Csak egy tollvonás volt bűne

2017. október 6-án Szacsvay Imréről, az 1848-as magyar országgyűlés mártírjáról megemlékező konferenciát tartottak az Országházban.

Az eseményt Bellavics Istvánnak, az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közigazgatási Igazgatóságának vezetője, valamint Hiller Istvánnak, az Országgyűlés alelnökének megnyitója indította. Ezt követően Velkey Ferenc, a Debreceni Egyetem docense beutatta a Batthyány Lajos gróf mártíri szerepét összefoglaló tanulmánykötet, amely a 2016 október 6-án tartott, a miniszterelnök életútját és emlékezetét bemutató konferencia előadásainak írásos formáját tartalmazza.

A konferencia első előadását Melkovics Tamás, az ELTE BTK tanársegédje tartotta A bihari „kis Kossuth” címmel. Melkovics előadásában a fiatal, pályakezdő Szacsvay karakterének jellemzését adta, a Kossuth Lajossal meglévő párhuzamokra helyezve a hangsúlyt. Pályájára komoly hatást gyakorolt Beöthy Ödön, Tisza Lajos, valamint Lovassy László is.  Az előadás megfelelően rávilágított arra is, hogy az 1840-es évek második felében Nagyvárad miként sorakozott fel a kossuthi ellenzéki kezdeményezések – így például a Védegylet – mögé, valamint láthatóvá vált az is, hogy mennyire volt fontos szerepe a vidéki politikai központoknak – így Nagyváradnak is – a magyar törvényhozásban. Szacsvay Imre a liberalizmus radikális irányzatának már a reformkorban is meghatározó képviselője volt.

A következő előadás során Kedves Gyula, a Károli Református Egyetem oktatója hangsúlyozta, hogy a modern magyar parlamentarizmus megteremtésében milyen szerepe volt az 1848-as törvényeknek. Ezeken belül különösön fontos volt a miniszteri felelősség rendszerének kiépítése és a felelős parlamenti kormányzás megteremtése. Kedves Gyula pontosan mutatott rá arra is, hogy a korszak adottságaiból kifolyólag némi ellentmondás következett: a választójogi törvény egyrészt megfelelt a modernitás viszonyainak s alacsony cenzuskövetelmények elé állította a korszak politikusait, másfelől azonban az új politikai rendszerben megmaradt néhány feudális privilégium. A választójogban így például szerepel a nemesség tekintetében az alanyi jogon történő szavazás továbbélése is, amely azonban az érdekegyesítés politikájának érvényesítése érdekében szükség is volt. Mindemellett pedig e privilégium a gyakorlatban nem bírt komoly jelentőséggel, mivel a korabeli nemesség körülbelül 10%-a nem felelt volna meg az előírt vagyoni cenzusnak, tehát nem rontott jelentős mértékben a demokrácia minőségén.  

Pelyach István, a Szegedi Tudományegyetem oktatójának előadásából Szacsvay képviselői működését ismerhette meg a hallgatóság; az előadó a politikus működésének talán legjelentősebb korszakát mutatta be. Pelyach véleménye szerint Szacsvay a jelek szerint valóban nagy formátumú politikus lehetett volna, amennyiben nem törik ketté karrierje a szabadságharc bukását követően. Szacsvay képviselői tevékenysége során gyakran meglehetősen eltérő politikai álláspontot foglalt el: némely kérdésekben mérsékelt, míg másokban radikálisat. Azonban minden aktuális kérdéskör kapcsán volt elképzelése az oktatáson keresztül egészen a hadügyig.  Szacsvayt alapvetően demokrata, republikánus politikusként jellemezhetjük, aki azonban kellő pragmatizmus mellett képviselte nézeteit, és korántsem volt doktriner, ellentétben a korszak sok más képviselőjével.

