„Beszélő parlamentből munkaparlamentté válni…”

Az Országgyűlés Hivatala 2015. december 8-án könyvbemutatót tartott az Országgyűlési Könyvtár különtermében, ahol Püski Levente A Horthy-korszak parlamentje című művét mutatták be. A szóban forgó munka egy olyan készülő könyvsorozat első darabja, amely 2020-ig a tervek szerint 11 kötetben fogja bemutatni a magyar országgyűlések történetét a kezdetektől 2014-ig. A kötetek szerzői mindannyian az adott korszakok elismert szakértői, a szerkesztők célja pedig az, hogy az egyes munkák azonos szerkezetben mutassák be az akkori parlamentarizmust. A királyi Magyarország rendi országgyűléseitől a rendszerváltozás parlamentarizmusáig jutna el a kézikönyvek sora.

A könyvbemutatót Bellavics István igazgató nyitotta meg. Ezután Püski Levente mutatta be azt, miként jutott el a könyv megírásához, személyes motivációit osztva meg az érdeklődő közönséggel. A szerző elmondta, hogy nem kellett forrásproblémákkal küszködnie, ráadásul a felsőház története mellett – amelyet korábban kutatott – számára izgalmasnak tűnt az alsóház működésének kutatása. Személyes hangú beszámolójában kiemelte, hogy fontos korszakról van szó, s bemutatta azokat a nehézségeket, amelyekbe ütközött – elsősorban az irdatlan mennyiségű forrásanyagra tért ki.

A szerző rövid beszámolója után Romsics Ignác méltatta a könyvet. Szerinte Püski Levente termékeny szerző – a Horthy-korszak elismert kutatójának tartja. Romsics ismertette Püski könyvének tartalmát, mely a bevezetésen kívül öt nagy fejezetre tagolható, s sorrendben a következő témaköröket járja körül: a két ház összetételét és viszonyát, az országgyűlés működési területeit, a parlament viszonyát más intézményekkel, az infrastrukturális hátteret (képviselői jövedelmek, hivatalok stb.), valamint az országgyűlés szerepét a Horthy-korszak államberendezkedésén belül. Romsics szerint ez utóbbi fejezet összegzi leginkább az egész kutatást, s éppen ezért tán ez a legizgalmasabb is, hiszen az, hogy mi volt a Horthy-kori parlament szerepe a korabeli államban, egy mai napig tartó historiográfiai vita. A történész kitért arra is, hogy a szerző a nem szokványos forrásokat is használta (pl. memoárokat), s ezt a monográfia fontos erényének tartja. Romsics különösen érdekesnek tartotta a könyv korabeli magyar parlament emlékezetpolitikájával kapcsolatos fejezetét. Hasonló érdeklődéssel olvasta a korabeli parlamenti képviselők vitakultúrájáról szóló részt – az olvasó Püski művét olvasva meggyőződhet arról, hogy bizony akkor is voltak éles pengeváltások, közbekiabálások és sértegetések a parlamenti széksorok közt.

Ezután Ilonszki Gabriella, a Corvinus Egyetem docense beszélt a kötetről. Laudációjában kifejtette, hogy Püski műve lehetőséget ad arra, hogy a múltat, a jelent és a jövőt összekapcsolja. „Ez a könyv úgy építi újjá a múltat, hogy közben rendkívül modern, s a mának szól – azokra a kérdésekre reflektál, amelyek eddig elsikkadtak a magyar parlamentarizmus kutatása során.” – mondta. A történettudomány az egyedit, a különlegeset ragadja meg; a politikatudomány pedig a trendeket, folyamatokat, az általánosat. Ilonszki Gabriella szerint a szerző képes volt a két szemléletet szintetizálni, s ettől válik olvasmányos és hasznos munkává a kutatóknak és az érdeklődőknek egyaránt. Szerinte fontos kiemelni, hogy a monográfia olyan területeket jár körül, amelyeket eddig nem vagy csak kevéssé jártak körül a történészek. Üdvözlendőnek tartotta az ötödik fejezet összefoglaló jelegét. A könyv szerinte jól mutatja be, miként indult el a korabeli országgyűlés a „beszélő parlament” a „munkaparlament” irányába, a kezdetben bizonytalanul működő intézményekből miként vált egy konszolidált rendszer. Ám a docensasszony szerint az olvasó azt is észreveheti Püski munkájából, hogy a folyamat mégsem volt sikertörténetnek nevezhető. Az olvasó arra a kérdésre is megtalálhatja a választ a monográfiában, hogy hogyan jutott el a magyar parlamentarizmus önnön drámai bukásához.

Ruszoly József professor emeritus zárta méltatásával a könyvbemutatót. Szerinte az Országgyűlés Hivatala grandiózus vállalkozásba kezdett – a magyar országgyűlés történetéről sokat írtak, de mégsem eleget, és Püski Levente munkája azt bizonyítja, hogy véghez lehet vinni egy ilyen kaliberű munkát. Eddig a témával leginkább a jogtörténészek foglalkoztak. Jogtörténeti szempontból szerinte a címben foglalt parlamentarizmus vitatható fogalomhasználat, hiszen a Horthy-korszak intézményeit kényszeralkotmányozás hozta létre egy viharos történelmi szituációban. Bár a könyv még bizonyos részletkérdéseket terjedelménél fogva nyitva hagyott, ennek ellenére Dr. Ruszoly József értékes és hasznos, jogtörténeti szempontból kifogástalan összefoglaló munkának tartja. Gratulált a szerzőnek és további jó munkát kívánt neki.

Az esemény a könyv dedikálásával zárult.

Maróti Zsolt Viktor

Kapcsolódó cikkek:

Horthy-kutatás az objektivitásra törekedve – interjú Turbucz Dáviddal

„Még legalább egy generációnyi időre lesz szükség, hogy ezt az időszakot is „békévé oldja az emlékezés” – interjú Romsics Ignáccal

Kerekasztal-beszélgetés a Horthy-korszakról

Magyar kormányzóhelyettes-választás London szemével

Sajtótájékoztató a Horthy-korszakról

Ezt olvastad?

Ormos Mária akadémikus, történész professzor több tucat monográfiája és tanulmányainak százai révén a történetírás meghatározó személyisége lett, akinek neve országosan