Bürokrácia. Képes-e változni? – Recenzió Forgács D. Péter kötetéről

Forgács D. Péter bécsi szociológusként ír a bürokráciáról. Alaposan és lebilincselően vezeti be az olvasót a közszolgálat mechanizmusaiba, egészen az alapfogalmak áttekintésétől, a hivatalnokok jellegzetességinek bemutatásán keresztül törekszik a téma kifejtésének teljességére.

Fontos mozzanat a befogadó számára mely az olvasás módjának irányát szintén kijelöli , hogy a szerző már a könyvének kezdetén kiemeli a tényt, miszerint a magyar olvasó számára mást jelenthet a mű, mint akár az elsődlegesen megcélzott német vagy éppen osztrák befogadónak. A téma komplexitása okán sokaknak lehet elképzelése arról, hogy miről szólhat az írás. A logikus érvelési rendszer, a jelentős történelmi utalások mellett a statisztika eszközeivel bontja ki a hivatalnokok láthatatlanságának bemutatását, valamint annak a szerkezetét. Akár laikus olvasói attitűddel rendelkezik a befogadó, akár szakember az interpretáló fél, bizonyosan könnyedén tájékozódik a tankönyvszerűnek tekinthető írás sorai között, sőt szakszerű függelék és jegyzetek segítik a mélyebb megértést.

A könyv első fejezete a Bürokratikus tevékenység és munkahely címmel elsődlegesen a közszolgálat feladatait tekinti át és kategorizálja, majd az intézmény fogalmát taglalja és részletesen kitér a neoinstitucionalizmus elvére, mely az intézmény fogalmát meglehetősen tágan értelmezi, akképpen, hogy az társadalmi tényként feleltethető meg (21–26.oldal).

Forgács D. Péter. Kép forrása: Népszava. A vele készült interjúért kattintson a képre.

Az egyik leglényegesebb fejezet a második, melyben kirajzolódik, hogy a bürokrácia/hivatalnokok meghatározóak az élet legkülönfélébb szegmenseiben, mint a politikában, a gazdaságban vagy akár a kultúrában.  A szerző hangsúlyozza a hivatalnokok létének egyik kardinális előfeltételét, avagy a láthatatlanságot, miközben többek között arra a kérdésre keresi a választ, miszerint körülöttünk és velünk élnek a hivatalnokok és mégis megesik, hogy nem veszünk létezésükről megfelelő bizonyosságot.

„Több mint százötven éve folyik ellenük elkeseredett harc, talán azért is, mert tévesen a politikai vezetéssel azonosították őket. Sajátos védelmi taktikát alakítottak ki: letagadták önmagukat. Nem alakult köztük közösségtudat, és a visszatérő kurtítások ellen is alig tiltakoztak nyíltan, annak ellenére, hogy azok egyszerre érintették fizetésüket, kiváltságaikat, státuszukat és létszámukat.” (33. oldal)

Miképpen kapcsolódik a statisztika a közszolgálathoz? A szerző Ausztria sikerszámain keresztül foglalkozik a közszolgálat személyi állományával és az összes foglalkoztatott viszonyított arányával, mellyel bemutatja, hogy miképpen lehetséges a számok szépítésének folyamata. Hosszas elemzés után a polgárság fogalmával foglalkozik a fogalom jelentésein, jelentésváltozásán keresztül.

Kardinális jelentőségű a bürokrácia születéséről és terjedéséről szóló fejezet. A hivatalnokok kora máskor kezdődött Max Weber és Michel Foucault szerint, a szerző azonban a 19. században kialakult központi államapparátusra helyezi a fő hangsúlyt, továbbá részletesen elemzi az anglo-amerikai, a mediterrán, valamint a kontinentális fejlődési, történeti irányt. A továbbiakban a hivatalnoki lét jellemzőiként említi a kiszolgáltatottságot és az alternatíva-nélküliséget. A végeláthatatlan kiszolgáltatottsággal szemben a hálózatépítés lehetőségét emeli ki és a Don Corleone-elv magyarázatának szentel egy alfejezetet, a társadalomtudós, Horst Bosetzky mentén.

Don Corleone szerepében Marlon Brando a Keresztapa c. film plakátján. Forrás: IMDb

A korrupció és a protekció fogalmaival és tényével szintén külön fejezetben foglalkozik az írás. A protekció egyértelműen negatív értékelésétől óva int az érvrendszer, majd a rendszerfenntartó kiskorrupció megértésére helyeződik át a hangsúly. A hivatalnoki magatartásformák című részben kirajzolódik, hogy a közszolgálatban uralkodó jellegzetes mentalitás ideáltípusai korszakoként változtak és ezáltal különbség tehető a lojalitás és a passzív ellenállás időszaka között. (169–186. oldal)

A közszolgálatban az ügyfélfogadás az e-önkormányzat korában átértékelésre készteti annak a személyes kontaktusra alapuló kommunikációs aspektusait. Az e-önkormányzat veszélye fogalmazódik meg a hetedik fejezet közepén, miszerint az e-önkormányzat az ügyfelek számára megszünteti ugyan a bürokratikus akadályokat, ám egyszersmind lehetőséget teremt a politikának arra, hogy kíméletlenül és a közszolgálat ellenállásától mentesülve keresztülvigye céljait. (196. oldal)

A korábbi fejezetekben igényességgel taglalt lojalitás és passzív ellenállás időszakait egy szinuszgörbeszerű folyamatként azonosítja a szerző, mely folyamat jelentős időszakai történelmileg felismerhetők. Rövid történeti áttekintő után kirajzolódik az utolsó rész tanulsága, miszerint a kontinentális Európában a privatizációk és a kiszervezések a felszínt jelentik és azok alatt sokkal mélyebb társadalmi változások mennek végbe. A politikát említi, miszerint az jelenleg megkísérli a kontinentális közszolgálatot anglo-amerikaivá alakítani, azonban ezt ellentmondásosnak véli a szerző, hiszen a teljesen különböző kontinentális és anglo-amerikai rendszer az állami feladatok kiszervezésének fokában tér el. (235–241. oldal)

A könyv alaposan vizsgálja a bürokrácia és a hivatalnoki lét különböző aspektusait, jellemzőit és történelmi kontextusba helyezi azokat, miközben reflektál a jelenre és támpontokat kínál fel annak komplexebb megértésére. A könyv nyelvezete nem nehézkes, a struktúrája szépen átlátható, így felkínálva az olvasás lehetőségét a laikus és szakmai közönségnek egyaránt.

Lengyel Zsanett

Forgács D. Péter: A bürokrácia szociológiája. Budapest, Kossuth Kiadó, 2019. 256 p.

Ezt olvastad?

Talán nem túlzó állítás, hogy az 1980-as években született korosztályból sokak meghatározó gyerekkori olvasmányélménye volt James Fenimore Cooper öt kötetből