Dolgos hétköznapok az első világháborús Magyarországon

2017. december 7–8-án immár harmadik alkalommal rendezett első világháborús hétköznapokkal foglalkozó tudományos konferenciát a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. 2017-ben is, mint 2015-ben és 2016-ban, az előadók között különféle tudományágak képviselői kaptak helyet a muzeológusok, történészek mellett, sőt sikerült megnyerni néhány magángyűjtőt is a témával kapcsolatban. A Háborús hétköznapok III. című konferencián jártunk.

Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

A konferenciát Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) parancsnoka nyitotta meg. Beszédében a hátország háborúkban betöltött szerepét hangsúlyozta és kiemelte, hogy a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum már több tudományos konferenciát is rendezett ebben a témában, feltárva a Nagy Háború hátországának fizikai, időbeli és térbeli spektrumait.

Kovács Vilmos. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

A Hadtörténeti Intézet és Múzeumban tartott első nap délelőtti ülésszakát Pollmann Ferenc, a HM HIM Hadtörténeti Intézet tudományos munkatársa, első világháborúval foglalkozó történész elnökölte. Az első előadó, Kurutz Márton filmtörténész (Magyar Nemzeti Filmarchívum) A film a Nagy Háborúban címmel tartott filmrészletekkel illusztrált referátumot. Bevezetőjében felhívta a figyelmet arra, hogy a Filmarchívum milyen kutatásokban vesz részt és milyen általuk létrehozott adatbázisok segítik az első világháborút kutató szakembereket. Beszámolójában sorra vette az osztrák, illetve a magyar filmes próbálkozásokat, dokumentum- és játékfilmeket, külön hangsúlyt fektetve a jótékony célú mozinapokra és a IV. Károly – kizárólag magyar filmesek által felvett – budapesti koronázásáról készült filmre. Bemutatta a korabeli játékfilmek kategóriáit – patetikus dráma, sovinista komédia, heroikus melodráma – és végigvezette a hallgatóságot az 1914-ben készült „Őrház a Kárpátokban” című filmtől a kinema szkeccse fogalmán keresztül az 1919-ben forgatott „Jön az öcsém” című alkotásig.

Veres Emese-Gyöngyvér, a Magyar Rádió munkatársa az 1917-ben 400 éves reformáció megünneplésének járt utána sajtóanyagok felhasználásával. Ismertette a kiadott utasításokat, hogyan és mikor kellene ünnepelni a fronton. Bemutatott egy tábori úrvacsorakészletet. Előadása összegzéseként elmondta, hogy száz évvel ezelőtt nem fordítottak akkora figyelmet a reformáció évfordulójára, mint ma, 2017-ben. Referátuma végén lejátszott egy magyarszováti unitárius közösségben, napjainkban gyűjtött adventi köszöntőt, amelyben még mai is az első világháború megpróbáltatásairól emlékeznek meg.

Pollmann Ferenc és Veres Emese-Gyöngyvér. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Samu Botond Gergő, az Országos Széchényi Könyvtár Térképtár munkatársa az intézmény világháborús gyűjteményében található szöveges falragaszok alapján ismertette a franciaországi, megszállt Lille városának hétköznapjait. Bevezetőjében az első világháborús gyűjteményről beszélt, ami összesen 185.000 könyvtári egységet tartalmaz és 1914–1922 között gyűjtötték be. A begyűjtött anyag nyomtatványokból, fényképekből, kéziratos- és tárgyi anyagokból áll, ezek ma már többségében szétosztásra kerültek és külön gyűjteményben kaptak helyet. A szöveges plakátok között 60 olyan darab található, amely 1914 októbere és 1918 októbere között a németek által megszállt Lille városával foglalkozik. A plakátokon francia nyelven a háborúról szóló híreket, tiltásokat és kilátásba helyezett büntetésekről olvashattak a megszállt terület lakosai. Német nyelvű falragaszok is vannak a gyűjteményben, például a német színház műsorairól.

