Családfakutatás és veszteségkutatás

Családfakutatás és veszteségkutatás – minden bizonnyal e témák népszerűsége is közrejátszott abban, hogy az átlagosnál is nagyobb számú hallgatóság gyűlt össze a Belvedere-estek rendezvénysorozat legutóbbi beszélgetésének helyszínére, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar boldogasszony-sugárúti épületében 2019. november 13-án. A Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára képviseletében Bodor Tímea és Varsányi Attila osztotta meg családfakutatással kapcsolatos gondolatait és tapasztalatait a közönséggel, míg a veszteségkutatásról Dávid Benjámin, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója beszélt. Az est gördülékeny lefolyását Oláh András Pál moderátor biztosította.

Bodor Tímea, Varsányi Attila, Dávid Benjámin, Oláh András Pál

Ahogyan az esemény moderátora is kiemelte, felkapott és populáris témáról van szó mindkét esetben – természetesen a szó jó értelmében. A családfakutatás gyakorlatilag egyik virágkorát éli napjaikban, ami nem véletlen, hiszen az emberek többsége komolyan érdeklődik ősei, családja, származása iránt. Az első világháború centenáriuma kapcsán pedig a közelmúltban ismét előtérbe kerültek az immár több, mint száz éve lezajlott háború és annak különböző aspektusai, köztük a hősi halottak és civil áldozatok, egyszóval az emberi veszteségek problematikái és kérdései is.

Mi veszi rá az embert a családfakutatásra? Varsányi Attila szerint meg kell különböztetni a tudományos kutatókat és azokat az átlagembereket, akik személyes, illetve családi történetekkel kapcsolatban gyűjtenek információt. A tudományos kutatók zöme hely- és családtörténetet kutat, ők legtöbbször konkrét kérdésekkel és célokkal érkeznek a levéltárba. Velük ellentétben a személyes történetek után érdeklődőket – érthető okokból – kevésbé ragadja meg a tudományosság, a legtöbb esetben a kíváncsiság vezérli őket. A kíváncsiság mellett ebben az esetben az apró sikerek jelenthetnek motivációt. A családfakutatás nemcsak színesebbé teheti a családfát és a családi történeteket, hanem akár az adott helység történetébe is betekintést nyújthat, amely tovább mélyítheti az addig megismert adatokat és tényeket.

Bodor Tímea, Varsányi Attila, Dávid Benjámin

Mégis, mit javasol egy levéltáros, hogyan lássunk neki a családfakutatásnak? Bodor Tímea kiemelte, a családfakutatást nem a levéltárnál kell elkezdeni. Mindenekelőtt keressük meg az otthoni anyakönyveket (születési, házassági, halálozási anyakönyveket egyaránt), keresztleveleket, menjünk el a temetőbe, nézzük meg a családi Bibliát ­– hiszen régen gyakran abba írták az új családtagok érkezésének, valamint a szerettek elhalálozásának dátumát. Ugyancsak fontos lehet az oral history, azaz a még élő rokonok megkérdezése, visszaemlékezése. Célszerű a nagyszülőkkel kezdeni az adatgyűjtést, és első körben csak az egyenes ági leszármazást visszafejteni. Milyen módszerek vannak ezeken túl? A levéltárakban segítségünkre lehetnek a különböző anyakönyvek, amelyek akár már digitalizált változatban is elérhetők, akár otthonról is. Ilyen például a mormon egyház adatbázisa, a www.familysearch.org. Azonban a digitalizálás nem jelent minden esetben könnyítést, mivel névvel kereshető adatbázis továbbra sincs, tehát a digitalizált anyakönyveket is mindössze lapozgatni tudjuk. Ráadásul nem árt némi kritikával kezelni ezeket az anyakönyveket, hiszen elírások is előfordulhatnak bennük. Fontos, hogy a kutatás előtt legyen elképzelésünk, mi a pontos célunk, hová akarunk eljutni, mit akarunk megtudni. Ám a legfontosabb: a türelem és az elszántság, hiszen a családfakutatás időigényes vállalkozás, és nem minden esetben járhatunk sikerrel; a kudarcok azonban nem szabad, hogy kedvünket szegjék.

A veszteségkutatás már kevésbé közismert témakör, ám fontossága nem elhanyagolható. Dávid Benjámin Gyomaendrőd (illetve akkoriban még Gyoma és Endrőd) elő világháborús veszteségeinek kutatásával foglalkozik. A pályakezdő történész elmélyedt a családfakutatásban is, és többek között a két terület átfedései vezették jelenlegi kutatási területére. Véleménye szerint a témaválasztásban, illetve a választott téma megtartásában nagy jelentősége van az adott levéltár munkatársának, hiszen a leváltáros is motiváló tényezővé léphet elő segítőkészségével és emberközpontúságával. Motivációt jelenthet még a források sokrétűsége és digitalizálása, mely utóbbi jelentősen megkönnyíti a kutató munkáját. A helyi szinten folyó veszteségkutatásokra azért is szükség van, mivel e munkák képezhetik egy nagy országos összeírás alapjait. Mindemellett a szakirodalom hiányosságai elsősorban így pótolhatóak. A veszteségkutatók segítségére vannak többek között az Állami Anyakönyvek (halotti anyakönyvek), a hivatalos veszteséglisták (https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/MEVH_Veszteseglista/), például a www.hadisir.hu vagy a http://katonakagulagon.hu/, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum iratanyagai, az Osztrák Állami Levéltáron belül a Hadilevéltárban (Kriegsarchiv) található első világágháborús veszteségi adatok, az ezredalbumok, a kritikával kezelendő kortárs emlékművek (hiszen az emlékműre a nevek bemondás alapján kerültek), a korabeli sajtó, illetve a személyes levelezések, naplók, visszaemlékezések és az oral history. Természetesen az egész országra kiterjedő kutatást nehezíti, hogy az első világháborús Magyarország területileg nem egyenlő a mai Magyarországgal, és a levéltárak, valamint az érintett települések nagy része az ország határain kívül helyezkednek el. Habár a kérdésben már sor került kapcsolatfelvételre a határon túli intézményekkel, a teljes együttműködés még várat magára.

Bodor Tímea, Varsányi Attila, Dávid Benjámin, Oláh András Pál

A beszélgetés betekintést nyújtott a rendkívül népszerű, ám részleteiben már kevésbé ismert családfakutatás, valamint az egyre inkább teret hódító veszteségkutatás szakmai rejtelmeibe. Habár ezek a kutatások rengeteg türelmet és elszántságot követelnek, és az eredményességhez sokszor szerencse is társul, a leváltárak természetesen nyitott kapukkal várják a családfájuk, illetve a helytörténet után érdeklődőket. Azonban fontos kiemelni, hogy a munkát nem feltétlenül a levéltárakban kell elkezdeni: mielőtt útnak indulnánk, keressük fel rokonaink sírhelyét, leljük fel az anyakönyvi kivonatokat, és lapozzuk fel a sokszor generációkon át őrzött családi Bibliát. A Belvedere-estek hagyományaihoz híven a hallgatóság ezúttal is érdekfeszítő és motiváló eseménynek lehetett részese – minden bizonnyal nem utoljára.

Krizsán Bálint

Ezt olvastad?

Sokszínű tudományos kínálatunkat ezen a héten az előadások és kiállításmegnyitók uralják, figyelmetekbe ajánlunk programokat Szombathelytől Szolnokon át Szegedig. Február 17., hétfő 15.00-kor