Balatónia – avagy mit tudunk a magyar tenger történetéről

Alig két hete színes, és nagy múltra visszatekintő eseménynek adott otthont Keszthely. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság idén 26. alkalommal rendezte meg a Berzsenyi Helikon Napokat. A 2016. május 6. és 7. között lezajlott rendezvénynek ezúttal a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum adott helyet. Mai írásunkban képekkel és néhány gondolattal idézzük fel az eseményt mindazoknak, akik nem lehettek ott.

Ez az egykor még három-, ma már „csak” kétnapos ünnep a régi Helikon hagyományait idézi, amely hol Keszthelyen, hol Fonyódon, hol Kaposvárott került megrendezésre az 1904-ben alakult Társaság égisze alatt, amely 1949-ig működött. A Társaság 1985. évi újjáalakulásának egy fontos kezdeményezése volt, hogy Berzsenyi Dániel születésnapján országszerte tartsanak irodalmi napokat. A programok középpontjában Berzsenyi élete és művészete állt, valamint a kortárs magyar irodalom népszerűsítése. Először 1987. május 7-e és 10-e között tartották meg a rendezvényt. A Berzsenyi Helikon Napokon a hagyományok jegyében elsősorban, de nem kizárólag a Társaság tagjai tartanak előadásokat. 1988-től Berzsenyi-vándortúrát is szerveztek Egyházashetye és Nikla között, érintve a jelentősebb irodalmi és történelmi emlékhelyeket. Ekkor alapították a Berzsenyi-díjat, amelyet minden év decemberében adtak át „a kisebbségek szellemi összetartozását emberség és magyarság jegyében példaszerű erkölcsiséggel szolgáló és képviselő” személyeknek. Ma már ez a díjat a Berzsenyi Helikon Napokon veheti át a kitüntetett. 2009-től pedig ugyancsak ennek keretein belül Berzsenyi Dániel Hűségjutalommal is díjazzák az arra érdemeseket.


Kovács Emőke, Cigány György, Katona Csaba Szakály Sándor

A Pelso, a magyar tenger címmel megrendezett konferenciát Szakály Sándor, a Társaság elnöke nyitotta meg, majd Ruzsics Ferenc, Keszthely város polgármestere mondott köszöntőt a népes számú hallgatóságnak. Bár alapvetően irodalmi rendezvényről beszélünk, ahogy a téma is mutatja, ezúttal nem kifejezetten Berzsenyi és az irodalom került előtérbe. Az interdiszciplináris megközelítés okán, amint az az alábbiakból is kiderül, komoly szerepet kapott a konferencián a tó történelme is. Ennek szellemében elsőként Katona Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet történésze Fürdővendégek a Balatonnál a 19. században címmel tartotta meg a nyitó előadását. Rámutatott, hogy a Balatont a 19. században felkeresni sokáig csak Füredet jelentette, hiszen a vonzerő nem a tó, hanem a földből fakadó gyógyvíz, a Savanyúvíz volt. Ez a tendencia a 19. század végére változott meg teljesen, amikor mát a tóban fürdőzés került abszolút előtérbe. A fürdővendégek köre is több szempontból változott: a gyógyulni vágyók helyett a szórakozni, pihenni akarók száma nőtt azzal párhuzamosan, ahogy kialakult a polgári értelemben vett szabadidő fogalma. Ugyanakkor a javuló közlekedési lehetőségeknek (főleg a vasútnak) köszönhetően mind távolabbi tájakról keresték fel Füredet a vendégek, így a fürdő lokális jellege fokozatosan halványodott. A reformkorral szemben pedig, amikor a környező vármegyék (Zala, Veszprém, Somogy, Fejér, Zala) megyei hivatalviselő és birtokos nemessége adta a fürdővendégek legnagyobb hányadát a pest-budai, győri, veszprémi stb. kereskedők, polgárok mellett, a századvégen már a nagyvárosi polgárság képviselőinek aránya volt a legmagasabb.


Ruzsics Ferenc polgármester köszöntője

Budapest mellett Nagyváradról, Kassáról, Kolozsvárról is mind több fürdővendég érkezett Füredre. Az előadásban végül szó esett a nyaranta a fürdőn felbukkanó félvilági elemekről, így a hamiskártyásokról, prostituáltakról is. Ezt követően Kovács Emőke történész a korábban elhangzottakhoz csatlakozva a balatoni fürdőkultúráról tartott előadást. Elmondta, hogy a fürdőkultúra a 19. század közepétől lassan fejlődött ki a Balaton partján. Kezdetben, mint már esett róla szó, nem annyira a tóban való fürdőzés bizonyult vonzónak, hanem a különféle gyógyforrások, savanyúvíz- és gyógykúrák. Először a népi orvoslás terén alkalmazták a savanyúvízforrásokat.


Cigány György, Szakály Sándor, Katona Csaba, Kovács Emőke

Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című munkájában leírta, hogy Hévízen 1795-ben már fabódékat építettek, s a tó meleg vizét gyógyító fürdőzésre használták. A Balatonban való fürdőzés csak a 19. század második harmadában vált divatossá. Kezdetben, egyes nézetek szerint a Balaton vizét is „föleresztett savanyúvíznek” vagy „hígított ásványos víznek” gondolták, illetve a balatoni iszapnak gyógyerőt tulajdonítottak. A 19. század végén létesült Balatonalmádiban az a gyógyintézet, amely már alkalmazta a balatoni fürdőzést és úszást gyógyelemként, kombinálva az ún. nap- és légkúrával. A 20. század elejére pedig nagy fürdőteleppel, fürdőházzal, nívós szállodákkal szinte tengerparti külsővel követelt magának helyet a balatoni fürdők sorában Siófok. Ide már elsősorban a tavi fürdőzés és a szórakozás miatt utaztak a nyaralók. A „balatoni wellnessnek”, láthattuk, már a 19. században is nagy és széles tárháza volt, a módszerek, az eszközök azóta változtak, az orvoslás fejlődött, de a cél a testi-lelki egészség megtartása volt.


Géger Melinda, Szakály Sándor, Cséby Géza

A továbbiakban Czigány György író, költő a Tihanytündér változatai című előadásában beszélt Illyés Gyula, Farkas Ferenc és Borsos Miklós körében megélt tihanyi emlékeiről, bemutatva azt a szellemi közeget, amit 1945 után Tihany jelentett a magyar értelmiség számos jeles képviselőjének. Majd Cséby Géza irodalomtörténész, szemléletes példákkal illusztrálva, azt vázolta fel, milyen változatos szerepet játszott a Balaton az irodalomban. Kezdetben csak földrajzi fogalomként jelent meg a Balaton különböző írásainkban. Először a török utazó, Evlia Cselebi írt arról, milyen remek a tó a vize. A 18. és 19. század fordulóján ugrásszerűen megnőtt a tájleíró költemények száma, amelyekben előkelő helyet foglal el a Balaton. A tó, de főleg Keszthely és környékének költői dicséretét hozta meg az 1817–1819-ben, gróf Festetics György által megrendezett öt Helikoni Ünnep. Talán legszebben Berzsenyi fogalmazza meg érzéseit, de a kor kedvelt költőnője Dukai Takács Judit, valamint a Georgikon diákjai is felsorakoznak a „Honnyi Horác” mögött. A Balatont megéneklő költők sorába számíthatjuk Kisfaludy Sándort és Pálóczi Horváth Ádámot. A „kismesterek” elsősorban Festetics mecenatúrájának köszönhetően jelentek meg. De balatoni témájú írása volt Tompa Mihálynak, Ábrányi Emilnek, Kiss Józsefnek vagy éppen Endrődi Sándornak is. Külön említhetjük Eötvös Károlyt balatoni könyve kapcsán és Darnay Kálmánt. A keszthelyi Helikonok megújítására 1921-ben, majd 1932-ben került sor a kor jeles írói, költői részvételével.


Szakály Sándor, Tari István, Vén Zoltán, Albert Gábor

Géger Melinda művészettörténész pedig  a képzőművészet irányából közelítette meg a Balatont mint témát. Az ebédszünet utáni első előadó, Saly Noémi, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa a balatoni gasztronómia világába vezette be a hallgatóságot, Bodó Iván, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. halászati mérnöke a balatoni halászat történetét vázolta fel. Végül, az előadások sorát zárva, Kurucz György történész, a Károlyi Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi kar dékánja mutatta be az érdeklődőknek a Festetics család keszthelyi ágának szerepét a magyarországi tudásáramlás elősegítésében a 18–19. század fordulóján.


Kéky Zoltán

Mint minden évben 1988 óta, idén is átadták a Berzsenyi-díjat, amelyet ezúttal Albert Gábor Kossuth-díjas és József Attila-díjas író vehetett át, míg a Berzsenyi Dániel Hűségjutalmat pedig Kéky Zoltán címzetes főjegyzőnek ítélte oda a Társaság. A tartalmas nap zárásaként végül a Tallián Mariann–Lázár Balázs színészházaspár Balatónia című kosztümös irodalmi/verses összeállítása zárta.

Lázér Balázs és Tallián Mariann

Másnap, 2016. május 7-én Egyházashetyén, a költő szülőhelyén a 240 éve született Berzsenyire emlékeztek. A polgármester, Zolnai Attila a szülőházánál fogadta az ünnepelni vágyókat. A rövid ünnepség előtt Steiner Józsefné adta át a képeslapgyűjteményét az egyházashetyeieknek, majd a Zörej zenekar és a helyi daloskör műsorával folytatódott a program. Ambrus Lajos költő köszöntése után Szentmártoni János írószövetségi elnök tartott ünnepi beszédet. Az ünnepség, amelyre az előző napi konferencia résztvevői is ellátogattak, koszorúzással zárult.

 

 

Ezt olvastad?

1871. szeptember 1-jén, Isaszegen született a két háború közötti Budapest egyik legjelentősebb főpolgármestere, Bethlen István rendíthetetlen híve, Ripka Ferenc. A
Támogasson minket