A szünet után Závodi Szilvia, a HM HIM Hadtörténeti Múzeum tudományos titkára a császári és királyi 85. gyalogezred ezüst babérkoszorúját mutatta be. Ismertette a gyalogezred létrejöttének történetét, az első világháborús harcaikat a gontowai diadalig, amiért is a tisztek feleségeitől emlékül kapták az ezüst babérkoszorút. A referátum megpróbált arra választ adni, hogy a koszorúba bevésett nevek miért nem egyeznek a két világháború között megírt ezredtörténetben olvasható névsorral. A hallgatóság képet kapott arról is, hogy hogyan emlékeztek meg évről évre az ezred katonái az első világháborús sikerekről.

Bálint Ferenc. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Bálint Ferenc, a HM HIM Hadtörténeti Múzeum muzeológusa szintén a műtárgyak területén maradt, ő a császári és királyi 33. gyaloghadosztály ezüst kürtjeit mutatta be. Arra kereste a választ, hogy a császári és királyi 12., 19. és 26. gyalogezred mikor, miért és kitől vagy kiktől kapta az ezüst kürtöt. Előadása végén egy hagyományőrző katona segítségével megszólalt a Hadtörténeti Múzeum birtokában megtalálható 19-es Károly bakák ezüst kürtje.

Megszólal a kürt. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Pállné Gyulai Orsolya, a HM HIM Hadtörténeti Múzeum textilrestaurátora talányos címmel – Jancsi, a Nagy Háború közkatonája – tartott előadást. Jancsiról kiderült, hogy egy katonaruhás baba, amely igen rossz állapotban került a Múzeum tulajdonába. A beszámoló során a hallgatóság megismerkedhetett a játékbabák történetével és azzal, hogy a főszereplő baba kronológiailag hová helyezhető el. Az előadás nagy része a baba teste, illetve ruházata rendbehozatalának folyamatát mutatta be. Végül a terembe behozott műtárgyat „élőben” is megszemlélhették az érdeklődők.

A délutáni ülésszakot Szoleczky Emese elnökölte. Pollmann Ferenc előadásában – rámutatva arra, hogy a délelőtt folyamán Samu Botond Lille esetében hasonló forrásanyagra építette mondanivalóját – a Hadtörténeti Múzeum Plakát- és Aprónyomtatványtárának gazdag anyagából három balkáni ország: Albánia, Montenegró és Szerbia rendelet-plakátjait elemezte. Rámutatott arra, hogy ezek a többnyelvű falragaszok leginkább az áruforgalom szabályozására – minőség ellenőrzésére, büntetési tarifákra – vonatkoztak; más részük viszont – abszolút figyelmen kívül hagyva az ősi albán törzsi hagyományokat – megtiltotta a vérbosszút és hogy ennek elejét vegyék, a fegyvertartást is korlátozta; mindezt egy olyan társadalomban, ahol a fegyver birtoklása a férfias méltóság természetes velejárója. A montenegrói plakátok közül a legérdekesebbként említette azt a páros falragaszt, amely egy, a megszállók elleni felkelésre buzdító korábbi miniszter sorsát foglalta össze dióhéjban.

Gondos László, a HM HIM Hadtörténeti Múzeum muzeológusa az osztrák-magyar légierő felépítését ismertette bevezetésként; a képzés 1910-től, a motoros repülőgépek megjelenésétől magánemberek által felajánlott gépeken vette kezdetét, s későn, 1918 októberére vált volna önálló fegyvernemmé. Megtudhattuk, hogy 1911-től szerveztek pilótatanfolyamokat tisztek számára, a kiképzett kontingensből kerültek ki a további oktatók. Ezen kívül képeztek megfigyelőtiszteket – elsősorban a tüzérek közül. A világháború alatt folyamatosan zajlott a repülőegységek felállítása. 1915 szeptemberétől az oktatás központja Bécsújhely, a Fliegeroffizierschule volt. A képzés anyaga a műszaki ismeretek terén is folyamatosan bővült, ahogyan a gépek fedélzetén megjelent a fegyverzet, a fényképezőgép. 1916-ra az addig a tüzérséghez tartozó kötött ballon-századokat is a légjárókhoz csatolták, megindult a speciális vadászrepülő-képzés is. Az oktatás ekkor tagolódott három jól elkülöníthető szakaszra: az oktatópilótával történő kétkormányos időszakra; az önálló repülésre; végül a szakkiképzésre (vadász vagy bombázó).

