Egerben otthonra találnak a doktoranduszok

Kétnapos doktoranduszkonferenciát tartottak Egerben az Eszterházy Károly Egyetemen két doktorandusz önkormányzat szervezésében. Három (irodalom-, történelem-, neveléstudomány és neveléstörténet) diszciplína doktoranduszai érkeztek csütörtök reggel a nagy múltú város egyetemének gyönyörű barokk épületébe. A tudományos tanácskozás a két DÖK első összefogása volt a tudományszervezés terén. Támogatójuk a Doktoranduszok Országos Szövetségének Irodalomtudományi Osztálya volt.

„Dicsekszem kegyességével, mert méltóságai nélkül is érdemlé tiszteletemet. Nagy characterű férfi.” – így emlékezik Kazinczy Ferenc Eszterházy Károly egri püspökre kassai találkozásukra. Az Eszterházy Károly Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Doktorandusz Önkormányzatainak nagyszabású összefogását eredményező konferenciát Liptai Kálmán rektor úr nyitotta meg, aki beszédében felidézte, hogy amikor Eszterházy Károly, az egri egyházmegye püspöke a 18. században elköteleződött az egyetem építése mellett, egy olyan intézményt szeretett volna megalapítani, ahol minden földrészről érkező tudományos munkát végző otthonra lel. Amikor Mizera Tamás, a rendezvénynek otthont adó intézmény DÖK elnöke megkereste a konferencia tervével, rektor úr örömmel ismerte fel a két DÖK elnök, Szabó (P.) Katalin és Mizera Tamás összefogásában Eszterházy Károly püspök szellemiségét. Különösen üdvözölte, hogy az Eszterházy Károly Egyetem Doktorandusz Önkormányzata az Eötvös Loránd Tudományegyetem Doktorandusz Önkormányzatával együttműködésben valósította meg a rendezvényt, hiszen az ELTE az ország legnagyobb doktori képzőhelye. Erre a konferenciára is az ELTE-ről érkeztek a legtöbben.

A tudományos tanácskozásra összesen kilenc egyetemről érkeztek doktoranduszok Eger nagy múltú városába. Eger az ország fontos szellemi központja volt a 18. század óta, ahogyan erre az előadások és a kulturális programok is rávilágítottak. A doktoranduszok közel tizenöt az irodalomtörténethez szorosan kapcsolódó előadást tartottak a két nap alatt az egyetem könyvtártermeiben.

Pukánszky Béla

A plenáris előadásokat Gyáni Gábor és Pukánszky Béla tartották. Gyáni Gábor akadémikus tartalmas előadásában a történelmi regények a történelmi narratívák felől való értelmezhetőségéről beszélt. Kitért a New Cultural History és a szépirodalom beszédmódjaira, a posztmodern történetírás szövegelméletekkel foglalkozó diskurzusában a történelmi regény és az írók jelentősége felöl a történész szerepére. Előadásában kiemelte az Isztambulba is elutazó és hatalmas kutatómunkát végző Gárdonyi Gézát, a történészek módszertanát és Antony Graftont, aki még kötetének is azt a címet adta, hogy A lábjegyzet (The Footnoot: A Curious History, Harvard University Press, 1997.).

Az első irodalomtudományi szekciót Onder Csaba (EKE), a Nyíregyházi Főiskola egykori rektora vezette, aki minden előadónak útravalót adott előadásaik végén. Posta Anna (DE) a humanizmus és a docta pietas (Sacra Poetica) eszméjéről beszélt magas színvonalú előadásában. Ismertette a Sacra Poetica németországi és magyarországi alkotóit, a pedagógia és a neolatin líra kapcsolatát. Miski Péter (PPKE) az erdélyi fejedelmi udvar bemutatását tette meg Gárdonyi Géza Egri csillagok, Németh Imre Zsarnokok futára, Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájában, Móra Ferenc Rab ember fiai, illetve Jókai Mór Török világ Magyarországon című regényeinek beható ismertetése, valamint a történelmi regény műfaji jellemzése alapján. Szabó (P.) Katalin (ELTE) Dugonics András Bátori Mária című történeti drámájában mutatta be a nemesi ellenállás egyik legaktívabb írójának 18. századvégi történetében az európai Ines de Castro-vándortémát, illetve emelte ki a nemzeti tárgyú drámában a dramaturgiai hagyományt és a Bánk bánnal való összehasonlítás lehetőségét.

Szabó P. Katalin

Markó Anita (ELTE-University of Wien) a szekció egyik kiemelkedő előadását tartotta meg, s mérhetetlen alázatról tett bizonyságot kutatási beszámolójában, hiszen egy más kutatók munkáját megkönnyítő módszertant dolgoz ki: Markó Anita Barabási Albert Lászlóra is hivatkozva az album amicorumokat (Inscriptiones Album Amicorumot) mint közösségi hálózatokat vizsgálja, de elmondta, doktori disszertációjának nem ez a témája. Az 1500 és 1700 közötti inscriptiók bejegyzőiből és albumtulajdonosaiból bámulatos hálózatot tervezett és vetített ki a közönségnek. Előadásából többek között megtudtuk, hogy a wittembergi bejegyzések összekötik a hálózat fő elemeit. Markó Anita elmondta, hogy vissza lehet követni, hogy az Album Amicorumnak és a peregrinációnak milyen kapcsolatai voltak a korszakban. Markó Anita a vita során elmondta, az adatbázis bárki számára hozzáférhető.

Varga Dániel (ELTE) történész Helfy Ignác, az 1848-as emigráció egyik tagjának és az itáliai Petőfi-kultusz kapcsolatáról beszélt. Helfy az irodalomtörténet számára több okból is fontos személyiség, hiszen Kossuth emigrációs iratait rendezte sajtó alá. Eredetileg költő szeretett volna lenni, de „nagy költő helyett a Kossuth-emigráció fontos tagjává vált”. Eötvös, Jókai, Vörösmarty és Petőfi fordításokkal foglalkozott, de Manzoni Jegyesek című múlhatatlan érdemű művének fordításában is segédkezett. Többek között a La Perseveranza című újságnak dolgozott, híres magyar történelmi személyiségeknek az életrajzait szerette volna megismertetni az olasz közönséggel, de csatlakozott a L’Alleanza szerkesztőségéhez is, melynek csapatát a magyar, lengyel, velencei és római emigráció tagjai alkották. Varga Dániel információgazdag előadásában elmondta, hogy Giuseppe Cassone szicíliai költő érdeme, hogy Petőfi a 19. század utolsó évtizedeiben az egyik legtöbbet fordított poétává vált Olaszországban. Helfy a magyar emigráció elkötelezettjeként halt meg 67 éves korában: „most 67 éves vagyok, és én úgy gyűlölöm a 67-et, hogy ki nem bírom”.

Szabó Hajnalka Piroska (PTE) és Maisch Patrícia (PTE): „A honvéd özvegye”, avagy a női dimenzió megjelenése az irodalom- és történelemoktatásban című közös előadásukban nemcsak Szendrey Júlia alakjával foglalkoztak, hanem azzal is, hogy a Nemzeti Alaptanterv hogyan viszonyul a nőírókhoz. Elmondták, hogy a NAT szerint leginkább három női szerző ismerete ajánlott csupán: Nemes Nagy Ágnesé, Szabó Magdáé és Emily Brontë-é. A jelenlegi irodalomoktatásban egy hónapon, 12 órán át foglalkoznak Petőfivel, de Szendrey Júliáról alig akad információ a diákoknak. A kísérleti tankönyv például csak egyszer nevezi meg Szendrey Júliát. Szabó Hajnalka és Maisch Patrícia előadásukban azzal is foglalkoztak, hogy a tankönyvek hogyan jelenítik meg a nőket, a női tartalmakat, előadásuk több nézőben is kérdéseket ébresztett. Onder Csaba tanár úr szekciójában a kollégák annyira jól érezték magukat, hogy a tudományos vitát még úgy is alig lehetett berekeszteni, hogy már nagyon várták az irodalomtörténész kollégákat a fogadásra.

