Bujaság és bigottság – BBC History 2018/5.

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

„A reneszánsz új élet-, sőt emberszemlélete társadalmi rétegtől függően az erkölcsi szigoron túl tág teret adott a szabadosságnak is.” A BBC History legfrissebb számából megtudhatjuk, mekkora teret kapott a reneszánszban a bujaság. Emellett Izrael Állam megalakulásának hátteréről két írást is olvashatunk. Az egyikből Sztálin, a másikból Truman új közel-keleti államalakulathoz fűződő viszonyát elemzik a szerzők.

Kossuth Kiadói Csoport Magyarország könyvpiacának egyik legnívósabb szereplője. Számos történettudományi munkát gondoztak fennállásuk több mint 70 éve során. A tudományos ismeretterjesztést kiemelten fontosnak tartva hetedik éve adják ki havi rendszerességgel a BBC History – történelmi magazint. Az Újkor.hu örömmel köszönti partnerei között a Kiadót. Együttműködésünk keretében – többek között – havonta ajánló cikket jelentetünk meg a jövőben a BBC History aktuális számához.

A közelmúlt terhéről – Szerkesztői előszó

Nemcsak az eszméknek és az eseményeknek van meg a múlandósággal változó történetük, hanem a fogalmaknak is. Közelmúlt. Közkeletű fogalom – mondhatjuk –, ám kezdőpontja fölöttébb szubjektív, nagyjából nemzedékfüggő: amit már megéltünk, azt hajlamosak vagyunk elválasztani a történelmet jelentő múlttól. E nem túl eredeti megjegyzést Marx-cikkünk és a ’68-as Párizst fölidéző írásunk kapcsán ajánlom a kedves Olvasó figyelmébe. Olvasóink életkorspektruma három nemzedéket fog át, az idősebbek számára Marx meg a marxizmus minden iskolaszinten tananyag és a fennálló rendszer harcban született eredetét, szépen fejlődő jelenét s idilli jövőjét legitimáló mindennapos propagandahivatkozás volt, míg már a mai harmincasok számára is csupán egyike az eszmetörténeti régmúltnak.

Ha van írásunk, amely élesen eltérő fogadtatásra fog találni, az Gregory Claeys cikke lesz (48–53. oldal) Marxról és a marxizmusról: egyeseknek leegyszerűsítő és igaztalanul kritikus; mások számára a hatástörténetet elemezve túlságosan, sőt bűnösen megengedő; nem egy ifjú olvasónk érdeklődés híján egyszerűen átlapozza. A szerkesztő véleménye: a szélsőséges különbségek okai aligha rejlenek az írásban, sokkal inkább „fogyasztójának” élményeiben.

Valamelyest hasonló a helyzet ’68-as diáklázadásokkal is. Jóllehet azok, akik a barikádok másik oldalán álltak, már annak idején múló viharnak tekintették az eseménysorozatot, míg azok, akik részesei voltak vagy jelenükhöz előképet keresnek a múltból, ma is sokan sorsfordítónak időszakként tekintenek arra az évre. A Metazin című szemlelap ismertet egy brit cikket, amelynek szerzője már a diákmegmozdulások közepette is úgy érezte, hogy 1968 csak egy apró epizód volt, amely szervesen illeszkedett a brit társadalomtörténetbe, és nem okozott nagyobb törést. A diáktüntetések ikonikus alakjainak egy része valójában radikális, trockista és maoista nézeteket vallott, ám ők a hangos kisebbséget alkották – a többség elítélte az erőszakot. Ami csöppet sem meglepő – véli a szerző –, elvégre a brit társadalom rendkívül hierarchikus volt, és egyetemre leginkább a felső és a felső középosztálybeli családok sarjai jártak. Úgy véli, hogy a diáktüntetők által remélt forradalomból semmi sem lett. Még azok a politikusok sem hozták el az 1968-ban remélt változásokat, akik egykor maguk is oszlopos tagjai voltak az újbalos mozgalmaknak. Joschka Fischer, Bill Clinton és Jack Straw nagyon messze kerültek 1968 kapitalizmus- és rendszerellenességétől. Sőt maguk is az általuk kritizált rendszer részévé váltak. „A forradalom a résztvevői közül sokakat vezető pozícióba juttatott – idézi a lap a szerzőt –, tehát győzött, csak nem éppen úgy, ahogyan harcosai egykor remélték. A ’68-asok többsége azt a polgári életet folytatta, amelybe beleszületett, és amelyet 1968-ban elutasított.”

