Az IWitness online digitális oktatási platform

Az IWitness ismertetése annak az előző tanévben elindított sorozatnak a része, amelyben a Zachor Alapítvány, illetve a vele partnerségben működő Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) Soá Alapítvány oktatási tevékenységét mutatja be. A magyarországi Zachor, illetve a Los Angeles-ben működő USC Soá Alapítvány egymástól független intézmények, amelyek azonban számos alkalommal együttműködnek egymással, mivel a Zachor Alapítvány az USC Soá Alapítvány partnere, és magyarországi programjainak támogatója. Oktatási programjaikban központi szerepet töltenek be az USC Soá Alapítvány Vizuális Történelmi Archívumában található videóinterjúk, amelyek köré számos tananyag épül.

A legutóbbi cikk az IWalk digitális oktatási programot mutatta be, olyan helytörténeti sétákat, amelyek során a diákok tabletek vagy mobiltelefonra letölthető applikáció segítségével különböző helyszínekhez kötődő videóinterjú-részleteket tekintenek meg, és ezek felhasználásával fejlesztik történelmi-kulturális ismereteiket, kritikai gondolkodásukat, empatikus készségeiket. A jelenlegi írásban az IWitness online digitális oktatási platform használatával ismerkedhetnek meg az olvasók.

Az IWitness weboldal kifejezetten azzal a szándékkal jött létre, hogy az USC Soá Alapítvány Vizuális Történelmi Archívumának videóinterjúit minél könnyebben integrálni lehessen az oktatásba. Az Archívumban fellelhető kb. 55.000, a különböző népirtások túlélőivel, szemtanúival készült interjú hatalmas anyag, amelyben könnyű elveszni, és átláthatósága igencsak időigényes. Ugyan az interjúk egyre több helyen elérhetőek Magyarországon is, ezek letöltése, és így offline felhasználása nem lehetséges.

Az IWitness platformra ezért több interjút átemeltek ezekből: jelenleg kb. 3500, ezekből 200 magyar nyelvű interjú az otthonunkban is elérhető megfelelő internet kapcsolat birtokában. Az IWitness felületre ezenkívül beépítettek egy videóvágó- és szerkesztőprogramot, ahol a hosszú, 2-3 órás interjúkból pár perces, összefüggő történeteket és gondolatokat tartalmazó klipek vághatók, elmenthetők és letölthetők.

Az interjúk klipekre vágása természetesen csak az etikus szerkesztés alapelveinek betartásával történhet, erről rövid oktatóvideó, illetve több nyelvre lefordított szöveges tájékoztató is szól a tananyagot előállító tanárok számára. Ezekből a klipekből egy folyton bővülő válogatás akár regisztráció nélkül megtekinthető az ún. Watch Page-en; ezzel is segítve az interjúk használatát a tanórákon. Az oldalon továbbá találhatók olyan pdf dokumentumok, amelyek ötletet és módszertani segítséget adhatnak a videóinterjúk órai felhasználásához.

Ahogyan arra már a korábbi cikkekben is felhívtuk a figyelmet, a videóinterjúk, illetve az azokból létrehozott, az etikus szerkesztés szabályainak megfelelően megvágott klipek önmagukban még nem válnak tananyaggá. Az IWitness platform korszerűsége abban rejlik, hogy nem csupán tananyagokat ajánl rengeteg témában, többféle tantárgyhoz, hanem hogy ezek nagy része online digitális feladat.

Az egyes tananyagtípusok bemutatása előtt tehát még érdemes hangsúlyozni, hogy az IWitness felülete a tanárok számára több lehetőséget kínál: előre válogatott klipek és kész tananyagok használatát, illetve önálló, saját tananyagok fejlesztését (utóbbihoz azért ajánlott egy, a felület használatát, az önálló feladatfejlesztést segítő továbbképzés elvégzése). Az alábbiakban az itt fellelhető tananyagok pedagógiai célkitűzéseiről, típusairól, sajátosságairól lesz szó.

