„Csak olyat tudtam jól csinálni, amit élveztem is” – Nepp Józsefre emlékezünk

83 esztendős korában, a nemzeti gyásznapon hunyt el Nepp József, a magyar animációs film történetének ikonikus alakja, akinek többek között Gusztáv, Hufnágel Pista és Hófehér alakját köszönhetjük.

A csepeli fiú

Nepp József 1934. június 23-án született Csepelen. Középiskolai tanulmányait szülővárosa bencés gimnáziumában végezte. A rajzolás korai szeretetéről és műveléséről már az 1947. évben kiadott iskolai értesítő is tanúskodik. Megtudjuk belőle, hogy az intézmény életébe új színt és változatosságot vitt a diákok által szerkesztett faliújság, amelyre az „ügyes rajzokat” Nepp József IV. osztályos tanuló készítette.

Csepeli vagyok, és a családomban mindenkinek úgy alakult a sorsa, hogy amikor elvégezte az iskolát, befejezte a tanulást, elment dolgozni a gyárba. A Weiss Manfrédhez, a Rákosi Művekbe vagy a Csepel Vas és Fémművekbe; mikor hogy hívták. Gyerekfejjel én sem tudtam másként elképzelni az életet, mint úgy, hogy ha elvégzem az iskolát és megszerzem a bizonyítványt, elmegyek dolgozni egy gyárba. Így is történt. Ez az a gyár…”- indokolta egy 2006-os interjúban a Pannónia Filmstúdióhoz való ragaszkodását, amelynek 1957-től az 1990-es végén történt nyugdíjazásáig munkatársa volt.

Új impulzusok, útkeresés a főiskolán

Nepp József felsőfokú tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte. 1952 és 1957 között volt a díszítő–festő szak hallgatója. Már harmadéves korától a Pannónia Filmstúdióban végezte szakmai gyakorlatát. Saját bevallása szerint tulajdonképpen mindig rajzfilmes szeretett volna lenni, de a főiskolai tanulmányok alatt olyan nagy hatással volt rá Jiří Trnka cseh bábművész munkássága, hogy kacérkodott a bábtervezéssel. Jelentkezett is Foky Ottó bábfilmesnél. Ő azonban felvilágosította, hogy nincs kettőjük számára elegendő munka. „Akkor elkeseredve felmentem a rajzosokhoz, ott megszánt egy akkor még animátor, ma már rendező, és elintézte nekem, hogy helyettesíthettem az akkori hátterest, amíg beteg. Óriási szerencsémre, amikor ő meggyógyult és visszajött, engem nem rúgtak ki. Ezek után legyek elájulva a saját tehetségemtől?” – idézte fel korai stúdiós élményeit Nepp József egy 2009-es interjúban. Segédkezett Csermák Tibor A telhetetlen méhecske című diafilmjénél. Első önálló alkotásai között tartotta számon a Daru cigaretta és a kedvelt édesség, a Zizi reklámfilmjét. 1961-ig háttérfestőként tevékenykedett, majd a gyár rendezőjévé lépett elő. Esztétikai, művészi ideáljának tartotta Jurij Norstejn Sündisznó a ködben című művét, John Hubley Holdmadárját,  Ernst Pintoff Interjúját vagy Tex Avery alkotásait.

Diákból tanár, tanítványokból kollégák

Diplomaszerzését követően néhány évig maga is tanított a főiskolán. Később kollégává értek tanítványai: Gémes József, Bleier Edit és Richly Zsolt. Bleier Edit szerint, aki az 1980-as években maga hívta vissza oktatni egykori mesterét, úgy emlékezett vissza, hogy: „Nepp úgy nézett ki, mint Paul Newman, barna, rövidre nyírt haja volt (…) hallatlan hozzáértéssel és pedagógiai érzékkel foglalkozott velünk”.

Pedagógiai módszertana kapcsán Nepp kifejtette, hogy arra próbálta tanítani a növendékeit, hogy fejből rajzoljanak. Ahogy fogalmazott: „Rá akartam őket szoktatni arra, hogy úgy járjanak a világban, hogy amit látnak, azt bontsák szét elemeire, és tanulják meg valamennyi formát. Egy rajzfilmesnek így kell néznie a világot. Én is a mai napig le tudok rajzolni egy űrállomást, vagy egy atomreaktort is.”

Örömmel töltötte el, hogy mennyire különböző egyéniségű tanulók veszik körül. A teljes fegyverzetben kipattanó Pallas Athénéhez hasonlította Gémes Józsefet, akit igen nagyra tartott. Később együtt dolgoztak a Vili, a veréb (1988) című filmen. Nepp már évekkel korábban megfogalmazta csillapíthatatlan vágyát, különös felismerését, miszerint a verebek mindenképpen filmre kívánkoznak: „Érdemes megfigyelni a verebeket, talán egyetlen élőlény sem tud olyan önfeledten örülni minden apróságnak, a napfénynek, egy kis morzsának, mint a veréb. Milyen önelégülten tollászkodnak, magabiztosan csivitelnek! Büszkén, begyesen ugrálnak, mintha ők lennének az élet császárai! De ha valami nem sikerül… Nincs szerencsétlenebb, elesettebb lény, mint egy ázott veréb! Már csak azért is vonzódom a témához, mert magam is afféle veréb, verebecske vagyok, és azt hiszem, nem állok egyedül: sokunknak van ilyen veréb-természetünk.

A „neppizmus” kialakulása

Nepp József Szenvedély (1961) című, 7 perces rövidfilmje nemcsak professzionális előállítása miatt volt meghatározó a magyar animációs film történetében, hanem, mert ebben tűnt fel a később Gusztáv névre keresztelt figura prototípusa. Nepp később is oroszlánrészt vállalt Jankovics Marcell és Dargay Attila mellett a „Gusztáv–jelenség” megalkotásában (1964–1968). Műve szakított a tradicionális mesefelfogással. Karikatúraszerű rajzai újszerűen hatottak, történetszövése egyszerre volt aktuális, groteszk és abszurd. „Én az animációt tekintem a rajzfilm lényegének, és akkor tudom elfogadni, ha azt látom, hogy nemcsak az akciókban él, mozog a figura, hanem gondolkozni is tud. Gondolkozni! Gusztáv alakját is akkor tudtam igazán szeretni, amikor már eljutottunk odáig, hogy előttünk gondolkozott a filmvásznon. Ez az én szakmai mércém: gondolkozzon a figura, és ő beszéljen, ne a színész! Még akkor is őt hallja a néző, ha a legismertebb színészek hangján szólal meg…” – fejtette ki egy interjú során hitvallását Nepp József.

Előszeretettel figurázta ki az emberi magatartásformákat. Ezt tette a Holnaptól kezdve (1963) kockáin is. A Mese a bogárról (1963) című alkotása volt az első, amelyet külföldön is díjaztak. A kapzsiság és megvesztegethetőség témáját érintette, a tőle szokatlan látványvilágot nyújtó Oxidia (1965). A gyilkosság 41 lehetséges módját vonultatta fel 1966-ban az Öt perc gyilkosságban. Szerette a krimiket, mert szándékosan szembementek a közhangulattal. Maga írta, tervezte, rendezte A yeti dalát (1970).

„univerzális kempingkészlethez hasonlítok”

Munkásságán végigtekintve megállapíthatjuk, hogy nagy arányban találhatóak koprodukciós animációk. Nyomot hagyott a Macskássy Gyula által jegyzett Peti sorozaton (1963). Ötletadóként tagja volt a Zime-Zum stábjának (1970/1971). Romhányi Józseffel együtt lettek atyjai a Mézga család kalandjait bemutató sorozatnak, amely nemzetközi sikereket ér el. Hufnágel Pisti Nepp egyik óvodás társáról kapta nevét. Ugyancsak Romhányival közös gyermekük volt a Kérem a következőt! című széria, amely Dr. Bubó néven vált ismertté (kétszer 13 rész készült belőle). Nepp Romhányit így jellemezte: „Kicsit tiszteletlenségnek fog hatni, de ő olyan volt, mint egy gép, amibe felülről bedobták a gázsit, és alul kijött a forgatókönyv. Bármit tudott írni ugyan azon az egyforma magas színvonalon.”


Dr. Bubó és Ursula

Nepp közreműködött például Ternovszky Béla első önálló rajzfilmjében is. A Modern edzésmódszerek forgatókönyvével 1972-ben a Zágrábi Animációs Filmfesztiválon díjat nyert. Animátorként dolgozott a János vitéz (1973) stábjában, majd munkálkodott a Ludas Matyi (1976) forgatókönyvén. Ternovszky Béla Macskafogó című animációs krimijének a forgatókönyvét ő írta, és Dargay Attila Szaffijának (1984) a forgatókönyvírás mellett a háttereit is Nepp József tervezte. Az erdő kapitánya (1987) című mozifilmnek írója, forgatókönyvírója. „Azért van ez, mert mindig jobban érdekelt a más filmje, mint a sajátom. Kívülről nézni valamit, ami megmozgatja a fantáziát, ami jó, és továbbgondolásra sarkall! Mindig vonzott az ilyesmi; lehet, hogy azért, mert ilyenkor sokkal kisebb a felelősség. Rizikó nélkül játszadozhatok az ötletekkel” – magyarázta. Mindig a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott barátairól, kollégáiról. Dargay Attiláról azt tartotta, hogy a gyermekmesék nagymestere, „tulajdonképpen ő maga a magyar rajzfilm, csupa nagybetűvel (…) hihetetlenül kreatív és humoros ember, nagy rajongója vagyok amellett, hogy nagyon jó barátok is vagyunk. Neki kellett volna adni a Kossuth díjat helyettem.”

Walt Disney nyomában

Nepp József első egész estés filmje a Hófehér (1984), amely a Grimm fivérek meséjének szokatlanul szatirikus feldolgozása. Néhány hónappal a megjelenés előtt Nepp elmondta: „Aki látta, s szerette Walt Disney filmjét, azt sem érheti csalódás. Az én történetem Hófehérről úgy játszódik a mesevilágban, hogy egyben mai helyzeteket is idéz, s úgy ismétel ismert mese-motívumokat, hogy teljesen eredeti alakokat, ötleteket vonultat fel. A film célja: gyerekek és felnőttek együttes szórakoztatása, fordulatos, mulatságos, kalandos epizódokon keresztül.” (Új Szó 1983. október 21.14.) Tisztában volt saját merészségével, a tyúkbél levestől felrobbanó király epizódot évtizedekkel később is felemlegették neki. Beismerte, hogy az egész film: „egyszerűen szemtelenség. Egy sarokba szorított állat vakmerőségéhez hasonlítható. Abból indultam ki, hogy ha a játékfilmekben egy-egy témát újra és újra meg lehet csinálni, más nézőpontból, kiforgatva, áthangszerelve a történetet – elég, ha a Három testőrre, vagy a Monte Christóra, Robinsonra utalok –, akkor meg lehet csinálni ugyanezt rajzfilmben is. A Hófehérke pedig olyan csúcsteljesítmény volt a szememben, olyan élményként élt bennem, hogy ha már hozzányúlok valamihez, természetesnek tűnt, hogy ezt válasszam.”


Hófehér

1986-os Gréti – Egy kutya feljegyzései című filmjében egy nőstény németjuhász kutya meséli el, miként szelídítette meg gazdáit.

Önmaga legnagyobb kritikusa

Pályafutása során több szakmai díjjal ismerték el munkáját. 1967-ben nyerte el a Balázs Béla díj II. fokozatát, 1970-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. 1974-ben lett érdemes, 1981-ben pedig kiváló művész. 1982-ben Columbiában életmű díjat ítéltek neki. 1999-ben elnyerte a Kossuth-díjat, 2006-ban pedig a magyar mozgókép mestere elismerést.

A vele folytatott beszélgetéseket olvasva kiderül, hogy rendkívül önreflexív ember volt, aki csak igen ritkán volt elégedett saját munkájával. Egy 1999-es beszélgetés során ekképpen tekintett vissza karrierjére: „Amikor még nem voltam stúdiótag, arról álmodoztam, hogy jobb filmeket fogok csinálni, mint Walt Disney. Miután bekerültem, jobb filmeket szerettem volna csinálni, mint Dargay Attila. Egy kis idő múlva egyszerűen csak meg szerettem volna érni a nyugdíjkorhatárt. Ez utóbbi célomat sikerült elérnem…

Kedvenc alkotásának mindvégig a Megalkuvó macskák (1979) című rövidfilmet tartotta. ”Tudom, hogy ez nem divatos, sőt, iszonyú eretnekségnek számít, de meglehetősen konzervatív vagyok, konzervatív az ízlésem is. Az én szakmai ideálom, hangsúlyozom, szakmai, technikai és nem esztétikai ideálom, Walt Disney. Szakmai szempontból mindenképpen Walt Disney az apukám.”

Nem bánta, hogy nem a 3D technológia korszakában alkotott: „Az első film, aminél észrevettem magamon, hogy ezt nem szeretem, a Toy Story volt. Olyanok a figurák, mintha PVC-ből lennének. Árnyékuk van és fény van az arcukon. Én 30 éven keresztül úgy rajzoltam mesefigurákat, hogy van egy kontúr, ami ki van festve. Ezek a plasztikus, élethű figurák engem irritálnak, ez már nem igazi rajzfilm.”

Nyilatkozatai alapján nem túl sokra tartotta életművét. Kijózanítóan realistán szemlélte a társadalmi jelenségeket, a tömegkultúra tendenciáit. Úgy vélte, hogy mindent megnéznek az emberek, ami van a kínálatban. Nem jósolt nagy jövőt alkotásainak: „Azok a rajzfilmek, amelyeket én szeretek, nem számíthatnak maradandóságra. Ezek kedves, szellemes, könnyed, szórakoztató izék. Legfeljebb én emlékszem rájuk jóízűen, mint egy finom ebédre, de lehet, hogy a következő generáció már értetlenül bámulná őket.

A magyar animáció történetének egyik kulcsfigurájától, ahogy sok helyen említik „mindenesétől” búcsúzunk e szerény főhajtás keretében. A magyar társadalom több generációját nevettette, tanította, ejtette gondolkodóba Nepp József, a magyar Walt Disney.

Árvai Tünde

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket