„Egy múzeum küldetése a kulturális értékek bemutatása, nem a rendezvényszervezés” – interjú Titton Viktória régészkutatóval, a Füleki Vármúzeum igazgatójával

Titton Viktória régész szakos diplomáját a szlovákiai Nagyszombati Egyetem Bölcsészkarán szerezte, ugyanitt 2014-ben nyert doktori tudományos fokozatot. Fiatal kora ellenére számos régészeti feltárás szakmai vezetője, népszerű múzeumi tárlat kurátora. 2015 márciusától a Füleki Vármúzeum igazgatójaként tisztelhetjük.


Titton Viktória (magánarchívum)

Újkor.hu: Mikor döntötted el, hogy régész leszel?

Titton Viktória: Annak már jó pár éve. Már az általános iskolában tudtam, hogy a régészetet választom. Mivel szüleim és családom néhány tagja mindmáig tanárként dolgozik, könyvek között nőttem fel. Ezek között mindig akadt néhány, amely különlegesebb, érdekesebb volt, mint a többi. Számomra ezek voltak a történelemről, régészetről szóló könyvek. Itt kezdődött „régészeti pályafutásom”, amely később persze valós alapokra helyezve, az egyetemen indult.

A szaktudományon belül – melyet mind szakdolgozatod, mind disszertációd is igazol – miért pont a római korra esett a választásod? Van esetleg regionális vonzata a döntésednek?

Regionális vonzatról talán inkább dél-szlovákiai viszonylatban beszélhetnénk. Itt azonban meg kell említeni, hogy Közép-Szlovákia déli részének etnikai összetétele az 1–4. században mind a mai napig vitatott. Füleken és környékén tehát a római kor valójában egy időbeli korszakot jelöl, amelyet főleg a barbár (germán) tárgyi kultúra elemei képviselnek. Nem kizárt persze az sem, hogy a jövőben rábukkanunk olyan importált tárgyakra, sírhelyekre, esetleg építmények maradványaira, melyek ezt a régiót is szorosabban kapcsolják majd magához a Római Birodalomhoz.

Szakdolgozatom még az említett témához kapcsolódott, már csak azért is, mert a római provinciákat szerettem volna szakterületemként választani. Róma és Olaszország mindig vonzott, sok helyen megfordultam ott. A kor szelleme, régészeti, történelmi és kulturális vonatkozásai pedig gyerekkorom óra érdekelnek. Disszertációm témájaként már a Magyarország területén található római kori funerális kőemlékek ikonográfiáját vizsgáltam. Ez már nagyobb falat volt, a viszonylag feldolgozatlan témához mintegy húsz magyarországi múzeumban gyűjtöttem az anyagot. Konkrétan azt kutattam, hogy milyen hatással volt a Római Birodalom keleti provinciáiból betelepült népcsoportok jelenléte a pannóniai síremlékek ikonográfiájára. Szerettem ezt a kutatómunkát, mivel a téma több szálon futott. A történelmi háttér és az epigráfiai adatok elemzése jelentették a kiindulópontot, de a munka nagy részét az orientális elemekkel való összehasonlítás és értékelés tette ki. Ezt még megelőzte a dokumentálás – tehát a kőemlékek fotózása –, mivel régészeti anyaggal nem lehet csupán mások által készített fotók vagy rajzok alapján dolgozni. Nagy segítség volt a párizsi Louvre-ban kiállított keleti gyűjtemény „in situ” tanulmányozása, mivel sokkal több apró részletet lehet észrevenni, ha szemtől szemben lát az ember valamit, mint akkor, ha csak képen. Ezen kívül az egyes ikonográfiai elemek interpretálása a tudományos publikációkban is lehet szubjektív. A felhasznált irodalom zömét bécsi és budapesti szakkönyvtárakból szereztem meg, nagyrészt a Budapesten töltött féléves tanulmányutam alatt. A sikeresen megvédett disszertációm végül idén februárban jelent meg könyv formájában, szlovák nyelven.

Fülek szülötteként megfordult valaha a fejedben, hogy egyszer majd a „vár kapitánya” leszel? Hogyan kerültél a Füleki Vármúzeumba? Mesélj kicsit szakmai pályafutásodról!