Az előző két cikkben is bemutattuk, hogy a két alapítvány oktatási tevékenysége a konstruktivista pedagógián alapul, azaz röviden szólva azon a felismerésen, hogy sokkal hatékonyabb a tanulás folyamata, ha a diák nem csak egyszerűen passzív befogadója a tanár által kínált információknak, hanem előzetes ismereteit és saját véleményét, érzéseit felhasználva együtt építik fel, konstruálják meg a tudást. Az IWitnessen található tananyagok ugyanezen elv alapján épülnek fel. Minden feladatnak (ún. Activity) négy jól megkülönböztethető része van: a Ráhangolódás, a Gyűjtőmunka, a Jelentésteremtés, és a Reflektálás. (Az angol eredetiben az ún. 4 C, azaz Consider, Collect, Construct és Communicate.)

A Ráhangolódás fázisában mozgósítjuk a diák addigi tudását, kapcsolódási pontokat teremtünk a téma és saját korábbi ismeretei, tapasztalatai között. A Gyűjtőmunka során videóinterjúk és más források segítségével újabb információkkal ismertetjük meg a diákot. A Jelentésteremtés szakaszban előzetes tudása és az újonnan gyűjtött információk birtokában értelmez és véleményt alkot, a Reflektálás szakaszában pedig akár osztálytársai véleményét, akár a saját maga által konstruált tudást dolgozza fel valamilyen formában.

Többféle tananyagtípust találhatunk az IWitnessen, a legnépszerűbbek a Mini Quest, az Info Quest, a Video Activity és a Mini Lesson, de folyamatban van az IWalkok IWitnessben való feldolgozása és az ún. GeoStory is. Mindegyik feladatnak megvan a maga sajátossága (az Info Questben például a diákok szófelhőt készítenek, a Video Activity végén létrehozhatják saját videóesszéjüket, a Mini Quest záró feladata általában egy több mondatból álló szöveg megírása, stb.), de mindegyikben közös az előbb felsorolt négy szakasz megléte, és a forrásokhoz kapcsolódó kérdések struktúrája. A diákok lépésenként haladnak, videóklipeket és más forrásokat (szöveg, fotó, rajz) elemeznek az első két szakaszban, hogy aztán a feladat végére meg tudják alkotni saját tudásukat.

Az IWitness feladatai számos vonásban különböznek a ma Magyarországon jellemző iskolai tanóráktól. Egyrészt az interdiszciplinaritásban: bár a tananyagok kötődnek a történelmi eseményekhez (pl. a népirtásokhoz, emberi jogokhoz és diszkriminációhoz), sokkal szélesebb körben felhasználhatók, nem csak történelem órán. Vannak tananyagok, amelyek hangsúlyosabban egy-egy tantárgyhoz készülnek, de számos olyat találhatunk, amely többféle órán felhasználható (hogy csak párat említsünk: a történelem órán kívül magyar nyelv- és irodalom, etika és erkölcstan, élő idegen nyelv, mozgóképkultúra és médiaismeret, osztályfőnöki óra), de történelem tanárként is kiváló alkalom arra, hogy kilépjünk az eseménytörténet tanításának keretei közül, és megismertessük diákjainkat a történelem személyes, szubjektív, mikrotörténeti oldalával, illetve beemeljünk nem a szó szoros értelmében vett történelmi forrásokat és szempontokat az óráinkba.

Másrészt abban különbözik az IWitness a hagyományos tananyagoktól, hogy online térben, digitális eszközökkel történik: a diákok nem együtt, osztálykeretben, vagy akár csak csoportkeretekben dolgoznak, hanem egyedül, saját válaszaikat, véleményüket gépelik be az IWitness felületére. Azért nincsenek teljesen magukra hagyva, mivel a tanár látja, hogy hol tartanak, és mik a válaszaik. Sőt, reagálhat is a diák válaszaira, vagy egy közös reflektáló óra keretében – név nélkül természetesen – visszatérhet fontos kérdésekre, problémákra.

Harmadrészt a feladatok sajátossága, hogy nem tényanyagot akarnak megtanítani, hanem a diákok empatikus készségét, kritikai gondolkodását akarják fejleszteni. A források többféle szempontú megközelítése segíti az árnyalt gondolkodás és a perspektívaváltás fejlesztését, kihasználva ezzel az oral history jellemzőit a személyes, szubjektív források használatával, mivel nem célunk a történelmi adatok újrafeldolgozása. A megválaszolandó kérdések nem egyszerű forrásértelmező kérdések, hanem mindig a dolgok mögé akarnak láttatni, empátiát ébreszteni a diákban az interjúalany helyzete iránt, rábírni arra, hogy több szemszögből lássa a történelmi eseményeket, vagy kapcsolatot keressen a múlt és a jelen, a történelem és a saját élete között.

Mindezeket a sajátosságokat tudatosítanunk kell magunkban, ha használni akarjuk az IWitnesst, mert teljes mértékben átértékeli a tanár szerepét – ahogyan ezt teszi általában a konstruktivista pedagógia. Hiszen a tanár tulajdonképpen nincs jelen az órán a hagyományos értelemben (még kevésbé, ha házi feladatnak adja fel az online tananyag elvégzését), legfeljebb technikai segítséget nyújt, ha szükséges. A diáknak egyedül kell dolgoznia, a saját véleményét, szemszögét kialakítania. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tanárra akkor már nincs szükség, épp ellenkezőleg. Hiszen neki kell kiválasztania a tananyagot (felhasználóként), vagy átalakítania azt, esetleg saját tananyagot összeállítani (tananyagfejlesztőként). Akár így, akár úgy, az ő felelőssége megteremteni azt a jelentésközeget, amit fontosnak vél tanítványai szempontjából. A tananyagokat igazíthatja tanítványai életkorához, tanulási sajátosságaihoz. Szintén az ő felelőssége felismerni a kapott válaszok alapján, hogy mi az, ami foglalkoztatja diákjait, ami probléma számukra, amivel érdemes továbbmenni. Ahogyan általában a videóinterjúkkal kapcsolatban is említettük, az IWitness egy eszköz, amit arra használhatunk, hogy fejlesszük tanítványaink kritikai gondolkodását és elköteleződését a világban zajló események és folyamatok iránt, vagyis aktív állampolgárrá tegyük őket; de nem helyettesíti, hanem kiegészíti az oktatás egyéb formáit.

Szintén a tanári attitűd megváltoztatását igényli az, hogy a kérdések jellemzői miatt (véleménykérő, elgondolkodtató, kiegészítendő kérdések stb.) nincsenek jó vagy rossz válaszok a diák részéről. Előfordulhat, hogy véleménye nem egyezik a miénkkel, mégis el kell fogadnunk, tiszteletben kell tartanunk azt. Ha úgy gondoljuk, hogy válaszai olyan értékrendet tükröznek, amivel nem tudunk azonosulni (pl. áldozathibáztatás), akkor sem szabad megbüntetnünk, rossz jegyet adnunk ezért. Lehet reagálni a diák véleményére, lehet reflektáló órát tartanunk a kérdéskörben, de fontos, hogy a diák, tudva, hogy válaszait a tanár olvassa, mégis biztonságban érezze magát, és egyenrangú félként kezeljék. Talán evidensnek tűnik sokak számára mindez, de a tapasztalatok azt mutatják, van még mit fejlődnünk ezen a téren.

