Borzalmas lelet a Duna partján – a hírhedt Mágnás-gyilkosság

1914 januárjában a fővárosi Duna-parton egy női holttestre bukkant a magyar rendőrség. Az áldozat az éjszakai élet egyik csillaga volt, akit egy korabeli gazdag gyáros szeretőjeként tartottak számon. Cikksorozatunk második részében ismét egy izgalmas gyilkosság nyomába szegődünk a “bűnös Budapesten”.

„Az óbudai öreg temetőben szomorúfűzek borulnak egy örökzöld növényekkel beültetett és gondozott sírra, amelynek fejénél terméskőből faragott emlékkő áll, s rajta ez a név megkopott betűkkel: Emilie Turcsány. Németül pedig: Született 1880. július 14., meghalt 1914. január 9. A lezárt temető egyre gyérülőbb járókelői közül talán mind kevesebben tudják már, hogy a gondozott sír Mágnás Elzának, a békeévek éjszakai életében legendás hírnevet szerzett orfeumi „kiszolgáló kisasszonynak”, majd később „vendégszórakoztató hölgynek”, utóbb pedig a nagynevű és európai hírű Schmidt Miksa kedvesének nyugvóhelye. Az idő betemeti az emlékeket, így már csak legendák őrzik azt a nagy rablógyilkossági bűnpört, amelyben az áldozat, Mágnás Elza, hosszú ideig annyi szerepet játszott.” – írja egy hatvan évvel későbbi rendőrségi összefoglaló munka.

Schmidt Miksa az 1880-as évek tanulóéveit követően átvette apja 1858-ban alapított bútorgyártó cégének irányítását, s Monarchia-szerte ismertté tette annak portékáit. Megrendelői között nem csupán osztrák és magyar mágnásokat találunk (többek közt az Esterházy kastélyok berendezését köszönhetjük neki), hanem magát Ferenc Ferdinándot is. A századforduló Budapestjének fejlődését látva 1903-ban gyárat alapított az Osztrák-Magyar Monarchia másik fővárosában is. Kiscelli kastélyát és a hozzá tartozó parkot a magyar fővárosnak ajándékozta. Nőügyei és közte a Mágnás-gyilkosság számos magyar prózamestert írásra ösztökélt: többek közt Kosztolányit, Krúdyt és Bródyt.


Schmidt Miksa. Forrás: Kiscelli Múzeum honlapja

1914. január 10-ének hideg reggelén két kocsis a Duna baloldali partján, a Margit-híd és a Lánchíd között a Kacsa utcánál egy vízhatlan vászonnal letakart utazókosarat pillantott meg. Amikor fölvitték a lépcsőn a partra és felfeszítették a lakatokat, borzalmas látvány tárult a szemük elé: egy gyönyörű, ápolt, szőke hajú nő élettelen teste. A kiérkező rendőrök azonnal megállapították, hogy gyilkosság történt. A helyszínelést végző detektívfőnök megparancsolta az embereinek, hogy vegyék ki a hullát az utazókosárból, majd lefényképeztette az ismeretlen nő arcát, és a másnapi újságokban megjelentette azt.

Az azonosítást ugyanis eleinte igencsak megnehezítette, hogy a holttest jóformán teljesen meztelen volt, egy csipkepántlikás finom vászoningen kívül semmi sem volt rajta – se nyaklánc, se gyűrű. Mintegy ötszáz detektív kezdte el járni a várost, érdeklődtek a szállodákban és azoknál a nőknél, akik rendőri felügyelet alatt álltak. Több hamis nyom után az áldozat mostohafivére végül azonosította a meggyilkolt nőt, aki nem volt más, mint Turcsányi Elza, akit az éjszakai életben csak Mágnás Elzának hívtak.


Mágnás Elza. Forrás: Kiscelli Múzeum honlapja

A nyomozás ettől kezdve némileg felgyorsult. A rendőrök kinyomozták, hogy Mágnás Elza Budán, a Fő utca 76. számú házban lakott. Közben az orvosszakértői vélemény is elkészült, amely minden kétséget kizáróan igazolta a gyilkosság gyanúját, és azt is egyértelművé tette, hogy a nőt megfojtották. Azt is feltételezték a nyomozók, hogy rablógyilkosság történt – Mágnás Elza ugyanis öccse szerint meglehetősen sok pénzt takarított meg, ráadásul híresen szép ékszerei is voltak, amelyekkel rendszeresen nagy feltűnést keltett a pesti éjszakában – kiváltképpen egy briliáns diadémmal, amelyet több ezer korona értékre becsültek. Amikor a nyomozók átkutatták a lakását, az ékszereknek nyomuk sem volt.

