Egy világkarrier magyarországi állomásai – A Siemens története Magyarországon

Színvonalas kiadványt vehet kezébe az, aki a magyarországi transznacionális vállalatok közt jelentős szereppel bíró Siemens vállalatcsoport iránt érdeklődik. A társaság tevékenysége ma már az ipari szoftveralkalmazásoktól és automatizálástól az energiaiparig, a híradástechnikai iparágon keresztül a járműgyártásig terjed, ezen kívül még számtalan iparágban érdekelt, amit röviden nehéz is lenne számba venni. A kötet egyrészt abból a szempontból is érdekes, mivel nem „egyszerzős” kiadványról van szó. Szövegét két történész, Frisnyák Zsuzsa és Klement Judit jegyzik. Úgy gondolom, nevük garancia a színvonalas történészi kutatómunkához, legyen szó az egyes fejezetekhez megírt szövegekről és képaláírásokról, vagy a kötet strukturálásáról. A sokszor egész oldalakat kitevő fényképfelvételek pedig Hatlaczki Balázs fotós munkáját dicsérik.

A kiadvány másrészt azért is érdekességet tartogat olvasójának, mivel a cég 130 éves magyarországi jelenléte előtt tiszteleg. Vagyis évfordulós kiadványról beszélhetünk, lábjegyzeteket nem tartalmaz és az ipartörténet iránt érdeklődő nagyközönség számára készült. Azok, akik érdeklődnek a vállalatok történetei iránt, vagy mélyebben foglalkoztak azzal, gondolhatnák, hogy a könyv koncepciója hasonló a Kádár-korszakban megjelent vállalat- vagy üzemtörténeti munkákéhoz. Azonban ez koránt sincs így. A kötet megjelenését alapos, mondhatni nagyszabású történészi kutatómunka előzte meg. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a rendszerváltást megelőzően levéltári forrásokra alapozva ne születtek volna kiváló üzemtörténeti munkák. Tény azonban, hogy többségük színvonala elmaradt a napjainkban egyébként újra felfedezett és a gazdaság- és társadalomtörténet-íráshoz legközelebb álló vállalattörténeti munkáktól.

Kép forrása: Hírek.prim.hu

Nyilvánvalóan a múltban és a jelenben készült kiadványok „ideológiai tartalma” sem azonos. A rendszerváltást megelőzően készült üzemtörténeti munkák javarészt túlideologizáltan, sokszor a munkásmozgalom és a termelési eredmények szempontjából mutatták be a vállalat fejlődését és az ipari munkásság helyzetét, életkörülményeinek változásait – ha egyáltalán bemutatták. A Siemens történtéről szóló kiadványban éppen ellenkezőjére, a vállalat technológiai megújulási készségére, az innovatív megoldásokra helyeződik a hangsúly, mely a cég történetét végigkísérte. Dale A. Martin, a Siemens Zrt. elnök-vezérigazgatója a vállalat múltját és jövőjét például a következőképpen jellemezte:

Innováció, az ügyfelek és a minőség iránti elkötelezettség, és felelősség: ezek az elvek vezérelték a Siemenst története során. Az elmúlt 130 év alakította vállalatunkat mai képére, és történelmünket folyamatosan szem előtt tartva, ám az előttünk álló feladatokra koncentrálva alakítjuk a jövőt. A jövő pedig a digitalizáció – ezáltal lesz egyszerűbb, hatékonyabb és felhasználó-centrikusabb a gyártás, a közlekedés, a fenntartható energia, és az intelligens technológiák.”

Ami a könyv tartalmát illeti, elmondható, hogy a vállalat elmúlt 130 éves történetének bemutatása a lehető legolvasmányosabb, felépítése optimálisan strukturált. Az album jellegű kiadvány még annak ellenére is olvasmányos, hogy számtalan műszaki-technikai utalás és kifejezés található benne. A történész szerzők nemcsak 1887-től kezdődően foglalkoztak a vállalat fejlődésével. A bevezető fejezet a Werner von Siemens és a Johann Georg Halske által 1847-ben Berlinben alapított Siemens & Halske cég tevékenységével kezdődik, melyben bemutatják a Siemens legfontosabb találmányait és a vállalat felfejlődését.

Ernst Werner Siemens. Kép forrása: TonsOfFacts.com

A következő fejezetek 1887-től a kronologikus rendet követve ismertetik a konszern magyarországi cégalapításait, innovatív-technikai fejlesztéseit, és ami még ennél is fontosabb, hazai bevezetésüket. A cég Budapest mindennapjaiba 1887-ben november 28-án robbant be, amikor is átadták a főváros első, a mai Nyugati pályaudvart az Oktogonnal összekötő 1000 milliméter nyomtávú villamosvonalát. A vállalat hazai fejlődése innentől kezdve lényegében megállíthatatlan volt. A cég termékei szinte minden iparágban megjelennek, és olyan nagyberuházásokban vettek részt, mint a budapesti földalatti villamosvasút építése és átadása 1896-ban, a villamos és áramfejlesztő telepek, távvezetékek és távírdák kiépítése az ország különböző pontjain. A társaság meghatározó szerepet játszott Budapest közvilágításának kiépítésében is, a két világháború között pedig különböző távkábelek, villamos berendezések, rádiókészülékek gyártásában, valamint a távbeszélő hálózatok kialakításában.

A sorrendiséget némiképp „megtöri” a két világháború közötti időszak, valamint az 1945 utáni szovjetizálási periódust és államosításokat bemutató fejezetek közé ékelődő röntgengépekkel foglalkozó „tematikus” fejezet. A Siemens hazai történetében az 1945 utáni évtizedek leginkább a kényszerszünet kifejezéssel írhatók le. 1945-től ugyanis a konszern hazai vállalkozásai nem álltak összeköttetésben a német anyacégekkel, a vállalatok elnevezéseiből folyamatosan kikerült a Siemens névre történő utalás. Jogilag 1960. május 12-én szűnt meg a Siemens utolsó magyarországi vállalkozása, amikor a Magyar Siemens Művek Villamossági Rt. utódcégét, a Budapesti Villamos és Kábelgyárat (a volt Magyar Siemens Művek Rt.-t) törölték a vállalati nyilvántartásból. A Siemens egykori telepén tovább működő állami vállalatot Villamos és Kábelgyárnak nevezték, amely 1963-ban több villamosgépgyár összevonásával az Egyesült Villamosgépgyár (EVIG) elnevezést kapta.

A Mátravidéki Erőművet és Budapestet összekötő távvezeték gödöllői szakaszának építésvezetősége. Kép forrása: Timlord.blog.hu

A könyv részletesen kifejti, hogy a Siemens és a magyarországi szocialista vállalatok újabb kapcsolatfelvételére az 1968-as új gazdasági mechanizmus életbelépéséig kellett várni. Apró üzleti lépések sorozatával tehát megnyílt a lehetőség az addigi elszigeteltségből történő kitörésre. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Pénzügyminisztérium 1972-ben rendeletet adott ki, melyben engedélyezte a vegyes, külföldi-magyar tulajdonban álló cégek alapítását. Fontos állomásnak tekinthető ezért az 1974-ben még kisebbségi Siemens-tulajdonú Sicontact Kft. megalakítása. A társaság kezdetben szerviz-szolgáltatóként, majd kereskedelmi feladatkörrel is bővülve támogatta a Siemens anyacég magyarországi tevékenységét. Hozzá kell tenni, hogy nemcsak a német cég élt a lehetőséggel, hanem olyan multinacionális vállalatok, mint a Volvo is Magyarországra „látogatott”. (A Volcom Hungary Kft.-t például a Csepel Autógyárban előállított Volvo Lapplander terepjáró gépjárművekkel kapcsolatos kereskedelmi tevékenységre hozták létre). Egyes adatok szerint 1972 és 1987 között közel száz vegyesvállalat jött így létre.

A könyv a Kádár-éra és a rendszerváltás utáni évtizedeket bemutatva szisztematikusan végighalad azokon az együttműködési területeken (mondhatni iparágakon), amelyekben a Siemens-termékeknek meghatározó szerepük volt. A teljesség igénye nélkül ilyen volt például a MEDICOR Röntgengyárral (Medicor Röntgen Művek) történő együttműködés, a budapesti közlekedési csomópontok forgalomirányítása, valamint egyes vállalatok termelésének irányítása számítógép segítségével. Jelentős szerep hárult a Siemensre a magyar villamosenergia-irányítási rendszer rekonstrukciójában, melynek csak egyik részét alkotta a Paksi Atomerőmű reaktorvédelmi rendszerének megújítása az 1990-es évek közepétől.

A Medicor hírdetése az 1973 BNV-n. Kép forrása: Medicor Facebook-oldala

A rendszerváltással egyidejűleg már olyan egykori szocialista vállalatok kerültek a Siemens tulajdonába, mint a Villanyszerelőipari Vállalat, a Csepeli Transzformátorgyár, vagy az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat (ErőKar). Az első, ismét teljes tulajdonú Siemens-vállalat, a Siemens Kft. 1990-ben alakult meg a Sicontact Kft. kivásárlása révén.

A kötetet részletes – ámde nem minden esetben pontos – forráslista egészíti ki. Mellékletként „A Siemens 130 éve Magyarországon” című kétrészes – az 1887–1966, és 1968–2017 évek eseményeit, fejlesztéseit bemutató – kronológiai hossz-szelvény, valamint a munkások mindennapjait bemutató életkép-sorozat található benne. A szerzők a rendszerváltástól napjainkig terjedő időskálán vállalkoztak a Siemens Rt. (majd Zrt.) elnök-vezérigazgatói szakmai tevékenységének bemutatására. Hozzá kell tenni – ha lehetőség adódott volna rá –, mindenképpen hasznosnak bizonyult volna felvonultatni a konszern magyarországi vállalatainak vezetőit is az 1887. évi kezdetektől a második világháborút követő államosításokig.

Összefoglalóan azonban elmondható, hogy a Siemens hazai karrierjét bemutató vállalattörténeti kiadvány és album a maga nemében egyedülálló. A könyv olvasmányos stílusban nyújt egységes képet a cég magyarországi tevékenységének 130 évéről. Valljuk be őszintén, több ilyen ipar-, vállalat- és technikatörténeti munkára lenne szükség, és minden bizonnyal a széles olvasóközönség részéről is igény mutatkozna rá.

Ezúton köszönöm Hatlaczki Balázsnak, hogy a kötetet a rendelkezésemre bocsátotta.

Kiss András

A kötet adatai: A Siemens magyarországi története 1887–2017. Budapest, Siemens Zrt., 2017. 194 pp.

Ezt olvastad?

Szapor Judit a montreali McGill University oktatója. Angol nyelvű publikációival jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetközi szakma megismerhesse a