Németh Ildikó, a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára főlevéltárosa a soproni tiszti leánynevelő intézet történetével ismertette meg a jelenlevőket. Kitért a Sankt Pöltenben működő testvérintézmény és a soproni hasonlóságaira, utalt a fejlődés fázisaira, a ma már sajnálatosan kihasználatlan és folyamatosan romló állagú épületben elhelyezett iskola kezdeti gyarapodására, amelynek az első világháború vetett véget. Az 1914-es nyaralásból visszatérő tanárok és növendékek erős takarékossági intézkedésekkel szembesültek az élelmezés, a papírellátás és a fűtés tekintetében, a képzés és az elhelyezés pedig átalakult, mert az épület földszinti részén hadikórház létesült. A szokásos női szerepvállalás – elsősorban a téli holmik kötése, tépéskészítés a tanárok és diákok részéről – mellett a tanárok hétvégi pihenőidejükben az ápolásban működtek közre, kisegítő nővérként egyikük tífuszban meg is halt. Különösen figyelemre méltó volt az 1918-as összeomlást követően az iskola „átmentése” az új hatalmi struktúrák közt addig, amíg az 1921. évi 44. törvénycikk végül döntött a katonaiskolák honvédségen belüli megmaradásáról, 1922-ben a képzőintézet visszaköltözhetett az épületbe és hatvankét gyermekkel újraindulhatott a tanítás.

Polgár Balázs és Hatala András, a HM HIM Hadtörténeti Múzeum muzeológusai az ostffyasszonyfai hadifogolytábor első világháború utáni hasznosításáról tartottak beszámolót. Kevéssé ismert, hogy a tábor területét lőszermegsemmisítésre (tüzérségi lőszer, tengeri aknák) használták, amelynek nyomait, eseményeit helyszínbejárással a mai napig rekonstruálni lehet. Először betekintést nyerhettünk a levéltári forrásokba, amelynek alapján a kutatómunkát el lehetett kezdeni (topográfiai-felmérési rajzok, őrszázadi iktatókönyv, a Weiss Manfréd Gyár Magyar Nemzeti Levéltárban fellelhető okmányai), ízelítőt kaptunk a sajtóhírekből, amelynek nyomán követhető volt, miként alakult a hadifogoly-, majd internálótábor vegyipari üzemmé. Érthető módon legtöbb esetben a média a balesetekről számolt be. Az előadás második felében a gyakorlati kutatómunkáról esett szó. A légifelvételeken jól kivehetők a robbantás nyomán keletkezett kráterek, s számos lőszert semmisítettek meg, de a volt szántóföldeken elásva mechanikai módon szétbontott anyag is fellelhető. A feltáró munkát a terület erdősödése, a bozótos nehezíti ugyan, de ezzel a speciális „leletanyaggal” így is évekre szóló kutatási felület áll a rendelkezésükre.

Kreutzer Andrea, a HM HIM Hadtörténeti Múzeum Könyvgyűjteményének vezetője az úgynevezett Rátkai-albumokat mutatta be. Ezekből a díszalbumnak készített, egyedi kötetekből hármat őriz a Hadtörténeti Múzeum, a világháborús kiállításon szereplő példányon kívül a jelenlevők eredetiben is szemügyre vehették a másik két műdarabot. Rátkai István a 4. honvéd gyalogezred tisztjeként került hadifogságba, ott készíthette el az első példányt, amelynek lombfűrésszel intarziaszerűen kivágott, egybeillesztett és színezett kötéstáblájához méltó a belül is gyönyörű kalligrafikus kézírással írt, rajzokkal gazdagon illusztrált belső rész. A szerzőről igen hiányosak az ismereteink, de tudjuk, hogy a háborút követően Mohácson, újságíróként tevékenykedett és akkor több hasonló albumot is készített.

Szoleczky Emese és Kreutzer Andrea. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Gereben Ferenc (PPKE BTK Szociológiai Intézet) családi hagyatékot mutatott be, amelynek középpontjában saját nagyanyja, az akkor tizenhat esztendős leány állt. Mindez egy művészlapokat, fényképeket is tartalmazó albumban maradt fenn. A rokoni-baráti körhöz tartozó, a fiatal lánnyal rendszeresen levelező fiatalemberek más és más alakulatoknál szolgáltak. Volt, aki soha többé nem tért haza, mások irkutszki illetve tomszki hadifogságot szenvedtek. Az előadóra maradt relikviák jól példázzák azt a mikrotörténelmet, amelyet felfejtve, értelmezve saját közegünk is szervesen beilleszthetővé válik a kor „nagy” történéseibe.

Bartók Béla (Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány) a kárpáti harcokkal, illetve a harcok utáni újjáépítéssel foglalkozott előadásában. Az állam biztosította az újrakezdéshez szükséges első segítséget, s a Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Újrafelépítő Országos Bizottság országos felhívása nyomán sosem tapasztalt mérvű összefogás bontakozott ki 1915 augusztusától. Erről utolsó konferenciánkon Kreutzer Andrea beszélt. Jelen beszámoló az újjáépítés építészeti szempontjait vette górcső alá. 1915 nyarán ugyanis hivatalos kiküldöttként Lechner Jenő, Sándy Gyula, Toroczkai Wigand Ede, Zrumeczky Dezső és Kertész K. Róbert egy hetet töltöttek el a terület bejárásával. Álláspontjuk is ekkor kristályosult ki: bármennyire is elmaradott a vidék, a házak építése során a modernizáció szükséges ugyan, de csak a saját népi értékek megtartásával, az esztétikai és a higiéniai szempontok messzemenő figyelembe vételével. Végül hat mintaterv készült a lerombolt lakóházak újjáépítéséhez, ebből lehetett választani. Ismereteink szerint 654 ház épült fel 1916-ig, ekkor azonban az erdélyi román betörés miatt a „feldúlt tűzhelyek” ügye háttérbe szorult. A Nagy Háború blog csapatával az előadó több ízben kísérletet tett helyszínbejárással felkutatni a valóban megépült házakat, de az 1945-ös harcok révén ismét nagymérvű pusztulás érte a területet, s emiatt az azonosítás meglehetősen nehéz.

A konferencia második napján, 2017. december 8-án a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum színháztermében a délelőtti program Sallay Gergely, a HM HIM Hadtörténeti Múzeum főmuzeológusa elnökletével zajlott. Az ülésszak első előadását Diószegi György Antal jogtanácsos, család- és helytörténész, művelődéstörténész tartotta meg Zászlótartó hősök az első világháború csatáiban és a Trianon utáni emlékművek kegyeleti örökségében címmel. Összefoglalójának középpontjában a katonai becsület jelképe, a zászló, és annak védője, a zászlótartó állt. A zászló, amelyre a katonák esküt tettek, amely az alakulat összetartozásának szimbóluma volt, és amelynek elvesztése a csatamezőn nemcsak szégyennek számított, de a csata elvesztését is jelentette. A zászlótartó katona pedig fegyver nélküli szolgálata ellenére az alakulat egyik legfontosabb tisztét töltötte be. Többek között Takáts Sándor történész, piarista tanár Hangok a múltból című művéből idézve Diószegi György Antal ismertette a csapatzászló önfeláldozás árán történő megvédelmezésének példáit, s számos magyarországi háborús emlékmű elemzésével szemléltette, hogy az első világháború tömeges, „ipari” jellege ellenére a harctéren milyen jelentősége volt a személyes bátorságnak, amely – az emlékművek ábrázolásain különösképpen hangsúlyosan – kifejezésre jutott a csapatzászló megvédelmezésének aktusában.

Második napi megnyitó. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

L’aune Judit magángyűjtő, a Magyar Gyűjtők Társasága tagja előadása Eger város első világháborús hétköznapjaiba engedett bepillantást egy tizenhét éves önkéntes ápolónő háborús naplójából idézve és személyes hagyatékának bemutatása által. Az előadó nagymamája, a polgári családból származó Palasovszky Olga a háború kitörésekor ápolónőnek jelentkezett és az ehhez szükséges képzést követően a nők lehetőségeihez képest messzemenőkig kivette részét a háborús erőfeszítésekből. A tizenhárom éves korától naplót vezető fiatal hölgy feljegyzéseinek köszönhetően részletesen kirajzolódik az ápolónők tevékenysége: segédkezés a sokszor borzasztó műtétek során, társalgás az ápoltakkal, sebesült katonák fogadása és megvendégelése a pályaudvaron, fehérnemű és meleg ruha varrása a harctéren küzdők számára, levélírás diktálás nyomán vagy levelezés a fronton harcolókkal. Mindezek mellett hasznos és érdekes ismereteket nyújt a napló az orosz és román hadifoglyok egri mindennapjairól, a háborús jótékonykodásról, a jegyrendszer és az áruhiány által okozott nehézségekről, vagy éppen a háborús karácsonyokról. Az egri Dobó István Vármúzeum gyűjteményében elvégzett kutatásnak köszönhetően L’aune Judit a város első világháborús hadikórházairól és tevékenységükről is beszámolt.

Süttő Mihály játékgyűjtő, a Magyar Gyűjtők Társasága tagja az első világháborúban a német és az osztrák-magyar haderők által használt fogatolt járművek játékváltozatait mutatta be. A száz évvel ezelőtt Budapesten és Bécsben megvásárolható osztrák és német termékeket az előadó korabeli játékkatalógusok ábrázolásai mellett műtárgyfotókkal is szemléltette, minden esetben bemutatva (archív fotók vagy katonai szabályzatok rajzai által szemléltetve) az eredeti eszközöket és alkalmazásukat is. A hallgatóság így tüzérségi lövegek, országos járművek (azaz szekerek), fogatolt konyhák és egy vontatható tüzérségi figyelőállás valós felvételeit és ugyanezek kicsinyített, gyermekjátéknak szánt változatait láthatta párhuzamosan. A vetítés során természetesen nemcsak az eszközök, de azok kezelői is láthatók voltak, így a játékok világából számos katonafigura is megjelent a kivetítőn, sőt, az előadást egy különleges „asztali seregszemlét” bemutató videó zárta.

Süttő Mihály. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatóhelyettese Varga István (1897–1962) jogász, közgazdászprofesszor első világháborús tevékenységéről adott számot. A napjainkra jóformán elfeledett, saját korában azonban nemzetközileg is elismert piackutató és gazdasági elemző többek között A reklám című könyv szerzője volt, de nevéhez köthető a forint 1946-os bevezetése, vagy az 1957-es „gazdasági rendszerváltás”, amely később új gazdasági mechanizmus néven vált ismertté. A Varga életéről hamarosan könyvet megjelentető Török Róbert részletesen ismertette a neves közgazdász első világháborús karrierjét, amelynek során a középiskolai tanulmányait frissen elvégzett fiatalember 1915-től a császári és királyi 1. bosznia-hercegovinai gyalogezredben szolgált az orosz, majd az olasz harctéren. Fennmaradt feljegyzési és a család által rendelkezésre bocsátott egyéb emlékek alapján sikerült rekonstruálni harctéri szolgálatát, sebesülését, tevékenységének kitüntetések általi elismerését. Varga harctéri szolgálata után sebesültként a központi táviratcenzúránál kapott feladatot a hátországban. Az előadó a közgazdász további fordulatos élettörténetét is ismertette.

Székely László papírrégiség-gyűjtő, a Magyar Gyűjtők Társasága ügyvezetője „Kiváltságos” fagylaltosok címmel tartott előadást. Az első világháború során maradandó egészségkárosodást szenvedett katonák az 1920-as évek közepétől egy kereskedelemügyi miniszteri rendelet értelmében az utcai fagylaltárusítás privilégiumához jutottak, róluk és tevékenységükről szólt a bemutató. Székely László részletesen bemutatta Steiner Dezső hadirokkantakból szervezett cukrászipari üzemét, amelynek munkatársai fagylaltfőzők, adminisztrátorok és utcai árusok voltak. A mozgóárusok fagylalt mellett gyümölcsöt és cukorkát, gesztenyét is árusítottak a kerületi szinten pontosan kiderült helyeken. Az utcai árusítási privilégiumok miatt a hadirokkantak érdekütközésbe kerültek a cukrászokkal és vendéglátósokkal, a helyzet azonban nyugvópontra jutott, amikor utóbbiak is lehetőséget kaptak a kerthelyiségekben és utcai standokon történő árusításra. Az előadást gazdag dokumentumanyag vetített képei kísérték.

Második nap. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

A délelőtti ülésszak záró előadásán Granasztói Péter történész-etnográfus, főosztályvezető, a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumának vezetője a közelmúltban nyilvánossá tett, Az első világháború tárgyi emlékei magyarországi múzeumok gyűjteményeiben című online adatbázist mutatta be. A projekt vezetőjeként Granasztói Péter elmondta, hogy az adatbázis három közgyűjtemény: a Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és a HM HIM Hadtörténeti Múzeum, valamint az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága szakmai együttműködése nyomán jött létre. Célja az első világháborúban kialakult új tárgykultúra bemutatása, három témára bontva: frontemlékek (a „lövészárkok művészete”), hátországi (a propaganda és a hadsegélyezés céljaira gyártott) emléktárgyak, valamint hadifoglyok által előállított tárgyak. Az adatbázis 200-nál több műtárgyat mutat be, amelyeknek a http://elsovilaghaboru.neprajz.hu/neprajz.start.php honlapon megtalálható a leírása, valamint adataik és – ahol ismert – személyes vonatkozásaik. Emellett a témára vonatkozó tanulmányok is hozzáférhetők a felületen a közreműködő múzeumi szakemberek tollából. Granasztói Péter szólt még a Néprajzi Múzeum munkatársa, Seemayer Vilibald első világháború idején végzett helyszíni gyűjtéséről Esztergom-Kenyérmező hadifogoly-táborában, amelynek eredménye (20 darab műtárgy) az adatbázisban is szerepel. A Néprajzi Múzeum további közgyűjtemények csatlakozását is várja a projekthez.

Délután az elnöklést Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatóhelyettese vette át. A délutáni első előadást Tóth Orsolya, a Hadtörténeti Múzeum Plakát- és aprónyomtatványtárának vezetője tartotta A cipőellátás nehézségei a háború utolsó éveiben címmel. Referátumában felvázolta a cipőhiány kialakulását és annak okait, ismertette a korszakban született megoldási javaslatokat, illetve azokat a rendeleteket, amelyeket az érintett hatóságok hoztak a helyzet javítása érdekében. Többek között kitért a Cipőközpont és a Cipőhivatal működésére.

Tóth Orsolya. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Szoleczky Emese, a HM HIM Hadtörténeti Múzeum főmuzeológusa „a háború virágai”-ról beszélt. Bevezetőjében kifejtette, hogy az 1910-es évek társadalmai érzelmesebb volt a mainál, de a virágoknak amulett-szerep is jutott az első világháború idején. Sorra vette a virágok alkalmazását a Nagy Háború évei alatt: komoly szerep jutott a virágcsokroknak a bevonuláskor, az első hazatérőknél, a temetéseken, a hagyományos ünnepeken, használták jótékonysági célokra (Auguszta-árvácska). Az előadó említést a harctéri kertészetekről, a „veteményes vagy virágos kert” vitáról és a virágcsempészetről.