Pár évvel ezelőtt még nem voltak ilyen jellegű ambícióim. Szakterületemtől kissé távol áll a középkor és a kora újkor, viszont még az egyetem alatt lehetőségem nyílt részt venni a füleki alsó vár területén folytatott feltárásokban. Így kerültem a Füleki Vármúzeumba. Régészként egyre gyakrabban dolgoztam be részmunkaidőben, majd az egyetem elvégzése után már teljes állásban folytattam a munkát. Először úgy gondoltam, hogy a múzeumi élet majd unalmas és egyhangú lesz az egyetemi évek alatt folytatott „világjáráshoz” képest. Nem voltam hozzászokva, hogy egy helyben üljek, korábban mindig máshol ástunk, vagy hátizsákkal jártuk a régészeti lelőhelyeket Olaszországban, Törökországban, Egyiptomban stb. Eleinte nem is volt egyszerű megszokni az itthoni légkört. Szokatlan volt a kisváros hangulata, a múzeumi munka. Viszont unalmas soha nem volt, épp ellenkezőleg. Mivel a régészet mellett turisztikai referensként is dolgoztam, a szakmai tevékenység, publikálás, kiállítások és rendezvények mellett a regionális turizmussal is foglalkoztam. A terepmunkán kívül a kiállítások szervezését szerettem leginkább. Sajátomként kettőt említhetek: az egyik „Nógrád az avar kaganátus korában“, a másik pedig a „Bronzkor a történeti Nógrád és Gömör-Kishont vármegyék területén“ címet viselte. Mivel mindkettő esetében a regionális jelleg dominált, értékes információkhoz jutottam a környék régészeti lelőhelyeivel kapcsolatban. A szervezések alkalmával sok különböző intézmény tudományos munkatársait is megismertem, akiket a mai napig meg tudok szólítani, ha szakmai tanácsra, segítségre van szükségem. Doktori tanulmányaimat már munka mellett fejeztem be, idén márciustól pedig a Vármúzeum igazgatójaként tevékenykedem. A hat év alatt, amelyet a múzeumban töltöttem, ez elég nagy változás. A közeljövőben azonban még vár rám egy fontos próbatétel, a szakmai alkalmassági vizsga. Ha sikerül, egyedül is vezethetek majd régészeti feltárást, ami a múzeumnak is előnyére válik.


Ásatáson Egyiptomban (magánarchívum)

Idén nyáron igen különleges leleteket sikerült felszínre hoznotok a várban végzett régészeti feltárás során, a Vízi-bástya romjainak feltárása közben. Kérlek, oszd meg élményeidet az Újkor.hu olvasóival!

Az idei ásatási szezon fő célja a már több éve megnyitott és szakaszonként feltárt régészeti szelvény befejezése volt. Azért tartott ilyen sokáig, mert a 16×3 méteres alapterületű szelvény a várdomb lejtőjén helyezkedik el, és több mint 10 méteres a szintkülönbség az altalaj, illetve a mai járószint között. A munkálatok során több köbméternyi földet termeltünk ki, de sok érdekes információt megtudtunk az alsó vár erődítésrendszeréről, amelyet eddig csak a korabeli vedutákból, ábrázolásokból ismertünk. A várdomb azonban nem csak a középkortól, de már a rézkortól lakott volt. Ez azt jelenti, hogy több mint 5000 éves leletek is előkerültek az ásatás során. A leletanyagból készül majd egy válogatás, amelyet az érdeklődők egy kiállítás keretén belül láthatnak a Vármúzeumban. Sajnos az anyag nagy része sérült, fragmentális, viszont még így is nagy eszmei értéket képvisel. A legrégebbi leletek közé sorolható a késő badeni kultúra ózdi csoportjának kerámiaanyaga, de elszórtan előfordult néhány bronzkori és római kori (germán) kerámiatöredék is. Előkerült egy majdnem teljesen épen megmaradt magas fülű rézkori csésze, különböző méretű őskori orsógombok, pattintott kőeszközök és egy kőbaltatöredék is. A fiatalabb leletek közül a rétegek kormeghatározásának szempontjából kimondottan hasznosak a 16-17. századi ezüst pénzérmék, a perzsa fajansz és kínai porcelán töredékek. Mindennapi használati tárgyakat is találtunk, mint például gyűszűket, csizma sarokvasakat, sarkantyúcsillagokat, patkókat, puskagolyókat és fémszerszámokat (szekerce, kések, golyóöntő fogó stb.). Érdekességként megemlítem, hogy a legrégebbi rétegekből származó rézkori/bronzkori állatcsontokat már vizsgálják, tehát hamarosan pontosabb évszám szerint is besorolhatóak lesznek. Szerettük volna lokalizálni az ú.n. Vízi-bástya romjait is, amely az erődítés eszkarpjának részét képezte. Erre sajnos nem került sor, mivel a kutatott területen csak leomlott falazat került elő, a jövőben remélhetőleg rábukkanunk legalább az alapjaira.

Ha már a leleteknél tartunk, érdemes megjegyeznem, hogy a szomszédos Losonc városában a jelenleg is restaurálás alatt álló neológus zsinagóga régészeti feltárása során – pontosabban annak padlója alatt – időkapszulára bukkantak. Jómagad is tagja voltál a feltárást végző csapatnak, hogyan fogadtátok a múlt eme visszaköszönését? A füleki vár történetében előfordult már hasonló eset az évek óta folyó ásatások alatt?

Az időkapszulák felbukkanása mindig nagy visszhangot kelt. Jelen esetben a zsinagóga 19. századi alapítóleveléről és korabeli pénzérmékből álló leletegyüttesről volt szó. Sajnos az írásos dokumentumot nem sikerült megmenteni, mivel azt az üvegpalackba került víz teljesen tönkretette. A pénzérméket azonban már konzerválták, ezek idővel az ásatás során előkerült leletekkel együtt lesznek kiállítva a már teljesen helyreállított épületben. Számomra talán érdekesebb volt a régi zsinagóga alapjainak dokumentálása, amelyre később ráépítették a ma is álló neológus zsinagógát. Az eredetiről szinte semmilyen írásos emlék vagy fotó nem maradt fenn, ezért volt fontos még az új padlózat lerakása előtt menteni a menthetőt. Így kerültem én is a képbe, amikor felhívott a Besztercebányai Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa. Megkért, hogy segítsek a földmunkák felügyeleténél és a feltárt alapok dokumentálásánál. A munka gyorsan haladt, mivel a losonci Nógrádi Múzeummal és Galériával közösen végeztük, és a befektetők is igencsak segítőkészek voltak. Ami pedig a várat illeti, az a több méter vastag rétegcsoport, amelyben több éve ásunk, maga egy óriási időkapszula, azzal a különbséggel, hogy kétszáz éves időszak helyett egy ötezer éves időszakot ölel fel. Minden kornak, lelőhelynek és leletnek megvan a maga szépsége és értéke.


Tárlatnyitás a Füleki Vármúzeumban (fotó: Gyurkó Péter)

Térjünk vissza Fülekre! A nyaranta megrendezésre kerülő Füleki Várszépítő Tábor mennyire fonódik össze személyeddel? Mit kell tudni erről a kezdeményezésről, mi a küldetése és kik a „lakói”?

A Várszépítő tábor gondolata több évvel ezelőtt, 2003-ban született meg a ságújfalui Faluszépítő és Művelődő Egyesület és az Oppidum Fileck Polgári Társulás elnökeinek – Pincésné Kiss Klára és Anderkó Erika – fejében, tehát közvetlenül személyemhez nem köthető. Ez egy határon átnyúló kezdeményezés, amelybe az évek alatt már több száz fiatal bekapcsolódott Szlovákiából és Magyarországról egyaránt. A tábor célja, illetve fő eszméje az, hogy megismertesse velük Fülek város és környéke történelmi, természeti és kulturális értékeit, valamint hangsúlyozza az értékmegőrzés fontosságát. Itt különböző előadások, foglalkozások és szervezett túrák keretein belül tanulják meg a fiatalok, hogy érdemes odafigyelni ezekre a dolgokra. Ahogy a tábor neve is sugallja, lakói részt vesznek a füleki vár romjainak tisztításában, ami nagyon fontos az állagmegóvás szempontjából. A hasznos tevékenység mellett természetesen szoros barátságok is születtek a fiatalok között, amelyeket mind a mai napig ápolnak.

Egy-egy ásatás során milyen anyagi támogatásra számíthattok – állami szervezetek, vagy magánszemélyek támogatják a vállalkozást? Melyik régészeti projekt vitte eddig a legnagyobb költséget és miért?

A füleki várban hosszú ideig csak önerőből tudtuk finanszírozni az ásatást, amely immár öt éve folyik a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének közreműködésével. Ez alatt az idő alatt a várdomb délnyugati lejtőjén négy különböző méretű régészeti szelvényt nyitottunk meg, mivel itt lehetett feltételezni a reneszánsz erődítés maradványait. Természetesen majdnem minden évben pályáztunk állami forrásra is, idén először sikerült állami támogatásból 5000 eurót szereznünk az alsó vár feltárásának folytatására. A támogatás nagy részét a munkások bére emésztette fel, a maradékot pedig a leletek konzerválására és a szelvények, illetve a várdomb földtani bemérésére használtuk fel. Fülek városa lehetőségeihez mérten mindig támogatta a kutatást, főleg a földmunkákhoz szükséges munkaerő biztosításával. Gyakran dolgoztunk önkéntesekkel, régészhallgatókkal és lelkesen segítettek a Várszépítő tábor résztvevői is. Az idei ásatási szezon volt a leghosszabb – 3 hónapig tartott – és egyben a legköltségesebb is, de a munka meghozta gyümölcsét, sok új információval bővült az eddigi kutatások eredménye. A legjelentősebb felfedezések az 1/2011-es szelvényből származnak, ahol az alsó vár erődítésrendszerének maradványait vizsgáltuk. Itt több építészeti szakaszt lehetett megfigyelni, melyeket a különböző várostromok során végbemenő erődítési munkálatokkal és javításokkal lehet összefüggésbe hozni. A reneszánsz erődítést azonban jóval megelőzte az az őskori településréteg, amelynek maradványait szintén megtaláltuk. Ez regionális viszonylatban is fontos megállapítás, mivel füleki őskori lelőhelyről, leletekről eddig csak minimális információink voltak.

