„Drága Rudolf!” – A trónörökös is csak ember (szeretett volna lenni)

Rudolf, Ferenc József császár és Erzsébet királyné egyetlen fia csak egy hétköznapi hős lett volna szíve szerint. Lett helyette egy politikához jól értő, éppen ezért attól távol tartott trónörökös; egy lelkes ornitológus; egy függőségektől szenvedő, magányos ember. Mindez természetesen gyermekkoráig vezethető vissza, amelyhez adalékokat kaphatunk egy újonnan megjelent levélgyűjteményből.

A megjelent könyv borítója (Borítóterv: Muhammed Nur)

A koronavírus-járvány miatt három havi kényszer-zárvatartás után a Gödöllői Királyi Kastély 2020. június 18-án újranyitotta kapuit. A legelső programok egyike volt a KastÉjszakák nevű rendezvénysorozat keretén belül megtartott könyvbemutató a Díszudvaron, amelynek témája szorosan kapcsolódik a Kastély egykori lakóihoz. Drága Rudolf : Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz címmel jelent meg egy olyan gyűjteményes kötet, amelyből csak néhány levelet ismerhettünk eddig; általában csupán részleteiben, többszörös átfordítással torzítva közölték eddig mind a magyar, mind a német nyelvterületen megjelenő kiadványok.

Az e tekintetben is kuriózumnak számító kötetről Papházi János muzeológus beszélgetett a Szépmíves Kiadó vezetőjével, Kovács Attila Zoltánnal, valamint Vér Eszter Virággal (Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar), aki a sajtó alá rendezés, a bevezető írása és a jegyzetapparátus (több mint 900 tétel) elkészítésében jeleskedett.

Kovács Attila Zoltán, Papházi János és Vér Eszter Virág (Fényképezte: Surányi Linda)

Vér Eszter Virág a két éve elhunyt, hatalmas tudású és kiemelkedő munkássággal bíró művészettörténész, F. Dózsa Katalin egyik kiváló tanítványa, aki Borovi Dániellel együtt a 19-20. század történetét kutatják, azon belül is specifikusan foglalkoznak a Habsburg család kultusztörténetével is. Borovi egyben a kötet szaklektora, valamint a képmelléklet összeállítója.

Vér Eszter Virág elmondta, a kötet legfőbb kuriozitását a magyar nyelven íródott levelek eredeti közlésmódja adja. Egon Cäsar Corti és Brigitte Hamann is bemutatott már néhány levéltöredéket ebből az anyagból, ám azok először magyarról németre, majd németből magyarra lettek visszafordítva. Ennek során a levélíró, esetünkben Erzsébet királyné, pontos kifejezésmódja elveszett, és nem volt bizton megállapítható nyelvtudásának szintje sem.  Ebben a gyűjteményben azonban több, a királyné által magyarul írott levelet találunk, amelyeket végigböngészve megállapítható, hogy Sisi a kor arisztokrata nyelvismeretének megfelelően bírta a magyar nyelvet.  Germanizmusok, szórendi tévesztések, elhallások egyaránt fellelhetőek benne. Ezeket a hibákat is megőrizték azonban, nem javították vagy modernizálták a szöveget, hiszen azzal pont az eredendő célt veszítették volna szem elől.

Erzsébet levele fiának, Rudolfnak (Buda; 1867. május 15.). AT-OeStA/HHSTA HausA Selekt Kronprinz Rudolf 18-3. f. 48. r

Amint azt a történész megvilágította, a kor elfogadott nyelvtanulási módszertana elsősorban az orális  nyelvhasználatra épült, és a következő szinten lépett csak be az írott nyelv elsajátítása.  Ennek egy ékes példáját olvasta fel nekünk Papházi János:

„A vidék itt nagyon szép, naponként kétszer sétálok, reggel már félnyolckor, egy rémítő hideg fürdő után; itt a víznek csak 5 foga [sic!] van.” ( Erzsébet királyné levele Rudolfhoz, 1867. január 27.)

