„A bolygó dán” – Oluf Hansen Bang, Bakóc Tamás jegyzője

Csaknem száz évvel ezelőtt, 1926-ban örvendetes hírről számolt be Áldásy Antal a Turul folyóirat hasábjain: Bevilaqua Béla, az Országos Hadimúzeum őre jóvoltából hozzájutott egy II. Lajos király által kiadott címereslevélhez. Az oklevél kiadásán és a címer elemzésén túl Áldásy megpróbálta megfejteni a címert szerző írnok személyazonosságát és morvának vélte. Karácsonyi János azonban egy évvel később ugyanezen folyóirat hasábjain javította ki Áldásyt, szerinte nem egy morváról, hanem a dániai Odense egyházmegyei Oluf Bangról van szó. Alighanem az írások híre eljuthatott a messzi Dániába Oluf leszármazottaihoz, mert a Rungsted Kystben élő Ulf Bang 1939-ben egy tört magyarsággal írott levél mellékleteként elküldte őse címereslevelének gépelt másolatát Asztalos Miklós múzeumi alkönyvtárnoknak, aki ezt az Országos Levéltárba továbbította, és amely ma is a Diplomatikai Levéltárban pihen. Nézzük, ki is volt ez a – Karácsonyi szavaival élve – „bolygó dán”, és hogyan jutott el hazánkba?

Oluf Bang címere (Forrás)

Oluf Hansen Bang 1480 körül a dániai Middelfart városában született kereskedő polgárcsaládban. A Bang família tekintélyét mutatja, hogy apja, Hans és nagybátyja, Oluf is betöltötték a település polgármesterségét, testvére, Niels pedig városatya volt. Oluf Bang ifjú koráról nem rendelkezünk túl sok információval, csak annyi bizonyos, hogy egyházi pályára lépett, felvette a kisebb rendeket és magiszteri fokozatot szerzett. A latin grammatika és a hivatali írásbeliség tudományával felvértezve Rómába ment, ahol közjegyző lett és a pápai udvar szolgálatába szegődött. 1513. július 24-én már mint a pápai família tagja dániai javadalmakért kérvényezett: X. Leó pápától előbb a kánonilag egyesített taulovi és kongstedi plébániajavadalmat, majd néhány nap múlva, augusztus 1-jén pedig a koppenhágai Szűz Mária-társaskáptalan dékánságát, valamint Toreby plébániáját kérte.

A middelfarti plébániatemplom (Wikipedia)

Hősünk valamikor ekkortájt a pápai udvar helyett azonban egy másik munkaadót keresett és talált Bakóc Tamás bíboros, esztergomi érsek személyében, aki X. Leótól keresztes hadjárat szervezését, és többek között Bang szülőföldjére, Dániára is kiterjedő legátusi megbízatást kapott. Bakóc kardinális 1512. január vége óta időzött Rómában, és bár szándékában állt letelepednie, az új pápa minden erejével azon volt, hogy a konklávén komoly riválisnak mutatkozó magyar bíborost hazatérésre ösztönözze. Az idős Bakóc 1513 novemberében kelt útra Rómából, és Ancona, Zengg, valamint Zágráb érintésével március hó elejére érkezett vissza székvárosába, Esztergomba. Népes kíséretében már minden bizonnyal Oluf Hansen Bang is jelen volt.

Oluf Bang Bakóc bíboros legátusi bíróságának írnoka és közjegyzője lett. A bíróság személyzete egy meglehetősen nemzetközi csapat volt: itáliaiak, franciák és németek mellett a legaktívabb nótárius minden kétséget kizáróan Oluf lett. Bakóc Tamás minden bizonnyal meg volt elégedve jegyzője munkájával, hiszen az ő közbenjárására kapott II. Lajos magyar királytól 1517. május 17-én szolgálataiért nemességet. Bakóc Tamás a budai királyi udvar mellett a római kúriában is közbenjár érte: X. Leó pápától a bíboros ajánlására 1517 júniusában az odensei egyházmegyében lévő asperupi plébániát nyerte el. 1520 telén – hogy a Bakóc kardinális mellett megszerzett tapasztalatait és kapcsolatait kamatoztathassa – visszatért Rómába. 1520 decemberében a roskildei éneklőkanonokságért, 1521 áprilisában két ribei kanonoki javadalomért, valamint a vardei Szent Miklós-templom plébánosságáért, májusban pedig egy haderslevi kanonoki stallumért kérvényezett. Emellett X. Leó pápai káplánná és a lateráni palota comes palatinusának is kinevezte. A kúriai hivatali szolgálat mellett diplomáciai szolgálatot is vállalt, II. Keresztély dán követei és a Kúria között közvetített.

Oluf Bang közjegyzői jele (Oklevelek, 101477/Hungaricana)

1522 augusztusában accolitusként a nagyobb papi rendek felvétele alól két évre kért felmentést immáron az új pápától, VI. Adorjántól. Két esztendő azonban már nem adatott meg neki: 1522. december 24-én a csaknem tíz éve pápai felmentéssel bírt taulovi és kongstedi plébániajavadalmat halála miatt testvére, Peder Hansen Bang nyerte el.

Oluf Hansen Bang karrierje több szempontból is tanulságos. A fiatal klerikus – közjegyzői jelmondatához („Isten tegye szerencséssé a sorsokat”) híven – Európa perifériáját jelentő Dániából az akkori világ egyik központjába, Rómába ment szerencsét próbálni, hogy aztán onnan a soknemzetiségű humanista udvart fenntartó nagyhatalmú bíboros, Bakóc Tamás szolgálatába szegődjön. Csaknem hat év magyarországi jegyzősködés után komoly hivatali tapasztalattal, Bakóc kardinális ajánlásával és minden bizonnyal kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezve ismét visszatért Rómába, ahol kúriai munkája mellett a diplomácia világába is bekapcsolódott; felfelé ívelő pályáját korai halála törte ketté. Sírjának helye nem ismert, de a hálás utókor a római Cimiterio acattolicóban emléktáblával tisztelgett a néhai „bolygó dán” előtt.

Oluf Bang emléktáblája a római Cimiterio acattolicóban (finnholbek.dk/)

A cikk az Újkor.hu és az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében kerül közlésre.

 

Felhasznált irodalom

Acta Pontificum Danica VI. 1513–1536. Ed. Alfred Krarup – Johannes Lindbæk. København, 1915.

Áldásy Antal: Ismeretlen címereslevél II. Lajostól. Turul 40. (1926) 28–29.

Holger Frederik Rørdam: Oluf Bang. In: Dansk biografisk lexikon I. (Ed. Carl Frederik Bricka.) København, 1887. 487–488.

Karácsonyi János: A bolygó dánus. Turul 41. (1927) 84.

Nemes Gábor

Ezt olvastad?

A forráselemzés, a források értelmezése, feldolgozása a történelemtanítás kulcseleme. Írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy egy elsődleges kútfőt, jelen esetben egy