A második irodalomtudományi szekciót Bednanics Gábor (EKE), a Magyar Irodalomtudományi Tanszék docense vezette. Kispál Dániel (EKE) kánonok alakulástörténetével foglalkozott lendületes előadásában a 20. és 21. századi magyar közoktatásban, és hangsúlyozta, hogy a kánon a hagyomány talaján áll, így nem teremthető és törölhető el egy tollvonással, már csak azért sem, mert a kánonok féltik saját világképüknek gyökereit, csonkolásként élik meg az újításokat. Kulcsár-Szabó Ernőre hivatkozva hangsúlyozta az irodalom önmegújító erejének és folyamatainak jelentőségét. Szabó Roland (ELTE) József Attila tárgyiasuló költészetében foglalkozott „a szóvarázzsal”, vagyis a látvány mellett a hallás, a hanghatáskeltés és a csend aspektusaival mint a beszélő önreprezentációnak megoldásaival. Izgalmas előadása szerint a csönd és a tárgyak egymásmellettiségének tapasztalatában a csönd metafora a nyelvi és térbeli környezet által lehetővé teszi a szubjektum önkioltó aktusának értelmezhetőségét. Eszerint József Attila költészetében a hangképzetekben a nemlét idéződik meg. Szabó elmondta, hogy a versekben a tökéletességet a rendbe kényszerítés teszi megtapasztalhatóvá. Lehotka Ildikó (DE) előadásában a zene és a vers kapcsolatával foglalkozott, elmondta, hogy a 18-19. században kettévált a vers és a dallam. A történeti ismeretek bemutatása után a Holt vidékkel (József Attila) foglalkozott, mely négysoros dallamával a népdalok mintájára keletkezett. Elmondta, hogy a lassú tempójú vers dallama a népies műdalé. Az ötsoros a forma ezért is végig szabályos. Lehotka előadásának érdekességét mutatja az is, hogy kérdéseket eredményezett a közönségben.

Kovács Zoltán (GFF) Faludy György Teilhard de Chardin című költeménye alapján foglalkozott Pierre Teilhard de Chardin jezsuita szerzetesatya filozófiájával. Prezentációjában összegezte, hogy habár a szöveg a katolikus tanok alapján igyekszik megkapaszkodni, aki eleve nem hisz, nem fog hinni Faludy verse alapján. Faludy életének átélt viszontagságait lehet soraiban felfedezni de Chardin filozófiája mellett és az egységek egyre nagyobb keserűséggel telítődnek, az utolsó mondat értelmezése szerint végképp csalódottságot tükröz. Vámos Gabriella (ELTE) a szekció egyik legjobb, egyik legmélyebb kutatómunkával rendelkező előadását tartotta meg, melyben az 1950 márciusától 1956 októberéig megjelenő Művelt Nép című folyóirattal foglalkozott. Előadásának első felében ismertette a történelmi ismereteket a korszakról, vagyis hogy 1945 után a szovjet érdekszférába került az ország, és hogy a szocialista rendszerben a tömegek átnevelését kívánták elérni. Az 1949-től a Népművelési Múzeum gondozásában és kiadásában megjelenő lap kiválóan alkalmas a szocializmus kultúrára gyakorolt hatásának vizsgálatára (ugyanis a propagáció eszköze volt a lenini, sztalini elvek közvetítésében). Vámos Gabriella előadásában az előbb említett kulturális nevelőmunka kapcsán a kultúrotthonok (kultúrházak) szerepéről is beszélt, melyek az MDP építési, átalakításának folyamatának meggyorsítását voltak hívatottak szolgálni. Herédi Rebeka (EKE) összeszedett előadásában a mesék nevelési szerepéről beszélt, arról, hogy a mesék az önreflexió lehetőségét kínálják a gyermekek számára, a mesék által diktált sorrend (káosztól vezetnek a rendbe hozásig) egy utat mutatnak. Az út valójában egy belső ösvény, amely szörnyekkel van telítődve. A kerekerdő például az elveszés helye, a hős csak bolyong benne, nincsenek sarkai, nem lehet kijutni belőle. Hegedűs Mihály (GFF) az eltékozolt élet tematikájával foglalkozik. Megfigyelése szerint bizonyos kérdésekről csak bizonyos nyelvvel, bizonyos módon (például csak bibliai igehelyekkel) szokás beszélni, ezért arra tett kísérletet, hogy Andersen életpályája és A lány, aki a kenyérre hágott című mese tartalmának ismertetése után, a bűnbeesés és a bűnbánás, megtérés történetét a fent említett mesén keresztül ismertesse.