Hamarosan a gyanú Mágnás Elza házvezetőnőjére, Kóbori Rózára terelődött, aki már az első kihallgatás alkalmával is rendkívül furcsán viselkedett.

„A démoni külsejű Rózsi hetyke volt, de zavart. Amikor úrnőjét keresték, vállrándítva állította, hogy nincs otthon, és előző este három napra elutazott egy gróffal. Ez már gyanús volt, mert időközben azt is megállapították, hogy a Margit-körúti lakásába Schmidt Miksán kívül csak egy férfi léphetett be, és ez Mágnás Elza mostohafivére volt.”

A nyomozók eleinte úgy gondolták, hogy két bűntársa is volt a házvezetőnőnek: Láng Márton asztalossegéd, valamint Nick Gusztáv péksegéd. Szemtanúk szerint ugyanis a Láng, aki a házvezetőnő szeretője volt, a gyilkosság estéjén szeretőjének fényűző otthonában, a Schmidt-villában tartózkodott, ráadásul egy ismeretlen férfit is láttak ólálkodni arra. Még gyanúsabb volt az a körülmény, hogy Mágnás Elza másnap reggelre odarendelt kocsisát Kóbori Róza elküldte azzal az ürüggyel, hogy az úrnő igen fáradt, reggel ezért nem megy sehová. Miután a három gyanúsítottat beszállították a kapitányságra, megmotozták őket, és ennek során Nick zsebében egy huszonhétezer korona értékű fülbevalót találtak. Ekkor Kóbori Róza önkéntes vallomásra jelentkezett, és elmondta a nyomozóknak, hogy amikor sanyarú sorsáról panaszkodott az asztalossegédnek, az felajánlotta, hogy megoldja a gondjait. Arról azonban fogalma sem volt, hogy életének jobbá tételéhez az úrnőjét fogja eltenni láb alól. Mikor Mágnás Elza már lefekvéshez készülődött, leküldték a házvezetőnőt cigarettáért, s amíg távol volt, megfojtották a ház asszonyát.

Nick azonban nem erősítette meg ezt a vallomást, s beszámolójával épphogy felmentette Lángot, akit még aznap este szabadlábra helyeztek. Bebizonyosodott tehát, hogy a gyilkosságot a házvezetőnő és annak szeretője követte el. Mindent egy héttel előtte kiterveltek, többek között azt is, hogy megölik az úrnőt, amennyiben az ellenállna. A tett elkövetésének estéjén azonban váratlanul beállított Láng Márton, akit Kóbori Rózának nagy nehézségek árán sikerült csak kidobnia. Miután a házvezetőnő annak rendje és módja szerint lekapcsolta a villanyokat, Nick a sötétség leple alatt megfojtotta Mágnás Elzát.

A holttest elrejtéséhez az úrnő egyik nagy utazóbőröndjét használták, mely legendás hírű utazásainak legfőbb kelléke volt. Kóbori Rózsi és Nick Gusztáv rántottát és húst sütött, miután belegyömöszölték a holttestet, de egyikük sem volt képes enni. Felhúzták az ébresztőórát hajnali ötre, és nyugovóra tértek. Még sötét volt, amikor a nehéz utazótáskával elindultak a Duna-partra. A házvezetőnő útközben többször panaszkodott, hogy már nem bírja tovább cipelni a nehéz csomagot, de ekkor Nick megfenyegette, hogy lelövi, amennyiben nem szedi össze magát. Amikor végül nagy nehezen, szinte vonszolva a kosarat maguk után elérték a partot, a hosszú lépcsőn legurítva a kosarat végleg megszabadultak Mágnás Elza holttestétől.

Turcsány Emília tót parasztlány volt, s amikor a fővárosba érkezett, úgy került be az éjszakai életbe, mint bárki más abban a korban: vizet, virslit, újságot árult, majd jobb híján a saját testét, megtapasztalva ezzel a gyermekprostituáltak szomorú világát. E méltatlan időszak után viszont pályája elkezdett felfele ívelni; előbb cseléd-, majd pincérlány lett, végül pedig az egyik Rákóczi úti mulatóban felfedezték igazi érdemeit: két hosszú, finom lábszárát. Egyenes út vezetett innét a Fővárosi Orfeumba, Mágnás Elza fényűző világába, ahol megismerkedett Schmidt Miksával (ő évekig nem tudta a nevét, ezért csak „Fabrik bácsinak” hívta jótevőjét és pártfogóját), a többszörös milliomos bútorgyárossal, aki rendszeresen négy-ötszáz koronákat dugott búcsúzáskor a nő kézitáskájába.

A fényűzés és a rongyrázás tanúbizonysága Mágnás Elza lakásának leírása, mely hűen árulkodik arról az életmódról, amelyet „Fabrik bácsi” vaskos pénzkötegei fedeztek: „Süppedő szőnyegek, nagy mesterek kincseket érő festményei vannak a falon, várkastélyokba illő rézveretes, nehéz bútorok, drágaságok kincstára, selyem- és bársonyharmónia egy fehérselyem takarós ágyóriás körül: ez Turcsányi Elza árván maradt otthona. ” A szóban forgó ágyat a gazdag bútorgyáros férj egy hercegéről mintázta – innét vezetett Mágnás Elza sorsa azon a szörnyűséges estén az utazóbőrönd szűk belsejébe, s a jeges Dunába… A végzetszerűséget még maga Krúdy Gyula is meglátta az esetben:

„… Fagyottan, unottan, haltekintettel, ajkán örökké gunyoros, elbizakodott mosollyal (mint azok a nők, akiket végül megölni szoktak a férfiak, vagy pedig magukat ölik meg értük) ült a Télikert felső végén Mágnás Elza. Aki bár egy mosónőnek volt a lánya: még műveletlenségében is oly hidegnek és előkelőnek tudta magát maszkírozni, hogy a szegény érzelmes zsidólányok, akik többnyire pénztelen pincéreknek voltak a titkos szeretői: csakhamar elnevezik vala Mágnás Elzának. Már meglátogatja őt éjszakánként az a gazdag bútorgyáros, aki perverz szenvedélyeiről volt valaha nevezetes Pesten. (Így többek között az volt a híre, hogy azokat a nőket, akik megtetszenek neki, fehér menyasszonyruhában, mirtuszkoszorúval érckoporsóba fektette, és úgy imádta őket.)”

Nem csupán a lakásviszonyai, az öltözködése is feltűnést keltett a békebeli Budapest fényűző miliőjében. „Mágnás Elza mindig fehérben volt. A barátja kívánta így; azelőtt még, amikor ezt a szenvedélyét, ezt a nőt nem vette annyira komolyan, és hagyta, hogy a mulatóhelyeken legyen alkalmazva, gyakran megtörtént, hogy eljött hozzá az Orfeumba, sötét ruhában találta, és hazaküldte, hogy vegyen fehéret. Csak fehérben akarta látni. Vett neki csipkéket, harmincezer frank ára brüsszeli csipkét, (…) vett neki fehér prémeket és gyémántokkal rakta teli. – olvashatjuk az egyik korabeli újság beszámolójában.  Az igaz szerelmet tehát hosszú távon biztosította az a temérdek hermelin-, fehérróka-, coboly- és skunksprém, amely számolatlanul vándorolt Elza ruhatárába, nem is beszélve az apró csecsebecsékről és a jelentékeny összegekről. Később annyira hozzászokott a „fehérbe öltözött asszony” képéhez, hogy még a végrendeletének egy passzusába is belevette: „Ha én meghalnék, csak fehér moaré-ruhában, valódi hermelin-prémmel díszítve és gyöngyökkel a nyakamban temessenek el.” Így is lett. A ravatal mellett állók között az egyik szemtanú még cinikusan meg is jegyezte, hogy „Még meghalni is érdemes, hogy ilyen temetése legyen valakinek”.

Schmidt Miksa („Fabrik bácsi”) a kiscelli kastély közelében helyeztette végső nyugalomra Mágnás Elza földi maradványait, s még egy emlékkápolnát is állíttatott neki. A dualizmus korának szenzációhajhász cikkírói és gyermekeiket ijesztgető anyák tucatjai számoltak be arról, hogy Mágnás Elza nyughatatlan szelleme még mindig a falak között kísért.

Egy 1912-es statisztikát figyelembe véve az erkölcsrendészet által regisztrált adatok alapján a prostituáltak körében elkövetett leggyakoribb bűncselekmények a következők voltak: titkos kéjelgés (515), kerítés (77), titkos bordélytelep tartása (65), lopás (55), orgazdaság (16). A vizsgált évben összesen 22 bejegyzett bordély működött a fővárosban, s összesen 2199 bejegyzett kéjnő tevékenykedett – a valóságban azonban a számuk jóval magasabb lehetett.

Egy 1908-as összeállítás igen érdekes adatokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy melyek voltak azok az okok, amelyek a lányokat a prostitúció útjára vitte. A nagyvárosban kiugróan magas arányban, a megkérdezetteknek épp a fele vallott úgy, hogy a szükség, a nyomor vitte a kényszerű pályára (kisvárosban mindössze 18%, falun 22% nevezte meg ezt az indokot). 20% az elhagyatottság, a kitaszítottság, illetve a szülők bűnös múltja miatt, 18% egy elbocsátás vagy megcsalás után lett prostituált. Mindössze 12% válaszolta azt, hogy beteg, idős szüleiről vagy a gyermekeiről akart ilyen módon gondoskodni.