Az online térben egyénileg való dolgozásnak vitathatatlanul nagy előnye, hogy kivétel nélkül minden diákunknak „meg kell szólalnia”. A hagyományos órai keretek között (45 percben, rengeteg diákkal, feszített tananyaggal) nem tudunk minden tanítványt megszólaltatni állandóan, a bátrabbak és gyorsabbak gyakran uralják a terepet. Vannak módszerek ennek a helyzetnek a javítására, de akkor is illúzió, hogy ilyen körülmények között mindenki hallassa a hangját. Az online térben viszont mindenki szabadon, a többségi nyomás terhe nélkül kinyilváníthatja a véleményét, megfogalmazhatja gondolatait, méghozzá olyan kérdésekben, amelyek nem valamilyen tényadatot kérnek számon, hanem amelyek valóban gondolkodást igényelnek. Így ne lepődjünk meg, ha például egy addig nem túl jól teljesítő, csendes diákunkról kiderül, hogy ugyan addig nem ért el jó eredményeket a dolgozatokban és feleletekben, de esetleg a legmagasabb érzelmi intelligenciával rendelkezik az osztályban.

Természetesen vannak nehézségei is az IWitness használatának, például hogy meglehetősen időigényes, hiszen egy-egy feladat elvégzése 60, vagy 90, akár 120 percig is eltart (nem számolva a tanár számára szükséges felkészülési vagy tananyagfejlesztési időt), illetve hogy erős internetkapcsolatot és elegendő mennyiségű számítógépet igényel. Ez pedig a mai iskolai keretek között elég nehézkesen megoldható. Olyan sok azonban az előnye az IWitness feladatok használatának, hogy érdemes kreatív megoldásokra törekedni: óracserével bejutni a számítástechnika terembe, esetleg tanórai kereteken kívül dolgozni (házi feladatként, vagy iskolai projektnapokon, emléknapokon beiktatni, esetleg szakkör keretében). Mellesleg ezen nehézségek miatt vált lehetővé a Mini Quest feladatok letöltése, illetve ezért fejlesztették ki a Mini Lesson tananyagtípust, amely egyetlen videóinterjú-részlet köré épülő, pdf-ben letölthető, általában 15-45 perces tananyag – ezzel azonban pont az egyik lényeges elem, az online térben való munka vész el.

Az Alapítvány munkatársai az IWitness felület tananyagait nem csak oktatásra, hanem kutatásokra is használják, amelyeknek során azt vizsgálják, hogy más, hagyományos, vagy csupán videóinterjúkra épülő, de nem online tananyagokhoz képest mit fejlesztenek az IWitness feladatok. Az IWitness feladatok hatékonyságát vizsgálja például egy kutatás, amely az Európai Bizottság CXRATT projektjének (Countering Xenophobie, Racism and Antisemitism Through Testimonies) keretein belül folyik. Ebben önként jelentkező tanárok próbálhatják ki diákjaikkal azokat – az IWitness felületen EU-s zászlóval jelzett – feladatokat, amelyek a nemzetközi projekt során készültek, és amelyek segítik a diákokat és tanáraikat az idegengyűlölet, a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Mindezeknek a kutatásoknak is köszönhető, hogy az IWitness felület folyton fejlődő, állandóan megújuló oktatási oldal, igazodva ezzel a körülöttünk gyorsan változó világ igényeihez.

Talán eddigi cikkeinkből is világossá vált, hogy a videóinterjúk köré épülő tananyagok még egyelőre nem szokványos, de hazánkban is egyre jobban terjedő oktatási anyagok, és hogy az interjúk használata milyen széles lehetőségek tárháza. Elég arra gondolnunk, hogy milyen sokféle szempontot tudunk az óráinkba építeni egy néhány perces klip használatával, vagy hogyan vihetjük ki a tanórát az iskolai keretek közül például az IWalk programmal, illetve hogyan helyezhetjük online térbe a tanulás folyamatát az IWitness feladatokkal. Következő cikkünkben arról lesz szó, hogy hogyan építhetünk interaktív kiállításokat a videóinterjúk köré.

Mezei Mónika

 

Ezt olvastad?

A történelemtanítás digitális bibliográfiája az Újkor.hu égisze alatt készülő legújabb segédlet, amely a leendő és a gyakorló történelemtanárokat egyaránt célozza. (Korábban