A történelemtudományi szekciót Gyáni Gábor akadémikus úr vezette, aki minden előadónak számos, a disszertációját előrevivő kérdést és segítséget adott. A szekciót Juhász Péter (SZTE) előadása nyitotta meg, aki a honfoglaló magyarság etnogenezisével foglalkozott, a honfoglaló magyar nép sztyeppei útjával a Kárpár-medencébe. Hamzók Judit (EKE) Eszterházy Károlyról, mint földesúrról beszélt, a hatvani hóstya területén élő árvák, félárvák helyzetéről tartott kiváló előadást Eszterházy Károly egri püspöksége idején az instanciák alapján. Szabóné Sinka Szilvia (EKE) Rákóczibánya történetéről beszélt, s a bányász település lakosairól vont le következtetéseket a népszámlálási adatok, a törzskönyvek és műszakigazdasági mutatók alapján. Barta Tamás (ELTE) Edward Abramowski önigazgatói-etikai szocializmusáról és „demokratikus konföderalizmusáról” tartott színvonalas előadást. Bánrévi Mónika (EKE) előadása szintén Eger történetéhez kapcsolódott, Erdődy Gábor egri püspök időszakában (1715-1744) vizsgálta a művelődést és a pedagógiát. Sárhegyi Tamás (PPKE) a rendszerváltás ábrázolásáról beszélt a középiskolai történelem és földrajz tankönyvekben.

A konferencia első napján a neveléstudományi szekció kapcsolódott a pedagógiához a legszorosabban. A Racskó Réka főiskolai tanársegéd által vezetett szekcióban Németh Zoltánné Lőrincz Zsuzsa (ELTE) az egész napos iskola aktuális témájáról beszélt, Fodor Zoltán Miklós (EKE) pedig az Európai Iskolák Hálózata és a bennük működő egyik magyar szekció működéséről a pedagógiai kihívásokat szem előtt tartva. Két előadás a gyermekek készségfejlesztési lehetőségeiről szólt. Tényi Heléna (ÓE) izgalmas előadásában a puha készségek (soft skills) iskolai fejlesztésének szerepét ismertette. Bacsó Benjámint (EKE) a nevelőszülőknél élő gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztéséről lehetett meghallgatni. Vas János (DE) a videojátékok, a digitalizáció összekötő szerepének lehetőségéről beszélt az irodalom és a történelem oktatásában. Vatai Éva (PTE) pedig a matematika tankönyvek oktatási módszereiről beszélt.

2017. szeptember 28-án a konferencia második napján neveléstörténeti előadások hangzottak el. Pukánszky Béla a neveléstörténet részdiszciplináiról tartott előadást a pedagógia és az eszmetörténet kapcsolatáról, a pedagógiai problématörténetről, és olyan izgalmas kérdésekről, mint például hogy hogyan jelennek meg a régi korok pedagógiai munkáiban a különféle módszerek, az iskolabelsők, a gyermekek, s hogy miként lehet egyszerre ötszáz gyereket megtanítani írni és olvasni. Pukánszky előadásában törekedett minden területhez szakirodalmakat ajánlani a doktoranduszoknak (elhangzott többek között Péter Katalin, Mészáros István, Finánczy Ernő, Cunningham, Sharar, Petra Larass, Yvonne Patricia O’Brien stb.), de újabb diszciplínákra is alaposan kitért, mint például a gyermekkor és az ifjúkortörténet, vagy épp a társadalmi nemek nevelésének története. Igazi újdonságként hívta fel a tartalomelemzésre, az ikonológiára, mint vizsgálható területekre, a doktoranduszok figyelmét.