Korábban elődöd, Agócs Attila is interjúalanyunk volt, a vár egykori igazgatójában mára Fülek város polgármesterét tisztelhetjük. Mennyire maradt meg a munkakapcsolat köztetek a vármúzeum jövőbeli terveit illetően? Akár úgy is kérdezhetném, hogy ugyanazt a koncepciót, az általa kitaposott utat tervezed-e folytatni a közintézmény vezetőjeként, vagy egy merően más útvonalon szeretnél haladni? Hogyan és hol látod a Vármúzeumot mint intézményt 10 év múlva?

Agócs Attila egy jól működő, jó kapcsolatokkal rendelkező fiatal intézményt hagyott rám, ahol a mai trendeknek megfelelően lehet továbbfejlődni, előbbre jutni. A Vármúzeumnak több alosztálya is van, hozzánk tartozik a Városi Honismereti Múzeum, a Városi Könyvtár és a Nógrádi Turisztikai Információs Központ is. A koncepció alapja nem változott, ugyanúgy az állagmegóvás, a kulturális értékek közvetítése, a múzeum fejlesztése és gyűjteményének bővítése a cél. Szakmai téren természetesen mindketten mással tudtunk, tudunk hozzájárulni az intézmény fejlődéséhez, hiszen ő néprajzkutatóként, én pedig régészkutatóként végzem a dolgomat. A vezetési stílusban is biztosan vannak különbségek, mivel nincs két egyforma ember. Mindenesetre elmondhatom, hogy az alapkérdésekben egyetértünk és a jó munkakapcsolat mindmáig megmaradt. A már jól ismert múzeumi rendezvények természetesen a jövőben is folytatódni fognak, gondolok itt például a Múzeumok Éjszakájára, viszont tematikailag új rendezvényeket egyelőre nem tervezek – kivéve a Füleki Várjátékokat, amely a jövő évtől már a Vármúzeum szervezésében fog folytatódni, az eddigi főszervező, a Koháry Polgári Társulás segítségével. Ez egy olyan tematikus rendezvény, amely kimondottan a várhoz kapcsolódik, viszont a múzeum szervezésében teljesen más lesz a koncepció, újítunk egy kicsit. Én még mindig azt tartom, hogy egy múzeumnak nem a rendezvényszervezés, hanem a kutatómunka és eredményeinek prezentálása, valamint a gyűjteménygyarapítás és a kulturális értékek bemutatása lenne a fő küldetése. Sajnos a tudományos munkára egyre kevesebb idő marad, de legalább a megkezdett ásatásokat folytatni szeretném.


Fülek vára. Civertan Légifotó: legifoto.com

Mik a jövőbeli terveid archeológusként? Akad-e még feltárnivaló szűkebb hazádban, Füleken, vagy nagyobb távlatok is megfordultak már a fejedben – gondolok itt nemzetközi jellegű régészeti projektekre, esetleg vonzó külföldi munkavállalásra?

Külföldi munkavállalás már nem jöhet szóba, mivel egy ásatási szezon általában több hétig, hónapig tart. Ennyi időre nem tudnék elszakadni itthoni teendőim mellől, hiszen minden hónapban kiállításokat nyitunk, rendezvényeket, író-olvasó találkozókat, előadásokat szervezünk, vagy éppen pályázatokat írunk. Egyetemistaként volt alkalmam részt venni külföldi ásatásokon és kutatóutakon, viszont az intézményvezetés mellett már egyre kevesebb idő jut a tudományos munkára. Ennek ellenére azért idén is sikerült három környékbeli ásatást végigvinni. Ha jön egy hívás, hogy valami érdekesre bukkantak a környéken, úgysem fogom megállni, hogy ne menjek terepre.

Kerényi Éva

Ezt olvastad?

Novák Ádám az Újkor.hu indulása óta tagja a portál szerkesztőségének, ahol kezdetben, 2014-től 2017-ig az Országjáró rovatot vezette, 2017 óta