Egy hazug filmről: A kedvenc

Yorgos Lathimos filmjének, a The Favourite-nak (A kedvenc) hazánkban hibásan fordították le a címét: az uralkodók által különös kegyekben részesített udvaroncokat ugyanis inkább „kegyencnek”, mint „kedvencnek” szoktuk nevezni. Erről a rendező természetesen nem tehet. Arról azonban annál inkább, hogy filmje több szinten is meghamisítja az igazságot.

A film egyik plakátja (Forrás: imdb.com)

Először is a cselekmény szintjén. Anna királynő ugyanis, aki 1702 és 1714 között ült az 1707-től Nagy-Britannia néven emlegetett Brit-szigetek trónján, egyáltalán nem volt leszbikus. II. Jakab király lánya gyermekkorától szoros baráti kapcsolatot tartott fenn Sarah Jenkins-szel, és érzelmes leveleket váltottak, melyekben hosszasan áradoztak arról, mennyire imádják egymást. Ezzel azonban csak a kor divatját utánozták. Anna nővére, Mária is álnéven levelezett barátnőjével, Frances Aspleyvel, apja kincstartójának a lányával, akit „drága férjemnek” szólított, holott mindketten a férfiakhoz vonzódtak és boldog házasságban éltek. Anna és Sarah titkos neveket használva leveleztek: Sarah volt „Mrs. Freeman”, Anna pedig „Mrs. Morley”. Amikor 1683-ban Annát hozzáadták Dániai Györgyhöz, Sarah férje, John Churchill, a későbbi Marlborough hercege kísérte Londonba a vőlegényt, és Sarah lett Anna első udvarhölgye.

Anna királynő Olivia Coleman megformálásában (Forrás: imdb.com)

Marlborough életrajzírója, Richard Holmes brit történész szomorúan állapítja meg, hogy a két barátnő kapcsolatának természetét nem könnyű feltárni, „mert napjainkra a szexuális politika csataterévé vált. Egyes leszbikus szerzők szerint leszbikus kapcsolatuk volt, és csak a történetírói testületek gender-centrikus perverzitása akadályozza meg annak a ténynek a kellő elismerését, hogy abban a korban az európai udvarok tele voltak fizikai szerelmi kapcsolatokat ápoló lányokkal és asszonyokkal, azok a történészek pedig, akik ezt tagadják, egyszerűen inherens homofóbiájukról tesznek tanúbizonyságot.” (Marlborough. Britain’s Greatest General. London, 2008, HarperPress. 103—104. o.) Nos, annyi bizonyos, hogy Anna és Sarah kapcsolatát a kortársaik közül soha, senki sem tekintette leszbikusnak. Sarah boldog házaséletet élt a férjével, Anna pedig tizenhétszer esett teherbe Dániai Györgytől, öt koraszülöttet hozott a világra, és hétszer elvetélt.

Yorgos Lathimos rendező instruál (Forrás: imdb.com)

Miután Anna trónra lépett, Marlborough-t a Térdszalag-rend lovagjává és hollandiai nagykövetévé nevezte ki. A spanyol örökösödési háborúban (1701—1714) pedig ő lett az angol szárazföldi seregek főparancsnoka, a németalföldi szövetséges erők parancsnoka, valamint a kormány stratégiai tanácsadója egy olyan nemzetközi konfliktusban, amelyet egyes történészek már világháborúnak neveznek. Marlborough irányította a hadsereget, barátja, Sidney Godolphin, a kincstár első lordja a parlamentet, Sarah pedig a királynőt. Ennek a helyzetnek pedig nem egy újabb leszbikus kegyencnő felbukkanása vetett véget, ahogy ezt a film sugallja, hanem a háború elhúzódása – a brit társadalom ugyanis megelégelte a magas adókat.