Szacsvay Imre nagyváradi szobra (Kép forrása: Wikipedia)

A szünet után következő első előadást Dobszay Tamás, az ELTE BTK oktatója tartott Jegyzők a képviselőházban címmel. Szacsvay a reformmozgalom utolsó nemzedékének tagja, a reformprogram legfőbb pontjainak képviselője és híve volt.  Az előadó hangsúlyozta, hogy bár Szacsvay nem válhatott végül történelemformáló személyiséggé, pályája ígéretesen indult. Emlékezete utóbb leginkább lokális szinten, illetve a Függetlenségi Nyilatkozathoz kapcsolódóan maradt fenn.

Az előadó a jegyzők és az országgyűlés működését szemléltette. A kétkamarás országgyűlés 1848 előtt és után egyaránt megmaradt, a király jogköre azonban jelentősen csökkent az országgyűlés összehívása kapcsán. Az alsótáblán pedig a korábbi rendszerhez, a rendi testületek választásához képest történt jelentős elmozdulás: míg korábban a kevésbé jelentős vármegyék is ugyanannyi követet küldhettek, mint a legjelentősebbek, ezzel szemben 1848 után a népességgel arányosan hozták létre a választókerületeket. Fontos újítás volt továbbá a törvényhozási jogkör bővülése az alsótáblán.

Az 1848-as, első népképviseleti országgyűlés megnyitása a pesti Redout koncerttermében (Kép forrása: Wikipedia)

A reformkorban az uralkodó egyértelmű stratégiája volt az országgyűlés munkájának ellehetetlenítése, ezért csak olyan propozíciókat terjesztettek elé, amelyek nehezítették a törvényhozási folyamat működését. Ezzel szemben 1848 után a kormány már kész törvényjavaslatokkal áll az országgyűlés elé, sőt, a kormányzat javaslatainak mindig elsőbbsége volt az azonos tárgyban mások által benyújtott javaslatokkal szemben.

Az alsótábla működését befolyásolta még az is, hogy korábban a királyi tábla személyzete állította elő az országgyűlés dokumentumait. Az uralkodó számára kellemetlen megszólalásokat finomították, vagy bizonyos esetekben ki is hagyták – akadt példa arra is, hogy akár egy-egy nem megfelelő felszólalás is kimaradt a jegyzőkönyvből.  A rendek ezt megelőzendő 1848 előtt is naplócenzorokat választottak, akik ügyeltek arra, hogy minden szerepeljen és hitelesítették a jegyzőkönyveket.

A népképviseleti országgyűlésen ezzel szemben hat, a képviselők közül szavazással választott jegyző felügyelte a jegyzőkönyvek készülését. Ezek írásos előállítását az Országgyűlési Iroda és annak sebesírói végezték.  A jegyzők feladatait az országgyűlés házszabályai pontosan rögzítették, ezek közül elsősorban a tárgyalás levezetésében játszott szerepet kell kiemelni. Minden fölszólalónak a jegyzőnél kell feliratkoznia, és ők adták oda az ülést megelőzően a felszólalók listáját az országgyűlés elnökének. Emellett a jegyzők olvasták fel az előző ülés jegyzőkönyvét is. Emellett a szavazatok összeszámlálása és a jegyzőkönyvek hitelesítése is a jegyzők feladatkörébe tartozott.  

A jegyzőket általában a fiatalabb képviselők közül választották. Főként azokat a fiatalokat, akiknek ambíciói és irányultsága révén úgy tűnhetett, hogy érdemes tapasztalatot szerezniük a képviselőház működésében. Szacsvayt 1849 januárjában választották meg a pozícióba, annak is köszönhetően, hogy a korábbi jegyzők egy része nem követte a kormányt Debrecenbe.

