Bemutatták a Mohács 1526–2026 – Rekonstrukció és emlékezet kutatási projekt köteteit

Milyen hadseregei voltak az európai államoknak a mohácsi csata idején? Hogyan gondolkodott a Mohácsnál történtekről az utókor? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az a két kötet, amelyet a Parlament Delegációs termében számos érdeklődő előtt mutattak be 2019. október 9-én 11 órakor. A Mohács 1526–2026 – Rekonstrukció és emlékezet kutatási projekt jelentőségéhez illően ünnepelte a csata ötszázadik évfordulójára készülő könyvsorozat első két darabját, és lehetőséget teremtett a számos kutatóhelyen dolgozó alkotók találkozására is.

Fotó: Hámori Péter

Fodor Pál, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) főigazgatója a koronázódombon kardjával suhintó Ferenc Józsefet ábrázoló festmény alatt köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében az alkalom ünnepélyességének két pillérét emelte ki: a minden könyv megjelenésének kijáró ünnepi örömöt és az ismertetőket kísérő művészi hozzájárulást, amely Lázár Balázs és Tallián Mariann előadóművészek vers-tolmácsolásaiban nyilvánult meg. A rövid felvezetés után a művészek előadták a 18. század utolsó évtizedeiben keletkezett Mohácsi nótát, amely megindító szavalatuknak köszönhetően méltón nyitotta meg az eseményt.

Fodor Pál. Fotó: Hámori Péter

Ezután a mindkét kötet megszületését szerkesztőként segítő Fodor Pál szólt röviden a Mohács 1526–2026 – Rekonstrukció és emlékezet kutatási projekt szerteágazó céljairól, egyúttal a bemutatott könyvek témáinak szokatlanságát és új megközelítéseit is bemutatta. Ennek fényében jelent meg az európai szintű hadtörténeti kitekintést nyújtó összefoglaló B. Szabó János–Fodor Pál (szerk.), Új korszak határán: az európai államok hadügye és hadseregei a mohácsi csata korában), és a Mohács emlékezetpolitikában betöltött szerepét vizsgáló Fodor Pál–Varga Szabolcs (szerk.)–Szőts Zoltán Oszkár (társszerk.): Több mint egy csata: Mohács – Az 1526. évi ütközet a magyar tudományos és kulturális emlékezetben című tanulmánykötet.  Fodor Pál felhívta a figyelmet arra, hogy a közönség számíthat az összecsapás helyének történeti-földrajzi rekonstrukciójával és régészeti vizsgálatával foglalkozó publikációkra, a politikai előzmények és következmények alapos elemzésére, valamint a második mohácsi csatával és más sorsfordító összecsapásokkal foglalkozó közleményekre is a jövőben. A BTK főigazgatója megemlítette a Mohács-projektben résztvevő kutatók korábbi kapcsolódó eredményeit is, például Farkas Gábor Farkas, Szebelédi Zsolt, Varga Bernadett (szerk.): „Nekünk mégis Mohács kell…” II. Lajos rejtélyes halála és különböző temetései, B. Szabó János: A mohácsi csata, Neumann Tibor: Registrum proventuum regni Hungariae – A Magyar Királyság kincstartójának számadáskönyve (1494–1495)) köteteket, illetve külső hozzájárulásokat a kutatómunkához (S. Laczkó András: Új nap, régi fény. Mohács a reformkori magyar lírában). Ezek a művek is segítséget nyújtanak az új eredmények befogadásához és elmélyítéséhez. A bevezető szavakat Lázár Balázs zárta Kisfaludy Károly Mohács című versével.

Lázár Balázs. Fotó: Hámori Péter

Új korszak határán

Az első könyv ismertetését B. Szabó János szerkesztő vezette be. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy a Magyar Királyság területén lezajlott történéseket nem érdemes beszűkülten, csak a belső viszonyokat figyelembe véve vizsgálni, azok alapos megismeréséhez és pontos értékeléséhez megkerülhetetlen az európai környezet tanulmányozása. Ehhez pedig elengedhetetlen eszköz a 16. század eleji európai államalakulatok hadügyét bemutató kötet, amelynek finanszírozásáért külön köszönetet mondott a projekt vezetőinek, hiszen ritkaságszámba megy, hogy magyar nyelven ilyen tág látókörű összefoglaló munka jelenjen meg.

B. Szabó János. Fotó: Hámori Péter

A könyv külső szakértői bemutatására Kenyeres Istvánt, Budapest Főváros Levéltára (BFL) főigazgatóját kérték fel, aki hangsúlyozta, hogy a magyar szerzőgárda tagjai kutatómunkájuk során a legmagasabb szinten teljesítették a tudományos közönség elvárásait, sőt a new military history szellemében összeállított cikkeikkel a legújabb trendekhez igazodtak, így a szerzők-szerkesztők megszolgálták a projektvezetők megelőlegezett bizalmát. Bár a legtöbb tanulmány egyáltalán nem vagy legfeljebb érintőlegesen foglalkozik a mohácsi csatával, mégis a könyv legnagyobb tanulságaként emelte ki Kenyeres István, hogy az oszmán fenyegetés ellen legföljebb a Francia és – saját véleménye szerint – a Spanyol Királyság vehette volna fel eredményesen a harcot, tehát nem meglepő a mohácsi összecsapás kimenetele. A BFL főigazgatója felhívta a figyelmet a Habsburg-család uralma alatt álló spanyol és német területek bevételeinek elkülönítésében rejlő nehézségekre, hogy az európai dinasztikus küzdelembe a Habsburgok és a Valois-k közel egyenlő potenciállal léptek be. A Moszkvai Fejedelemséggel foglalkozó tanulmány kapcsán sajnálatának adott hangot a forrásadatok megbízhatatlansága és hiányossága miatt, a Szent Római Birodalom hadügyét illetően pedig hangsúlyozta az államforma eltéréséből és a császár korlátozott hadügyi lehetőségeiből fakadó jelentős különbségeket a többi európai országhoz képest. F. Molnár Mónika tanulmányával kapcsolatban azt mondta, hogy a Velencére fókuszáló, de a többi itáliai államot sem figyelmen kívül hagyó írásával kitűnően felelt az Appennini-félsziget politikai széttagoltságából fakadó kihívásokra, amelyek az összefoglaló munkák létrehozását nehezítik.

Kenyeres István. Fotó: Hámori Péter

Az európai – köztük természetesen a magyar – hadügyek az Oszmán Birodalommal szembeni anyagi, logisztikai és szervezési téren mutatkozó messzi elmaradottságán túl Kenyeres István idézte Buzás Gergely cikkének konklúzióját, miszerint a Jagellók uralkodásáig ugyan elvégezték a tűzfegyverek elterjedésével együtt járó módosításokat a magyar várakon, azonban a későbbiekben elmaradtak a szükséges építkezések, ezért a rohamosan fejlődő tüzérséggel szemben harminc éves lemaradásban lévő magyar erődök végképp hátrányos helyzetbe kerültek az oszmán hódítóval szemben. Röviden tehát a kötet megvizsgálja Európa katonai, hadászati állapotát, és bebizonyítja egyfelől, hogy a magyar hadügy az európai középhatalmak színvonalát megütötte, másfelől, hogy ezek a középhatalmak sem vehették volna fel a versenyt egyenként az ezen a téren magasan fejlettebb Oszmán Birodalommal. A könyv bemutatását Tallián Mariann művésznő zárta Eötvös József két versével, melyek a jelenlegi kutatás célkitűzéseire is reflektálnak, hiszen a Búcsú tehetetlen, sírva vigadós Mohács-képe után a Mohács a tanulságok levonására és új tettekre sarkall.

Tallián Mariann. Fotó: Hámori Péter

Több mint egy csata

A második kötet bemutatását újra Fodor Pál vezette fel, aki azzal a nyelvtörténeti érdekességgel frissítette fel a hallgatóságot – ­megvilágítva a Mohács-kérdés(ek) kulturális terheltségét – hogy még a napjainkban legelterjedtebb „mohácsi csata” kifejezésben szereplő szláv eredetű csata (csete) szó is török közvetítéssel került a magyar nyelvbe.

A szót Varga Szabolcs vette át, aki szerkesztői felvezetőjét egy harmadik könyv, az Új nap, régi fény. Mohács a reformkori magyar lírában ismertetésére használta fel. A Pécsett megjelent műben S. Laczkó András arra vállalkozott, hogy a reformkori magyar lírában élő Mohács-képeket elemezze. Varga kiemelte a jelenleg futó kutatómunka interdiszciplináris beállítottságát, nyitottságát a megközelítések és a narratívák együttes vizsgálatára, amelyek csak közösen vihetik közelebb az értő közönséget a Mohácshoz kapcsolódó kérdések megértéshez és talán egyszer megválaszolásához. Kitért arra is, hogy érdemes a történelmi és az irodalmi források – egyébként számosabb – hasonlóságára figyelmet fordítani, mint különbségeire. A kötetben elemzett írók-költők gondos kutatás nélkül nem állíthattak volna össze olyan mély értelmű és érzelmű irodalmi alkotásokat, mint amilyen például Kisfaludy verse is. Végül S. Laczkó témaválasztását méltatva elmondta, hogy a 19. század elején sarjadó új eszmék új értelmezéseket szültek Mohácsról, ezért a korszak irodalmának vizsgálata különösen indokolt.

Varga Szabolcs. Fotó: Hámori Péter

Kasza Péter az újonnan Moháccsal foglalkozni kezdőkhöz fordult azzal, hogy a teljesebb kép átlátásához a „csete” 400. és 450. évfordulós emlékköteteit és ezt az új sorozatot is kézbe kell venni, hiszen a „focihoz (és Mohácshoz) mindenki ért”. Ennek szellemében a szakkommentátor meghallgatása nélkül nem lehetséges megalapozott véleményt megfogalmazni vagy kinyilvánítani. A focihasonlat társadalmi beágyazottságot illető vetületéhez kapcsolódóan megemlítette a kötet két tanulmányának is középpontjában álló zenét, amelynek mindennapokat átjáró volta kitűnően példázza, mennyire bevésődött a téma a magyar gondolkodásba. Bár nem tért ki egyenként minden tanulmányra, hangsúlyozta C. Tóth Norbert, Neumann Tibor és Pálosfalvi Tamás a Jagelló-kor újraértékelését segítő és a Mohácshoz vezető eseményeket megismertető tanulmányának fontosságát; a Mohács ikonográfiáját bemutató közlemény témájának jelentőségét és eddigi méltatlan hanyagolását annak a társadalomnak az emlékezetkultúrájában, ahol az emberek túlnyomó része analfabéta volt, valamint a második mohácsi csatát illető tanulmányok példás illeszkedését a kutatás céljaihoz. Bármilyen dicséretnél őszintébben szólt kérdése Tóth Gergely írása kapcsán is, melyben a szerző a Mohácsról szóló beszámolók és történetírói szövegek toposzainak hagyományozódását vizsgálta, hogy ilyen cikkel hogyhogy mindmáig adós maradt a történész-filológus szakma. Végül Petrus Ransanus humanista szavaival dicsérte az elkészült tanulmánykötetet.

Kasza Péter. Fotó: Hámori Péter

Lázár Balázs két szavalata (Petőfi Fekete-piros dala és a Rákóczi nóta) után Fodor Pál vett búcsút a résztvevőktől. Zárszavában optimizmusának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy egy generáció adósságát róhatják le az újabb Mohács-szintézissel, és hogy a nyitott, interdiszciplináris megközelítéssel sikerülni fog felülírni a Mohács-kép tévesen kialakult eszméit. Az optimizmus jogosságát jelezte az a több felszólaló által megfogalmazott gondolat is, hogy a mohácsi vész és a rá következő hosszú idegen uralom – melyet nem hagyott feledni a Delegációs terem méretes falfestménye a Habsburg uralkodóval – után mégis az önálló magyar állam Országházában nyílt lehetőség a könyvbemutató megtartására.

Szovák Márton

Fotó: Hámori Péter

Ezt olvastad?

2019. szeptember 5-én a pécsi Civil Közösségek Házának Nagytermében körülbelül száz ember foglalt helyet, duruzsolva, helyezkedve, kissé talán feszengve is. Velük