Az Orient Expressz: Egy elképzelés, amely megvalósította a lehetetlent

Sokan ismerik az Orient Expresszt például az Agatha Christie tollából származó Gyilkosság az Orient Expresszen című regényből, amelynek főszereplőjét, Hercules Poirot világhírű detektívet a filmvásznon Peter Ustinov, majd David Suchet és a tavalyi évben Kenneth Branagh is megformálta. Emellett maga James Bond is utazott az Orient Expresszen az Oroszországból szeretettel című filmben. Az Orient Expresszre mégsem egyszerű vasúti szerelvényként kell gondolni – ahogy azt a filmek sugallják –, hanem iinkább egy jól átgondolt és kivitelezett utazási és szolgáltatási elképzelésre. Ez a koncepció lehetővé tette a lehetetlent, vagyis a 19. század pattanásig feszült európai politikai helyzete ellenére megvalósította Nyugat-és Kelet-Európa összeköttetését. Ugyanakkor jogosan merülhet fel a kérdés, hogyan volt lehetséges ennek a megvalósíthatatlannak tűnő vasútvonalnak a létrehozása és fennmaradása a bizonytalan európai politikai légkör ellenére is, továbbá, hogyan válhatott az Orient Expresszel írók és rendezők ihletőjévé.

Az Orient Expressz létrehozását annak a George Nagelmackersnek köszönhetjük, aki 1845-ben született Belgiumban, és akinek a befolyásos családja előszeretettel támogatta pénzügyileg a különböző vasúti építkezésekkel kapcsolatos beruházásokat. Amíg az 1860-as években az Egyesült Államokban már vékony, puha fémből készült vágányokat építettek – amelyek éles kanyarokban is könnyed kormányzást tettek lehetővé nagyobb sebesség mellett – addig Európában ezzel szemben inkább hasonlítottak a vasúti kocsik egymás mögé kötött lovaskocsikra. Amikor 1869-ben George Nagelmackers ellátogatott az Egyesült Államokba, megismerkedett az akkor már létező észak-amerikai kontinenst átszelő vasútvonallal és annak megvalósítójával, George Mortimer Pullmannal. Viszont Pullmannak szüksége volt arra is, hogy a kiépített vonalon szolgálatba állítsa a minden pompával ellátott vonatát, a Pioneert. Ezért Abraham Lincoln amerikai elnök ellen elkövetett merénylet után az elnök holttestét Washington D.C.-ből Illinois államba –az elnök otthonába – való szállítására ajánlotta fel a Pioneert. Így a fenséges halotti vonat előtt mondhatni minden kapu megnyílt, hiszen semmi nem állhatott az elnöki holttest átszállításának útjába: pl. ha egy híd kissé keskenynek bizonyult, akkor a Pioneer haladása kedvéért azt kiszélesítették. Nagelmackers pedig nem véletlenül Pullman segítségét kérte ahhoz, hogy meg tudja valósítani a Nyugat- és Kelet-Európát összekötő vasútvonalat.

 

Agatha Christie – Gyilkosság az Orient Expresszen című krimi regényének borítója, David Suchet által alakított Poirot arcképével (Forrás: wikipedia.org)

Nagelmackers a családja révén nemcsak, pénzügyi alapot tudott biztosítani a terv megvalósítására, de a családi kapcsolatok révén II. Lipót belga király támogatást is maga mögött tudta a belga vállalkozásokon alapuló vasútvonal létrehozásában.[1] Mindezeknek köszönhetően 1870-ben megkezdődhetett az új vasúti kocsik és a vasútvonal első szakaszának kialakítása. A családja kiterjedt európai kapcsolatai ellenére azonban Nagelmackers nem érzékelte a franciák és a poroszok között élesedő politikai feszültséget, ezért a vasútvonal első szakaszát Párizs és Berlin összekötésére tervezte. A poroszok a kisnémet egység megvalósítására törekedtek, vagyis a német ajkú területek többségét porosz vezetés alatt kívánták egyesíteni – kizárva ebből a többnemzetiségű Habsburg Birodalmat. Berlin törekvéseinek a franciák útját próbálták állni, hiszen nem kívántak a szomszédjukban egy erős és egységes német államot. Ez a konfliktus vezetett a porosz-francia háború kitöréséhez 1870-ben, amikor Nagelmackers új vasúti kocsijai épp útra készen álltak.

A háború hatására a vállalkozónak új útvonalat kellett kijelölnie a tervezett vasútja számára. Ez azonban korántsem volt könnyen kivitelezhető, ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchiával, Svájccal és Olaszországgal is meg kellett egyeznie. Hosszú egyeztetések és tárgyalások után végül sikerült olyan útvonalat garantálni, amely részben kiváltotta a hajóutat az angol utazók számára, lerövidítve ezzel akár Afrikába vagy Ázsiába vezető útjukat. Mindez a helyzet addig állt fenn, amíg a porosz-francia háborút le nem zárták 1871-ben, amellyel létrejött a német területek többségét magába tömörítő Német Császárság. Mivel a franciák már 1857-től dolgoztak a Mont-Cenis hegységet átszelő alagúton, így egy Nagelmackersénél is rövidebb útvonalat tudtak biztosítani az Olaszországba utazóknak.

George Nagelmackers fényképe (Forrás: wikipedia.org)

Miután 1876-ban létrehozta az első Nemzetközi Hálókocsi Társaságot, Nagelmackers megkezdte a tárgyalásokat az új kocsijainak a közlekedtetéséről. Megvalósított elképzelése szerint az Orient Expressz kocsijaiban oly fényűző körülmények közé kerültek az utasok, mintha Európa legszebb hoteljébe léptek volna be. A poggyászkocsik közé két háló-, egy szalon- és egy étkezőkocsit ékeltek be, és mivel ezek egytől egyig forgóalvázas kocsik voltak, ezért a férfi utazóknak nem kellett attól rettegniük, hogy borotválkozás közben megvágják a nyakukat. Az étkezőkocsik asztalai sem remegtek meg a vonat közlekedése közben, így a hölgyeknek sem kellett félniük, hogy az ebédjük a díszes és drága ruhájukon végzi. Hálókocsinként húsz utas utazhatott napközben bőrüléseken ülve, amelyeket éjszakára selyemlepedős ágyakká alakított át a személyzet.

Hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a kocsik, hanem a személyzet is kíváló volt. A személyzeti hierarchiát tekintve a chef de train volt az első, aki gyakorlatban mindenért felelt a vonaton. A rangban őt követő második legfontosabb személy a vasúti kocsik kalauzai voltak, akik csúcsos sapkát, aranysújtásos egyenruhát és fényes csizmát viseltek. Az étkezőkocsi pincérei mellett – akik kötelezően fehér kesztyűt viseltek – a személyzethez tartoztak még a csomagok be- és kipakolásáért felelő rakodómunkások, és a személyzeti rangsort záró konyhásfiúk.

 

Az Orient Expressz útvonala Párizstól Isztambulig (Forrás: wikipedia.org)

Ezen kocsikat működtetve alakult ki az a vasúti szolgáltatás, amelyet a szakirodalom az első Orient Expressz néven említ, amely Párizsból indulva Strasbourgon, Salzburgon, Münchenen, Bécsen, Budapesten keresztül Bukarestbe közlekedett. Mielőtt 1883. október 4-én az Orient Expressz megtette az első a hivatalos útját több próbaútra is sor került. Az említett bemutatkozó úton az utasok között válogatott méltóságok és újságírók foglaltak helyet, akik közül Henri Opper de Blowitz, a Times brit napilap párizsi tudósítója lelkes beszámolóval jelentkezett az utazásról, külön kiemelve cikkében a séf érdemeit.

Az Orient Expressz történetének fénykorában a következő szakasz akkor kezdődött meg, amikor Nagelmackers elhatározta, hogy olyan vasúti vonalat épít, amely közvetlen összeköttetést biztosít Párizs és Isztambul között. A vállalkozó személyesen is európai körutakon vett részt annak érdekében, hogy felmérje, hogyan lehetséges az általa megálmodott Nyugat és Kelet-Európát közvetlenül összekötő vasúti szolgáltatás kialakítása. Tervei szerint a vonatja Budapestnél délnek fordul, majd Szerbián és Bulgárián keresztül ér el Törökország északi részére. Ennek megvalósítását akadályozták, hogy bizonyos vasútvonalak még nem készültek el, ugyanakkor az európai nagyhatalmak ellentétei a Balkánnal kapcsolatban is hátráltatták a tervét. Mindezen problémák ellenére Szerbia és Bulgária kormánya vasútépítési jogot biztosított Nagelmackers számára, noha megszabták számára, hogy megfelelő időjárási körülmények között is maximum száz tonnás vonatok közlekedhetnek a kiépülő vonalon. Mindemellett további kikötés volt, hogy hóesésben, az időjárásnak megfelelően egy hálókocsit le kell kapcsolni. Amennyiben a téli időjárási körülmények még rosszabbra fordulnak, csak az étkezőkocsik szállíthatják az utasokat.