Kossuth kormányzóvá választása egykorú metszet után (Kép forrása: Wikipedia)

A Függetlenségi Nyilatkozat kapcsán kiemelendő, hogy a szöveg ugyan Kossuth kézírásában maradt fenn, a hitelesítést azonban Szacsvay végezte el, s ez lett utóbb halálos ítéletének oka. Esete utóbb alighanem elrettentő hatással volt a képviselőkre, legalább egy esetben. Az 1861-es országgyűlésen például akkor mutatkozott ez meg, amikor a felirati párt képviselői mérlegelték, hogy az ismételten összeülő képviselőház milyen álláspontot fog képviselni az uralkodóval szemben – figyelembe véve egy esetleges forradalmi-függetlenségi állásvállalást is az intézmény részéről, amelyet a határozati párt többségbe kerülése eredményezhetett volna. Lónyay Menyhért írt naplójában arról, hogy a felirati párt vezetői vitatkoztak annak kapcsán, hogy ilyen esetben szerepet vállaljanak-e párt tagjai közül választott jegyzők a hitelesítésben, mivel ha a határozati párt kerül többségbe, akkor a felelősség egy olyan döntésért terhelheti meg őket a jövőben, amelynek ők maguk ellenzői voltak. Ennek kapcsán bizonyára Szacsvay szerepe szolgálhatott negatív például számukra, akit ténylegesen csupán a Függetlenségi Nyilatkozat hitelesítése miatt végeztek ki.  

A következő előadást Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet parancsnokának tudományos helyettese tartotta. Az előadó kiemelte, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat nem egy időben született meg a függetlenség és a trónfosztás deklarálásával, a dokumentum ez utóbbiak kimondását követően öt nappal, április 19-én keletkezett csupán.  A nyilatkozat értelmezéséhez figyelembe kell venni az 1848. évi III. törvényt, amely az ország helyzetét rendezte a Habsburg Birodalmon belül. Az előadó feltette a kérdést: mi vezetett ahhoz, hogy a törvény létrejötte után egy évvel a törvényhozás kikiáltotta az ország függetlenségét? Véleménye szerint a törvénykezés szempontjából több lépést kell figyelembe venni e folyamatban. Ezek közül az első az volt, hogy az uralkodó 1848 augusztusában nem volt hajlandó jóváhagyni a hadügyről és pénzügyről szóló javaslatokat a törvényhozásban. Ezt követően a második lépés az új Batthyány-kormány kinevezésének megtagadása, a harmadik pedig az uralkodó október 4-i, az országgyűlés feloszlatásáról szóló rendelete volt, amely gyakorlatilag nyílt törvénysértésnek minősült. Ki kell emelni még továbbá a december 2-i trónfosztást is, ahol Ferenc József a magyar törvényeket negligálva lépett a trónra, majd bejelentette, hogy fegyverrel fog leszámolni a magyar felkeléssel.

Az országgyűlés és a kormány 1848 szeptember közepétől kezdve hiába kereste állandóan békejavaslatokkal az uralkodót, illetve kezdetekben a Magyarországra támadó Jelačić bánt, ezek a kísérletek azonban a császári fél kompromisszumkészségének hiánya nyomán kudarcba fulladtak. Kossuth Lajos ennek ellenére még 1849 január-februárja során is hangsúlyozta, hogy a „48-as” alapon hajlandó békét kötni az udvarral. Álláspontjának változását az olmützi alkotmány kibocsátása hozta el.  Az alkotmány kiadásának híre március 17-én érkezett Debrecenbe, ekkor Kossuth a sereg fővezéreivel tárgyalt és kijelentette, hogy erre a lépésre – amely az ország különállását nyíltan semmibe veszi – az országgyűlésnek valamiképp reagálnia kell. Nem tudjuk azonban a források alapján, hogy ezen az értekezleten pontosan mik hangzottak el. Március 18-án Kossuth az Országos Honvédelmi Bizottmánynak is írt arról, hogy intézkedni kell, március 20-án pedig az országgyűlésen is napirendre került a téma. A nyilatkozat meghozását azonban ekkor hadi sikerekhez kötötték.

