Budapesttől Versailles-ig – A magyar békedelegáció naplója

Az 1914–1918 közötti világháború történetét már számtalanszor papírra vetették és elemezték a történészek. A Párizs környéki békék tematikája is releváns és gyakori kérdéskörként mutatkozik a korszak szakirodalmában. 1920-ra véget értek a béketárgyalások és minden ország számára világossá vált, hogy a „nagyok” mindent eldöntöttek és a kis, vesztes országok kvázi áldozatukká váltak. Lehetne elemezni azt, hogy milyen problémák merültek fel a Párizs környéki békerendszerrel kapcsolatban, de a recenzált mű elsődleges célja nem ez volt. Zeidler Miklós, a kötet összeállítója igyekezett egy alapjaiban már kutatott témát újszerűen megközelíteni. A kötet célja ezúttal nem a Párizs környéki békék tényszerű leírása és az esetleges problémák felvetése volt, inkább egy szűkebb horizont kialakítása, amelyben a magyar delegáció, mint kvázi központi cselekvő kerül előtérbe. Mindez véleményem szerint sokkal inkább szolgálja a megértést és a hiányzó ismeretanyagok pótlását, mint az események tényszerű leírása. A munka önálló kötetként jelent meg, nem csatlakozva egyetlen szakmai jellegű folyóirathoz, tanulmánykötethez sem, így vélhetően az olvasói célközönség sem feltétlenül szakmabeliekből áll majd, a laikus érdeklődők is segítséget kaphatnak a „trianoni trauma” tisztázásához.

A magyar delegáció a békefeltételek átvétele után a francia külügyminisztérium lépcsőjén (1920. január 13.). Fotó: Bibliothèque nationale de France. Kép forrása: Az MTA honlapja (a hivatkozott cikk a képre kattintva érhető el)

A magyar békeküldöttség naplója című, Zeidler Miklós által összeállított kötet a magyar békedelegáció 1920-as tevékenységét mutatja be. A magyar békedelegáció későn érkezett a békekonferenciára, így szavuk és véleményük már csak formális volt, komoly eredményre nem juthattak. Főként emiatt 1920. májusában Apponyi Albert bejelentette a delegáció lemondását, ezzel mintegy elfogadva a trianoni békeszerződés pontjait. 1920. június 4-én a Trianon kastélyban sor került a béke aláírására. Az 1920. januártól júniusig tartó öt hónap döntötte el Magyarország két világháború közötti sorsát. Ennek az öt hónapnak a tevékenységét mutatja be a kötet. Zeidler Miklós elsődleges forrásként a békedelegáció hivatalos naplóját használja. A napló szövege olvasható és nyomon követhető a kötetben. A naplót Csáky István gróf vezette, így olykor feltűnik „Csáky-napló” néven is a szakirodalmakban vagy a hivatkozások során. Zeidler Miklós a kötetben a teljesség igényével állította össze és prezentálta a naplót, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy napra pontosan le van bontva a tartalma. Azon túl, hogy a napi megbeszélések pontjait rögzíti, egyéb visszaemlékezések, iratok is gazdagabbá teszik a békedelegáció naplóját, így vitathatatlan, hogy primer forrásként alapját képezi a kötetnek. A delegáció tevékenységének nyomon követéséhez is fontos a napló elemzése. A kötet szerkezeti felépítése is ezt a támasztja alá: az első nagyobb szerkezeti egység tárgya a magyar békedelegáció tevékenysége. Ezen belül kitér az előzményekre, miszerint milyen körülmények között vált vesztes országgá Magyarország (az Osztrák-Magyar-Monarchia összeomlása, a Forradalmi Kormányzótanács stb.) illetve, hogy a delegáció tagjai milyen feladatokat láttak el Párizsban és hogyan került sor a béke aláírására. A második – legnagyobb – szerkezeti egységben láthatjuk részleteiben a naplót. A Csáky-naplón túlmenően újabb forrás került a kutatók kezébe, mégpedig a Wettstein János hagyatékából kikerülő jegyzékek gyűjteménye.

Wettstein János 1887-ben született Budapesten és és 1972-ben halt meg Svájcban. Tanulmányait követően 1910-től 1921-ig a párizsi, 1921-től 1923-ig a hágai magyar követség ügyvivője volt. 1923-1925 között a magyar külügyminisztérium kabinetfőnöke. A következő éveket diplomáciai követi megbízásokkal töltötte (Prága, Bern). A II. világháború végét Svájcban élte meg, Locarnoban halt meg. Kép forrása: Az MTA honlapja (a hivatkozott cikk a képre kattintva érhető el)

Így a két napló egymást kiegészítve nyújt teljes képet az olvasó számára a magyar delegáció tevékenységéről. A két napló eltéréseinek vizsgálata ad értelmet a hivatalos és a politikai napló elkülönítésének a kötetben. A „nyíltság” az, ami fő eltérésként adódik, mert a Wettstein-napló szűk, zárt kör számára íródott, teljesen kizárva a nyilvánosságot, míg a Csáky-napló hivatalos naplóként szolgált és szélesebb körben is elérhető volt. A két napló együttes vizsgálatát szerkezetileg úgy oldották meg, hogy a lapok felső részét képezi a Wettstein-napló szövege, míg alá a Csáky-napló odaillő tartalmi része került. A napló(k) az elsődlegesek, de ezen túl egyéb dokumentumok is helyet kaptak a kötetben.  Különböző jegyzékek is gazdagítják a munkát és segítik a jobb megértést. Az előszóban Zeidler Miklós a kiegészítést szolgáló iratokról az alábbiakat írja:

„Jobb oldalon a napi bejegyzésekhez dátum és/vagy téma szerint kapcsolódó egyéb források kapnak helyet. Ezek a delegáció és a kormányzat tevékenységét, a magyarországi közhangulatot vagy a világpolitika releváns eseményeit illusztrálják – magyar és külföldi diplomáciai iratoktól (angolból, franciából, németből, olaszból és latinból fordítva), minisztertanácsi jegyzőkönyveken, magánnaplókon, magánleveleken, visszaemlékezéseken és újságcikkeken át karikatúrákig és fényképekig.” (11–12. oldal)

A fentiek alapján megállapítható, hogy a szerkesztő forrásait a naplókon túl egyéb írásos dokumentumok is gyarapították. Mindezek mellett levéltári források is hozzájárultak a munka teljességéhez. A források jellegét tekintve zömmel primer forrásokról beszélhetünk.  Különböző szakmunkákra is történnek hivatkozások (pl.: Ablonczy Balázs: Teleki Pál. Osiris, Bp., 2005.; Ádám Magda: A kisantant és Európa 1920-1929. Akadémiai, Bp. 1989. stb.), de nem azok újraértelmezése a cél, hanem beillesztésük a magyar békedelegáció történeti narratívájába. Ezek a szakmunkák a köztörténeti háttér, az eseménytörténet különböző szempontú leírásait adják, a szerkesztő nem kívánja értékelni és/vagy újra gondolni ezeket a műveket.

A magyar békeszerződés aláírása a Nagy-Trianon palota Cotelle termében (1920. június 4.) Fotó: Ministère des Affaires Étrangères, Archives Diplomatiques. Kép forrása: Az MTA honlapja (a hivatkozott cikk a képre kattintva érhető el)

A kötet tudományos eredményeit tekintve fontos munka. A magyar békedelegáció tevékenységének szakirodalmi dokumentációja eddig szegényes volt. Az világos volt, hogy kik voltak a tagjai, milyen céllal utazott ki a delegáció és az is már szinte axióma, hogy túl későn érkeztek és sikertelenül távoztak. Viszont a delegáció tevékenységének mélyebb rétegű értelmezése mindeddig elmaradt. A kötetből olyan képet kapunk a békedelegáció tevékenységéről, amely világossá teszi az ok-okozati viszonyokat, vagyis azt, hogy hogyan jutott el a magyar békedelegáció a lemondásig és a béke aláírásáig. A kötet mindössze öt hónapot ölel fel, viszont annál részletesebb leírást ad. A naplók olvasásával nem csupán a politika/külpolitikai alakításába kapunk betekintést – számos új ismeretet közölve – hanem egyéb, hétköznapi dolgokat is megtudhatunk (ld: Magyar népdalestély – tréfás műsor est „programja” a Chateau de Madridban, részletek 1920. február 8.)

Összegzésként megállapítható, hogy a kötet a jövőben biztosan szerves és releváns részét fogja képezni a téma szakirodalmának. A téma ilyen jellegű megközelítése, a naplók tényszerű leírása, elemzése a laikusok számára is érdekesnek bizonyulhat. Az első résszel – köztörténeti áttekintés – az olvasó közelebb kerül az egész kérdés megértéséhez. A trianoni béke ügye a mai napig vitákat gerjeszt. Ez a kötet gondos megszerkesztettségével, a pontos forrásközlésekkel elősegítheti a tisztánlátást és a magyar békedelegáció tevékenységének mintaszerű áttekintésével érthetőbbé teheti az 1920. június 4-én történteket.

Uzonyi Anita

Kötet adatai: A magyar békeküldöttség naplója. Összeállította: Zeidler Miklós. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017. 311. pp.

Ezt olvastad?

2017. szeptember 21-én az ELTE BTK Szekfű Gyula Könyvtárában az Eötvös József Collegium Történész Műhelye által szervezett legfrissebb (immáron a