Nincs könnyű dolgunk a mindenki számára egyénre szabott közelmúlttal: egyszerre kell földolgoznunk saját életünket és az attól független történelmet.

Papp Gábor
főszerkesztő

A tartalomból:

Sztálin, Izrael megmentője

Izrael Állam megalakulásának hírére az arab államok többsége dzsihádra szólította fel a muszlim világot, és öt ország háborút indított Izrael ellen. Kulcsár István bemutatja, milyen aktív szerepet vállalt Sztálin Izrael létrehozásában és abban, hogy túlélte az első arab–izraeli háborút. (84. oldal)

Truman döntött

Az Egyesült Államok nem akarta átadni a szovjeteknek az elsőséget, és bár a külügyminiszter élénken tiltakozott, Truman elnök mégis azonnal elismerte Izraelt. Litván Dániel írásából az is kiderül, milyen tétre menő elvi és szócsaták zajlottak a háttérben. (89. oldal)

Reneszánsz szerelem

A reneszánsz új élet-, sőt emberszemlélete társadalmi rétegtől függően az erkölcsi szigoron túl tág teret adott a szabadosságnak is. Papp Gábor áttekintéséből megtudjuk, milyen árnyalatok színezték a királyok, a patríciusok és a parasztok szerelmét. (22. oldal)

A forradalom szellemi atyja

Kétszáz éve született Karl Marx. Az évforduló kapcsán Gregory Claeys teszi fel a kérdést, miként lehetett egy nem túl jómódú menekültből a történelem egyik legnagyobb hatású gondolkodója. (48. oldal)

Guernica

A baszk város spanyol polgárháborús bombázása a hadviselés új korszakának szörnyű nyitányát jelentette. De ki volt a főbűnös: Hitler vagy Franco? A bizonyítékokat Paul Preston elemzi. (76. oldal)

A francia május

Vajon mi volt a francia 1968? Elszigetelt esemény? Mozgalom? Lázadás? Forradalom? Politikai, társadalmi vagy kulturális válság? Netalán nemzeti pszichodráma? A válasz a történészeket is erősen megosztja. A mérlegeléshez Ádám Péter vázolja fel az eseménytörténetet. (42. oldal)

A házasságtörés megítélése és büntetése

Bódiné Beliznai Kinga középkori és újkori magyar jogeseteket felidézve számol be a házasságtörés igen változatos következményeiről. (30. oldal)

 Szexuális élet a középkorban

Katherine Harvey egy középkori szexológus fejével eleveníti fel a korabeli szerelmi praktikákat, orvosi és vallási felfogásokat. (37. oldal)

Visszafogott forradalmárok

Míg Európa korai szocialistái szét akarták zúzni a rendszert, brit társaik sokkal kevesebbel megelégedtek. Jon Lawrence esszéje. (54. oldal)

Churchill legsötétebb órája

Allen Packwood fedi fel, hogy miként érvelt az 1940 májusában miniszterelnökké kinevezett Churchill a „győzelem mindenáron” mellett. (38. oldal)

Égi és földi pokol

Daniel Todman a német légitámadások okozta pusztítást veszi számba, és bemutatja, a britek hogyan állították helyre életüket és városaikat. (62. oldal)

Tényleg nagy király volt Alfréd?

Sokan azt hiszik, Nagy Alfréd egyedül hozta létre az angol nemzetet, miközben meg is védte a vikingektől. Max Adams írása szembemegy az idealizált képpel. (72. oldal)

 

Ezt olvastad?

A 2024-es premiernaptárban még sok a homályos folt, de annyi már most látszik, hogy idén sem maradnak monumentális alkotások nélkül
Támogasson minket