Vukov Anikó néprajzkutató (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) a tavalyi előadásának témáját folytatatta, sok ponton szorosan kapcsolódva hozzá. Idei előadásában Molnár Ferenc Egy haditudósító emlékei című kötete alapján vette szemügyre a frontkörülmények közötti tisztálkodás, sebkezelés és fertőtlenítés lehetőségeit és megoldási kísérleteit.

Vukov Anikó. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Huszár Mihály, a Marcali Múzeum történész-muzeológusa Marcali zsidó katonák az első világháborúban és 1918–19-ben – A közösségi emlékezet egy helyi példája című előadásában arra kereste a választ, hogy a Somogy megyei Marcali zsidóközösségéből bevonult katonák milyen szerepvállalással vettek részt a világháború frontjain. Kutatása során feltárhatóvá vált az egyes családok története is. Az emlékezetben fontos szerepet játszottak az élő veteránok és hangsúlyosak voltak a hősi halottakról való megemlékezések is. A háború utóhatását jelentő őszirózsás forradalomban és a Tanácsköztársaság idején számos zsidó veterán vett részt, akik közül többeket 1919 augusztusában fehér különítményesek végeztek ki. Az emléküket a családjaik a temetőben megörökítették, ugyanúgy, ahogy később a hitközség a zsinagógában a kerület településeiről származó háborús hősi halottak neveit is.

Kulich Julianna, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa Hadiözvegy a trafikban című referátumában a trafikjog fejlődését mutatta be, illetve az 1917-es fordulópontot, amikor is a pénzügyminisztérium rendelete elsőbbségi igényjogosultsággal kötötte össze a trafikpályázatokat, ezzel szembe menve az eddigi pusztán piaci célokkal. Csakhogy a trafikjog elnyeréshez olyan feltétel rendszert kapcsoltak, amelyet a pályázatok nyertesei nem tudtak teljesíteni. Ez a helyzet sok esetben vezetett visszaélésekhez.

Kulich Julianna. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Kincses Katalin Mária, a HM HIM Hadtörténeti Intézet főtanácsosa Sebesült- és katonaélet a hátországban Házi Jenő visszaemlékezései alapján című előadásában a soproni történész-levéltáros első világháborús sebesülése kapcsán (a cs. és kir. 94. gyalogezred katonájaként 1915. április 11-én a Kárpátokon túl a gerincénél súlyosan megsebesült) a budapesti állandó és ideiglenes hadikórházakról, a sebesült katonák ellátásáról beszélt. Házi Jenőt a frontról először az úgynevezett Verebély-klinikára szállították (a mai budapesti I. sz. sebészeti klinika), ahol az igazgató főorvos, dr. Verebély Tibor orvosprofesszor eltávolította a szilánkokat sebéből. Ezt követően Házit mai Üllői út 25. sz. alatt lévő, úgynevezett Köztelek épületében felállított XVI. sz. ideiglenes helyőrségi kórházba szállították, ahol több mint egy hónap lábadozás után, de a helytelen kezelés miatt állapota romlása miatt átszállították a budapesti jezsuita rendház felügyelete alá tartozó úgynevezett Mária kongregációs otthon kórházba, a VIII. kerületi Horánszky utcai épületbe, ahol a modern, kényelmes, jól felszerelt, kiváló orvosokkal működtetett ideiglenes kórházban gyógyulhatott.

Házi Jenő példáján keresztül három nagyon eltérő funkciójú, színvonalú, beállítottságú, szellemiségű hátországi intézményről, kórházról kaphattunk villanásnyi benyomást. A véletlennek, a szerencsének, de – s láthattuk ezt is – az agilis fellépésnek egyaránt nagy szerepe volt a sebesült katona gyógyulásában, sorsának alakulásában.

Sallay Gergely Pál – Szoleczky Emese – Závodi Szilvia

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket