Az örmény népirtás a filmvásznon – Ararát

Az örmény népirtás elismertetése az Örmény Köztársaság egyik legfontosabb külpolitikai célja, 1991-es függetlensége óta. Az 1915 és 1923 között lezajlott, előre eltervezett mészárlásokban és deportálásokban nem kevesebb, mint másfél millió örmény vesztette életét, és majdnem ennyi kényszerült szülőföldjét elhagyni és diaszpórában letelepedni távol a szülőföldtől. Ennek a történelmi eseménynek filmbeli feldolgozására már 1919-ben sor került egy némafilmben, de utána sokáig kellett várni, hogy újabb filmek szülessenek a témával kapcsolatban. Jelen cikkünk az Ararát című francia-kanadai történelmi drámát mutatja be, ami egy örmény–kanadai család életén keresztül láttatja az örmény történelmet, illetve a szereplők személyes problémáit.

A film plakátja (Forrás: imdb.com)

A történet két olyan család összefonódását mutatja be, akik kapcsolódnak egy az örmény népirtásról szóló film forgatásához.

Az első család tagjai kanadai örmények. Ani (Arsinée Khanjian) életében kétszer vesztette el férjét, az első férje az ASALA (Armenian Secret Army for the Liberation of Armenia) nevű örmény terror csoport tagjaként halt meg, amikor megpróbált merényletet elkövetni egy török diplomata ellen. Kettejüknek egy közös fia van, Raffi. Ani második férje öngyilkos lett, miután kiderült, hogy a nő, akit szeretett, megcsalta és összeomlásában leugrott egy szikláról. A második férjének egy lánya volt, aki gyűlöli mostoha anyját. Ani művészettörténész és éppen Arshile Gorky-ról készült kötetének bemutatójával van elfoglalva, amikor megérkezik Torontóba a világhíres filmrendező Edward Saroyan (Charles Aznavour), aki az örmény történelem egyik legfontosabb eseményéről készít filmet, és ehhez kéri a művészettörténész segítségét, mert a filmben Gorky-t akarja szerepeltetni.

Ani és a háttérben, Saroyan (Forrás: imdb.com)

A másik családból először a vámtisztviselőként dolgozó Davidet (Christopher Plummer) látjuk, aki a legelső jelenetben megmutatja, hogy a törvényt képviseli a filmben, amikor Saroyan megérkezik a repülőtérre és közli, hogy Kanadába nem hozhatja be a gránátalmát, ami nála van. Saroyan ezt megérti, ezért a vámpultnál felvágja a gyümölcsöt és megeszi. David is nehézségekkel néz szembe magánéletében, mivel nemsokára nyugdíjazzák és félő, hogy a fia, Philip nem fogja engedni neki, hogy az unokáját meglátogathassa. Ennek oka az a tény, hogy David fia homoszexuális, aki Ali nevű török barátjával él együtt és nevelik gyermeküket. David katolikus és az összetűzés a fia barátjával a vallási különbségek miatt jön elő, amikor ő megpróbálta elmagyarázni unokájának, hogy Ali miért nem imádkozik étkezés előtt. David jelleme változik meg a leglátványosabban a film során.

David és Raffi (Forrás: imdb.com)

A film a filmben, ami a történelmi keretet adja, Van város 1915-ös védelméről szól. Az ostrom nagyon érdekes szelete az örmény történetírásnak, ugyanis ebben a városban az örmény civilek ellenálltak az oszmán csapatoknak, akik ekkor a tartományban már javában üldözték és mészárolták a keresztény lakosságot. A hősies küzdelemben a városi lakosság elavult fegyverekkel nézett szembe az oszmán hadsereg csapataival. A védők egy hónapig tudták tartani a várost a túlerővel szemben, amíg az előretörő cári hadsereg felmentette a várost.   


Az örmény genocídium Ariel Agemian festményén (Forrás: agemianpaitings.com)

Atom Egoyan filmje a közönségnek meg akarja mutatni azt, hogy a genocídium milyen fontos szerepet tölt be a 21. századi, diaszpórában élő örmények számára. Ezen túlmenően foglalkozik más össztársadalmi kérdésekkel is. A filmben felmerül a marihuánahasználat (amelyet éppen e cikk írásával egy időben 2018. október 17-én legalizáltak Kanadában), az azonos neműek házasságának, valamint az asszimiláció kérdése. Mindezek a film alapját adó téma mellett ügyesen a háttérben bújnak meg. A filmbeli jellemfejlődés Raffin és Davidon érzékelhető a leginkább, köszönhetően egy konfliktusnak, ami az idősíkokban való ugrálás miatt csak nagyobb odafigyeléssel követhető.

A film másik kiemelkedő figurája Saroyan, aki ugyan csak mellékszereplő, mégis fontos megállapításokat tár a közönség elé. Saroyant a nem rég elhunyt Charles Aznavour játszotta, aki bizonyítja, hogy nem csak a mikrofon előtt volt legendás, hanem a filmvásznon is. Saroyan elmeséli, hogy számára miért fontos egy szem gránátalma magot enni minden nap. Illetve, a filmbeli forgatáson Ali, a török származású színész nem érti, hogy örményként a rendezőt nem érdekli, hogy ő, mint török, elismeri-e a népirtást. Saroyan diplomatikusan megkerüli a kérdést, és később Raffinak mondja meg, hogy legjobban nem az anyagi kár vagy a sok emberáldozat zavarja őt, hanem az, hogy lehetett őket (örményeket), annyira gyűlölni, hogy a népirtás után magát a gyűlöletet is tagadják.


Az örmény népirtás áldozatainak emlékműve Jerevánban (Forrás: 24.hu)

A film tartalmaz explicit jeleneteket. Az egyik a mostohatestvérek intim kapcsolatát mutatja be, a többi a népirtás borzalmait próbálja naturalista módon közreadni. Az egyik ilyen felkavaró jelenet az alkotás végén van, amikor a film díszbemutatóját nézik a készítők. 

Mindent összegezve a filmet ajánlott megnéznie mindenkinek, aki kedveli az örmény történelmet, illetve kíváncsi, hogy a diaszpórában élő örmények, hogyan élnek együtt történelmükkel.

Szabó Krisztián

Ezt olvastad?

2018. október 9-én a Szabad Október Fesztivál névre keresztelt programsorozat keretében került sor egy különleges történészi beszélgetésre Lehet-e propaganda nélkül