Egy fiatal lány második világháborús naplója

A ma ismertetett forráskiadvány története kalandos és egyben szerencsés is. Kalandos, mert 1944 októberében a front elől Nyírbátorból Budapestre menekült a tulajdonosa, aki félbe is szakította a naplóírást majdnem egy évre. Szerencsés, ugyanis miután a naplóíró örökösök és hozzátartozók nélkül elhunyt, a naplót kidobták egy lomtalanítás során, de a Budapest VII. kerületi önkormányzat Dózsa György úti idősek otthona előtt, egy lomkupac tetején megtalálta Szabó Piroska, az Országos Széchényi Könyvtár későbbi könyvtárosa 2008-ban.

A forrásfeldolgozás tíz évvel később, 2018-ban kezdődött meg egy kutatócsoport felállításával a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárán belül, melynek tagjai Kántás Balázs levéltáros, Szerényi Ildikó főlevéltáros, Szabó Piroska könyvtáros és Kunt Gergely társadalomtörténész, aki második világháborús kamasznaplókkal foglalkozik.

Ezt a kamasznaplót Bicskey Erzsébet, későbbi asszonynevén Gelencsér Józsefné írta 1940 és 1946 között. Bicskey Erzsébet 1940-ben 17 éves volt, a nyíregyházi Angolkisasszonyok Női Felsőkereskedelmi Iskolájába járt, római katolikus oktatást kapott. Kispolgári hátterű, konzervatív családból származik. A mélyen vallásos lány naplójának Avilai Szent Teréz szerzetesnő teológiai művének címét adta: „belső várkastély”.

Az Angolkisasszonyok Nyíregyházi Női Felsőkereskedelmi Iskolájának Széchenyi utcai épülete (volt Gencsy-villa) korabeli képeslapon (Forrás: www.emlekjelek.hu) (Kötet: 253. oldal)

Bicskey Erzsébet a naplóírás célját így fogalmazta meg: „Gondolataimat azért vetem papírra, mert szükségét érzem annak, hogy ezt valakinek elmondjam. (…) Ez talán az egyik oka annak, hogy naplót írok. Mindenesetre nem azért írom, hogy bárki is elolvassa.” Mivel a fiatal lány saját magának írta naplóját, és ezeket később vissza is olvasta, mintegy önvizsgálatként, ezért a legbensőségesebb és legintimebb források közé tartozik ez a füzet. Irodalmi előképe, Kármán József Fanni hagyományai című naplóregénye, melyet Bicskey Erzsébet is ismert és olvasott. A vágyaknak, ábrándoknak leírása, a lelki élet mozzanatainak rögzítése a szentimentális naplóíráshoz sorolja a Bicskey-naplót.

Ide kapcsolódik reménytelen, plátói szerelme egy fiatal huszárhadnagy iránt, akinek emléket állít a naplóban: a szerző a katonáról szóló újságkivágásokat és fényképet is beleragasztott a naplóba, melyet a forrás feldolgozói is közölnek az egyéb vizuális dokumentációk mellett. A préselt virágcsokrok, a naplóíró rajzai, a képek külsőleg is széppé teszik a naplót.

A kötet szerkesztői a naplót bőséges jegyzetapparátussal látták el, emellett elhelyezték társadalomtörténeti kontextusban is a számos kísérőtanulmány segítségével. Az első tanulmány Bicskey Erzsébet családi hátterével foglalkozik, kitérve édesapja, a nemzetközi sajtóvisszhangot kiváltott 1925-ös frankhamisítási botrányhoz hasonló pénzhamisítási ügyére: Bicskey Eleknél, az édesapánál hamis szerb dinárokat találtak. A forrás feldolgozói aprólékosan bemutatják a peranyagot, Bicskey vallomását. Megpróbálnak választ adni arra, hogyan kapcsolódik mindez az Ébredő Magyarok Egyesületéhez (ÉME).

Rabfotó a pénzhamisítással vádolt Bicskey Elekről, 1928. (Vajdasági Levéltár, Szerbia, RS-002-F79-K-1928-3612) (Kötet: 266. oldal)

Külön tanulmány foglalkozik igen részletesen a naplóíró iskolájának, az Angolkisasszonyok Nyíregyházi Női Felsőkereskedelmi Iskolájának történetével, melyből kiderül: az iskola épülete eredetileg Bicskey Erzsébet szerelmének nagyapjáé volt. A reménytelen kedvest Gencsy Tibor főhadnagynak hívták, a Nyírség egyik leggazdagabb földbirtokos nemesi családjából származott. A második világháborúban huszárként szolgált, 2007-ben hunyt el, ő volt az utolsó huszárok egyike.  A napló másik főszereplőjének életútja is megismerhető a tanulmányok egyikében. A szerkesztők számot adnak arról is, hogy a naplóban hogyan jelennek meg Bicskey Erzsébet olvasmányélményei, ugyanis számos helyen említ irodalmi szövegeket, slágereket (Karády Katalin) és népdalokat. A naplóíró többször idéz klasszikus szépirodalmi műveket (Victor Hugo, Nyomorultak c. könyvét), de megtalálható az akkori kortárs magyar irodalmi ismereteinek is a lenyomata. A naplóból kitűnik az is, hogy egy vallásos és konzervatív fiatal lány milyen nőnevelő, nőknek szánt anyagokat olvas.

A forrás kiadóinak igényességét jelzi, hogy epilógusként a Bicskey-család háború utáni sorsát is felkutatták és megpróbálták összegyűjteni az elérhető adatokat, ezzel emléket is állítva egy olyan családnak, akiknek nem maradtak leszármazottaik és akikről, ezen napló kivételével, emlékek sincsenek. A szerkesztők nagyszámú képmellékletet is közölnek: Bicskey Erzsébet osztályképét, bizonyítványát, iskolájának tereit és életének főbb szereplőit, helyszíneit.

Bicskey Erzsébet naplója különleges értékkel bír: nemcsak hely-, nő- és társadalomtörténeti forrást jelent, de a második világháború női áldozati perspektíváját is dokumentálja. Nyíregyháza bombázása után a család a Budapest melletti Biára (ma Biatorgybágy) menekül. A várost 1944. december 24-én foglalták el a szovjetek. Egy orosz katona elhurcolt négy lányt a pincéből, ahol bujkáltak, köztük volt Erzsébet és húga is, aki megmenekült, de Erzsébet nem, az orosz katona megerőszakolta. A fiatal lány 1945 nyarán folytatta a naplóját, ezekben a bejegyzésekben újra vissza-visszatért a karácsony napján elszenvedett erőszakhoz. Ezeknek a súlyos, traumatikus szövegeknek a középpontjában a tragédia feldolgozásának vágya áll. A mélyen katolikus Erzsébet az 1945. július 21-én és 28-án megjelentetett püspöki hírlevélben talált vigaszt, naplójába ezt írta: „az orosz erőszakba tiszta szívem esküjével bizonyítom, nem egyeztem bele. És így Isten előtt szűz vagyok, teljes pompájában ragyog liliomos tisztaságom.”

Gáva Szabina

A kötet adatai: Kántás Balázs, Kunt Gergely, Szabó Piroska, Szerényi Ildikó: ,,Belső várkastély”: Bicskey Erzsébet, egy fiatal lány naplója 1940–1946. Nyíregyháza, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, 2019. 276 oldal.

Ezt olvastad?

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) új, tematikus honlapot indított. A Magyar gulág – Táborvilág Magyarországon 1945–1953 azzal a céllal született