Bűnhődés az idők végezetéig – Tanulmányok az időről és a bűnről

Az idő és a bűn szubsztanciáját nehéz megragadni, hiszen oly sok féle szemszögből lehet megközelíteni és vizsgálni az adott fogalmakat. A Lapozó rovatunkban ma ajánlott kötet kísérletet tesz arra, hogy az említett fogalmak sajátos természetét a legszélesebb spektrumon mozogva feltárja és bemutassa az olvasó számára. Tempora mutantur.

A 2015-ben megjelent kötet második kiadványa a Hereditas Graeco-Latinitatis című könyvsorozatnak, mely a Debreceni Egyetem Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszékének nagy múltú Agatha sorozatából nőtt ki, melynek bemutatását itt olvashatják. Utóbbi sorozatban jelent meg a Hereditas Litteraria Totius Graeco-Latinitatis két kötete Havas László professor emeritus gondozásában, a jeles filológus elhunyta után pedig munkatársai úgy döntöttek, új könyvsorozatot alapítanak a tiszteletére, így született meg a Hereditas Graeco-Latinitatis Takács László és Tóth Orsolya sorozatszerkesztők munkája eredményeként. A sorozat keretében megjelent kiadványok Erkölcs, kötelesség és bűn fogalomrendszerének hálózata Cicerótól Szent Istvánig című OTKA pályázat támogatásával készültek. A kutatócsoport munkatársai etikai kérdéseket, különböző erkölcsi fogalmakat vizsgálnak az antikvitástól egészen a középkorig terjedő időszakból. A jelenlegi kötetet Tóth Orsolya szerkesztette. A sorozat minden megjelent kötete egy konkrét kérdést, problémát jár körül.

A sorozat első négy kötete

A Tempora mutantur című kiadvány egy olyan tanulmánykötet, amelyet két Debrecenben megrendezett tudományos konferencia előadásaiból állítottak össze. Az első konferenciára 2014 novemberében került sor Időszemlélet és jövőkép a görög és római gondolkodásban címmel. Ezen a konferencián az előadók a következő kérdésekre keresték a választ: hogyan viszonyultak az antikvitás emberei az időhöz, hogyan vélekedtek múltjukról, jelenükről, milyen jövőképet képzeltek el önmaguk, vagy népük számára. A 2015 májusában megrendezett A bűn pogány és keresztény fogalomrendszere című második konferencián a pozitív értékkategóriák ellentéteit boncolgatták az előadók. A konferencia célja az volt, hogy körüljárja és föltárja a klasszikus görögség, a rómaiak, valamint a korai keresztények bűnnel, bűnösséggel, bűnhődéssel, büntetéssel kapcsolatos elképzeléseit, álláspontját, időben változó viszonyát.

A konferenciákon elhangzó előadások a választott témaköröket különböző aspektusból világították meg. Így az idő és a bűn irodalmi, történelmi, vallástörténeti, retorikai, művészettörténeti, filozófiai és jogi aspektusokból egyaránt elemzésre került, és természetesen nem maradt el az antikvitás későbbi korokra gyakorolt szellemi kisugárzásának bemutatása sem.

A tanulmánykötet összesen huszonhat publikációt tartalmaz. A szerzők pontos, részletes és jól követhető lábjegyzettel vagy bibliográfiával látták el tanulmányaikat. A kötet szerzői széles spektrumon mozogva mutatják be az általuk vizsgált fogalom (idő vagy bűn) sajátosságait.  

A jelen könyvismertetés megírásakor a recenzens nem törekedett a tanulmányok részletes bemutatására. Legfontosabb célkitűzésként azt határozta meg, hogy betekintést nyújtson a szerzők által kutatott szegmensekbe, felkeltve ezzel az olvasó figyelmét a témára és a kötet teljes tartalmára. Egyik nagy erénye, hogy bármikor bárhol felüthető és az olvasó kedve szerint válogathat a tanulmányok közül.

A recenzeált kötet két nagy tematikus egységből áll. Az első Időszemlélet és jövőkép a görög és római gondolkodásban címet viselő blokk tíz tanulmányt tartalmaz. Ezek az idő fogalmat veszik górcső alá különböző aspektusból. Például a bevezető tanulmányban Maróth Miklós az idő és a szónoklat között lévő kapcsolatot vizsgálja, mely során Aristotelés Rétorika című művét veszi górcső alá. Felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy minden szóbeli szónoklat elválaszthatatlanul kapcsolódik a jelenhez, elhangzása pillanatához és az aktuális hallgatósághoz is. Aristotelés szerint figyelni kell arra, kit milyen hallgatóság előtt dicsérünk vagy feddünk. Szavaink eredménye ugyanis nagyban függ hallgatóságunk nézeteitől és értékrendjétől. Másképp kell a művelt, a műveletlen, vagy az átlagos hallgatósághoz szólni. Másképp kell beszélni, ha az adott hallgatóság fáradt, vagy ha friss, ha nem érdekli a téma, vagy ha érdekli. A szerző megállapítja, hogy az elsősorban a jelenhez szóló, szóban elmondott beszédeknek jobban kell figyelniük a gyönyörködtetésre, mint a téma pontos és szakszerű kifejtésére törekvő, elsősorban a jövőhöz forduló írott beszédeknek. A jelen és a jövő szónokai megszívlelendő tanácsokat olvashatnak ebben az érdekes tanulmányban.

A következő írás egy olyan kérdéssel foglalkozik – A színpadi idő és a valós idő a görög-római vígjátékban -, ami nem csak a szakavatott közönség számára érdekes, hanem nagy valószínűséggel a színházat kedvelő olvasóban is felmerült már egy-egy antik darab megtekintése során: hogyan viszonyul egymáshoz a színpadi idő és a valós idő? Vajon Agamemnón hírnöke megteheti-e olyan sebesen a Mykénébe vezető utat, mint ahogy azt a darab sejteti? A szerző bemutatja az öt felvonásos rendszert Menandros darabja alapján, valamint választ ad a feltett kérdésre.

Ha az olvasót azonban jobban foglalkoztatja a halhatatlanság kérdése vagy a mitikus és a történelmi idő viszonya, akkor kíváncsiságát kielégítheti a Poseidippos epigrammáit vagy Kallimachos Artemis-himnuszát vizsgáló tanulmányok olvasása során.

Elhagyva az irodalmi idősíkot a filozófia berkeibe érkezünk, ahol terítékre kerül Plótinosszal az örökkévalóság. A sztoikus iskola falai között felszínre törnek az idővel kapcsolatos etikai problémák: Szekeres Csilla cikkében többek között arra keresi a választ, hogyan lehet szert tenni az erényre; hogyan, mennyi idő alatt válhat valaki bölccsé.

A klasszikus ókori ember életében fontos szerepet töltött be a vallás. Így minden fontosabb döntéshozatal előtt ellátogatott valamely közeli jósdába, és ott előadva problémáját várta a jóslatot, mely megoldást hoz számára. De láthatja-e előre a jós a jövőnket? Befolyásolhatjuk-e a jövőnket? Cicero De divinatione című művének elemzése során nyomon követhetjük Cicero pro és contra érveit. Hogyan dönt Cicero? Elfogadja vagy elutasítja a jóslást és az azáltal nyert információt?

A blokk záró tanulmányaiban olvashatunk még Lucanus jövőszemléletéről. Megtudhatjuk hány évig tart a szűzi kötelezettségű papnői funkció. Vajon minden papnői funkció coelibatusra kötelezte a funkciót betöltő személyt? Felderíthetjük, hogy Petrarca miért tartotta saját korát a legrosszabbnak; mit tart elítélendőnek és milyen jelenségek zavarják; és a tanulmány végén az olvasó meglelheti a gyógymódot arra is, hogyan lehet Petrarca szerint mégis elviselni azt a kort, amelyben élni kénytelen az ember.

A második A bűn pogány és keresztény fogalomrendszere címet viselő blokk tizenhat tanulmányt tartalmaz. Ezek a bűn fogalmát járják körül és közelítik meg más-más aspektusból. A blokk első tanulmánya az etikát tanító középiskolai tanárok figyelmére is számot tarthat. A szerző Aisópos meséin keresztül mutatja be, hogy az előadott történetek tanulsággal járnak, és az olvasót igyekeznek bizonyos emberi hibáktól visszatartani.

„A mesék tehát összességükben életbölcsességet igyekeznek tanítani, […] Az életbölcsesség része a hibák és bűnök kerülése épp úgy, mint az emberi gyöngeségek kiküszöbölése, és egy olyan általános élettapasztalat, amelyet a fiatalok úgy tanulhatnak meg az idősektől, hogy nem kell a vele kapcsolatos ismereteket saját keserű tapasztalataikból leszűrni.” (185‒186. oldal)

A soron következő tanulmányok Aias bűnét, az Orestés által elkövetett anyagyilkosságot és Ailianos állattörténeteiben az állatok által elkövetett bűnöket vizsgálják. Egy minden korban aktuális, nehéz etikai kérdéssel foglalkozik írásában Gradvohl Edina: bűn-e az abortusz? Először az abortusz megítélésnek fő típusait mutatja be a szerző a modern kor álláspontja szerint; majd ezt követően a kérdés erkölcsi megítélésének gyökereivel foglalkozik, Sóranos, Platón, Cicero, Aristotelés, Empedoklés véleményét elemzi szövegrészletek segítségével. A modern nézetek párhuzamaként három ókori álláspontot fogalmaz meg az olvasó számára az említett szövegrészletek segítségével. Szabályozták-e jogilag a magzatelhajtást az ókorban? Bűnnek számított a magzat elhajtása?

Olvashatunk még az ókorban vallott és követett normákról; egy bűnös szerelem átalakulásáról, Marsyas metamorfózisáról, a fides fogalmáról.

A blokk második felének tanulmányai a keresztény szemszögből elemzik a bűn fogalmának sajátosságait. Bűnnek számít-e a hitelezés? Léteznek megbocsáthatatlan bűnök? Vajon a bűn mennyire érinti eredendő módon az emberi természetet? Milyen bűnöket követtek el és hová tűntek az antik istenek? Valamint feltárulnak előttünk azok a bűnök is, melyektől István királyunk óvta Imre herceget.

A kötet záró tanulmánya érdekes, az olvasó által is tovább gondolható megállapításokat fogalmaz meg a hét főbűn ábrázolásának apropóján. A Prokopp Mária által bemutatott ábrázolásokon minden esetben egyértelmű, hogy a hét főbűn közül a vétkező melyiket követi el és milyen büntetés vár rá, a szerző párhuzamot von a külföldi és a magyarországi ábrázolások között és állításait példákkal támasztja alá.

Az irigység ábrázolása a lőcsei plébániatemplomban (420. oldal)

A 21. századi emberek életében leginkább domináló bűn, a recenzens meglátása szerint, az Irigység. az Irigység bűnének ábrázolása magáért beszél:

„Az előkelő öltözetű házaspár egymásnak is irigye, ezt jelzi, hogy egymásnak hátat fordítva lovagolnak az irigy kutya hátán, amely a nagy csontot féltékenyen a foga közé szorítja. A férfi a feltartott kezében kétségbeesve szorítja kincsét, amelyet a felettük megjelenő denevér szárnyú ördögök kaparintanak meg, míg az asszony jobbjával a kutyáját öleli magához, és a baljával kincsét tartja, amely a jelenetet elárasztó tűzeső martalékává válik. A házaspár piros öltözéke is az egész alakjukat, lelküket betöltő, s már a földön is égő szenvedést okozó bűnre utal. A jelenet sötét hátterét és a házaspár alakját is uraló két ördög azt is jelzi, hogy már nincs szabad akaratuk, eladták a lelküket a bűnnek, a sátánnak.” (412. oldal)

 A 21. században létező irigységet nehéz lenne ábrázolni. Hiszen az a lelkekben lakik és a kiváltó ábrázolásokkal nem templomok freskóin találkozhatunk, hanem az internetes portálokon.

(Egyúttal érdemes megjegyeznünk: Az irigység nem pusztán 21. századi jelenség: nagyjából egyidős az emberiséggel. Ha úgy érzékeljük, napjainkban több a bennünket körülvevő irigy ember, nem a szóban forgó bűn túlsúlyára utal, hanem az emberi faj drasztikus népességnövekedésével áll összefüggésben. Az internethasználat terjedésével utat talál a felhasználóhoz a bujaság, a torkosság, a kevélység éppúgy, mint az irigység, sőt talán még látványosabban. A kötet szerkesztője)

Összességében elmondható, hogy a 2015-ben megjelent tanulmánykötet igényesen szerkesztett, és témájának köszönhetően nemcsak a szakavatottak számára nyújt betekintést a legújabb kutatásokba és felfedezésekbe; egyetemi hallgatók, középiskolai tanárok vagy a történelem és kultúrtörténet iránt érdeklődők számára is könnyen érhetőek és igen informatívak lehetnek a figyelemfelkeltő címekkel ellátott tanulmányok. A recenzens szerint a sorozat szerkesztői és a kötet szerzői elérték célkitűzésüket, hiszen bárki találhat kedvérevaló olvasnivalót a Tempora mutantur-ban, akár nyomtatott formában, akár elektronikusan „lapozza fel” a kötetet a kíváncsi olvasó.

Prezenszki Erzsébet

A kötet adatai: Tempora Mutatntur. Tanulmányok az időről és a bűnről. Szerk. Tóth Orsolya, Debrecen, 2015. (Hereditas Graeco-Latinitatis II.) 422 pp.

Ezt olvastad?

Az Újkor.hu és több szerződött partnere között bartermegállapodás (szakmai és nem anyagi jellegű) jött létre. Amennyiben portálunkon recenzió, ismertető, ajánló