Mindezen megkötések ellenére Nagelmackers megkezdte az előkészületeket a Párizst Isztambullal közvetlenül összekötő vasútvonal megépítésére. Az építkezést tekintve a legnagyobb kihívást az okozta, hogy Dragomán és Szófia közötti hegyekben alagutakat alakítsanak ki az Orient Expressz számára. Az elkészült vasútvonalon valamivel több, mint 80 óra volt eljutni Párizsból, a Gare de l’Est pályaudvarról Isztambulba. Az utazás alatt azonban 1888-tól kezdve az utasok a fényűzés magasfokát élhették át a hálókocsikban lévő plüssfotelokon üldögélve vagy épp az ötfogásos francia ebéd fogyasztása közben. A kocsik további modernségét mutatta, hogy az összes kocsi végén mellékhelyiséget helyeztek el.

A virágzó jövőjű Orient Expresszt azonban 1891-ben kirabolták: nem sokkal Isztambul előtt a síneket megrongálva a szerelvényt kisiklatták egy töltésen. A felfegyverezett banditák miután kiterelték az utasokat és a személyzetet a kocsikból, megkötözték őket a vágány mellett. Bár a magukat szabadságharcosokként meghatározó rablók feltörtek mindent az értékek után kutatva, de az érzelmi értékkel bíró tulajdonokat – például a jegygyűrűket – visszaadták, ezzel is bizonyítva azt, hogy nem kívánják bántani az utasokat. Ennek ellenére néhány utast – közöttük a brit nagykövetség alkalmazottját, valamint néhány német üzletembert – túszul ejtettek, hogy pár nappal később váltságdíj fejében elengedjék őket. Az incidens nemzetközi felháborodást okozott, sőt II. Vilmos német császár azzal fenyegetőzött, hogy csapatokat küld a banditák felderítésére, miközben a török szultán a birodalma nevén esett csorba miatt drákói szigor alkalmazásával kívánta felszámolni a területen a banditizmust.

Az Orient Expressz különlegessé és kultikussá válásában az is szerepet játszott, hogy csak első osztályú kocsik közlekedtek a vonalon. Emiatt a vasútvonalat fénykorában uralkodók és társadalmi előkelőségek vették igénybe. Példának okáért, a Nagelmackers beruházását támogató II. Lipót belga király mindig saját luxus vagonjával utazott szeretőihez az Orient Expresszen. Emellett voltak vonatrajongó uralkodók is, akik számára kuriózum volt az Orient Expresszen utazni. Ilyen volt például Ferdinánd bolgár király, aki nemcsak utazott, de több alkalommal vezette is az Orient Expressz mozdonyát. Egy alkalommal úgy szerette volna jelezni, hogy átvenné az irányítást a vonat felett, hogy meghúzta hálórészében a vészféket. Cselekedete nem várt következményeként az összes fék beragadt, és csak órákkal később tudott elindulni a vonat újra.

Ferdinánd halála után fia, Borisz lett a bolgár uralkodó, aki örökölte apja vonatok iránti szenvedélyét. Történt egyszer, hogy Borisz király szerette volna, ha országa határain belül érte volna el az Orient Expressz a legnagyobb sebességét. E megfontolásból a vészjelzés ellenére is arra kényszerítette a szénlapátolót, hogy tegyen még a tűzre a vonat gyorsabb haladása érdekében. Amikor azonban a szenet lapátoló kinyitotta a kazán ajtaját, a kicsapó lángok belekaptak a ruhájába, majd a szerencsétlen alkalmazott pedig lángolva zuhant ki a mozdonyból és halálát lelte. Az Orient Expresszhez Magyarország estében is kapcsolódik legenda, egy magyar gróf ugyanis Érsekújváron egy cigányzenekart hallgatva lemaradt a később balesetet szenvedő vonatról. A gróf hálából alapítványt hozott létre a zenekar számára.

