Biciklitúra a háború mezsgyéjén – Az Előörs című filmről

Az Előörs (1999) című film a Szovjetunió és Finnország közötti, ún. folytatólagos háború (1941–1944) kis szegmensét mutatja be. Főszereplői a fiktív finn 2. gyalogos ezred egyik szakaszának katonái. A film inkább próbál magáról a katonalétről és a háborúról általánosságban szólni, mint a szóban forgó konfliktus sajátosságairól.

Az in medias res felütésben a szakasz egy tónál pihen, amikor megkapják a parancsot a mozgósításra, miszerint Rukajärven nevű falu felé kell haladniuk, hogy beszivárogjanak a szovjet front mögé, és hátba támadják azt. Ebből származnak a film címei, azaz finnül Rukajärven tie (rukajärvi út), illetve angolul Ambush (rajtaütés). Rukajärvi falut a valóságban 1941. szeptember 6-án érte el a finn hadsereg 14. hadosztálya.

Finn felderítő katonák Rukajärvi körül, 1942-ben.
(Forrás: Nenye, Vesa et al.: Finland at War, 2016, 170.)

Úgy tűnik, mintha a film készítői egyszerűen egyértelműnek vették volna azt, hogy milyen szituációban játszódik a történet, így nem érezték szükségét kontextusba helyezni. Sem a háború neve nem hangzik el, a téli háborúra (1939–1940) egyetlen utalás történik, illetve a finn polgárháború okozta belső konfliktus megjelenik a katonák között, azonban mélyebb betekintést erről sem kapunk.

A konfliktus a finn polgárháborúval kezdődött. Az autonóm Finn Nagyhercegség kimaradt az első világháborúból, nem soroztak be finn katonákat a cári hadseregbe. A cári Oroszország összeomlása után, 1917. december 6-án a finn parlament függetlennek nyilvánította magát, amit december 31-én a Szovjetunió is elismert. Az átmenet azonban nem volt ilyen egyszerű, 1918. január 28-án vörös katonák elfoglalták Helsinkit és kikiáltották a forradalmat. A finn vörös hadsereget április 6-án győzték le véglegesen, a tamperei csatában. A finn polgárháború összesen 38 ezer ember életét követelte, ezt mindkét oldalról atrocitások és azonnali kivégzések tetézték. A finn polgárháború okozta sebek egészen az 1930-as évekig megmaradtak, azonban különös módon, igazán csak a második világháború gyógyította be azokat. A téli háború 1939. november 30. és 1940. március 13. között zajlott a finnek és a szovjetek között. A Szovjetunió célja a területszerzés volt a finnek kárára, amely védelmi szempontból kulcsfontosságúnak számított egy esetleges Leningrád elleni külső támadás esetén. A háborút lezáró moszkvai béke értelmében Finnország területének csaknem 10%-át veszítette el, és a népességének 12%-át (420,000 ember) kellett áttelepítenie. A Szovjetunió megszerezte a Karéliai-szorost és Finnország második legnagyobb városát, Viipurit. A szovjet katonaság kemény árat fizetett a győzelemért, hiszen a téli háború alatt a legalacsonyabb becsült vesztesége is 200 ezer fő volt, míg a finnek 25 ezer embert veszítettek.

Finn katonák a téli háborúban (Forrás: history.com)

A finnek azért is nevezik folytatólagos háborúnak a filmben látható háborút, mivel elkerülhetetlen következménye, úgymond befejezése volt a téli háborúnak. A folytatólagos háború összefügg a német–szovjet konfliktussal. Amikor 1941. június 22-én elkezdődött a Barbarossa hadművelet, és Németország megtámadta a Szovjetuniót, négy nappal később hajnalban, a szovjetek 487 repülőből álló különítménye bombázni kezdett civil és ipari célpontokat Finnország 15 különböző városában. A szovjetek azonban jobban fel voltak készülve erre a háborúra, mivel nagyobb légi és tüzérségi támogatással számolhattak, nem beszélve arról, hogy a Vörös Hadsereg a téli háború óta kemény kiképzésen ment át. A film a folytatólagos háború első szakaszában játszódik, amelyet a kezdeti finn sikerek és a korábban elvesztett területek visszaszerzése jellemezte.

Kerékpáros finn katonák
Forrás: Nenye, Vesa et al.: Finland at War. 2016,  240.)

A háborús drámák főbb karaktertípusai itt is megtalálhatóak. Gondolhatunk itt a főhős, Eero Perkola hadnagy romantikus kapcsolatára egy ápolónővel, Kaarinával, amelyet a háború veszélyeztet, de találkozhatunk a jellemző pszichopatikus jeleket mutató, kegyetlen, illetve a poszttraumatikus stressz zavarral (PTSD) küzdő, valamint őrült katonával, továbbá az emberségét megőrző, jóságos katona szereppel is. Ezen a téren tehát nem hoz a film meglepő fordulatot, sőt, a karakterek motivációit, mélyebb személyiségét, történetét sem ismerjük meg. Még a főszereplőről, Perkola hadnagyról sem tudjuk, hogy milyen életet élt a háború előtt, mihez is szeretne visszatérni. Azt tudjuk, hogy Perkola és szakaszának titkos küldetése abból származik, hogy Kaarinát meg akarja menteni a hadnagy, azáltal, hogy a menyasszonya egységét a front közeléből elküldeti, a saját küldetéséért cserébe. A karakterek nem hősökként, hanem egyszerű katonákként jelennek meg. Az atrocitásokat a film megmutatja mind szovjet (egy sebesülteket és betegápolókat szállító auxiliáris konvoj megtámadása), mind finn oldalról (a karéliai civilek elleni erőszak, egyikük lelövése).

A második világháború alatt, a Finn hadsereg által használt gyakori fegyverek.
Balról jobba a puskák: Orosz Mosin-Nagant M/91, finn M/27-es puska M/28-as bajonettel, és egy finn M/27-es puska M/35-ös bajonettel.
Alulról felfelé a pisztolyok: Spanyol “Ruby” pisztoly, német Parabellum pisztoly, finn Lahti L-35 pistoly, illetve egy német I.G.A. jelzőpisztoly. Géppuska: Finn gyártású Lahti-Saloranta M/26.
(Forrás: Finn Hadtörténeti Múzeum, “Winter War – 70 years” kiállítás)

Komoly pozitívuma a filmnek, hogy a készítők nagy hangsúlyt fektettek a fegyverek és a felszerelés hitelességére. A szereplők által használt Suomi KP/-31-es géppisztoly, az M/27-es puska és a Lahti-Saloranta M/26 géppuska is mind ikonikus második világháborús finn fegyverek. A finn hadsereg a korban különösen sokat használt bicikliket, hiszen így az erdők által borított terepen kiváló mobilitást tudtak biztosítani a csapataiknak. A film pontosan mutatja be, hogy egy-egy biciklis szakasz milyen hadműveletekre volt bevethető. Különlegesség, hogy ma a finn hadsereg az egyetlen, amely még mindig megköveteli a biciklire való kiképzést egyes egységeitől.

Finn biciklis katonák pihenés közben (Forrás: www.ennenjanyt.net)

Pontosan ezekért is meglepő, hogy sok jelenetben úgy tűnik, hogy a katonák nem kapták meg a megfelelő kiképzést, hiszen a behatolást is szakszerűtlenül végzik el, rossz felderítők, nem jól fedezik egymást, látszik, hogy nem szoktak hozzá a fegyverhasználathoz és nem eléggé óvatosak. Erre is bizonyíték Heikkinen halála, aki egy házban nem vette észre a csapda zsinórját, amivel felrobbantotta saját magát és a házat is.

A háború emberi oldalát pedzegeti az orosz sérült megmentésének kérdése, ami egy erkölcsi kérdést vet fel, és válaszút elé állítja a finn katonákat. Egyik oldalról ott van, hogy a szovjetek hátra hagyták a sebesültet, hiszen látták, hogy jönnek a finnek, ami külön felveti a bajtársiasság és a senkit nem hagyunk hátra elv valós, háborús helyzetben való interpretálását szovjet félről. A finnek előtt két választás volt, vagy megmentik, vagy nem. Perkola nem hozott vezetőhöz méltó erős és határozott döntést, talán ez volt a hiba és az ok, ami miatt a katonája, Jussi Lukkari, saját kezébe vette a döntést és lelőtte a sebesült oroszt. További emberi oldalát mutatja be a katonáknak, amikor Perkola azt hiszi, hogy menyasszonya elhunyt egy orosz támadás miatt, vagy amikor az apa–fiú páros levelet ír az otthon maradt édesanyának.

 Az Előörs angol nyelvű DVD-kiadásának borítója (Forrás: imdb.com)

Komolyabb akciójelenetre csak a film végén számíthatunk, amikor Perkola csapata hátba támadja a szovjet frontvonalat, és áttörést hajtanak végre. Időközben kiderül, hogy a hadnagy menyasszonya él, azonban a találkozás nem katartikus, a kettejük csendjével zárul a történet.

A film nem a hosszú és mély párbeszédektől erős, hanem az érintetlen természet és a háború kegyetlensége okozta kettős hangulat az, amely magával ragadhatja a nézőt.

Csák Krisztina Csilla

Ezt olvastad?

A 2002-es Frida Kahlo életét bemutató, Julie Taymor által rendezett alkotás (Frida) kiváló példa arra, hogy két művészeti ágat lehet