Az igaz, hogy az éles nyelvű, erőszakos Sarah Marlborough egyre elviselhetetlenebbé vált Anna királynő számára. Sarah 1707-ben ébredt rá, hogy Abigail Hill, az egyik szegény rokona, akinek ő szerzett állást a királynő alacsonyabb rangú alkalmazottai körében, fokozatosan átvette a barátnő helyét Anna oldalán. Sarah ekkor nagyon rossz tanácsot kapott egy Arthur Maynwaring nevű röpirat-írótól: „Jól el lehet intézni egy ügyet azzal, hogy gúnyt űzünk valakiből. Ez pedig pontosan olyan ügy, hogy csak említeni kell, és máris nevetségessé válik!” (Edward Gregg: Queen Anne. New Haven, London, 2001, Yale University Press. 273. o.) 1708 nyarán Sarah elkezdte terjeszteni azt a pletykát, hogy Abigail „éjszakai, sötét tettekkel” vált érdemessé királynője kegyeire. Valószínűleg eszébe sem jutott, hogy ezzel saját korábbi, baráti viszonyát is furcsa színben tünteti fel az utókor előtt. Sarah és a királynő kapcsolata ezután teljesen elmérgesedett, az 1710-es választáson pedig a békepárti toryk kerültek többségbe a parlamentben. Vezetői meggyőzték Annát, hogy az országnak békére van szüksége, neki pedig arra, hogy megszabaduljon a Marlborough-házaspár zsarnokoskodásától. Megindultak a béketárgyalások, a legsikeresebb angol hadvezért pedig, aki valamennyi csatáját megnyerte, s minden várost elfoglalt, amelyet ostromolni kezdett, minden hivatalából elbocsátották.

Abigail Hill udvarba érkezésének pillanata (Forrás: imdb.com)

Marlborough bukása egy elhúzódó nemzetközi konfliktusnak, a győztes koalíció túlzó követeléseinek, a brit társadalom békevágyának, a spanyol és francia uralkodók kitartásának, valamint I. József császár váratlan halálának volt a következménye. A film szerint viszont mindössze egy leszbikus szerelmi háromszögnek.

A kedvenc azonban ennél általánosabb szempontból is hazug film. Hamis világképet tár a néző elé, egy olyan szélsőségesen agresszív világot mutat be, amelyben kizárólag a hatalomvágynak, az erőszaknak és a szexualitásnak van meghatározó szerepe. A szereplők minden gesztusa szélsőségesen durva és közönséges. Az egyik első jelenetben egy miniszter hangosan obszcén jelzővel illeti nyilvánosan Marlborough feleségét, s ezen mindenki átsiklik, holott e korban kisebb sértésekért is párbajoztak. Amikor a filmben egy férfi megközelít egy nőt, akkor vagy megüti, vagy fellöki, vagy megfenyegeti. A gyengédség, a derű, a humor, a szeretet teljesen hiányzik ebből a világból. A néző nem is tudja, hogy melyik jelenet a visszataszítóbb. Abigail nászéjszakája, amelynek szereplőinél egy pornófilm „sztárjai” is emberibben viselkednek? Vagy a palota egyik termében paradicsomokkal megdobált, meztelen, kövér férfi ugrabugrálása? (E jelenetre különben semmilyen magyarázatot sem kapunk, nem tudjuk ki ez, miért és kik dobálják, s miért kell oly sokszor megszemlélnünk.) Egyes kegyetlen epizódokra egyszerűen nem kerülhetett volna sor a XVIII. században. Marlborough feleségét nem próbálta megmérgezni Abigail Hill, s ha megteszi, minden bizonnyal akasztófán végezte volna. A méreg miatt eszméletét vesztő asszony pedig nem tűnhetett volna el nyom nélkül, hiszen ilyen magas rangú hölgyek sohasem lovagoltak ki az erdőbe egyes-egyedül. Akik pedig megtalálták, ruházata alapján azonosíthatták volna a rangját, s nem próbálták volna prostitúcióra kényszeríteni. De úgy látszik, ebben a filmben a rendező halmozni kívánta a minél visszataszítóbb fordulatokat.

A film egyik legabszurdabb jelenete (Forrás: imdb.com)

Vannak műalkotások, amelyek túlságosan szépnek, harmonikusnak és bájosnak mutatják a világot. Ezeket szoktuk giccseknek minősíteni. És vannak olyanok, amelyek túl sötétnek, nyomasztónak, durvának. Talán ellen-giccseknek nevezhetjük őket. Ez a film is egy ilyen ellen-giccs. Szerencsére a világ nem ilyen.

Természetesen minden filmrendező bemutathat olyan fikciókat, drámákat és látomásokat, amelyeknek semmi köze sincs a való világhoz. Ha viszont egy meghatározott kor és társadalmi helyzet történelmi szereplői jelennek meg a filmjében, akkor már nem alakíthatja kénye-kedve szerint a cselekményt az aktuálisan éppen divatos ideológiáknak megfelelően, mert ezzel meghamisíthatja a történelmet.

Hahner Péter

A film keletkezési körülményeiről és Anna királynőről egy korábbi cikkünkben olvashat.

Ezt olvastad?

A francia forradalom kitörésének bicentenáriumához (1989) közeledve egyre több film idézte meg a forradalmi eseménysort. Philippe de Broca francia filmrendező