Mizera Tamás

A doktoranduszok előadásai közül az első három zenepedagógiai volt. Mizera Tamás (EKE) és Klem Dénes (EKE) közös előadásukban a kora újkori olvasói műveltséggel kapcsolatban az Egri Érseki Líceumi Nyomda kétszáz éves működéséről, majd a Zsasskovszky-testvérek, Ferenc és Endre Egri ének-kátéjáról beszéltek. Az előadás nyomdászattörténeti és kiadástörténeti információkban egyaránt gazdag volt. Elmondták például, hogy milyen művek adták a nyomtatványok tematikáját: teológia, homiletika, liturgia, pasztoráció, tankönyvek stb. Alapkutatásuk a nyomda nyomtatványainak feltárása és regisztrálása volt, céljuk a nyomda működésének teljességre törekvő rekonstruálása, a kutatócsoportjuknak például Hamzók Judit és Fülep Ádám is a tagja. A nyomda történetében technikatörténeti fordulat következett be 1853-ban, mivel ekkor kezdte meg a működését az első gyorssajtó Egerben. Érdekes volt, hogy elmondták például, hogy a Zsasskovszky-testvérek kiadványai „tartalmukban ugyan időtállóak, de nem állagukban”. A folyamatos használattól könnyen tönkrementek – ez indokolja a nagy példányszámot és az ismétlődő újranyomást. Klem Dénes az Egri ének-kátét a magyarországi felekezeti iskolák zenetanítási gyakorlatának összefüggésében ismertette. Zsasskovszky ugyanis például énekiskola megalapításával is igyekszik megoldást találni arra, hogy a szentmiséken megfelelő színvonalon történjék az éneklés. Klem olyan feladatpéldát is mutatott (üteny), amely oktatásmódszertanilag korát megelőzőnek bizonyul, de Zsasskovzsky esetében a germanista hatást is felmutatta, majd az Egri ének-kátét összevetette egy másik korabeli kátéval (Batizi András, Debrecen, 1851). Szabó Adrienn (EKE) a magyar zenei felsőoktatás intézményesítésének kezdeteiről beszélt a dualizmus korában. Kiss Henriett (ELTE) elmondta, hogy a zeneoktatás hazánkban hosszú ideig magánoktatásként működött, ezért is volt a zeneoktatás a germanizáció melegágya. A zeneoktatásban az 1962-es tantervi megújulás következtében lépett fel változás, amikor új énekzene tankönyvek, munkafüzetek készültek. Kiss Henriett részletes és alapos vizsgálatban mutatta be a zenehallgatási lemezeket, melyek az oktatás megkönnyítését voltak hivatva szolgálni. Elmondta, hogy a hanglemezek aránytalanságai a tantervi utasítással függtek össze, illetve a rendszeres, a tudatosságra hangsúlyt tevő zenehallgatás a felsőtagozatot jellemezte.

Fülep Ádám

Fülep Ádám (EKE) a 20. századi magyar felsőoktatási könyvtárosképzés történetét ismertette. Beszélt többek között a kezdetben bekövetkező keretszámok kidolgozásáról a szocializmus korában, amikor a paraszti származású hallgatóknak a keretszámok szerint 60%-át kellett kitenniük a hallgatóknak. Bemutatatta a kritikus gondolkodás működését, mely az egyetem struktúráját is befolyásolta az 1961-es oktatási reformban, habár ebben nemcsak a pedagógusok térnyerése, hanem a konzervatív ideológia szólamai is megjelennek. Kiemelte a balatonfüredi konferencia neveléstörténeti fontosságát. Őszintén feltárta, hogy a könyvtárosképzés már a kezdetektől véleménymegosztó volt, mivel a szakma és a szakmán kívüliek egyaránt kétkedve vették tudomásul. Ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet a két fő irányra, amely a könyvtárosképzésben lényeges volt: gyakorlati szakembert és a kutatót is kellett képezni, s ezzel a könyvtárosokkal szemben támasztott elvárásokról is beszélt már. Ugyanis a könyvtártudományi szakképzést végzőknek összetett, többrétegű felkészültségre van szükségük. A könyvtárosképzés az ELTE Egyetemi Könyvtárából indult szaktanfolyamokkal 1874-től, s egészen 1948-ig ilyen iskolarendszeren kívüli formában működött. Szükségmegoldásként a tudományegyetemeken magántanárok előadásai által valósították meg (Budapest 1914, Pécs 1932, Debrecen 1934).

Törtei Renáta a három Thököly-drámáról tartott előadást, melyben elmondta, hogy a spanyolországi magyar forrásokat, hungarikákat kutatja, s hogy a Thököly-felkelések idején a tájékozottság iránti igény rendkívül fontos volt, ezért az újságok, röplapok, röpiratok, tréfás versek, szonettek szerepe felerősödött. Törtei a kutatás problémáiról is beszámolt: ezekben a forrásokban ugyanis a személynevek, helységnevek helyenként szinte felismerhetetlenül szerepelnek (például a La Amazona de Montgáz címűben a Montgáz Munkács), a La traición necessítada Y fortuna de Techeli például Elena Sudelia kezének az elnyeréséről szól. Gyanítható, hogy Sudelia valójában Zrínyi Ilona, de más forrásokban gyakran nem is feleltethető meg a szereplők sora a történelmi személyiségeknek. A források adatolása is nehézségekbe ütközik, mert nem mindig tudható a szerző, a keletkezés helye és ideje. Más esetekben a datálás biztonsággal nem megtehető, de a szerző beazonosítható. Előadásában az is felmerült, hogy talán egy magyar mű fordításai voltak ezek a Thököly-drámák, mert gyanúsan alaposan tájékozottak voltak benne a Thököly-udvar körülményeit, viszonyait illetően. Érdekesség, hogy ezek a drámák mindig boldog véget érnek. Egyikük esetében egy különös verset találunk a dráma végén: a Soneto en un tiempo de tanta eritiquez egy vicces és vidám lezárás, de olyan szavakat használ, melyek egyébként nem léteznek.

Kiss Tímea

A következő előadást Kiss Tímea (SJE) tartotta, aki olvasáskutatást végez. Előadásában nagy problémaérzékenységről tett bizonyságot: gyakorló pedagógusként észlelte, hogy a diákok egyáltalán nem olvasnak könyveket. Oktatásmódszertani előadásban ismertette, hogy miként vette rád diákjait arra, hogy elolvassák Madách Imre Az ember tragédiáját: a nagy előd alkotását összehasonlította Az éhezők viadalával. Előadása nagy tetszést nyert a hallgatóság soraiban. Aztán Szalkai Réka irodalmi adaptációkkal foglalkozott a skandináv némafilmekben. Előadásában elmondta, hogy Izlandon a némafilm nem kutatható, de a korai skandináv amatőrfilmekben a természeti viszonyok dokumentálása meghatározó. 1908-13 között például 10 játékfilm született Norvégiában, de a mozikban megtekinthetők voltak a külföldi alkotások is. 1896-ban Maakestad elvitte a kinetoszkópot Norvégiába. A Rasmus Breistein által rendezett Fante Anne-t 1920-ban mutatták be. Az 1929-ben először lejátszott Laila-nak különleges jelentősége van, a filmnek pedig nagy presztízse. Az alkotásban megvalósult a lapp kultúra ismeretterjesztése, az ottani életmód bemutatása. Szalkai részletet is hozott a filmből az elmondottak prezentálására. Elmondta, hogy Norvégiában a film mint önálló művészeti ág nehezen kapott erőre. Az előadó a svéd A halál kocsisáról is beszélt, mely 1921-ben született a Nobel-díjas Selma Lagerlöf kisregénye alapján. A film dupla expozícióját az előadó hangsúlyozta, mert benne a nemzeti karakter és a természeti ember egyaránt megjelenik. A dán filmről pedig elmondta, hogy mindig is urbánusabb, kozmopolitább volt, mint a norvég.

Nemes-Németh Nóra

Nemes-Németh Nóra (ELTE) Székesfehérvár iskolapolitikája a kiegyezés korában című interaktív előadásában arról a törekvésről beszélt, hogy a székesfehérvári értelmiségnek volt egy olyan szándéka a dualizmus idején, hogy meg szerették volna mutatni az országnak, hogy ők nemcsak a királyi sírok őrei. Az iskolapolitikára különös hangsúlyt fektettek: volt reáliskolájuk, polgári leányiskolájuk, kereskedelmi iskolájuk, Ferenc József Nőnevelő Intézetük, Ciszterci Gimnáziumuk. A dualizmus időszakában keletkezett kereskedelmi hátrány, az iparosítás hiánya miatt lehet találkozni olyan véleményekkel, hogy Székesfehérvár rosszul gazdálkodott. Ennek magyarázatára Nemes-Németh Nóra statisztikát készített, és elmondta, hogy az ok elsősorban az, hogy Székesfehérvár városvezetése a vasútba, az iskolákba, a laktanya megépítésébe, a kulturális infrastruktúrába invesztált az ipar helyett.

Szabó Zsanett (ELTE) Schawarz Gyula (1839-1900) történész és országgyűlési képviselő politikájával, demokrácia felfogásával foglalkozott. Az előadást Barabás Miklós festményével indította, amelyen a leendő államtudományi író még „csak” egy kedves kisgyermek volt. Elmondta, hogy az egykori egyetemi tanár nem kímélte magát, ha szellemi és vagyoni áldozatokat kellett hoznia a közérdekért. Kiemelte, hogy A közoktatásügyi reform mint politikai szükséglet Magyarországon (1866-69) az egyik legfontosabb munkája a kultúrpolitika szempontjából, benne a teljességre törekedve áttekinti Magyarország oktatási politikáját a több mint ötszáz oldalas írásában. Schwarz Gyula kulturdemokráciát álmodott meg, vagyis a demokrácia közművelődési alapra helyezését. Ösztönözte a tanítói pálya presztízsének emelését, az állami állásoknál felkészültséget kért volna, innovatív módon alapjogi ismeretek oktatását szeretett volna már a közoktatásban is adni a diákoknak.

Mészáros Ádám

Mészáros Ádám (EKE) Chobot Ferenc akadémikus plébánossal foglalkozott előadásában. Először ismertette Chobot plébánosi munkásságát, elmondta, hogy az áldozatkész plébános 1896-1900 között legnagyobbrészt saját költségén építette fel a Magyarok Nagyasszonya templomot, és személyes ismeretségeit is latba vetette, hogy a romhányi templom renoválása, a plébániai infrastruktúra minél fejlettebb lehessen. Pedagógiai munkásságával kapcsolatban elhangzott, hogy fiatal korától elkötelezett volt az iskolaügy iránt. Rákospalotán öt osztályból álló elemi iskolát szervezett. 1898-ban 700 forinttal támogatta az igrámi római katolikus iskolát. Romhányba kerülésekor egy iskolaügyi vita közepén találta magát, mert az iskolát a község tartotta fenn, de az oktatás felekezeti volt, így amikor a 240 gyermek nem fért el az iskola három termében. Az intézmény fejlesztése a község feladata lett volna, a képviselőtestület azonban szükségtelennek tartotta a tanterem felállítását. A háború idején Chobot még tanított is, mivel a község tanítóit hadszolgálatra kötelezték – egyikük hősi halált is halt. Az 1920-as évek közepére stabilizálta az iskola állapotát. Közügyekért való munkáját a haladás, a modernizáció és a szociális érzékenység jellemezte, ahogy Mészáros összefoglalta. Zárszóként az előadó Chobot tudományos munkásságát ismertette.

Szabóné Kozma Katalin (EKE) A filantropizmus nevelési eszméinek megjelenése Jakob Glatz egyik gyermekkönyvében című előadásában a felvilágosodás erkölcsi nevelési elveit ismertette. Elmondta, hogy Jacob Glatzot számon tartjuk a magyar írók között, de a könyvei németül jelentek meg. A nevelésnek két nagy területe van történeteiben: a testi nevelés, egészségmegőrzés (étkezés, mozgás, öltözködés) és az erkölcsi nevelés kiművelése. „Rosszul nevelt gyerekekkel a történetekben nem találkozunk, de hallunk róluk.”

Pukánszky Béla zárszavában elmondta, hogy a 18. században mérhetetlen a pedagógiai kultusz. Úgy gondolták, hogy a nevelés teszi az embert emberré, az illusztratív képanyagok is egy külön konferencia anyaga lehetne.

A konferenciát, a tanácskozásnak helyszínt adó Eszterházy Károly Egyetem Doktorandusz Önkormányzatának elnöke, Mizera Tamás zárta le. Beszédében csatlakozott Liptai Kálmán rektor úrhoz, és hangsúlyozta, hogy jöjjenek a doktoranduszok az EKE kutató műhelyeibe, könyvtáraiba, hiszen az egri egyetem szellemiségében kiemelt fontossággal bír az értékeinek megosztása a többi egyetemi szellemi műhellyel. „A tudomány ekként rajzolja világát” konferencia a két doktorandusz önkormányzat első közös konferenciája volt, s egy ilyen erős kezdés után gyümölcsöző további együttműködésben bizakodunk. A rendezvény sikeréhez hozzájárult a Doktoranduszok Országos Szövetsége Irodalomtudományi Osztálya, amelynek több tagja és az elnöke, aki egy személyben az ELTE DÖK elnöke is, előadóként is jelen volt.

Szabó P. Katalin

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket