Country a Vasfüggöny mögött

Adott egy lelkes fiatalemberekből álló zenekar a hetvenes évek elején, amely akár világsikert is elérhetné, ha nem a szocialista Magyarországon működne. Adott egy műfaj, amely ekkoriban mindennek nevezhető volt, csak éppen támogatottnak nem, legalábbis ami az aczéli kultúrpolitika countryhoz és más, a „hanyatló Nyugat” zenei ízlését meghatározó áramlatokhoz való viszonyulását illeti.

Mégis, a mai napig komoly nosztalgia fogja el azokat a hazai rocktörténetben jártas, a magyar rock hőskorát megélt nagypapákat és nagymamákat, akik ezt a nevet hallják: Bojtorján. Persze a fiatalabbak is inkább az együttest ismerik, mint a névadó növényt, amely manapság hajhullást csökkentő, illetve korpásodás elleni samponok fontos alapanyaga. Bezzeg azt biztosan nem tudják ezek a mai fiatalok – mondanák a tegnapiak –, mi is volt az Anakonda, és miért kellett 1974-ben nevet változtatnia.

Valóban? Hát ha valaki eddig nem tudta volna, ezért is megéri elolvasni Csatári Bence 2018-ban a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által kiadott, megjelenését tekintve leginkább lemezborítóra hasonlító kötetét. A kialakítás persze nem véletlen, sem a méret, sem a képi világ tekintetében. A kiadvány első és hátsó borítóján ugyanis az 1983-as Történetek című album eredeti, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) által betiltott lemezborító képei láthatók. Ezzel a választással a szerző hangsúlyozza az együttes folyamatos tojástáncát tűrés és tiltás között.

De miért éppen a Bojtorján? ‒ teheti fel a kérdést a Tisztelt Olvasó, és teszi fel ugyanezt Csatári már a könyv elején, és rögtön választ is ad rá. A szocialista kor viszonyai között, saját erejükből lettek népszerűek és a széles közönség által elismertek. Ebben komoly szerepe volt a kitűnő szervező és „diplomata” Kemény Győzőnek, az együttes vezetőjének. Kitartó munkájuk révén egyedüli magyar zenekarként jutottak el a londoni Wembley Arénában megrendezett nemzetközi countryfesztiválra, a tagok két sheriffhelyettesi kinevezést is kaptak az Amerikai Egyesült Államokban, és felléphettek Letterman több tízmilliós nézettségű műsorában is. Így hazájukon kívül – bár csak korlátozott mértékben – ismertté és elismertté váltak. Persze Amerikában a country hazájában nem vehették fel a versenyt olyan óriásokkal, mint Willie Nelson, Waylon Jennings vagy Johnny Cash, már ha egyáltalán vágytak ilyenre.

Közben itthon a kollégiumba vonulók a Vigyázz magadra, fiam dallamára morzsoltak el néhány könnycseppet a vasárnapi húslevesre gondolva, énekelték barátaikkal a Csavargódalt vagy éppen egy régi nótát Budapest és Miskolc között. Ezekről a hangulatokról pedig ki mesélhetne hitelesebben, mint maguk az együttes tagjai?

A kötet felépítése igazodik a klasszikus krónikákhoz. Időrendi sorrendben tekinti végig az együttes történetét a hetvenes évekbeli megalakulástól a nyolcvanas évtized elejének aranykorán át a rendszerváltás után bekövetkezett feloszlásig. Az interjú mint szövegközlési forma a teljes könyvet végigkíséri, ezáltal még személyesebbé téve a történeteket. Napjaink történészi munkáitól eltérően nem az objektivitás koncepciója – vagy annak látszata – hatja át a kötetet, a hangsúly inkább a megélt történelmen, az oral historyn van. Az első nagy egységben megismerkedhetünk az alapító tagokkal: Kemény Győzővel, Buchwarth Lászlóval, Vörös Andorral, Pomázi Zoltánnal és Barna Zoltánnal, korábbi zenei pályafutásukkal, a kezdeti nehézségekkel, különösen az Országos Rendező Iroda (ORI) packázásaival, a cenzúra működésével.

A nyolcvanas évek eleje volt a Bojtorján aranykora. E kijelentés alapján úgy gondolhatnánk, végre elindulhattak a maguk útján, senkitől és semmitől nem háborgatva. Aztán ez a naiv köd eloszlik, amikor eszünkbe jut: a kádári Magyarország könnyűzenéjéről van szó. Bár a közönség lelkesen fogadta az 1981-ben elsőként megjelent – itthon elsőként magánstúdióban felvett – lemezt, a Csavargódalt, az MHV kezdetben nem volt ilyen könnyű falat. A lemezkiadó végül meglátta az üzleti lehetőséget az akkor már sikeres együttesben. Utólag már jókat mosolygunk azon, hogy Erdős Péter, akit Bródy János is kapacitált a kiadásra, a Szörényi Leventével mint megbízható, az elvárt ízlést biztosító személlyel való együttműködést kötötte ki feltételként. Az illetékesek nem is sejtették, milyen mély, életre szóló barátság alakul ki a zenészek között.

Kemény Győző remek üzleti érzékről tett tanúbizonyságot, amikor a komoly sikert kihasználva kijárta Erdősnél az exkluzív szerződést, ráadásul visszamenőleg, az első lemezre vonatkozóan is. Az már csak hab a tortán, hogy az együttes közreműködésével készült Halász Judit-albumok jogdíja ügyében is egyezségre jutott a popcézárral. Külföldi lemezkészítésről azonban szó sem lehetett. A második korong már a stúdióba vonulás előtt beleütközött a cenzúrába. A zenekar a kényszerű névváltoztatásért visszavágásként a lemezborítóval akarta felhívni magára a figyelmet, egy lenge öltözetű modellt a kép középpontjába állítva. Az MHV illetékes elvtársai ezt persze nem nézhették tétlenül, bevetették az első T-t, a tiltást. A fricska így sem maradt el, a borító háttere egyszerű fehér lett, elöl az együttes frissen tervezett emblémája kapott helyet, hátul a dalok címei olvashatók. Nem akármilyen zenészek kaptak helyet ezen az albumon vendégművészként: a Szörényi-Bródy páros kiegészült Szörényi Szabolccsal, az egyik számban Balázs Fecó billentyűzött, Dés László játszott szaxofonon, Gőz László pozanon, míg Koltay Gergely fuvolán. A Történetek mégsem lett annyira átütő erejű, mint a Csavargódal. Egyrészt a tagoknak kevesebb idejük volt a zeneszerzésre, másrészt a korábbi album szövegeit is jegyző Horváth Attila ekkor már felkapott alkotó volt, több megrendelést kellett egyszerre teljesítenie, így kevesebb energiája jutott az új dalokra. Ezek a hiányosságok az eladott példányszámban is megmutatkoztak.  

1984-ben a Bojtorján egy kislemezt szeretett volna kiadni két dallal: a Csendes éjjel és a December végénnel, az MHV viszont nem ment bele a kiadásba. Erdős Péter határozottan kijelentette: nem akarja egy popzenekarral a vallást népszerűsíteni. Kemény az exkluzív szerződésre hivatkozott, amely szerint minden évben új nagylemezt kell készíteniük. Aztán bementek a kiadóhoz egy karácsonyi tematikával. Erdős előtt két lehetőség állt: a szerződés felbontása vagy az album engedélyezése. Kényszerűen az utóbbit választotta. Persze a borítóról az összes vallási szimbólumot letiltotta, hogy az öröm mégse legyen felhőtlen. Nem tudhatta, hogy a Karácsonyi album mennyire népszerű lesz. Mi viszont tudjuk, hiszen ki ne hallgatta volna még 15-20 éve is Szenteste a fa alatt?

1987-ben egy gyereklemez következett, ezúttal Halász Judit nélkül, egyfajta kísérletként. A cél az volt, hogy a tagok megmutassák, a country stílus kiválóan alkalmas gyerekek szórakoztatására, még akkor is, ha a koncerteken a művésznő, saját kérésére, nem énekel ezekben a dalokban. Igazuk lett. A Négyszögletű kerek erdő dalait ma is sokan idézik fel gyerekkorukból, és éneklik el saját gyermekeiknek.

A nyolcvanas évek a Bojtorján számára elhozta a nemzetközi, főleg amerikai sikereket is. Az évtized második felét a külföldi fellépések határozták meg. A rendszerváltás időszaka számukra is nagy izgalmakat és reményeket hozott. Magyarország 1989-ben nemzetközi countryfesztivált rendezett, a zenekar tagjai pedig George Bush amerikai elnök jelenlétében koncerteztek az amerikai nagykövetség fogadásán. A mindennapos mókuskerék – kora reggel indulás a külföldi fellépésre, koncertezés hajnalig, majd indulás haza – végül felőrölte az energiákat. Elsőként Kemény Győző döntött a kilépés mellett. Jelképes dátumot választott: a bejelentést a 40. születésnapján, 1992. október 29-én, Zürichben tette meg. Még két fellépést vállalt. Fél év múlva a többiek is az elválás mellett döntöttek. Pomázi Zoltán később Új Bojtorján néven saját együttest alapított, de ez már egy másik történet.

A kötet további részében a szövegíró Horváth Attilával, Szörényi Leventével, Halász Judittal, valamint Knisch Gáborral készült interjúkat olvashatunk, amelyekben a zenekarral együtt töltött évekre emlékeznek. Az epilógusban a szerző röviden összefoglalja a ’70-es, ’80-as évek könnyűzenei viszonyait, elhelyezve a keretrendszerben a Bojtorjánt, illetve beszámol a 2015-ös életműkoncertről és a 2017-ben kapott állami kitüntetésről, hogy a történet happy enddel, a jelenben végződjön. Ha idáig eljutottunk, elégedetten tehetjük le a könyvet, ha pedig bizonyos részeit újraolvasnánk vagy egy konkrét személlyel kapcsolatban keresünk információkat, a Névmutató segít az eligazodásban.            

Váczi Márk

A kötet adatai: Csatári Bence: Vigyázz magadra, fiam! A Bojtorján együttes krónikája. Szerkesztette: Máthé Áron. Budapest, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2018.

Ezt olvastad?

Egy régi polgár a népi demokráciában – Az Apám néhány boldog éve című film

Simó Sándor filmrendező (1934–2001) saját novellájából forgatta az Apám néhány boldog éve című filmjét, amelyben emléket állít egy korszaknak, az

X