Kossuth és tábornokai (Kép forrása: Wikipedia)

Március 25-én Kossuth hosszú beszédet mondott a képviselőházban, s kifejezte ahhoz kapcsolódó reményét, hogy amennyiben a hadsereg tavaszi offenzívája sikeresnek bizonyul, abban az esetben ki lehet nyilvánítani az ország függetlenségét. Március végén Tiszafüreden találkozott Görgeivel, aki emlékirataiban szintén ír a megbeszélésről, de ezek katonai-stratégiai jellegét emeli ki. Kossuth szerint ezzel szemben ekkor ők az olmützi alkotmányról beszéltek, s állítása szerint Görgei felvetette V. Ferdinánd esetleges újrakoronázását is.

Április 5-én Debrecenben megalakul az úgynevezett Radicál Párt, amelynek tagjai célként tűzték ki az ország függetlenítését.  Április 7-én Kossuth Gödöllőn tárgyalt a tábornokokkal, erről szintén egymásnak ellentmondó visszaemlékezések állnak rendelkezésre. Április 12-én Debrecenben az Országos Honvédelmi Bizottmány, 13-án pedig a képviselőház zárt ülésén, szavazás nélkül tárgyalja a függetlenségi kérdést. Az április 14-i ülést Ioan Dragos képviselő javaslatára áthelyezték a debreceni nagytemplomba. Emiatt az aznapi ülés rendhagyó keretek közt, nyilvános és nagy tömegek jelenlétében zajlott le, s ennek során történt meg a függetlenség kimondása közfelkiáltással.  

Hermann feltette a kérdést, hogy a hadi események szempontjából használt-e vagy inkább ártott a függetlenség kimondása? Véleménye szerint egyiket sem mondhatjuk el, mert az orosz intervenciót nem ez provokálta ki, erről már korában megszületett a cár elhatározása. Az sem igaz, hogy a magyarok oldalán ez bontotta volna meg a nemzeti egységfrontot, a hadsereget csupán néhány tiszt hagyta ott ekkor.

Az előadó továbbá felvetette azt a kérdést is, hogy jogos volt-e a függetlenség kimondása? Álláspontja szerint az udvar olyan szinten nem tartotta be az 1848-as törvényeket, hogy ebben az esetben a törvényesség és a jogszerűség kategóriái érvényesíthetetlenné váltak az országgyűlés részéről. Kritikaként elmondható az esemény kapcsán, hogy a függetlenség kimondása nem hozott előnyt, mivel a független Magyarországot egyetlen jelentős államhatalom sem ismerte el, ugyanakkor nem ez pecsételte meg a szabadságharc sorsát sem. 

Zichy Mihály: Az elbukott forradalom allegóriája, részlet (Kép forrása: Wikipedia)

A következő előadást Fleisz János, a Nagyáradi Egyetem oktatója tartotta. Az előadó Szacsvay Imre emlékezetét és kultuszát mutatta be. Szacsvay emlékezetét utóbb csupán néhány kisebb közösség, így Nagyvárad városa, valamint a parlament ápolták. Egészen a kiegyezésig a mártírokról legfeljebb titokban lehetett megemlékezni, ezt követően azonban országos kezdeményezések indultak a vértanúk emlékének megörökítése céljából. Nagyváradon a szerveződő helyhatóság az első ilyenre 1867. április 30-án került sor.  Ekkor azonban hosszabb vita bontakozott ki a megemlékezés formájáról, s végül csak az 1867. szeptember 15-i közgyűlésen döntöttek arról, hogy egy arányaiban monumentális és megfelelő művészi kivitelezésben készült szoborral kívánnak megemlékezni Szacsvayról.

A kivitelezésre azonban végül még negyven évet kellett várni. 1869-ben Damjanich János özvegye levélben szorgalmazta, hogy emlékezzenek meg Szacsvayról, amely ismét felerősítette a kezdeményezést. Az ekkor beinduló gyűjtés célja azonban elsődlegesen egy Szacsvay-síremlék felállítása volt, a szobor emelését későbbre halasztották. A pesti síremlék létrehozását követően került csupán ismét a szobor ügye a középpontba.

A szoborállítás azonban elhúzódott, s az egyik 1899-i városi közgyűlésen joggal merült fel problémaként az Szacsvay kapcsán, hogy „félszázad óta semmi módon nem rótta le emlékét a város és a megye”. Ekkor végül arról döntöttek, hogy megkoszorúzzák Szacsvay pesti síremlékét. A koszorút kék, vörös és fehér szalagokkal tűzdelték át, s azt a város polgármestere helyezte el a síremléken. 1904-ben a város három kisebb utcát egyesítve egy újonnan létrejövőt Szacsvayról nevezett el. Szobra végül 1907. márc. 15-ére készült el. A szobor feliratát („Csak egy tollvonás volt bűne” ) Katona Mihály váradi költő alkotta meg.

Nagyvárad elcsatolását követően 1920-ban a Szacsvayról elnevezett utca nevét megváltoztatták, 1937 februárjában pedig bronzszobrát is lebontották. 1940-ben, a második bécsi döntést követően az említett utcát ismét róla nevezték el. Ekkor felvetődött a szobor helyreállítása is, amely 1942. május 5-én meg is történt. A szobrot ezt megelőzően helyre kellett állítani a lebontás során keletkezett károk miatt. A szobor ma is a helyén van, az utcát azonban 1947-ben ismét átnevezték, s a mai napig sincs Szacsvayról utca elnevezve Nagyváradon.

Szacsvay Imre (papírral és tollal a kezében) Kossuth Lajos debreceni szobrának mellékalakjaként (Kép forrása: Wikipedia)

Nagyváradon kívül Szacsvay a Debrecenben, Kossuth Lajosnak állított emlékművön is megjelent. 1999. április 14-én a magyar országgyűlés jegyzői Nagyváradon megkoszorúzták Szacsvay Imre szobrát. 1999. október 24-én pedig egy nagyváradi konferencián szintén szó esett Szacsvay szerepéről. 2000-ben került megrendezésre az első Szacsvay-emléknap, illetve október 24-én, 101 év elteltével ismét megkoszorúzták síremlékét. Ugyanekkor egy emlékülés is lezajlott az országgyűlésben, illetve a Szacsvay-teremben kiállították a portréját.

Szacsvay Imre portréja a Parlamentben  (Kép forrása: Bencze-Kovács György, Országgyűlés Hivatala)

2017. március 10-én a szobor felavatásának 100. évfordulójáról emlékeztek meg, majd Nagyváradon ismételten emléknapokat tartottak október 24-25-én. 2009 könyvbemutató a parlamentben.  2011-ben Nagyváradon iskolát neveztek el Szacsvayról, s ugyanezen év szeptemberében került sor az utolsó közös koszorúzásra. Azóta az iskolában megrendezett Szacsvay-napok, illetve civil megemlékezések őrzik emlékét.  2014-ben Szacsvay szobrot kapott Biharsályiban, illetve Nagyváradon akadémiát neveztek el róla. 2016-ban pedig felújították nagyváradi szobrát is.

Szacsvay emlékezete tehát részéve vált a nagyváradiak kollektív emlékezetének, öntudatának, illetve az országgyűlés is több alkalommal megemlékezett személyéről. Fleisz jános szerint ezáltal talán elmondható, hogy Szacsvay megkapta azt a helyet, amely őt a nemzet panteonjában megilleti.  

Erdődy Gábor a konferencia végén kiemelte az elhangzott előadások legfőbb tanulságait és megköszönte a Parlament munkatársainak, hogy lehetőséget biztosítottak a konferencia megrendezésére.

A cikk szerzője csupán a konferencia második felén tudott részt venni, azonban a többi résztvevő beszámolói alapján igyekezett összefoglalni röviden a többi előadást is írásában.

Bereznay István

(Borítóképünket készítette: Bencze-Kovács György, Országgyűlés Hivatala)

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket