Egy világkarrier magyarországi állomásai – A Siemens története Magyarországon

Színvonalas kiadványt vehet kezébe az, aki a magyarországi transznacionális vállalatok közt jelentős szereppel bíró Siemens vállalatcsoport iránt érdeklődik. A társaság tevékenysége ma már az ipari szoftveralkalmazásoktól és automatizálástól az energiaiparig, a híradástechnikai iparágon keresztül a járműgyártásig terjed, ezen kívül még számtalan iparágban érdekelt, amit röviden nehéz is lenne számba venni. A kötet egyrészt abból a szempontból is érdekes, mivel nem „egyszerzős” kiadványról van szó. Szövegét két történész, Frisnyák Zsuzsa és Klement Judit jegyzik. Úgy gondolom, nevük garancia a színvonalas történészi kutatómunkához, legyen szó az egyes fejezetekhez megírt szövegekről és képaláírásokról, vagy a kötet strukturálásáról. A sokszor egész oldalakat kitevő fényképfelvételek pedig Hatlaczki Balázs fotós munkáját dicsérik.

A kiadvány másrészt azért is érdekességet tartogat olvasójának, mivel a cég 130 éves magyarországi jelenléte előtt tiszteleg. Vagyis évfordulós kiadványról beszélhetünk, lábjegyzeteket nem tartalmaz és az ipartörténet iránt érdeklődő nagyközönség számára készült. Azok, akik érdeklődnek a vállalatok történetei iránt, vagy mélyebben foglalkoztak azzal, gondolhatnák, hogy a könyv koncepciója hasonló a Kádár-korszakban megjelent vállalat- vagy üzemtörténeti munkákéhoz. Azonban ez koránt sincs így. A kötet megjelenését alapos, mondhatni nagyszabású történészi kutatómunka előzte meg. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a rendszerváltást megelőzően levéltári forrásokra alapozva ne születtek volna kiváló üzemtörténeti munkák. Tény azonban, hogy többségük színvonala elmaradt a napjainkban egyébként újra felfedezett és a gazdaság- és társadalomtörténet-íráshoz legközelebb álló vállalattörténeti munkáktól.

Kép forrása: Hírek.prim.hu

Nyilvánvalóan a múltban és a jelenben készült kiadványok „ideológiai tartalma” sem azonos. A rendszerváltást megelőzően készült üzemtörténeti munkák javarészt túlideologizáltan, sokszor a munkásmozgalom és a termelési eredmények szempontjából mutatták be a vállalat fejlődését és az ipari munkásság helyzetét, életkörülményeinek változásait – ha egyáltalán bemutatták. A Siemens történtéről szóló kiadványban éppen ellenkezőjére, a vállalat technológiai megújulási készségére, az innovatív megoldásokra helyeződik a hangsúly, mely a cég történetét végigkísérte. Dale A. Martin, a Siemens Zrt. elnök-vezérigazgatója a vállalat múltját és jövőjét például a következőképpen jellemezte:

Innováció, az ügyfelek és a minőség iránti elkötelezettség, és felelősség: ezek az elvek vezérelték a Siemenst története során. Az elmúlt 130 év alakította vállalatunkat mai képére, és történelmünket folyamatosan szem előtt tartva, ám az előttünk álló feladatokra koncentrálva alakítjuk a jövőt. A jövő pedig a digitalizáció – ezáltal lesz egyszerűbb, hatékonyabb és felhasználó-centrikusabb a gyártás, a közlekedés, a fenntartható energia, és az intelligens technológiák.”

Ami a könyv tartalmát illeti, elmondható, hogy a vállalat elmúlt 130 éves történetének bemutatása a lehető legolvasmányosabb, felépítése optimálisan strukturált. Az album jellegű kiadvány még annak ellenére is olvasmányos, hogy számtalan műszaki-technikai utalás és kifejezés található benne. A történész szerzők nemcsak 1887-től kezdődően foglalkoztak a vállalat fejlődésével. A bevezető fejezet a Werner von Siemens és a Johann Georg Halske által 1847-ben Berlinben alapított Siemens & Halske cég tevékenységével kezdődik, melyben bemutatják a Siemens legfontosabb találmányait és a vállalat felfejlődését.

Ernst Werner Siemens. Kép forrása: TonsOfFacts.com

A következő fejezetek 1887-től a kronologikus rendet követve ismertetik a konszern magyarországi cégalapításait, innovatív-technikai fejlesztéseit, és ami még ennél is fontosabb, hazai bevezetésüket. A cég Budapest mindennapjaiba 1887-ben november 28-án robbant be, amikor is átadták a főváros első, a mai Nyugati pályaudvart az Oktogonnal összekötő 1000 milliméter nyomtávú villamosvonalát. A vállalat hazai fejlődése innentől kezdve lényegében megállíthatatlan volt. A cég termékei szinte minden iparágban megjelennek, és olyan nagyberuházásokban vettek részt, mint a budapesti földalatti villamosvasút építése és átadása 1896-ban, a villamos és áramfejlesztő telepek, távvezetékek és távírdák kiépítése az ország különböző pontjain. A társaság meghatározó szerepet játszott Budapest közvilágításának kiépítésében is, a két világháború között pedig különböző távkábelek, villamos berendezések, rádiókészülékek gyártásában, valamint a távbeszélő hálózatok kialakításában.

A sorrendiséget némiképp „megtöri” a két világháború közötti időszak, valamint az 1945 utáni szovjetizálási periódust és államosításokat bemutató fejezetek közé ékelődő röntgengépekkel foglalkozó „tematikus” fejezet. A Siemens hazai történetében az 1945 utáni évtizedek leginkább a kényszerszünet kifejezéssel írhatók le. 1945-től ugyanis a konszern hazai vállalkozásai nem álltak összeköttetésben a német anyacégekkel, a vállalatok elnevezéseiből folyamatosan kikerült a Siemens névre történő utalás. Jogilag 1960. május 12-én szűnt meg a Siemens utolsó magyarországi vállalkozása, amikor a Magyar Siemens Művek Villamossági Rt. utódcégét, a Budapesti Villamos és Kábelgyárat (a volt Magyar Siemens Művek Rt.-t) törölték a vállalati nyilvántartásból. A Siemens egykori telepén tovább működő állami vállalatot Villamos és Kábelgyárnak nevezték, amely 1963-ban több villamosgépgyár összevonásával az Egyesült Villamosgépgyár (EVIG) elnevezést kapta.

A Mátravidéki Erőművet és Budapestet összekötő távvezeték gödöllői szakaszának építésvezetősége. Kép forrása: Timlord.blog.hu

A könyv részletesen kifejti, hogy a Siemens és a magyarországi szocialista vállalatok újabb kapcsolatfelvételére az 1968-as új gazdasági mechanizmus életbelépéséig kellett várni. Apró üzleti lépések sorozatával tehát megnyílt a lehetőség az addigi elszigeteltségből történő kitörésre. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Pénzügyminisztérium 1972-ben rendeletet adott ki, melyben engedélyezte a vegyes, külföldi-magyar tulajdonban álló cégek alapítását. Fontos állomásnak tekinthető ezért az 1974-ben még kisebbségi Siemens-tulajdonú Sicontact Kft. megalakítása. A társaság kezdetben szerviz-szolgáltatóként, majd kereskedelmi feladatkörrel is bővülve támogatta a Siemens anyacég magyarországi tevékenységét. Hozzá kell tenni, hogy nemcsak a német cég élt a lehetőséggel, hanem olyan multinacionális vállalatok, mint a Volvo is Magyarországra „látogatott”. (A Volcom Hungary Kft.-t például a Csepel Autógyárban előállított Volvo Lapplander terepjáró gépjárművekkel kapcsolatos kereskedelmi tevékenységre hozták létre). Egyes adatok szerint 1972 és 1987 között közel száz vegyesvállalat jött így létre.

A könyv a Kádár-éra és a rendszerváltás utáni évtizedeket bemutatva szisztematikusan végighalad azokon az együttműködési területeken (mondhatni iparágakon), amelyekben a Siemens-termékeknek meghatározó szerepük volt. A teljesség igénye nélkül ilyen volt például a MEDICOR Röntgengyárral (Medicor Röntgen Művek) történő együttműködés, a budapesti közlekedési csomópontok forgalomirányítása, valamint egyes vállalatok termelésének irányítása számítógép segítségével. Jelentős szerep hárult a Siemensre a magyar villamosenergia-irányítási rendszer rekonstrukciójában, melynek csak egyik részét alkotta a Paksi Atomerőmű reaktorvédelmi rendszerének megújítása az 1990-es évek közepétől.

A Medicor hírdetése az 1973 BNV-n. Kép forrása: Medicor Facebook-oldala

A rendszerváltással egyidejűleg már olyan egykori szocialista vállalatok kerültek a Siemens tulajdonába, mint a Villanyszerelőipari Vállalat, a Csepeli Transzformátorgyár, vagy az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat (ErőKar). Az első, ismét teljes tulajdonú Siemens-vállalat, a Siemens Kft. 1990-ben alakult meg a Sicontact Kft. kivásárlása révén.

A kötetet részletes – ámde nem minden esetben pontos – forráslista egészíti ki. Mellékletként „A Siemens 130 éve Magyarországon” című kétrészes – az 1887–1966, és 1968–2017 évek eseményeit, fejlesztéseit bemutató – kronológiai hossz-szelvény, valamint a munkások mindennapjait bemutató életkép-sorozat található benne. A szerzők a rendszerváltástól napjainkig terjedő időskálán vállalkoztak a Siemens Rt. (majd Zrt.) elnök-vezérigazgatói szakmai tevékenységének bemutatására. Hozzá kell tenni – ha lehetőség adódott volna rá –, mindenképpen hasznosnak bizonyult volna felvonultatni a konszern magyarországi vállalatainak vezetőit is az 1887. évi kezdetektől a második világháborút követő államosításokig.

Összefoglalóan azonban elmondható, hogy a Siemens hazai karrierjét bemutató vállalattörténeti kiadvány és album a maga nemében egyedülálló. A könyv olvasmányos stílusban nyújt egységes képet a cég magyarországi tevékenységének 130 évéről. Valljuk be őszintén, több ilyen ipar-, vállalat- és technikatörténeti munkára lenne szükség, és minden bizonnyal a széles olvasóközönség részéről is igény mutatkozna rá.

Ezúton köszönöm Hatlaczki Balázsnak, hogy a kötetet a rendelkezésemre bocsátotta.

Kiss András

A kötet adatai: A Siemens magyarországi története 1887–2017. Budapest, Siemens Zrt., 2017. 194 pp.

Ezt olvastad?

Az Eszterházy Károly Egyetemen 2015 és 2020 között működött „A dualizmus kori magyar országgyűlések tagjainak feltárása és társadalomtörténeti elemzése” címet