Erzsébet 1866-ban vetette bele magát ismét komolyabban az 1860-as években  Madeirán megkezdett magyar nyelvtanulásba, miután hosszabb magyarországi tartózkodása során szembesült vele, hogy tudása a folyékony kommunikációhoz még nem elegendő. Ekkoriban a császár még jobban tudott magyarul, mint felesége, hiszen neveltetése során a Birodalom főbb nyelveit természetesen meg kellett tanulnia.

Alig egy esztendővel később azonban már Erzsébet volt előnyben, 1867 elejétől már magyarul írt Rudolfnak. Egyébként  is előnyben részesítette az angolhoz hasonlóan a magyar nyelvet, melyet az udvari társadalom jelentős része nem értett. Környezetének magyar tudó tagjaival előszeretettel társalgott magyarul, erre az 1865 nyári „önrendelkezési jogának” kivívása után bőséges alkalma is nyílott, tekintve hogy a környezetében végrehajtott személycserék során nagyrészt magyar ajkú személyzettel vette körbe magát. Szeretett volna férjével is ezen a nyelven gyakorlásképp levelezni, ő azonban néhány kísérlet után ragaszkodott a némethez, és csupán a megszólításokat volt hajlandó rendszeresen magyarul írni, amelyet a német forráskiadványok rendszerint rosszul oldottak fel.

Joseph Albert: Erzsébet császárné. Kézzel színezett fotó, München, 1865 körül (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

Erzsébet a kecskeméti nyelvjárást használta, amelyet nyilvánvalóan felolvasó- és barátnőjétől, Ferenczy Idától sajátított el, aki egy ottani kisnemesi családból került az uralkodóné szolgálatába.

Amint a résztvevők rávilágítottak, Rudolf koronaherceg már kisgyermekként is rengeteget volt távol a szüleitől, sokszor volt magányos. Az uralkodópár gyakran volt úton, (néha együtt, de zömében külön-külön) és ilyenkor fiukkal levelezés útján érintkeztek. Mint ekkoriban más családoknál is, úgy a Habsburgoknál is természetes volt, hogy a levelet úgy fogalmazta a feladó, hogy tisztában volt vele, azokat más családtagok közt is köröztetni fogják, így azok is értesülhetnek a benne foglalt információkról.

Ennek megfelelően ezek a levelek túl sok bizalmas információt nem tartalmaztak, titkokról pedig végképp nem rántották le a leplet. Azonban arra kiválóan rávilágítanak, hogy a két szülő közül az édesapa volt az, aki fogalmazásmódjában és témaválasztásában is figyelemmel volt a címzett, azaz Rudolf zsenge korára, valamint a státuszából fakadó kötelezettségeire. Ferenc József rendszeresen érdeklődött fia tanulmányi előmenetele felől, vizsgáin gyakorta részt vett. Írásbeli beszámolói zömében hadászati és vadászati témákat érintettek, és az önmaga iránti elvárásokat ugyanígy kiterjesztette fiára, a trónörökösre is. Gyakorta hívta fel figyelmét a kötelezettségekre, a szorgalomra, kitartásra.

Emil Rabending: Rudolf trónörökös (részlet). Bécs, 1869
(Gödöllői Királyi Kastély Múzeum)

Szívszorító szembesülni– folytatta Vér Eszter Virág – a kis trónörökös válaszleveleiben azzal az elszántsággal, szeretethiánnyal, amellyel a kisfiú próbált megfelelni a feléje támasztott követelményeknek, és munkájával, tanulmányi előmenetelével és helyes magaviseletével kísérelte meg mindkét szülője szeretetét és figyelmét, illetőleg elismerését kivívni.

Ez lesz a következő projektünk – vette át a szót Kovács Attila Zoltán -, a Kiadó megjelenteti Rudolf válaszait, a hozzá érkezett levelekre. A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv őrzi Rudolf írásos hagyatékát, amely mintegy 23 doboznyi kéziratot tartalmaz, kronológiai és témaköri bontásban. Ennek a kötetnek a levelei is onnan származnak, és a folytatásként megjelenő forrásgyűjtemény is ebből merítkezik majd.

Papházi kérdésére a kiadóvezető elmondta, hogy jelen kötet kiadását szerencsére nem kísérték bonyodalmak, ami a kiadó dokumentarista műveire jellemző inkább. Az Erdélyi Szalon égisze alatt (amely szintén Kovács Attila Zoltán nevéhez köthető) megjelenő állambiztonsági anyagok megjelentetése lényegesen problematikusabb, és bár kevéssé olvasmányos, ám hiánypótló a magyar könyvpiacon.

Ugyancsak igaz ez a Szépmíves könyvekre is, amelyek megjelentetésével egy piaci rést igyekeztek betölteni a magyar könyvkiadás területén, itt is az autográf iratokat tekintve alapul. Ide sorololódik pl. Szendrey Júlia leveleleskönyve, Barabás Miklós önéletrajza, de akár az Erzsébet téma kapcsán felmerülő Christomanos kötet is. A kiadás ütemezése egy végig gondolt marketing feladat is egyben, hiszen a túl sűrűn megjelenő, azonos témájú dokumentumok egymást oltanák ki.

Kovács Attila Zoltán, Papházi János és Vér Eszter Virág (Fényképezte: Surányi Linda)

Mennyire olvasható ki a sorok közül a trónörökös és szüleinek viszonya? – szólt a következő kérdés. Vér Eszter Virág szerint már önmagában az sokat elmond, hogy levélírásra kényszerültek, ergo nyilvánvalóan sokat voltak távol egymástól. Az édesapa 14 helyszínről datálta leveleit ebben az időszakban, zömében Budáról (29 db-ot.) Erzsébet 16 helyszínről írt Rudolfnak, ebből nyolcat szintén Budáról. Voltak olyan napok is, amikor mindkét szülő írt a kisfiúnak, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy a levélírást magányos tevékenységként végezték.

Erzsébet levelei – szemben a már említett Ferenc József levelek tartalmával – szinte kizárólag a császárné személyéről, illetve a vele történt eseményekről szólnak. Az édesanya kevésbé vette figyelembe a gyermek korát, sőt, eleinte fel sem merült benne, hogy fiának zsenge korából fakadóan külön levelet írjon.

„Kedves Rudolfom,

hallottam, hogy nagyon mérges voltál, amiért neked nem írtam. Azt gondoltam, te még túl kicsi vagy ahhoz, hogy megértsed, de most, hogy már igazán nagyon okos vagy, majd viszek neked sok szép játékot. Emlékszel még vajon egy kicsit rám?
Forrón és teljes szívéből puszil téged, édes-kedves gyermekem, a Mamád”
(Erzsébet levele Rudolfhoz, h.n.; d.n.)

A levél kissé felszínes, ugyanakkor szorongó. Szomorú látni, hogy az édesanya ajándékok tömkelegével szeretné majd oldani saját hiányát, valamint félelmét, hogy a gyermek esetleg nem fog már emlékezni rá.

Erzsébet azonban a saját világában élt, ahova családtagjai közül igazán csak legutolsó gyermekét, Mária Valériát engedte. Ő a magyar koronázás után egy esztendővel, 1868-ban született, és azonnal édesanyja kedvencévé vált. Ma úgy mondanánk – emelte ki a történész -, hogy ez a gyermekvállalás már érett fejjel történt. Szemben a korábbiakkal, amikor még az udvari protokoll és a császár édesanyja, Zsófia főhercegné irányított mindent a gyermekszobákban.

Valéria kezdetektől fogva az édesanyja mellett tartózkodhatott, elkísérhette utazásaira, megismerhette lelki rezdüléseit, sőt, a költeményeit is. Ezzel szemben Rudolf elhagyatottsága csak nőttön-nőtt, és bár nevelése – édesanyjának hála – liberális szellemben folyt, valójában mérhetetlen magány övezte.

A beszélgetés mindhárom résztvevője egyetértett abban, hogy Rudolf korának kiemelkedő szellemi adottságokkal rendelkező trónörököse volt, aki mind politikai, mind tudományos munkássága terén kimagasló pályafutásra volt hivatott. Papházi János hozzáfűzte, emiatt is érzi különlegesnek mind a könyv tartalmát, mind adott beszélgetést, mert ez egyszer végre nem Mayerling kapcsán említik Rudolf nevét, evégett Rudolf, az ember kerülhet előtérbe, a balsorsú trónörökös helyett.

Ludwig Angerer: Ferenc József Rudolf trónörökössel és Gizella főhercegnővel. Bécs, 1861 körül (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

A levelek, mint primér források, lényegesen megbízhatóbbak, mint akár Jókai Mór (aki az Erzsébet-kultusz egyik megteremtője volt), akár Falk Miksa visszaemlékezései, hiszen ezek  gyakorta érzelmileg túlfűtöttek voltak és kontrollforrás híján nem teljes mértében helytállók. Ezek az autográf levelek azonban olykor konkrét válasszal szolgálnak mind politikatörténeti, mind életmódtörténeti kérdésekre is a nyilvánvaló családi vonatkozásokon kívül. Példa erre az a két, 1870. március 1-jén kelt levél, amelyekben mindkét szülő megemlíti a kis Valériáról frissen készült Schrotzberg festményt, amely később az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumba került, jelenleg pedig a Nemzeti Múzeum tulajdona és a Gödölői Királyi Kastély állandó kiállításán látható.

„Valérie most igen el van foglalva üléseivel. Igen nehéz őt nyugodtan tartani, mert mindig a szobában akar futkosni. De azért a kép már most is hasonlít hozzá. Brave nagyon jól veszi ki magát mellette; nem is hittem volna, hogy Schrotzberg kutyákat is tud festeni.” (Erzsébet levele Rudolfhoz, Buda, 1870. március 1.)

„Istennek hála Valéria is teljesen jól van és nagyon vidám. Arca nagyon gyorsan változik. A képen a lábánál heverő Brave is jobban lesz majd. Néhány nap óta ugyanis beteg.” (Ferenc József levele Rudolfhoz, Buda, 1870. március 1.)

Korábban egy forráskiadvány jelent meg a témában, Kedves Idám címmel, amely Erzsébet, Ferenc József, Andrássy és Schratt Katalin Idához írott leveleiből tartalmazott egy csokrot. Ide sorolható Ferenc József és  Schratt Katalin levelezése, valamint Erzsébet magyar személyzetének egymáshoz írott  levelei, amelyek által betekintést nyerhetünk az uralkodócsalád mindennapjaiba. Az eredeti nyelven való közlés mellett a kötet újdonságtartalmát a terjedelmes jegyzetapparátus, valamint az összekötőszövegekben megjelenített új kutatási eredmények teszik nélkülözhetetlen „kézikönyvvé” a korszakot kutatók, valamint a téma iránt érdeklődők számára. A kötet összeállítói rávilágítanak Erzsébet reális szerepére a kiegyezés időszakában, vagy a korábban nem ismert utolsó gyermekvállalásukat megelőző időszak jelentősebb családi eseményeire.

Zárásként Kovács Attila Zoltán is említett néhány, a közeljövőben megjelenő forrásdokumentumot: Rudolf és Moriz Szeps újságíró levelezését, aki a trónörökös személyes jó barátja volt, és akinek lapjában Rudolf rendszeresen publikálta politikai cikkeit, természetesen álnéven. Ugyancsak várható Erzsébet verseinek magyar kiadása. Ezeken keresztül tekinthetünk bele a legteljesebb mélységben a császárné lelkivilágába, általában véve borús hangulatába, tűpontos, gunyoros látásmódjába. Papházi János pedig a Gödöllői Királyi Kastély folytatódó különleges rendezvénysorozatára hívta fel a figyelmet, amely KastÉjszakák címen még két alkalommal jelentkezik az idei nyáron, változatos programokkal, melynek hátteréül az éjszakáig nyitvatartó, kivilágított kastély épülete szolgál majd.

Varga Andrea

Ezt olvastad?

Erzsébet magyarországi kultuszában is kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az 1867-es esztendőnek és az uralkodóné „magyar ügy” érdekében teljesített szerepvállalásainak. Ezt a