A Ben-Hur (2016) című film történészszemmel

Lewis Wallace 1880-ban publikált regényét már négy alkalommal vitték filmvászonra. Az 1959-es legendás feldolgozás 11 Oscar-díjat nyert. Mi motiválhatta Timur Bekmambetov rendezőt, hogy 2016-ban újra megfilmesítse? Hogy sikerült a vállalkozás?

Minden egy legendás regénnyel indul

Lewis Wallace Ben-Hur – Egy messiási történet című regényét (1880) a 19. század legmeghatározóbb keresztény könyveként tartják számon. Olyan sikeres lett az olvasóközönség körében, hogy még a Tamás bátyja kunyhóját is maga mögé utasította. A mindenkori eladási lista éléről csak 1936-ban tudta letaszítani az Elfújta a szél. A Ben-Hur volt az első regény, amely a pápa dicséretét is kiérdemelte. XIII. Leó pápa felismerte, hogy kulturális ikonként a regény és filmadaptációja, mekkora hatást gyakoroltak az emberekre, hozzájárulva a keresztény vallás „népszerűsítéséhez”. A regény címe is utal arra, hogy Jézus Krisztus kulcsszerepet játszik a történetben, és a szöveg egyes részei szorosan kapcsolódnak az egyes evangéliumokhoz.


Wallace és művének 1880. évi kiadása (Forrás: wikipedia.org)

A 2016-os feldolgozás és fogadtatása

A filmet Timur Bekmambetov rendezte, akinek életművéből eléggé kirí a Ben-Hur, hiszen legismertebb filmje az Abraham Lincoln, a vámpírvadász (2012). Ezen kívül leginkább akció–thriller filmekkel foglalkozott eddig, ezért is volt meglepő, hogy ő jegyezhette a 2016-os Ben-Hur adaptációt. A film az imdb.com oldalon ötből három, míg a Rotten Tomatoes filmkritikai weboldalon csupán egyetlen csillagot kapott. Bekmambetov annak ellenére megpróbálta a lehetetlent, hogy már a film bejelentésekor cinikusan álltak hozzá a kritikusok, hogy egyáltalán tud-e valami újat mutatni az ikonikus 1959-es elődhöz képest.


A film plakátja (Forrás: amazon.com)

A különböző kritikákat olvasva kiderül, hogy leginkább az akciójelenetek (a tengeri ütközet, a kocsiverseny) tetszettek a közönségnek, azonban a film mélyebb üzenete elhalványul ezek mellett. A filmet a Rómához közeli Cinecittà Stúdióban forgatták, ahol az 1959-es Ben-Hur-t és a Kleopátrát is. A stúdió lehetővé tette nagy díszletek építését, így számítógépes effektusokat csak ritkán kellett használniuk a készítőknek, ennek köszönhetően látványvilágban nincs hiányosság. A vizualitás és a modern filmtechnika lehet az egyik ok, amiért újraforgatták a Ben-Hur-t, hiszen eddig nem volt lehetőség arra, hogy a fent említett két jelenetet ennyire látványosan tárják a nézők elé. Az újraforgatás másik indoka lehet, hogy vajon egy 21. századi filmrendező hogyan látja az ikonikus művet, valamint hogyan igyekszik feldolgozni a testvérpár közötti vallási és identitásbeli különbséget, amely megannyi összetűzés forrása.

Jézus szerepében Rodrigo Santoro (Forrás: imdb.com)

A regény alcíme azt a benyomást kelti, hogy a Messiás központi alakja lesz a történetnek. Akik erre számítanak, talán csalódottak lehetnek, hiszen ez nem teljesen fedi az igazságot. Jézus alakja szimbolikus és egyfajta segítői, térítői szerepben jelenik meg, hiszen Ben-Hur testvére iránti haragját, dühét átvezeti a megbocsátás és az elfogadás útjára. Mégis Jézus szerepe gyakran vitatott része a filmnek. Habár mellékszereplőként van jelen, a keresztre feszítése által nyer megváltást Ben-Hur és családja. Maga a kereszténység sosem a fő kérdés vagy konfliktus a filmben, a hangsúly végig Ben-Hur személyes drámáján maradt. Talán pont ezért nem kapunk a kereszténység korai szakaszába komolyabb betekintést. Nem tudjuk meg, hogy Jézus halála után hogyan szerveződtek a keresztény közösségek, hogyan is alakult ki a vallás maga. Azonban tehetünk egy utazást a korabeli Jeruzsálembe, mivel a film inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy megismerjük azt a helyet és korszakot, ahol és amikor a kereszténység megszületett. Bekmambetov újítása a 2016-os Ben-Hur-ban, hogy Jézus, bár jelen volt az eddigi adaptációkban is, arcát nem láthatták és hangját nem hallgatták a nézők. Ez a szerző, Wallace miatt volt így, hiszen amikor 1899-ben beleegyezett regényének megfilmesítésébe, egyik feltétele az volt, hogy a keresztre feszítés és Jézus arca nem szerepelhetnek a filmben, hiszen ez sértő lehet a keresztény nézők számára.

A történelmi Jézus előfordulása forrásokban

Történelmi források is megemlítik Jézust, az egyik legfontosabb ilyen Tacitus Annales című műve. Tacitus szerint Nero császár (ur. Kr.u. 54–68) a christianusokat, azaz a keresztényeket okolta a római tűzvészért. Magáról Jézusról a következőket írja: „Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Iudaeában […] hanem e városban [ti. Rómában] is.” (Tacitus: Annales XV.44.) Tacitus műve Kr. u. 115 körül keletkezett, így kevesebb, mint egy évszázad a különbség Jézus halála és a forrás keletkezése között. Ezen kívül a forrás értékét kiemeli, hogy nem keresztény, hanem pogány szemszögből írja le a korai kereszténységet.

Josephus Flavius még többet ír A zsidók története c. művében Jézusról, amelyben kitér a Pontius Pilatus és a zsidó lakosság közötti konfliktusokra is. A 2016-os Ben-Hur-ban szintén megmaradt Pontius Pilatus fontos szerepe, hiszen ő támogatta Messalát Ben-Hurral szemben. Sokat idézett mondata, „Vereség? Nézd meg őket! Vért akarnak. Már ők is rómaiak.”, sokat elmond arról, hogy miért is Messalát támogatta, a zsidó Ben-Hurral szemben. Ez a kocsiverseny utáni jelenet rátapint a kor feszültségeinek gyökerére, a régió romanizálására. Pontius Pilatus zsidóellenessége megmutatkozik Josephus Flavius A zsidók története c. művében is, miszerint Pilatus „hogy megmutassa, mennyire megveti a zsidó törvényeket, a hadi jelvényeket, amelyeket a császár képmásai díszítettek, bevitette a városba [ti. Jeruzsálembe], ámbár törvényünk [ti. a zsidóké] mindennemű képmás készítését tiltja.” (Josephus Flavius: A zsidók története XVIII.3.)

Ben-Hur és Ilderim (Forrás: imdb.com)

A toposz

A kocsiversenyes jelenetből is látszik, hogy a 2016-os Ben-Hur film összességében „a hódító rómaiak” toposzra épít, amelyet már olyan filmekben is láthattunk, mint például a Gladiátor (2000) vagy A kilencedik légió (2010). Az ilyen jeleneteknél szinte már önkéntelenül is beugrik a nézőnek a híres „mit adtak nekünk a rómaiak” jelenet a Brian életéből. A filmben szinte minden római, beleértve a katonákat is, vörös tunikát és köpenyt visel, ami már csak a színezőanyag közemberek számára megfizethetetlen ára miatt is hiteltelen. Ellenben egy remek rendezői fogás arra, hogy a néző egyértelműen meg tudja állapítani, hogy kik a „jók” és a „rosszak”. A kulturális asszimiláció valóban nem zajlott feszültségek nélkül, hiszen Kr. u. 40-ben Alexandriában is összecsaptak a helyi zsidók és a rómaiak (lásd Alexandriai Philón tevékenysége). Az rómaiak és a zsidók közötti első hosszabb háborúskodás Kr. u. 66-ban robbant ki, amelynek következtében elpusztult a Második templom. A zsidók második felkelése a Római Birodalom ellen Bar Kohba (132–135) nevéhez köthető.