Az egyik gyilkos, Kóbori Rózsi Abrudabányán született, az apja suszter volt. Hat elemit végzett, majd következett a polgári iskola. Tizenöt éves korában Budapestre került, ahol vasúti tisztviselő szeretett volna lenni. Miután tervei nem sikerültek, Szászvárosba került egy román úrhoz, akinél mint házvezetőnő dolgozott. Ezután tíz évig szolgált egy gyárosnál, majd 1913. december 10-én Turcsányi Emiliához került, akinél hatvan korona havi bért és kosztot kapott. Nick Gusztávnak 1905-ben mutatták be, de igazából sosem akart hozzá feleségül menni, mert veszedelmes embernek tartotta. Láng Józsefet is jól ismerte, a férfi is csapta neki a szelet egy jó ideig, de az ő házassági ajánlatát sem bírta komolyan venni. Ahogy ő mondta: „Se Nicket, se Lángot nem szerettem. Én csak úriembert tudtam szeretni.”

Pedig Nick Gusztáv nem fukarkodott az úri modorral, ha szerelemről volt szó; a házkutatás során megtalálták Kóbori Rózsi emlékkönyvét, amelybe 1909 júliusában Nick a következő bejegyzést írta:

„Az élet egy álom, tehát a jó éjt kívánással jó álmot, azaz boldog életet kívánok. A szerelem, a családi boldogság is csak fényes vagy sötét éj gyanánt tűnik fel előttünk. Semmi sem való, csak az igaz szeretet, mely csillagként tündököl, és semmi sem maradandó, csak a költő búja és öröme, amely még akkor is bú- vagy örömkönnyeket sajtol a késő utókor lelkes szemébe, midőn kortársai a költőnek rég nyomtalanul elporlottak, mint a magyar példabeszéd mondja: se hírük, se hamvuk. Kívánok jó éjt továbbá azért, mert senki sem tudja a jövőt, sötét a jövő, mint az éj.”

 Kóbori Rózsinak a börtönévek alatt jócskán volt ideje elmerengeni e sorok jelentésén, mert életfogytiglani büntetésre ítélték a márianosztrai fegyházban. Nick Gusztávot szintén életfogytiglanra ítélték, ő azonban harmadolással szabadult, majd visszatért a tisztes polgári életbe: állítólag péksüteményeket árult a Teleki-téren, emellett pedig keresetkiegészítésként és hobbiból fehér selyempincsiket tenyészett.

Az irodalom is felkarolta a lélegzetelállító izgalmakban bővelkedő történetet. A „nagy név”, Óbuda krónikása, Krúdy Gyula helyett álljon itt most két „méltatlanul elfeledett” költőmester, Blumenthal Hugó és Frisch Gyula fület gyönyörködtető és nem kevésbé didaktikus verse az esetről:

„Rózsi meg a szeretője, a Guszti

Elhatározták, hogy pénzt mennek lopni,

De miután nem sikerült a lopás,

Így történt meg azután a gyilkolás.

 

Bementek a hálóba a Rózsival,

Legelőször végeztek a villannyal,

És azután nekimentek Elzának,

S hamarosan vége is volt a lánynak.

 

Mosogató lány volt Turcsányi Elza,

Azután elment ő Budavárába,

És azután elment ő büffés lánynak,

Ottan tűnt fel azután a Schmidt gyárosnak.

 

Nick Guszti kap vagy tizenöt esztendőt,

Kóbor Rózsi sem öl meg addig nőt,

Irtózni fog többé a bűntettektől,

Sokat tanult már ebből az esetből.”

Megjegyzés: Kóbori Rózsi nevét olykor Kóborként, Kóboryként is írják.

Maróti Zsolt Viktor

 

A Mágnás-gyilkosságot mutatja be a Kiscelli Múzeum nemrég nyílt

Holttest az utazókosárban – A Mágnás Elza-rejtély

c. kiállítása is.

Részletek a http://www.kiscellimuzeum.hu/magnas_elza_kiallitas weboldalon találhatók.

Kapcsolódó cikkek:

A hét bádoghordó – Az első magyar sorozatgyilkos nyomában

„Nekem a méreg- és gyógyszergyűjtés a szenvedélyem”

A visegrádi utcai kéjgyilkosság

Budapesti hétköznapok 1914 – A Nagy Háború hátországa

Labdarúgás és erőszak a 20. század első felében

Hétköznapok az Angol Parkban (1911-1945)

Ezt olvastad?

Cikkünkben a Magyarország története című történelmi dokumentumfilm-sorozatot mutatjuk be, amelynek elkészítéséről a sorozatban közreműködő történészek mesélnek és végül azt is