A kémek jelenléte az Orient Expresszen nemcsak a James Bond filmek kitalációja. A vonalon megfordult kémek közül a Mata Hari néven ismert táncosnő volt a leghírhedtebb. Miután elhidegült a házasága, a hölgy Hollandiából Párizsba költözött, ahol táncosként azért vált ismertté, mert lengén vagy meztelenül táncolt a párizsi színpadokon, amellyel nemcsak hírnevet, de sok szeretőt is szerzett magának. Egyik Orient Expresszes utazása során ismerkedett meg Mata Hari von Kohn báróval, a német titkosszolgálat korabeli vezetőjével. A németek ekkor figyelhettek fel a táncosnő szeretői révén fenntartott kapcsolatrendszerére, amelyet a német titkosszolgálat fel kívánt használni. Mata Harit végül a kémtevékenysége miatt végezték ki 1917-ben Párizsban, az első világháború alatt.

Kitekíntve az Orient Expressz későbbi történetére és sorsára, az első világháború kitörése véget vetett az vasútvonal fénykorának, mivel 1914. július 29-én a szerbek felrobbantották a zimonyi Száva hidat, így az Expressz nem közlekedett tovább. Útvonalának helyét katonavonatok vették át, majd a hadi helyzet változásával a zimonyi hidat a központi hatalmak a szövetséges Törökországgal való vasúti kapcsolat biztosítása okán helyreállították. Az első világháború lezárulásával, a békeszerződés megkötését követően az Orient Expressz egy ideig elkerülte a vesztes hatalmakat, így Magyarország területét is. Az eredeti Orient Expressz szerepét, az 1906-ban szintén a Nemzetközi Hálókocsi Társaság által létrehozott Simplon-Orient Expressz vette át a Párizs-Bázel-Milánó-Velence-Trieszt-Belgrád-Szófia-Konstantinápoly (Isztambul) útvonalon. Ezt követően az Orient Expressz 1924-től ismét eredeti útvonalán közlekedett, de az 1939-ben kitört második világháború ismét megszüntette az európai expresszvonatok közlekedését. A második világháború után az Orient Expressz elvesztette luxusvonat jellegét, ugyanis már másodosztályú kocsikkal is szállított. 1948-tól Budapesten keresztül is újra közlekedhetett, s ettől az évtől közlekedett Stockholmtól Szófiáig a Balt-Orient Expressz is. A hidegháború éveiben korlátozott volt az Orient Expressz működése, 1951 és 1955 között az expresszvonatok csak Párizs és Bécs között szállítottak utasokat. 1977-ben indult utoljára útjára az Orient Expressz közvetlen járatával a Párizs-Bukarest vonalon. Ezek után indult el a nosztalgia Orient Expressz vonatok közlekedtetése az eredeti útvonal igénybevételével.

Összességében elmondható, hogy az Orient Expressz mint utazási koncepció, képes volt megvalósítani a lehetetlent, ugyanis a bizonytalan korabeli politikai helyzet ellenére is tartósan megteremtette Nyugat- és Kelet-Európa közvetlen összeköttetését. Mindemellett mint a kereken guruló pompa és fényűzés mintapéldája, uralkodók és előkelők kedvelt útvonalává vált. Mivel a vasúti szolgáltatás keresztül szelte Európát, így a kémek és szeretők fészke lett a vasútvonal, ami az irodalmat és filmvilágot is számtalanszor megihlette. Ezt a pompával, fényűzéssel és titkokkal teli, guruló világot a világháborúk és a hidegháború megtörték a 20. században, amikor a vasútvonalat előbb hadianyag szállításra használták, amíg végül korlátozták az expresszvonatok közlekedését. Mindezek miatt az Orient Expressz korábbi hírnevét és szolgáltatási minőségét a későbbiekben nem érhette el, noha neve a köztudat számára egybeforrt a fényűzéssel és a pompával.

Laczi Krisztina

Külső hivatkozások:

A vasutak királya, az Orient Expressz.

Burton, Antony – Az Orient Expressz története. 1883-1950-ig. Magyar Könyvklub Rt., 2005.

Soltész József – Az Orient Expressz története.

Vadász Sándor – A 19. századi történelem 1789-1914-ig. Osiris kiadó, 2011.

Wade-Matthews, Max – A világ klasszikus vasútvonalai. Atheneum kiadó, 2006.

Zax, David – The True History of the Orient Express.

[1] II. Lipóttól nem pénzügyi támogatást kért Nagelmackers, hanem azt, hogy adja a nevét a vasútvonal terveinek támogatói listájához.

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket