„Szüretre itthon leszünk” – Egy iskolai projekt a magyarországi németek kitelepítéséről

2012 óta minden év január 19-én emlékezünk meg a magyarországi németek kitelepítéséről. Ehhez kapcsolódik az a most bemutatott projekt, amely 2018. őszén valósult meg az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnáziumban. 

2018. október 18-án Paár Ádám történész, a Méltányosság Politikaelemző Központ politológusa, a Bartók Béla Zeneművészeti Gyakorló Szakgimnázium történelemtanára tartott előadást iskolánkban. A történelem iránt érdeklődő diákoknak szervezett előadást a következő címmel hirdettük meg: „Szüretre itthon leszünk – a magyarországi németek kitelepítése (1946–1948)”. A rendezvény része volt annak az iskolánkban több mint másfél évtizede működő sorozatnak (Tudomány a fiataloknak), amely történelemből a tudományos ismeretterjesztést tűzte ki célul. 2000 óta főként a jelenkori magyar történelmi sorsfordulók kerülnek terítékre ezeken az előadásokon: a teljesség igénye nélkül a meghívott történészek foglalkoztak korábban az első világháború, Trianon, a magyar népi mozgalom, a téeszesítés vagy éppen a GULAG témájával.

Péterfi Gábor és Paár Ádám

Paár Ádám előadásában a Magyarországra történő német bevándorlás szakaszait tekintette át, majd a magyarországi németek különböző csoportjait (pl. dunai svábok, erdélyi szászok, felvidéki cipszerek, soproni németek) mutatta be. Az előadó néhány híres, német születésű magyar (Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Gárdonyi Géza) életútjával érzékeltette a sikeresnek tekinthető asszimilációt. Ezt követően Paár a magyarországi németek két világháború közötti mozgalmaival foglalkozott, különösen a Volksbunddal. A történész végül a háború utáni kitelepítés nemzetközi és hazai tényezőit ismertette, kiemelve azt is, hogy a magyarországi pártok közül melyek támogatták (kommunisták, parasztpártiak) és melyek ellenezték (kisgazdák, szociáldemokraták) a kitelepítést. Kiemelendő értéke volt az előadásnak, hogy egy személyes életút is bemutatásra került: megtudhattuk, hogy Kühne Lóránt mosonmagyaróvári gyártulajdonos annak köszönhette itt maradását, hogy a munkásai igazolták őt. Ez a kis történet ismét bebizonyította, hogy itt a Kárpát-medencében a (nagyon gyakran) szűk mozgástér közepette mindig van valamennyi választási lehetőség is…

Paár Ádám előadása

Az idei előadás különlegességét az adta, hogy épp az előadás megtartásának hetében tartózkodott iskolánkban a német testvériskolánk delegációja. Kiderült, hogy az egyik németországi kolléga családilag is érintett a második világháború utáni kitelepítési hullámban édesapja révén. A német munkaközösség vezetőjével, Czok Erzsébettel egyeztetve kerestünk egy olyan diákot, aki a német nyelv magas szintű ismerete mellett történelemből is kiváló. A tervünk az volt, hogy – amennyiben a német pedagógus vállalja – egy interjú keretében dolgozzuk fel a témát. Petrovics Bence végzős tanuló vállalta a felkérést, így egy gyors felkészítés után október 17-én sor került a beszélgetésre.

Az interjúból kiderült, hogy a német tanár édesapja és családja, az 1946-os kitelepítési hullám előtt Magyarországon, azon belül Biatorbágyon laktak. Az interjúalany édesapja a „dunai svábok” lakta teleülésen 1927-ben látta meg a napvilágot a család negyedik és egyben legfiatalabb gyermekeként. Végzettsége szerint felnőttként a vonatok belső faszerkezetért volt felelős. Amíg itt élt, ha nem is tökéletesen, de beszélte a magyar nyelvet és a hivatalos ügyeit is magyarul intézte. A nyugodt békeéveket azonban felváltotta a háború, a náci Németország zsidóellenes politikájáért pedig 1945 után kollektív büntetés várt a németekre Európa-szerte. Így történt, hogy a kolléga édesapját és családját egyik napról a másikra kitelepíthették Magyarországról és Németországba deportálták őket. Édesapját és a többi magyarországi németet embertelen körülmények között, a téli hidegben nyitott huzatos vonatokon szállították el a kijelölt németországi helyszínre. Az út a célállomásig több napig tartott embert próbáló viszonytagságok közepette. Miután leszállították őket a vonatról, egy kis faluba kerültek, a pedagógus édesapja a mai napig is itt él. A három testvéréből kettőt Németországba szállítottak, a harmadik testvére azonban Biatorbágyon maradt.

„Isten veled hazánk!” (Forrás: Sulinet Örökségtár)

Szerencsés módon mindkét testvére azonos helyre került, így könnyen megtalálták egymást. Az integráció nem ment könnyen, főleg egy olyan kis faluban, ahol mindenki ismerte egymást, és hirtelenjében odakerült egy fiatal, akiről addig a helybeliek semmit sem tudtak. Ráadásul nem is azt a németet beszélte, mint a helybeliek… Azonban az édesapa végül jól vette az akadályokat és viszonylag könnyen be tudott illeszkedni a német társadalomba. Ebben szerepet játszott az is, hogy szeretett futballozni, így bekerült a helyi csapatba, ahol rendkívül jól teljesített. Az első évet követően Németországban megismerkedett egy sváb lánnyal, akit később 1948 feleségül vett, majd pedig a Bosch cégnél vállalt munkát és dolgozott technikusként egészen 1983-ig. Az idős férfi két testvérével a mai napig tartja a kapcsolatot, harmadik testvére sajnos évekkel ezelőtt elhunyt. Idősebbik testvére 96, a fiatalabbik pedig 94 éves, míg ő maga 91 éves.

A kitelepítési lista ellenőrzése (Forrás: svabkitelepites.hu)

Az interjúból az is kiderült, hogy évekkel ezelőtt a kolléga édesapja súlyosan megbetegedett, majd tett egy fogadalmat a fiának: ha meggyógyul, visszatér még egyszer Magyarországra. Ugyanis a kitelepítésüket követően nem tért vissza hazánkba. Az álom valóra vált: visszatérését követően felkeresték fiával Biatorbágyot és megmutatta az édesapa fiának Budapest látnivalóit is. A német kolléga is több alkalommal járt már Magyarországon, nemcsak a családi gyökerek révén, hanem a gyönyörű táj és a rengeteg gyógyvíz is ide vonzotta, járt feleségével Egerben, Hévízen és Budapesten is. Aszódon pedig a testvériskolai kapcsolat okán járt többször, máig ő a két iskola közötti kapcsolat egyik fő „motorja”.

Kutatótanárként azt gondolom, hogy az ilyen és ehhez hasonló személyes történetek jelentős segítséget nyújthatnak a diákoknak a múlt megismerése és feldolgozása terén. A tudományos ismeretterjesztés is hatékonyabbá válhat, ha személyes élettörténeteken keresztül találkoznak a tanulók egy-egy történelmi eseménnyel. Itt szeretném megköszönni Petrovics Bence aszódi diákunknak, hogy vállalta és lejegyzetelte a beszélgetést, valamint Paár Ádám történésznek, hogy gondolatébresztő előadásával hozzájárult a projekt sikeres megvalósulásához.

Péterfi Gábor

Ezt olvastad?

Kik emlékeznek jobban a huszadik századi magyar történelem két meghatározó eseményére, Trianonra és a holokausztra: a hatévfolyamos képzésre járó, azaz