Az elbeszélt történet

A film alapjául szolgáló ellentét az eredeti történethez hűen Judah Ben-Hur (Jack Huston) és fogadott testvére, Messala Severus (Toby Kebbell) között feszül. Útjaik elválnak, amikor a rómainak született Messala beáll a Római Birodalom hadseregébe, és három évre Germániába megy harcolni. A testvérpár között Messala hazatérése után bontakozik ki az igazi konfliktus, hiszen Ben-Hur egy lázadó bujtatásával veszélybe sodorta családját. Tettéért gályarabságra ítélik, majd egy tengeri ütközet során hajótörést szenved. Ilderim (Morgan Freeman) talál rá és fogadja be, mint lovászt. A 2016-os Ben-Hur itt egy kicsit ugrik az időben az emlékezetes kocsiversenyig, amely a film csúcspontjának tekinthető. 
Miért is fontos ez a győzelem Ben-Hur számára? Itt mutatkozik meg Jézus hatása Ben-Hurra, hiszen annak ellenére, hogy győzött, azt nem a harag tette édesebbé, hanem a testvére iránti megbocsátás. A kereszténységben fontos jelentősége van a víznek, mint a megtisztulás és az élet szimbólumának, amely összeköti Ben-Hur és Jézus két találkozását. Először Jézus adott vizet a még gályarab Ben-Hurnak. Később a passió alkalmával Ben-Hur próbál vizet adni Jézusnak, azonban a római katonák megakadályozták ebben.
Jézus halálát követően a gyógyító víz eső formájában mossa le Ben-Hur családtagjairól a leprát. A családegyesítés nem Ben-Hur győzelme, hanem a megváltás csodája által tud megvalósulni.


A kocsiverseny (Forrás: imdb.com)

Pontatlanságok, következetlenségek, torzítások

Történészszemmel felfigyelhetünk néhány olyan kivitelezéssel kapcsolatos megoldásra, amelyek csorbítják a film hitelességét. Az egyik ilyen Ben-Hur öltözete, amely szinte egy 21. századi ruhaboltból is beszerezhető, hiszen a főszereplő hosszú ujjú pólót és farmernadrágot visel. Az első farmernadrág 1870-ben készült egy favágó megrendelésére. Az ábrázolt kengyel a játszódó történet idejében még csak Ázsiában terjedt el.         
A kocsiverseny jelenet beleszövése a történetbe sem túl alapos. Nem láttunk utalást arra, hogy Ben-Hur tapasztalt kocsihajtó lenne, mégis Ilderim rögvest hatalmas összeggel fogad rá. A kocsiversenyek meghatározó jelentőséggel bírtak a görög–római világban. Első írásos említésük az Iliászban található, a sportág az olimpiai játékokon való bevezetését pedig Kr. e. 680-ra datálják. Különlegességük abban rejlett, hogy a többi sportággal ellentétben nem magát a hajtót, hanem a kocsi és a lovak tulajdonosát illette meg a győzelem és a dicsőség. Erről tanúskodik egy híres olympiai lelet, Kyniska győzelmi felirata: „Spárta királyai voltak atyáim, s véreim is most. | Gyorspatáju fogattal díjat nyerve Kyniska | állíttatta e szobrot; egész Hellasban egyetlen | nő vagyok én, ki fején hordhat ilyen koszorút.” (Felirat Kyniska szobrának talapzatán Olympiában. IIG V 1, 1564a. Ford. Kerényi Grácia) A lelet kivételes, hiszen ahogy olvashatjuk, Kyniska volt az első női olimpiai győztes. Nőként nem vehetett részt az olimpiai játékokon, azonban semmi nem tiltotta, hogy a kocsi és a lovak tulajdonosa ne lehetne nő, így övé volt a dicsőség.   
A kocsiverseny nagyon veszélyes volt, a hajtó bármikor leeshetett és összetörhette magát. A kocsik általában könnyűek voltak, szinte csak két kerékből, egy tengelyből és egy kis platformból álltak.  A legjobb kocsihajtók a római idők szórakoztatóipar népszerű figurái voltak, azonban legtöbbjükre, mivel rabszolgák voltak, általános megvetéssel tekintettek. Nero császár is azzal keltett botrányt, hogy maga vett részt kocsiversenyen az olimpiai játékokon. A film jól tükrözte a verseny sebességét és veszélyességét. Azonban kevéssé valószínű, hogy Messala, egy római veterán, maga hajtotta volna a kocsiját, mivel ez foglalkozása és társadalmi helyzete alatt állt.

A tengeri ütközet külön figyelmet érdemel. A film jól mutatja azt a hangulatot, hogy milyen is lehetett gályarabnak lenni egy csatában, a klausztrofóbiát és pánikot jól sikerült ábrázolni. Ütemesen váltakoznak a jelenetek a nyílt, háborgó tenger, és a bezárt, szűkös gálya között. Mivel a film Kr. u. 33-ban játszódik, így nem érdemes azt keresnünk, hogy melyik csatáról is van szó. Ekkorra a rómaiak már mare nostrum-ként tekintettek a Földközi-tengerre, amely teljesen helytálló. Róma a mediterrán térség megkérdőjelezhetetlen ura volt, nem létezett olyan állam, amely egy komolyabb flottát tudott volna felállítani és a rómaiak ellen bevetni. A Kr. e. 1. század elején még valóban komoly volt a tengereken leselkedő veszély, főleg a kalózok miatt. A kilikiai kalózok szinte megbénították a Földközi-tenger keleti részének kereskedelmét, azonban Pompeius Kr. e. 66-ban indított hadjárata szinte teljes mértékben felszámolta a tevékenységüket.

Bal szélen Ben-Hur gályarabként (Forrás: vice-images)

Összességében elmondható, hogy történészszemmel megannyi pontatlanságot találhatunk a filmben, azonban annak sosem volt annak célja a történelmi hitelesség. A történet alapjául szolgáló regényt a 19. század végén írták, így annak a kornak a Róma-képe tükröződik benne. Bár Ben-Hur életében kétszer is megadatott a Jézus-élmény megélése, a film varázsa talán éppen abban rejlik, hogy ráébressze a nézőt, hogy a keresztény tanok belsővé tétele nem feltétlenül jól megfogható események, egyetlen pillanatok eredménye, hanem közvetett hatások eredője. Továbbá azt is üzenheti, hogy a megváltás mindenkire érvényes, akár hiszi, akár nem.

Csák Krisztina Csilla

Ajánlott irodalom:

Ürögdi György: A Régi Róma. Gondolat Kiadó, 1963.
Kroll, Gerhard: Jézus nyomában: Jézus, mint történelmi személy. Szent István Társulat, 1982.
Humphrey, John H.: Roman Circuses: Arenas for Chariot Racing. University of California Press, 1986.
Schäfer, Peter: The History of the Jews in the Greco-Roman World: The Jews of Palestine from Alexander the Great to the Arab Conquest. Routledge, 2003.

Ezt olvastad?

Az évfordulók iránt rendkívül sokan érdeklődnek. Az Újkor.hu ezért immár évek óta összegyűjti az újév első napjaiban a történelmi évfordulókat,
Támogasson minket