Egy várkastély építésének rejtélye – Beregszentmiklós

Rendhagyó történések folynak a beregszentmiklósi várkastélyban. 2001-ben Bartosh József festőművész és felesége negyvenkilenc évre bérbe vette a kárpátaljai Beregszentmiklós/Szolyvaszentmiklós/Csinagyijovo területén található romos várkastélyt azzal a céllal, hogy mindennapi tevékenységüket, művészetüket, kapcsolataikat latba vetve felvirágoztassák azt. Kezdeményezésük szimpatikus, írásunkban segítséget kívánunk nyújtani a várkastélyban működő történeti múzeumnak és az odalátogató turistáknak.

Fotó: Novák Ádám

Bartosh József és Tatyana célkitűzéseiről nagyvonalakban tájékozódhatunk az internet segítségével. Plein-air nemzetközi művészeti alkotótábort több ízben szerveztek már Szentmiklóson, 2014-ben a Duna Televízió is járt ott. A riportműsor a NAVA oldalán megtekinthető. Ennél részletesebben is nyilatkozott Bartosh a TV-nek, Rádiónak, a Kárpáti Igaz Szó riportere pedig Munkács belvárosában futott vele össze.

A riport 23:27-től 28:00-ig tekinthető meg itt

A várkastély ma Ukrajnában, Munkácstól az E50/E471-es főútról érhető el a legkönnyebben a Latorca folyótól egy kőhajításnyira, a Kárpátok lábánál. Tájékozódni ez a panorámafotó is segíthet. Ha valaki kedvet kapna a térségben kirándulni, indulás előtt tájékozódni – mint ahogy ezt korábban ajánlottuk is – az interneten, kézenfekvő módon a Wikpédián érdemes. Esetünkben nem túl bő, de korrekt terjedelemmel találkozhatunk az online enciklopédián. Ha azonban tudásszomjunkat ennyi nem elégítette ki, akkor a következő négy Google találat sem fogja. Természetesen a 16–17. századi események jól adatoltak, e sorok szerzőjének nincs joga, hogy ezek tartalmában kételkedjen. Az viszont mindenképp szembeötlő, hogy a kastély építéstörténetében felfedezhetőek ellentmondások a cikkek között.

„1411-ben Zsigmond király Perényi Péternek adta Szentmiklóst a hozzá tartozó birtokokkal együtt, akinek ősei már 1389-től birtokolták ezeket a földeket. A király engedélyt adott a Perényi-családnak erődítmény építésére”, írja a Kárpátutazó.hu. Ez szó szerint megegyezik a Kárpátinfó.net vonatkozó tartalmával.  A Kárpátaljaturizmus.hu-n a következő olvasható: „1403-ban Perényi Imre kapott engedélyt a királytól erődítmény építésére, majd 1411-ben Zsigmond Perényi Péternek adományozta.” A helyszínen a látogatót üdvözlő kétnyelvű ukrán-magyar táblán pedig: „A várkastélyt 1450-ben Perényi Imre építtette.” ami megegyezik a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet honlapján találhatóakkal. Ez pedig felkelti a turista figyelmét, különösképp ha tudja: Perényi Imre 1418-ban meghalt.

Fotó: Novák Ádám

A kuszaság oka, hogy a forrásként is megjelölt Beregvármegye monographiája c. opusz Lehoczky Tivadar tollából nem nevezhető frissnek, fogalmazása helyenként nem egyértelmű. A három kötetre rúgó mű 1881-ben látta meg a napvilágot Ungváron, és a munkát 125. születésnapján (2006) méltató Németh Péter szerint, azóta sem született átfogóbb történeti írás, mely levéltári forrásokon alapult. Ennek ellenére történetírásunk kisebb munkákban már több helyen pontosította és kiegészítette Lehoczky művét. Aki ezt a hatalmas monográfiát szeretné átböngészni, az megteheti az Arcanum Digitális Tudománytárban előfizetés ellenében, vagy regisztráció után az ungvári The Eastern European Slavic University Academia.edu oldalán.

Fotó: Novák Ádám

A kilencedik találatként kerülhet elő Emődi Tamás 2005-ös, A beregszentmiklósi Telegdi–Rákóczi-kastély címmel a Korunk folyóiratban megjelent írásának online változata. A szerző adja talán az eddig legbiztosabb iránymutatást az építéstörténettel kapcsolatban:

Noha kivételesen több 16. század végi forrás is felhasználható építéstörténetének felvázolásához, a módszeres épületkutatások hiánya miatt az építési fázisok pontos különválasztása még várat magára, miként annak vizsgálata is, hogy a kastély egy középkori épületmag továbbfejlesztése nyomán alakult-e ki vagy pedig egy teljesen új, 16. század végi alkotás. A 15. században mezővárosként szereplő helységben Perényi Imre pohárnokmester Zsigmond királytól kért engedélyt kastélyépítésre 1403-ban, de további adatok híján bizonytalan, hogy végül épült-e valamilyen erődített rezidencia a kisebb uradalom központjában, és ha igen, ez megérte-e a következő század végét.

A középkori építést látszik cáfolni az Emődi által ismertetett tipizálás is:

Szentmiklós kastélya a közepes méretű, saroktornyos, középső lépcsőteres, tömbszerű késő reneszánsz kastélyok típusába tartozik, alaprajzilag-formailag Kéked, Monok, Mihályi, Krivány, részben Bethlenfalva, Frigyesvágás épületeihez köthető.

