Holmavík - Az izlandi varázslások és boszorkányság múzeuma

Holmavík apró kikötőváros a nyugati-fjordokban, hasonló a legtöbb településhez, amely Izlandnak ezen a részén helyezkedik el. Egyik látványossága a környék „nevezetességének” számító varázslókat és boszorkányokat, valamit azok praktikáit bemutató kiállítás.

A 17. századi Izland a maihoz hasonlóan sokszor barátságtalan időjárásáról volt ismert. Az életkörülmények a természeti erőforrások szűkössége miatt nehezek voltak, így sokan más eszközökkel igyekeztek sorsukat jobbra fordítani. Ennek pedig különösen nagy népszerűsége volt a nyugati-fjordokban.

 

Tilberi (Fotó: Bulenda Attila)

A kiállítás megálmodói jó érzékkel tapintottak rá a témára, hiszen az nemcsak populáris a környéken, de történelmi háttere is van itt. Ha eltekintünk attól, hogy az angol nyelvű brosúra, amelyet a pénztárnál kaphatnak a turisták, meglehetősen vázlatos, a kiállítás egyértelműen gazdag vizuális értelemben. Látható, hogy Izland nem szűkölködött horrorisztikus lényekben, mint például a kecsketejet lopó szerzet vagy a sírjából felkelő élőhalott, amelyet a varázslók a környékbeliek bosszantására idéztek meg. Egy ilyen lény viaszmása a múzeum padlóján keresztül mászik ki a nagyérdemű elé. Ennél is ijesztőbb azonban a tilberi, az előbb említett tejlopó lény, amelynek kifejlődési állomásait is „megcsodálhatjuk” a múzeumban. Ez a korántsem kellemes külsejű lény hosszas előkészület után születhetett meg. A boszorkány egy, a templom kertjéből lopott friss emberi bordacsontot szürke gyapjúval vont be, amelyet egy özvegytől kellett ellopnia. Ezt a kreálmányt a nőnek a mellei között kellett tartania, és három héten át rá kellett köpnie a vasárnap kapott bort a becsomagolt bordacsontra, amely lassan halottból élővé vált. A lény ekkor már a nő combját szívta, szemölcs formájú jelet hagyva maga után. Ezen a „csecsen” keresztül jutott később is táplálékhoz a tilberi. A lény gyors mozgásra volt képes a mezőn, és a tehenektől, kecskéktől ellopott tejet elvitte gazdájának. Ha a nő már túl öreg volt, a tilberi pedig túl nagy, és nem bírta tovább etetni, elküldte, hogy gyűjtse össze az összes bárányürüléket három megyében. A lény belehalt a fáradságba, annyira sietett, hogy visszajusson a gazdájához. A 16. században még jegyeztek fel olyan eseteket, amelyek a tilberi működését vélték igazolni. Sőt, 1635-ben akadt egy olyan eset is, amely szerint a nyugati fjordok dél-keleti részén egy nő az anyjától örökölt tilberit tartott. A helyi pap el is tiltotta a két nőt az áldozástól. Az ügyet később a helyi sheriff és egy püspök is vizsgálta, de nem találtak bizonyítékot annak valóságtartalmára.

 

                          A múzeumról készült ismertető videó

Varázslók által használt kellékek, mint például csontokra vésett rúnák, állati koponyák is megcsodálhatóak a kiállításon. Az izlandiak úgy hitték, hogy ezek a varázslók képesek voltak megregulázni az időt, vagy éppen láthatatlanná válni. A legsokkolóbb látvány kétségkívül a nabrók, amit leginkább a halott nadrágjának lehetne fordítani, ez egy halott férfi lenyúzott bőre deréktól lefelé. Természetesen a kiállított darab nem igazi, de a hidegrázás így is érezhető. A varázsló még halála előtt vette a haldokló beleegyezését, hogy később a sírból kiásva lenyúzhatja bőrét. A bőrnek egy darabban kellett lejönnie, sérülés nélkül. Ezután a varázsló ellopott egy pénzérmét egy szűkölködő özvegytől, és azt a nadrág herezacskójába helyezte. Ezután varázsjeleket írt egy pergamenre, amelyet szintén a nadrágba tett, majd az egészet felvette. A nadrág megkülönböztethetetlen lett saját bőrétől, de a herezacskó újra és újra feltöltődött pénzzel, amíg csak az eredeti pénzdarab a helyén volt.

 

Élőhalott (Fotó: Bulenda Attila)

Ezek a varázslók és boszorkányok persze nem voltak népszerűbbek Izlandon, mint a világ bármely más pontján. Sokukat elfogták és a helyszínen megégették. Az égetések helyszínét és időpontjait is bemutatja a kiállítás egyik része, amely arra az érdekes tényre is rávilágít, hogy a megégetettek nagy többsége férfi volt. 

Rovatok: