Az öt karikától a színes tacskóig – olimpiai jelképek nyomában

Öt karika, olimpiai láng, himnusz, kabalák az újkori olimpiák elmaradhatatlan kellékei. De mióta is? Mit szimbolizálnak? Mi az üzenetük? Ennek kutattunk utána a 2016-os riói nyári olimpiára hangolódva.

Olimpiai jelkép(rendszer)nek nevezhetjük azon szimbólumok összességét, amelyeket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alkalmaz az olimpiai játékok népszerűsítése során. Maga az olimpia szó, az olimpiai jelző, a zászló, a jelvény, a jelmondat, az embléma, a himnusz, a láng és olimpiai fáklya egyaránt védjegyoltalmat élveznek. Magyarországon például kizárólag a Magyar Olimpiai Bizottság engedélyével, a nemzetközi előírásokkal összhangban lehetséges mindezek használata.

Az ötkarikás lobogó

A sporttörténet leismertebb zászlaját 1914-ben, a Párizsban megrendezett Olimpiai Jubileumi Kongresszus alkalmával hozták létre Pierre de Coubertin rajza nyomán az Olimpiai Mozgalom 20. évfordulójának megünneplése céljából. A lobogó még abban az évben az alexandriai Chatby stadionban debütál, míg az első világháború okán olimpiai megjelenésére az 1920-as antwerpeni sportviadalokig kellett várni. A fehér zászlón szereplő, öt karikából álló szimbólum az öt kontinens (Európa, Amerika, Európa, Ázsia, Ausztrália) egységét és a nemzetek sportolóinak találkozását jelöli. Szokták a karikák színeit (kék, sárga, fekete, zöld, piros) egy-egy kontinenssel azonosítani, de ez nem volt deklarált célkitűzés, az az elv azonban vezette a megálmodót, hogy a résztvevő országok zászlóit meghatározó színek mind megjelenjenek. A zászló ceremoniális jelentősége, hogy a nyitóünnepségeken felvonják, a záróünnepségen pedig a következő olimpiát rendező városnak adják át.

Jelszavaink valának: Gyorsabban, magasabbra, erősebben

Citius, Altius, Fortius hangzik az olimpiai játékok hivatalos mottója, amelyet 1894-ben Pierre de Coubertin választott. A báró nem titkolta, hogy a mottó valójában domonkos rendi pap barátjától, Henri Didontól ered, aki egy 1891-es párizsi ifjúsági rendezvényre találta ki. A mottót szokták a sebesebben, magasabbra, bátrabban szavakkal is fordítani.

A Courbertin által megálmodott olimpiai eszmét jobban visszaadja azonban az alábbi szövegrészlet, amelynek alapgondolata az olimpiai esküszövegnek is magvát képezi: „A legfontosabb dolog az olimpiai játékokban nem a győzelem, hanem a részvétel, hasonlóan az élethez: nem a diadal, az igyekezet a fontosabb. A legalapvetőbb dolog nem az, hogy legyőzd társaid, hanem, hogy küzdj jól.”

Az olimpiai himnusz

A kórusmű zenéjét Spiros Samara görög költő írta Kosztisz Palamasz szövegére. A szerzőket Demetriosz Vikelasz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első elnöke kérte fel. A himnuszt az 1896-os athéni olimpia megnyitó ünnepségén adták elő először. A következő olimpiákon minden házigazda saját szerzői által írt zeneművet adattak elő, hiszen a NOB csak 1958-ban ismerte el hivatalos himnuszának, amelyet ebben a minőségében 1960-ban adtak elő a nyitó- és záróünnepségen.

Az olimpiai himnusz
(nyers magyar fordításban)

Ó ősi halhatatlan szellem
Szépség, nagyság és igazság igaz atyja
Égi és földi dicsőségedben szállj közénk
Mutasd meg magad és gyújts fényt e helyen

Ragyogd be fényeddel
A futás, birkózás és hajítás nemes küzdelmeit
Koronázd hervadhatatlan ággal
Tedd a testet méltóvá és acélossá (kétszer)

Ragyogjanak veled síkságok és hegyek
Mint nagy fehér és bíbor templomok
Templomodhoz siettek zarándokaid (kétszer)
Ó halhatatlan szellem, minden nemzetek! (kétszer)

Az olimpiai láng

1928 (Amszterdam) óta minden játékot megelőzően kizárólag a Nap melegének segítségével lobbantják lángra a görögországi Olümpiában. Innen lehetőség szerint egymást váltó futók mintegy stafétát juttatják el a rendező városig és ezzel a lánggal gyújtják meg a nyitó ünnepségen a stadionban elhelyezett hatalmas fáklyát, amely a játékok végéig folyamatosan lobog. Először 1936-ban került sor a láng körbevitelére Németország szorgalmazására, aki kiváló politikai propagandának gondolta. „Mi más szimbolizálhatná jobban az egységet, mint a szervezőbizottság által életre keltett globális fáklyaváltó, amelynek részeként az ötkarika jegyében a láng átszeli majd a kontinenseket, ledöntve politikai, vallási, szociális és kulturális határokat” – nyilatkozta 2004-ben Jacques Rogge, a NOB elnöke.

Kabalahistória

Az olimpiai kabaláknak nevezett figurák állati, emberi vagy fantázia szülte alakok, amelyek a rendező ország kulturális hagyományaira jellemzőek. Először 1932-ben Los Angelesben tűnt fel egy kabalakutya, egy kis fekete skót terrier, aki az olimpiai faluba tévedt és az atléták befogadták. A Smoky névre keresztelt ebet az első nem hivatalos kabalának tekinthetjük.

Egészen 1968-ig kellett várni, hogy újra kabalafigurák jelenjenek meg az olimpiai játékokon. 1968-ban a mexikóvárosi nyári olimpián egy békegalamb és a Chichén Itza-i maja piramis által ihletett vörös jaguár jelent meg. 1972-ben Münchenben Waldi, az olimpiai színekkel borított, csíkos testű bajor tacskó igen nagy sikert aratott. Az Otl Aicher által tervezett kutyus az atlétákra jellemző állóképességet, kitartást és gyorsaságot testesítette meg. A kanadaiak 1976-os kabalája Amik, a hód volt, aki a türelmet és a kemény munkát szimbolizálta. Mihail Potapics Toptigin, alias Misa a barnamedve, az 1980-as moszkvai olimpia „arca” magasan a legnépszerűbb kabala volt, olyannyira, hogy rekord mennyiségű replikáját sikerült áruba bocsátani és a No, megállj csak! szovjet rajzfilmsorozatban is vendégszerepelt.


Waldi, Misa, Hodori és Cobi

Bob Moore, a Walt Disney embere álmodta meg Samet, a fehér fejű rétisast, aki 1984-ben Los Angelesben parádézott. Hodori, a szibériai tigriskölyök, 1988-ban Szöulban a koreai nép barátságosságát és vendégszeretetét testesítette meg. Az olimpiák történetének egyik legjövedelmezőbb kabalája lett 1992-ben Barcelonában Cobi, a pireneusi hegyikutya, aki annak ellenére, hogy kezdetben nehezen ismerték fel, később sokat szerepelt Coca Cola és Danone promóciókban, valamint rajzfilmsorozat főszereplője is lett. Nagy kudarc volt Izzy, akinek nevét gyerekek szavazták meg a What is it? kérdés nyomán és aki az első számítógépgel tervezett kabala a sorban. 2000-re (Sydney) egy kabaltrió született. Olly egy kacagójancsi (kokabura) nevű madár, aki a nagylelkűséget jelenítette meg. Millie a hangyászsün az emberiség ismerettárát volt hivatott jelképezni, Syd a kacsacsőrű emlős pedig magát Ausztráliát. A 2004-es athéni figurákat Athenát és Phevost Szpirosz Gogosz álmodta meg. Az ihletet a Nemzeti Régészeti Múzeum 2700 éves agyagbabái adták. 2008-ban Pekingben egy ötösfogat várta a látogatókat. Az öt figura az öt természeti elemet jelenítette meg. 2012-ben Londonban Wenlock és Mandeville egyszemű, mágikus lények. Vajon mennyire hoz szerencsét a magyar csapatnak idén a brazil állatvilágot szimbolizáló sárga Vinicius?

Árvai Tünde

Ezt olvastad?

A Los Angeles agglomerációjában, a kaliforniai Fullertonban található Kaliforniai Állami Egyetem (California State University, Fullerton; röviden Cal State Fullerton vagy
Támogasson minket