Káldi Gyula a kétezres évek elején végzett méréseket a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Teleki László Alapítvány megbízásából Szentmiklóson. Meglátása szerint:

A jelenleg álló épület építésének első ese­ménye 1403-ra tehető, amikor Luxemburgi Zsigmond erődítmény építésére adott enge­délyt Perényi Imrének Szent-Miklóson. Az épület magját képező Perényi-féle építkezés mibenléte ismeretlen. Csak feltételezni le­het, hogy annak egyes falait a későbbi átépí­tések során felhasználták. A XV. századi erő­dített udvarház létére utal az U formájú alaprajz szabálytalansága. Az épület keleti traktusában a falak vonalvezetése kissé eset­legesnek tűnik, ezért ide – az U hosszabbik szárára – lokalizálható az első épület. (A kérdést (…) falkutatással lehetne pontosítani, illetve eldönteni. Az épületkutatásnak ez a módja Kárpátalján ismeretlen.)

In Műemlékvédelem 47. (2003)

Káldi zárójeles kijelentésének utolsó mondatát egy önálló cikkben bővebben is kifejtette 2008-ban az Örökség c. folyóiratban Műemlékek gondozása és támogatása Kárpátalján címmel, ez itt olvasható.

A fentiekben tehát láthattuk, vajmi keveset tudunk meg a várkastély középkori történetéről. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – 2016-ban az ötödik alkalommal rendezték meg az Ezüst Tátos Középkori Kultúra Fesztivált Beregszentmiklóson. A rendezvény 2012-es indulása mindenesetre kedvező kihatással lehet az épület állagmegóvására, felújítására.

Fotó: karpatalja.ma

Írásunk végén egészítsük ki a település középkori birtoklás- és uradalomtörténetét! Szolyvaszentmiklós először 1263-ban tűnik fel a forrásokban, Munkácstól északkeletre tájolják az Oroszországba vezető úton. A két település (Szolyva és Szentmiklós) a Latorca folyó mentén terül el, gyepükön innen való meghatározása pedig elárulja, hogy az ország lakott területének határát jelentik. A későbbi Perényi uradalomhoz tartozó települések közül az Árpád-korban Szolyván és Szentmiklóson kívül csak Kölcsényt és Vereckét említik. A 14. század elején Bereg vármegye az ország leggyérebben lakott területének számított benépesülésére ezt követően került sor. A két tény, miszerint Zsigmond 1387-es a Perényiek terebesi ágának (Péter és fiai) tett adománya csak Szolyvaszentmiklósra szól, a többi öt falut pedig Munkács várától csatolta hozzá, azt bizonyítja, hogy uradalommá csak a Perényiek kezén alakult. Az alábbi táblázat jól mutatja, hogy az 1387 és 1465 közötti időszakban dinamikusan nő az uradalom, feltehetően ez összefügg a folyamatos benépesüléssel és nem újabb adományokról beszélhetünk.

Az 1387-es adományozó oklevél megtekinthető a Hungaricana adatbázisában a DL 7262. jelzet alatt. A szentmiklósi jobbágyokat és servienseket 1331-ben Károly Róbert kivette a rendes bíróságok joghatósága alól, az 1387-es adományban pedig már oppidumként, vagyis mezővárosként említették a települést. A Perényiekhez a királynéi birtokállományból került. Perényi Imre pohárnokmester 1403-ban várkastély vagy erősség építésére kapott engedélyt Zsigmondtól. A későbbiek során azonban egyiket sem említik a források, mint ahogy várnagyokat sem. Annak ellenére, hogy országos jelentőségű kereskedelmi és hadiút mentén feküdtek, Kölcsény, Szentmiklós, Szolyva és a két Verecke csak az 1450-es, 60-as évek fordulóján kap vámszedési jogot. Az uradalom területe Engel Pál A középkori Magyarország digitális térképe szerint 1253,4 km2 volt, portaszámaira vonatkozó adatokkal sem rendelkezünk a korszakból. Erdős hegyvidéken terült el, a korszak viszonyai között mezőgazdasági termelés csak a falvak közvetlen közelében folyhatott. Népessége túlnyomó részt szláv eredetű volt, erről árulkodnak a településnevek és a forrásokban szereplő jelzők is. Bár Perényi Péter első nagyobb szerzeményei között szerepel, nem válik székhellyé átmenetileg sem, ennek oka nem sokkal később (Tőke)Terebes megszerzése lehetett és az uradalom távol esik a család abaúji-zempléni törzsterületétől. A család középkori történetéről és további uradalmairól az Agrártörténeti Szemle 2015-ös számában olvashatnak, mely megtalálható az Academia.edu oldalon is.

A középkori uradalom vázlatos térképe (1387–1465)

Perényi Gáborral 1567-ben kihalt a terebesi Perényi család, így legkésőbb ekkor már a kincstár vagyonát gyarapította az uradalom. Mindenesetre joggal található meg ma a kastély bejáratánál Perényi János tárnokmester és fia Perényi István terebesi sírkövének másolata. A várkastély későbbi történetére ajánljuk Emődi Tamás áttekintését, ukrán nyelven pedig itt olvashatunk Szentmiklós történetéről. A várkastély egyik legromantikusabb történetét pedig ez a videó meséli el.

A kastély jelenlegi állapotáról fotókat itt, és itt láthatnak az érdeklődők. Egy személyes hangvételű beszámolót az ott tett látogatásról az Index.hu fórumán olvashatunk. Bízunk benne, ezzel az írással a magunk módján segítettünk. Segítettük a műemlék felújítását azzal, hogy a kezdeményezés hírét terjesztjük. Segítettünk a Múzeumnak, és a leendő turistáknak is az interneten fellelhető legtöbb tudásanyag birtokába kerülni.

Ezt olvastad?

Az utóbbi évek közbeszédét nemcsak az egyes történelmi eseményekről, de a történelem ontológiájáról szóló viták tették ki. A magyar „őstörténet”-ről,