Az önálló magyar katonai gépkocsizás születése

A Károlyi-kormány illetve a Magyar Népköztársaság hadügye a mai napig viták kereszttüzében áll. Kevéssé ismert tény, hogy ehhez az időszakhoz köthetjük az önálló magyar katonai gépkocsizás megteremtését. 100 évvel ezelőtt, 1918. november 3-án először döntöttek minisztériumi szinten olyan kérdésben, amely az automobilizmussal függ össze. Írásomban a magyar katonai gépkocsizás első félévét tekintem át.

Őszirózsás forradalom (Siklós András: Magyarország 1918-1919 (Kossuth Könyvkiadó–Magyar Hekikon 1978) /Wikimedia)

A közös hadseregből kivált magyar központi katonai szervek irányítását a budapesti magyar királyi Hadügyminisztérium, illetve a Bécsben működő közös császári és királyi Hadügyminisztériumból kiváló Bécsi magyar felszámoló hivatal vette át. Megkezdték a felkészülést a gyárak, üzemek, vállalatok, gazdaságok visszaadására, kárpótlására, a közös birodalmi vagyon egyenlő arányú felosztására. November 1-jével több autócsapatbeli tisztet hívtak be a magyar haderőhöz. Bécsben kellett jelentkeznie Köhler György főhadnagynak, aki a császári és királyi 6. nehéz tüzérezredtől volt az autócsapatokhoz beosztva, illetve a tapasztalt Zecha Nándor autócsapatbeli századosnak. Hazai beosztásra Hungerleider Róbert tartalékos hadnagy (budapesti autópóttár), Szobel Aladár tartalékos hadnagy (eperjesi cs. és kir. 67. gyalogezredtől beosztva a sebenicai cs. és kir. 12. autófényszóró szakaszhoz), dr. Winter Siegfried népfölkelő főhadnagy (pozsonyi cs. és kir. 72. gyalogezredtől a 10. hadsereghez beosztva cs. és kir. 240. autóoszlop parancsnokaként), csepregei Csepregy Sándor tartalékos főhadnagy (cs. és kir. 14. sebesültszállító autóoszlop parancsnoka), Roboz Miksa népfölkelő mérnök hadnagy (m. kir. 1. honvéd népfölkelő gyalogezred, beosztva a bécsi cs. és kir. Hadügyminisztérium autócsapatához), Eickler Nándor népfölkelő mérnök hadnagy (alessioi autóműhely parancsnoka, vezényelve a cs. és kir. bécsi katonai építésvezetőségtől), gróf Apponyi Antal népfölkelő címzetes lovassági százados (m. kir. 7. honvéd huszárezredtől beosztva a cs. és kir. F. autócsapat parancsnoksághoz), Mandl Egon tartalékos százados (a cs. és kir. 11. nehéz tüzérezred egyik autótarack ütegének parancsnoka) és Friese-Barta Kurt Cornelius tartalékos százados (cs. és kir. Isonzo hadsereg autóműhely raktárának parancsnoka) került.

1918. október 31-étől Károlyi Mihály első hadügyminiszterének Linder Béla nyugalmazott törzskari tüzér ezredest nevezte ki. Rendelkezésére bocsájtották a IV-39 forgalmi rendszámú személyautót, polgári sofőrje Ruttkai Károly volt. A Hadügyminisztérium államtitkára és egyben miniszterhelyettes Böhm Vilmos volt. Részére a III-31 forgalmi rendszámú személygépkocsit utalták ki, Takács István polgári sofőrrel. A Hadügyminisztérium másik államtitkára Friedrich István volt, rendelkezésére a II-627 forgalmi rendszámú személyautó állt, Thomes János polgári sofőrrel.

November 3-ával a bécsi cs. és kir. (közös) Hadügyminisztérium 5/M. osztályának és ásványolajcsoportjának teendőit átvette a Budapesti katonai parancsnokság. A gépjárműosztály feladatainak ellátásához ideiglenesen dr. Ács Bódog főhadnagyot, az ásványolajosztály élére pedig Almási Hugó századost nevezték ki. Az összes magyarországi ásványolajfinomító, a cs. és kir. Hadügyminisztérium tulajdonát képező készletek, illetve minden magyar szervet érintő megrendelések teljesítésének ellenőrzése ehhez a két részleghez került. Ezzel tulajdonképpen kijelenthető, hogy elvi szinten megkezdődött az önálló magyar honvédségi gépkocsizás szervezése.

1918. november 4-én határozat született a Hadügyminisztérium átszervezéséről. A Hadügyminisztérium I. csoportja alá tartozó 1. osztály ügykörei számítottak a legfontosabbnak. Abaújszántói Kerekes József vezérkari alezredes alá tartozott az összes elvi- és tiszti ügyek mellett a karhatalom szervezése, alkalmazása, a csendőrség ügyei, közlekedés- és összeköttetésügyek (benne a rádió- és léghajóügyekkel), illetve a gépkocsiügyek. 

(Fortepan 100557)

November 14-én történt intézkedés a gépjárműügyek átszervezéséről. A korábbi katonai közigazgatás területileg illetékes szerveinél, azaz a császári és királyi hadtestparancsnokságoknál 1918 novemberéig autóreferensek voltak rendszeresítve. Ez a funkció megszűnt. Helyét az autóügyi előadók vették át. Ezek az újonnan létrehozott katonai kerületi parancsnokságok törzseinél voltak beállítva, helyileg a korábbi magyar közigazgatási területen lévő hadtestparancsnokságok helyőrségeiben. A Budapesti katonai kerület parancsnokság (előtte cs. és kir. IV. hadtest) autóügyi előadója dr. Pattantyus A. Géza népfölkelő mérnök főhadnagy volt, beosztott segítője Mayer Lajos főhadnagy (volt m. kir. 26. honvéd gyalogezred) volt. Szegeden (valószínűleg a volt temesvári cs. és kir. VII. hadtest területén illetékes) Dömötör József százados és Gerisic Zoltán főhadnagy nyert kinevezést. Kassán (volt cs. és kir. VI. hadtest) autóügyi előadó és a kassai autópóttár parancsnoka egyszemélyben Szentandrássy András százados volt. Pozsonyban (volt cs. és kir. V. hadtest) Zecha Nándor százados lett kinevezve. Egyedül Kolozsvárott (valószínűleg a volt nagyszebeni cs. és kir. XII. hadtest) voltak rendezetlenek a körülmények, a még harc közben visszavonuló német, osztrák és magyar, illetve előnyomuló cseh, román és francia csapatok miatt nem sikerült megfelelő tapasztalattal és szakképzettséggel bíró előadót kinevezni. Mivel a nagyszebeni katonai kerületi parancsnokság október utolsó napjaiban beolvadt az Erdélyi csoportparancsnokságba, az (V.) erdélyi katonai kerületparancsnokság némi késéssel, november második felétől kezdett csak működni.

A Hadügyminisztérium 10/m. osztálya lett 1918. november 15-étől az autóügyekért felelős központi szerv az új, még végleges határok nélküli Magyar Királyság területén. Az osztály vezetését Máry Dezső műszaki tüzér századosra bízták. Számtanácsosként Fábián Istvánt nevezték ki. Elméletileg minden volt cs. és kir. „autócsapat összes alakulása” a minisztérium gépkocsiosztagába osztatott be. Parancsnoka Rittinger Béla autócsapatbeli százados volt (a budapesti autópóttár parancsnoka); a gazdasági hivatalt Kossovits István főhadnagy vezette, akit a budapesti m. kir. 31. honvéd pótzászlóaljtól helyeztek át. Ez nem jelenti azt, hogy a megmaradt összes gépjárművet egyetlen helyre kívántak volna összevonni, ez eleve lehetetlen lett volna. A cél csupán adminisztratív volt, hogy valamelyest ellenőrizni lehessen, kik, merre és hogyan tevékenykednek, kiket lehet tovább alkalmazni, mely szervezeti egységgel, mely személyekkel lehet számolni. Megkezdték számos bevonultatott gépjármű leszerelését, megváltását, hiszen kevéssé ismert, hogy a császári és királyi haderő szükségleteit döntően a polgári életből igénybevett, megváltott automobilokból fedezte, saját anyaggal alig rendelkezett. A karhatalom szempontjából fontos szerepe lett volna a gépkocsizó csapatoknak. Az egyetlen működő szervezetként a Hadügyminisztérium gépkocsiosztaga említhető Budapesten, amely ekkor egy központi javító műhelyre, egy kocsi- és anyagraktárra, egy-egy központosított személy- és tehergépkocsi oszlopra, ismeretlen mennyiségű fuvarozási oszlopokra (valószínű országos járművekkel, azaz szekerekkel és taligákkal) és egy kikülönített személy- és gépkocsioszlopra tagolódott.

Tulajdonképpen az egyes katonai kerületparancsnokságok autóügyi előadói kaptak minden gépjárművel kapcsolatos feladatot. Az összes katonai célra szolgáló automobil és motorkerékpár nyilvántartása, az azokhoz szükséges üzemanyagok kezelése, tárolása, raktározása, autócsapatbeli tisztek és gépkocsivezetők személyi ügyei mind hozzájuk tartoztak. Minden autóügyi előadó közvetlenül a Vezérkar főnökének volt alárendelve. A műszaki-, személyi kérdések, illetve a kerületek személyzetei a frissen felállított Hadügyminisztérium 10/m. osztályához tartoztak. Az autóügyi előadónak autócsapatbeli tisztnek kellett lennie. Minden, a kerület területén tevékenykedő autócsapat és intézmény az ő közvetlen alárendeltségébe kellett lépjen. A jogfolytonosság érdekében néhány pont kivételével az addig létezett hadtestparancsnoksági autóreferensek szolgálati szabályzata maradt érvényben. Minden előadó számára rendszeresítettek egy személy- és egy kis tehergépkocsit. A haderőn belül ezeket leszámítva szervezetszerűen csak a gyalog- és lovashadosztály parancsnokságok kaptak hadrend szerint kettő-kettő gépkocsit.

Egy Ganz-Fross-Büssing tehergépkocsi katonákkal (Fortepan 129284)

A „magyar autócsapat” szervezetét, bár még ki sem épült, 1919. február 22-ével megszüntették. A rengeteg hiányossághoz mérten, racionalizált módon rendezték az autóügyeket. A Hadügyminisztérium 45. osztály vezetése alatt (újra) létrehozták a Hadügyminisztérium autóüzemét. A tulajdonképpen leszerelt alakulat polgári szervként működött tovább, mintegy 200 polgári egyénnel, akikkel kollektív szerződést kötöttek. A Hadügyminisztérium autóüzeme kb. 30 személy-, 30 teher- és kettő sebesültszállító gépkocsival rendelkezett. Elsőként, immáron tényleges szervezéssel megalakult a „magyar autócsapat” keretparancsnokság, gazdasági hivatallal megerősítve, egyelőre 20 autócsapatbeli törzs- és főtiszttel, 30 továbbszolgáló altiszttel és műmesterrel. Egyben leegyszerűsítették a Hadügyminisztérium 45. osztályának ügykörét. Az autócsapatbeli tisztek, az osztályhoz beosztott egyéb tisztek, továbbszolgáló altisztek személyi ügyei, a Hadügyminisztérium Házi polgári üzemének ügyei voltak a legjelentősebbek. Mellette az autócsapat keretparancsnokság felállítása, fejlesztése és szervezése, a légi csapatok autóügyei, a tüzérség és egyéb speciális autók és autóalakulatok ügyei tartoztak hozzá. A katonai szempontból gépkocsikra és üzemekre vonatkozó országos nyilvántartás vezetése mellett a katonai automobilok és alakulatok üzemanyagokkal, ásványolajtermékekkel való ellátása, illetve a kísérleti állomás üzemeltetése volt a meghatározó feladat.

A Hadügyminisztérium részére feleslegessé vált gépkocsik, üzemanyagok racionális felhasználására, a felesleges anyagok leszerelésére (és értékesítésére), az üzemek és személyzet polgári átszervezésére, az illetékes hadügyminisztériumi osztályokkal együttműködésben felállították a Hadügyminisztérium 45/a. osztályát. Az osztály élére Balogh Ignác főmérnök, miniszteri biztos lett kinevezve.

Március 10-ére a Magyar Népköztársaság haderejét átszervezték. Az addigi megnevezések alapjaiban megváltoztak. A csapatok töredéke maradt meg, a többséget feloszlatták, számos önállóan tevékenykedő, karhatalmi és harcoló alakulatot viszont nem emeltek be a békehadrendbe. Minden hadosztály rendelkezett egyetlen repülő századdal. Állománytábla szerint csak ezek rendelkeztek gépjárművekkel. A laktanya területén [mozgósításig] egy segély- és egy tehergépkocsival, illetve egy szárny- és egy repülőgép[pót]kocsival rendelkeztek. A laktanya elhagyásakor, azaz mozgósításkor további egy személy- és három tehergépkocsi kiutalása következett. Ez annyit jelent, hogy hat hadosztály esetén összesen 12, mozgósításkor további 18 gépjármű állt a csapatok rendelkezésére. Ezen felül csak a székely különítmény rendelkezett saját autóoszloppal, ennek összetételéről azonban nem írtak tájékoztatást.

A magyar katonai gépkocsizás első komolyabb fejlesztése és alkalmazása 1919 áprilisától indult meg, immáron az új államiság kialakításával, a Magyar Tanácsköztársaság vörös hadseregében. Az akkor legkorszerűbb, mozgó hadviselést önállóan fejlesztették ki a háborús tapasztalatokkal bíró gépkocsizó katonák, mely kezdetben sikeres is volt. A gépjárműveket az autódiktatúra bevezetésével, rekvirálás útján tudták biztosítani. A politikai rendszer bukása azonban megtörte ezt a fejlődést és szűk egy évvel később a megindult folyamat megszakadt. 1919 novemberétől kezdődött meg az a lassú, de folyamatos fejlődés, amely kimondatlanul is alkalmazta az 1918 előtti és 1919-es tapasztalatokat, az a folyamat, amely végül az 1945-ig élő rendszerben a második csúcspontját érte el (1944-ben). A jövőben ezeknek az eredményeknek a bemutatását szeretném véghezvinni és a kedves olvasókkal megosztani.

Varga Imre

Ezt olvastad?

Hogyan viszonyultak az egyházak az őszirózsás forradalomhoz, a Károlyi- és Berinkey-kormányokhoz, valamint a Tanácsköztársasághoz? Milyen tulajdonságok jellemezték a forradalmi kormányzat