – kivéve oroszra – mondván, az majd elősegíti az államnyelv jobb elsajátítását. A rendelet hatályban maradt a Timosenko-kormány bukása után is, és csak három éve kezdték meg újra a tankönyvfordításokat. A folyamatos tankönyvhiányt fokozta, hogy ez idáig ötször váltottak teljes tankönyvsort a történelem tantárgynál, az 1945 utáni időszakot tárgyaló 11. osztályos egyetemes történelem kötet például csak 2011-ben jelent meg magyar fordításban először. Jelenleg zajlik az áttérés a negyedikről az ötödik generációs taneszközökre ukrán nyelven. Ami viszont az elmúlt 27 év alatt semmit sem változott, az az, hogy a tankönyvek továbbra is a „szervezett formában való felejtés és emlékezés megtestesítői, ill. társadalom-politikai projektek, melyek az állam-politikai nemzet formálását szolgálják”.

A 9.-es Ukrajna története tankönyv két változata (Forrás: pick.net.ua; shkola.in.ua)

A tankönyvi hiányprobléma, kiadási késés, fordítások elmaradása és/vagy betiltása, elosztási zavar a mai napig létezik. Ami viszont 1991-től soha nem létezett, az a magyar nyelvű tanulói munkafüzetek, olvasókönyvek, atlaszok, szemléltetők, illetve a tanári/nevelői kézikönyvek, módszertani segédletek.

A fentiek alapján látható, hogy a történelemoktatás Ukrajnában rendkívül bonyolult utat járt be az ország függetlenné válása óta. A szovjet „örökség” felszámolása és a nemzetállami oktatás kereteinek felépítése a 21. század elején is számos téren kihívást jelent az ukrán politikai és tudományos elitnek, valamint a pedagógus szakembereknek. Az erőltetett megoldási javaslatok, a változó koncepciók és a gyakorlati megvalósítás gyakran tovább élezik a létező konfliktusokat és az elégedetlenséget. Különösen igaz ez az őshonos kisebbségek tekintetében, hiszen ezen közösségek identitásához nagyban hozzá tartozik a nemzeti múlt, a hagyományok ismerete és átadása. Jelenleg csak bízni lehet abban, hogy a fent vázolt problémák (jogszabályi ellentmondások, taneszközök hiánya stb.) megoldása végeredményben kedvező irányú lesz a magyar kisebbség szempontjából.

Szamborovszkyné Nagy Ibolya

Felhasznált irodalom

Портнов А. Terra hostica. Образ России в украинских школьных учебниках истории после 1991 года, [http://magazines.russ.ru/nz/2004/4/port12.html] Utolsó letöltés: 2018. április 30.

Ткаченко, Василь. Суд над Кліо: «переформування» історичної пам’яті // Політичний менеджмент 2008, №6. с. 54-55.

Szamborovszkyné Nagy Ibolya: Tantárgy a periférián. Nemzeti történelmünk tanításának negyedszázada Kárpátalján (1988/89–2013/14). In: Acta Beregsasiensis, 13. évf. (2014) 1. sz.  46–63. o. [http://kmf.uz.ua/kiadvanyaink/acta-beregsasiensis-20141-xiii-evfolyam-1-kotet/] Utolsó letöltés: 2018. április 30.

Ezt olvastad?

A 2018. szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre és az érettségi vizsgákra február 15-ig lehet jelentkezni. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány fontos információt